BKV-figyelő

Hétfőn igen nagy volt a fejetlenség a piros metró vonalán. Egy kóbor kutya került eddig ismeretlen körülmények között a metró üzemi területére, aki miatt a vonatok a Pillangó utcánál csak lassan tudtak haladni. Az egyik szerelvény meg is állt, és több percet várakozott. Több utas az életét is kockáztatva a kutya segítségére sietett, de a BKV-sok kitessékelték őket, nehogy valami bajuk legyen. Szerencsére az egyik metróban egy önkéntes kutyamentő is utazott, akinek köszönhetően a kutyus megmenekült. Részletes beszámoló állatmentő barátunk levelében:

Még teljesen gyanútlanul szálltam föl az Örs vezér téren a metróra. Sejtésem sem volt, hogy amint bezáródnak az ajtók, kezdetét veszi majd aznapi 1,5 órás BKV-s "kalandom".

Metrónk a Pillangó utcáig jutott el és ott hosszú percekig állt. Az első kocsiban utazván láthattam, hogy a vezető kiszáll, csóválja a fejét és áll teljesen tehetetlenül a peronon. Ekkor meghallottam a nyüszítést. Állatszerető ember lévén (2 éve vagyok a Lelenc Kutyamentő Egyesület önkéntese) rögtön kirohantam megnézni, hogy hol a kutya és hogy miért nyüszít.

A kutya a sín és a vasbeton kerítés közötti füves részen feküdt, körülötte három fiatal, akik próbálták különböző módszerekkel kivarázsolni az életveszélyből a kutyát, úgy hogy a magasfeszültség miatt ők is ugyanolyan veszélyben voltak. Mondanom sem kell, biztonságiak, technikusok sehol, a metró vezetője visszaszállt és elhúzott úgy, hogy a 3 diák és a kutya a sínek mellett voltak.

Igazi magyaros történet következik, turistákkal, magyarul beszélő pénztárossal, és pár darab vonaljegy árán eladott metrószakaszjeggyel. Kiabálás, veszekedés, trágár beszéd alant:

Kedves BKV-blog!

Egy tanulságos történtet szeretnék megosztani Önökkel, ami talán rávilágít arra, milyen a mi kis városunkban turistának lenni. Néhány napja dolgozni mentem a Nyugatihoz, ahol az egyik pénztárnál egy turista csoport állt nagy bőröndökkel, jegyet próbáltak venni. Ami feltűnt: A jegypénztáros vörös fejjel üvölt mint a sakál (magyarul) a turistákkal.

Odamentem megkérdezni, mi a probléma (persze angolul). Elmondták, hogy az interneten utána néztek a jegyeknek, ahol nehezen, de megtaláltak a jegyfajtákat, és az információkat, hogy mi mire jó. Kérték a kiválasztott jegyeket, de a pénztáros valami teljesen mást adott nekik. Próbálták visszaadni, de a pénztáros nem volt hajlandó kicserélni a jegyeket.

Köszöntem a pénztárosnak, aki visszaköszönés helyett, egy: „Te ebbe ne ugass bele”-t kiabált nekem. Nem idegeltem fel magam (annyit nem ér az egész), higgadtan beszéltem vele, mire megmondta, hogy nem tud jegyet cserélni, és egyébként sem az ő hibája, hogy rossz jegyet kértek. Megkérdeztem a turistákat, mit kértek, amire a válasz „Szingl Tiket” volt (németeseknek Vonaljegy), ami helyett szakaszjegyet kaptak (és most jön a csavar) a vonaljegy áráért. Egyértelműen a pénztáros akarta lehúzni őket, akinek nem tetszett, hogy közbeléptem. Persze megbeszéltük, és adta a jó jegyeket, bocsánatot viszont elfelejtett kérni.

Ha nem figyeltek volna, és nem segítek, akkor még az ellenőrök is megbüntették volna őket, ha tovább utaznak ezzel a jeggyel mint 3 megálló, akkor 5x6000 forintot is ki kellett volna fizetniük, ami szintén a pénztáros lenyúlása miatt lett volna.

