BKV-figyelő

Harminc évesnél idősebb olvasóink számára ismerős lehet Zemlényi Zoltán neve. Ő volt az a 15 éves fiú, aki 1985. március 7-én az Oktogonnál (akkor November 7. tér) a piros lámpa ellenére lelépett a járdáról, és az úttesten elütötte egy Trabant. Egy akkori mínuszos hír szerint a fiú nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.

Zemlényi Zoltán egy hónapig feküdt kómában; szinte orvosi csodának számított, hogy egyáltalán életben maradt. Sem járni, sem beszélni nem tudott, értelme azonban nem sérült, bár ez utóbbit sokáig a környezete felé sem tudta kommunikálni.

Akaraterejének, kitartásának köszönhető, hogy Zemlényi a következő években – amennyire lehetett – felépült. Noha az áhított sportkarrierből semmi sem lett – olimpiai bajnok kenus akart lenni – Zoltán ma újra tud járni, beszélni.

ZZ a történetéről könyveket is írt, vendége volt Friderikusz Sándor műsorának (valószínűleg innen emlékszem rá), később családot alapított, három gyereke van; legújabb könyve nemrég jelent meg. Akkor nevezték őt hétköznapi hősnek, amikor ezt a kifejezést még nem koptatta el a bulvármédia.

A több mint 27 évvel ezelőtt történt baleset nem múlt el nyomtalanul: Zemlényi-Kovács Zoltán (ahogyan ma hívják) ma is nehezen jár, nehezen beszél. Mindössze ennek ""köszönheti", hogy múlt pénteken nem engedték felszállni a metróra, mondván: részeg. Nem volt az, sosem ivott. Az esetről Zoltán saját Facebook-oldalán számolt be, az alábbiakban ezt közöljük.

Dózsa György úti metróállomás igazgatóságának!

Felháborodásomat fejezem ki a ma 18:40-kor szolgálatban lévő, metrólejáró lépcsőjénél szolgálatot teljesítő munkatársaik minősíthetetlen viselkedése miatt! Ma délután 18:40-kor anyósommal, élettársammal és 9 hónapos kislányommal indultam hazafelé egy télapó ünnepségről, ahol saját könyveimet is árultam. A lépcsőhöz közeledve nyugdíjas anyósomat és kislányomat hordozóban szállító élettársamat elengedték, engem azonban megállásra késztettek, ami különös, máskor ugyanis engem is el szoktak engedni - napjában többször is utazom metróval.

Talán a bérletemet kérik? - vetődött föl bennem, s már nyúltam is az övtáskámhoz, hogy kivegyem a tárcámat, amiben a bérletem is van. Azonban munkatársuk azt mondta (lehet, hogy nem szó szerint idézem), hogy önnek most nem kéne lemennie illuminált állapota miatt.

Szeretném megkérdezni, milyen jogon állítják rólam, hogy "illuminált" vagyok, mikor életemben egy korty alkoholt nem ittam, egyetlen slukk cigarettát nem szívtam, egyetlen korty kávét nem ittam, mert undorodom ezektől - viszont nagyon érzékeny vagyok, ha ezek bármelyikét bárki feltételezi rólam.

Illuminált embereknek tilos a BKV járművein utazni? - csak kérdezem, mert én már láttam részeget metrón, de én soha nem voltam még illuminált, viszont kollégáik, akik rólam ezt feltételezték, ezzel gyanúsítottak, már egészen biztosan voltak illumináltak, sőt - mondjuk ki - részegek is - és talán utaztak is így metrón, de mindegy, mert viselkedésük felháborító, vérlázító volt és ezért voltam ennyire kiakadva, hogy jelenetet rendeztem.

Mellékesen teljesen jogosan, mert milyen alapon zárnak ki engem a metróközlekedésből, aki minden évben megveszem a nyugdíjas bérletemet, mert 27 éve le vagyok százalékolva 100%-osan és elég atrocitás ér engem minden nap a nehezen érthető beszédem és lebénult végtagjaim okán feltűnő járásom miatt, hogy egy fárasztó, hidegben, szabad ég alatt végigdolgozott hónap után fáradtan ne mehessek haza élettársammal és három gyerekem közül a legkisebbikkel járművükön, amiért én fizetek.

Fel vagyok háborodva és nem hagyom annyiban, hogy egy egyszerű bocsánatkéréssel elintézzék a dolgot!

Zoltánt a barátai arra bíztatták a Facebookon, hogy tegyen panaszt, egyikük ajánlotta, hogy írja meg az esetet a BKV-figyelőnek is. (Nem így lett, a szöveget én kértem el.) Zoltán megköszönte barátai együttérzését, de nem akart botrányt.

Se időm, se energiám, se kedvem nincs ezzel foglalkozni, mert ha ezt az ellenőrt - teszem azt – kirúgják, vagy ha le is fejezik az összes főnökével együtt, sőt, ha emiatt az eset miatt ezentúl minden ellenőrt előzékenységre oktatnak, vagy bunkótlanítják a BKV-t, vagy bármi, attól ez még így marad. Az emberekben ez benne van. Valószínű, ennek az ellenőrnek is tele volt feszültséggel a napja, az élete mélyrepülésben, vagy egyszerűen csak rossz volt a világítás és emiatt nézett részegnek.

Zoltán a "beszélgetésünk" során hangsúlyozta, azért lepte meg az eset, mert szinte mindig segítőkész, rendes BKV-s munkatársakkal találkozik. Mint írta: ő már túllépett a történteken, viszont az eset intő példa lehet az ellenőröknek, hogy attól, hogy valaki másmilyen, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni és főleg nem kell feltétlenül érvényesíteni azt a jogukat, hogy bizonyos személyeket kizárhatnak a közlekedésből.

(A képen Zemlényi-Kovács Zoltán látható legújabb, Tenzi naplója című könyvével. Fotó: MTI/Marjai János)

Mindenkinek van sztorija arról, amikor a bottal is csak alig csoszogó anyókák a buszt/villamost meglátva kézbe kapják az orvosi segédeszközt, és olimpiai bajnokokat megszégyenítő sprinttel legyorsulják a járatot. Ezek kedves történetek, nincs bennük semmi bántó.

Olvasónk, Kamilla is tiszteli az időseket, de voltak negatív tapasztalatai. Alább az ő levelét közöljük; kérek mindenkit, hogy közelítsen ironikusan a témához, és mellőzze az agresszív nyuggerezést. Köszönöm.

Hosszú évek óta használom a tömegközlekedést, mindig érvényes jeggyel vagy bérlettel utazom. Igyekszem megadni a tiszteletet minden utastársamnak. Nálam alap, ha tele van a busz, akkor sem ülök le, mert azon a vonalon, ahol napi szinten utazom, rendszeres az idős, beteg vagy terhes/kisgyerekes anyuka.

A vezetők sokszor fel is hívják az utasok figyelmét, ha idős vagy tolókocsis utas készül felszállni, hogy segítsék, adják át az ülőhelyet számukra!

Sajnos, ez az udvariasság sokszor csak a fiataloktól van megkövetelve. Rendszeresen utazom és tapasztalom a 7-173-as buszon a Bosnyák térnél, hogy jórészt az idősebb korosztály - általában a piac felől érkezők - meg sem várják, amíg az utasok leszállnak, egyből furakszanak fel a buszra.

Vasárnap reggel Újpalota felé arra lettem figyelmes a leghátsó ajtónál, hogy egy idős néni a botját maga elé tartva próbálta visszatuszkolni az épp leszállni készülő gyerekes anyukát. Mikor a fiatal anyuka szóvá tette, az idős nő nyomdafestéket nem tűrő modorban válaszolta, hogy neki elsőbbsége van, és hogy a fiatalok menjenek gyalog, mert nekik még van két ép lábuk. Szerinte a tömegközlekedés az időseknek van.

Felszállva a buszra szerencsésen végighúzta a lábamon a húzós kocsiját. Véletlenül sem nézett körbe és kért elnézést. Két napja annak voltam szem- és fültanúja, hogy egy szintén a piacról érkező idős néni beleköt egy fiatalemberbe, aki az egyik dupla ülés belső székén ült. A problémája az volt, hogy mindkét ülőhelyre szüksége volt a néninek, mivel sok cucca volt és nem tudta mind a földre rakni. A fiatal srác nagy nehezen felállt, ekkor derült ki, hogy el van törve a lába.

Tegnap pedig az első ajtónál szorult be egy idős úriember húzós kocsija a korlát és az ajtó közé, pedig a második ajtónál alig álltak és még ülőhely is volt. Természetesen az anyázás nem maradt el és a buszvezető, illetve az utasok voltak a hibásak.

Maximálisan egyetértek azon idős utastársaimmal akik arra panaszkodnak, ha a fiatal nem adja át nekik a helyüket és udvariatlanok, modortalanok, de szerintem ennek az udvariasságnak oda-vissza kellene működnie. Az említett három eset sajnos mindennapos a 7-173-as vonalon.

Esetleg fel lehetne tüntetni a buszok külső ajtaján, hogy a leszállóknak van elsőbbségük, hol lehet nagyobb csomaggal felszállni és hogy mindenkinek csak egy ülőhely jár.