Önök szerint milyen reklám ez Budapestnek? Ha nem lépek közbe, és ellenőrökkel is összefutnak, akkor mit mesélnek el, ha hazaérnek? Hogy Budapesten „kirabolták” őket? Lehet bármilyen reklámfilmmel meg plakáttal hirdetni a várost, amíg ilyen emberek elriasztják a turistákat.

R. Károly

A harminc évesnél fiatalabb olvasóink kedvéért mondom, hogy e jelszó és falfirka 1985-1990 között élte fénykorát, és semmi köze nem volt a BKV járműveihez. Az említett időszakban is volt egyes csoportoknak tüntetési és balhéingere, de akkoriban még nem a tüntető verte a rendőrt. Nyíltan nem lehetett csoportosan rendszerkritikát kiabálni az utcán, ezért akinek ilyen ingerenciája volt az a Fradi-Dózsa-meccsek után az üllői úti aluljáróban és környékén élhette ki tüntetési ingerét.

Ott zengett a mocskos BKV jelszó több száz torokból. Az akkori rendszer - biztonsági szelepként - engedett bírálni néhány intézményt, elsősorban a szolgáltatási szektorban. Ilyen volt a Közért-hálózat, ilyen volt a BKV, ilyen volt a Patyolat és a Gelka (elektromos eszközöket javító cég).

Így lett jelszóvá, falfirkává a "mocskos BKV" abban az időben, amikor a cég és elődei történetében a járművei épp a legtisztábbak voltak.

A múltkor baráti társaságban fényképeket nézegettünk és valaki megjegyezte, hogy az összes fekete-fehér és színes fotón csillognak a BKV buszok oldalai, ugye már akkor is photoshoppolták a képeket propagandacélokból?

Elmondtuk neki, hogy nem, akkoriban nem volt szükség ilyen trükkökre, mert a buszok/trolik/villamosok oldalai valóban fényesek és tiszták voltak.

Nomen est omen, gondolhatták a BKV-nál, és beteljesítették az akkor még valótlan állítást.

Az akkori (álpolitikai) jelszó mára valósággá lett. A BKV úgy döntött, hogy ha már oly sokat emlegették 25 éve, hogy mocskos a BKV, amikor nem volt az, ideje alkalmazkodni a közvélekedéshez, és mára valóban mocskos a BKV.

Nagyon.

Nagyon mocskos.

Kívül és belül ragadnak a járművek a kosztól. Még 20-25 éve egy üzemegységben 20-25 takarítónő dolgozott, akik közül legalább 15-20 a járműveket takarította, addig mára ez a létszám közelít a nullához. Egy jármű tisztességes takarítása kb. 4 órát vesz igénybe két-három ember részéről, tehát kb. 8-12 munkaóra. Üzemegységenként van 200-300 jármű, tehát havonta kb. 1600-3600 munkaórát kell(ene) ilyenre fordítani. Helyette egy-két fő tehetetlenkedik az üzemegység járműveiben, havonta kb. 300 munkaórában. Az eredményt naponta 2 millió utas látja. Ragadnak, szó szerint ragadnak a járművek üvegei a kosztól, a járművek külső oldalai pedig ma már egyáltalán nem fényesek, hanem olajsárral kevert portól vastagon feketék.

A Szegedi Közlekedési Társaság vezetői nagyon épeszű, és utasbarát döntést hoztak: Minden 2008 előtt váltott menetjegy, (többek között a gyűjtőjegy is) 2009 elejétől érvényét veszti. A döntést nem indokolják, visszaváltásra nincs lehetőség:

Kedves BKV-figyelő!

Ugyan ez nem BKV, hanem SZKT, de hat növény-növény. Szóval a helyzet az, hogy kiadtak egy közleményt, miszerint érvénytelenítenek bizonyos jegyeket.

Természetesen mindenféle indoklás, visszatérítés, kompenzáció nélkül. Én pl. tavaly (2007 dec végén) vettem 2 gyűjtőjegyet (= 20 db), de nem fogyott el, sokat bicikliztem helyette. Van még kb 8-10 db. Akkor most mi van? Az SZKT megrövidített 8-10x 180 ft-tal, csak úgy. Mert kedve tartja. Megjegyezném, hogy azokon a jegyeken is van biztonsági csík. A jegyen nincs feltüntetve, hogy valaha lejárhat. Mi van, ha nem lvasom a webet, vagy nem olvason a buszon/villamoson a felhívást? Megbüntetnek? Kifizettem a viteldíjat! Jó előre!