Tegnap reggel egy idős úr szeretett volna felszállni a 6-os villamosra a Baross utcánál. A Combino ajtaja záródni kezdett, de bácsika úgy gondolta, hogy ő még felszáll, ezért a járóbotját az ajtók közé tette. Az ajtót már nem tudta visszanyitni, a villamos elindult. A villamos oldalából kiálló bot több autót is végigkarcolt a Baross utca és a Rákóczi tér között:

Kedves BKV-figyelő!

Tegnap, azaz december 3-án olyasminek voltam szemtanúja, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni.

A 6-os villamoson utaztam, a Mester utcától a Blaha felé. A Baross utcánál egy idős bácsi szeretett volna felszállni az utolsó ajtónál, de a villamos vezetőjének olyan sürgős volt a tovább indulás, hogy a megállóban csak pár másodpercet hagyott le- és felszállásra, és már zárta is az ajtókat, ment tovább. A bácsi bottal járt, és nem tudott elég gyors lenni, hogy a záródó ajtón még átlibbenjen, de a botját előre tartotta, gondolva, az majd újra nyílásra készteti az ajtókat. Nem így történt. Annyi lélekjelenléte még volt, hogy elengedje a beszorult botot, amit a megállóból kihúzó villamos magával vitt. Belül kb. 20-30 cm volt, a villamos padlójától kb. 30 cm-es magasságban volt beszorulva az ajtók közé, a többi része pedig kiállt, majdnem vízszintesen. A Rákóczi térig egy csomó autó oldalát végigszántotta.

Örökzöld témát vetett fel olvasónk. Lenti levelében a csúcsidőben piacra utazgató nyugdíjasokról ír, akik időnként a munkába, iskolába igyekvő utasoktól veszik el az álló és ülőhelyet. Európa más részén már megtalálták a megoldást. Az időseknek is fizetni kell a tömegközlekedésért a csúcsidőben, így szoktatták le őket a felesleges utazásról. Olvasónk már saját nagymamáját is leszoktatta a reggeli buszozásról.

Tisztelt BKV-figyelő!

Ha jól emlékszem már kétszer volt téma a blogon a csúcsidőben ingyen utazgató nyugdíjasok ügye. Ismét elkezdődött az iskola, a BKV a nyári menetedhez képest alig sűrítette a járatokat, így a reggeli és a délutáni csúcsban igazi tömegnyomor van a buszokon, a villamosokon és a metrón is.

Minden reggel figyelem a buszon utazók táborát, és meglep, hogy a sok munkába igyekvő ember és az iskolások között mennyi idős nyugdíjas utazgat bevásárolni, orvoshoz, stb. Tömött villamoson és buszon utazva szinte minden nap látom, hogy az utasok azért nem férnek fel a járművekre, mert úgymond elfoglalják a helyüket. Félreértés ne essék nincs bajom az ingyen utazó nyugdíjasokkal sosem bántanám őket, de sokan közülük megtehetnék, hogy akkor mennek a piacra, vagy akkorra kérnek időpontot az orvoshoz, amikor nyugisan tudnak utazni.

Olvasónk nagymamája vasárnap délután elment otthonról. Újságot ment venni, de órák múlva sem tért haza. Utasunk már a rendőrségen is bejelentette mamája eltűnését, a szomszádok a környéken keresték az elveszett hölgyet. Végül egy BKV-s találta meg, aki felhívta a családot, és segített hazajutni a mamának:

Tisztelt BKV figyelő!
 
Egy nagyon pozitív dolgot szeretnék elmesélni. És ez úton is köszönetet mondani az emberségéért annak a 96A buszsofőrnek aki  22-én 17:05-kor visszahozta a mamámat.

február 22-én szombaton fél egykor történt, hogy az édesanyám lement újságért és eltűnt, már a rendőrségre is bejelentettem. Óránként hívtam a mentőket. A szomszédok mind járták a környéket és keresték. 16:50-kor szólt a telefonom, és egy buszsofőr telefonált, hogy a Megyeri útnál felszállt egy nénike haza akar menni, most a cérnagyári végállomáson van és ezt a számot adta oda neki, hogy hívja fel. Kérdezte ott tudok e lenni az újpesti uszoda megállójában 17:05-kor. Még szép mondtam és nagyon örültem a kedvességének. Tehát vannak azért kedves rendes dolgozók is a BKV-nál.

És mielőtt bárki megróna elmondom, hogy ez volt az első elkóborlása a mamámnak azóta nem mehet felügyelet nélkül az utcára.

Antonia