E-mailben természetesen megkérdeztem a társaságot, hogy ezt így hogy? Válasz nuku. Az biztos, hogy fel fogom használni a "lejárt" jegyeimet akkor, amikor szükségem lesz rá.

Szerintetek?

vuk

Olvasónk a BKV-figyelőn szeretné megtalálni arra a kérdésre a választ, hogy hétfőn a Váci úton egy buszvezető miért húzta rá a kormányt, és miért lökte meg a busz orrával a biciklijét. Panaszt nem tesz, csak a buszvezető verzióját szeretné elolvasni:

Tisztelt BKV blog,

Tegnap (2008.12.15-én) szokásom szerint kerékpárral mentem hazafelé a Váci úton, amikor egy buszsofőr szeretett volna elütni. Ezúton szeretném megkérdezni, hogy miért akart megölni, azaz írja már meg az ő verzióját. A történet a következő:

Megyek kifelé a Váci út mellett a gyalogos és kerékpárúton. Ez az út keresztezi  az Árpád utat, ahol szokás szerint nem adták meg nekem az elsőbbséget, de ez leginkább a kereszteződés hibája. Az Árpád út után a bicikliút (pontosabban ez csak gyalogos és kerékpárút) elkanyarodik jobbra, én viszont rátértem a Váci útra. Az első lámpánál állt a sor, ezért én (szabálytalanul) felmentem a járdára és ott mentem tovább, amíg el nem indultak az autók. Akkor pont jött egy felhajtó a járdán, így vissza tudtam menni az útra. Egy autó mellé érkeztem, bőven elfértem mellette, nem zavartuk egymást. Mögöttünk jött egy busz, akit így gyakorlatilag jobbról megelőztem. Azonnal rátenyerelt a dudára jelezve a nemtetszését, ami végülis jogos volt, mert én szabálytalan voltam, igaz őt nem akadályoztam mivel a sor lassan haladt, tudtam tartani a  tempót. Bár nem jó érzés, ha közvetlenül mögötted dudál egy busz, mindenesetre nem ijedtem meg, és nem is estem el. A sor közben felgyorsult, a busznak azonnal volt lehetősége megelőzni, tehát egy másodperc késedelmet sem szenvedett, mikor mellém ért visszafékezett az én tempómra és szép komótosan rámhúzta a kormányt. A padka ott elég magas, tehát nem volt hova mennem. Az első ajtó környékén voltam, gondolom nézett közben, hogy milyen messze vagyok és finoman meglökött a busszal!!! Nem estem el, de hogy pontosan mit csináltam arra már nem emlékszem a következő határozott emlékem, hogy a megállóban megáll, kinyitja az ajtót az utasoknak, én már ismét előtte vagyok. Megálltam, megfordultam, felvettem vele a szemkontaktust és azt ordítottam felé, hogy ELMENT AZ ESZED?!? Mutogatni, szerintem nem mutogattam. Valamit ő is kiabált, amiből egy szót sem hallottam, bár még nyitva volt az ajtó, de a gesztusokból az jött le, hogy ő pont fordítva gondolja. Majd legyintett egyet, amiből részben az jött le, hogy túltette magát a dolgon és feladta, hogy megneveljen. A gyilkolási hajlamom ettől elszállt, megfordultam és mentem tovább. A továbbiakban ő még kétszer előzött meg, először egy piros lámpa előtt közvetlenül, ahol be akart állni elém, de mivel nem volt 1 busznyi hely köztem és a lámpa között, ezért csak a busz elejét tudta elém betolni, én kénytelen voltam megállni a csukló után a busz mellett és megvárni, míg a zöldet kap és elmegy mellőlem. A lámpa után is volt egy megálló, ahol én előztem vissza, ezúttal szabályosan balról. (Kiraktam a kezem, besoroltam a belső sávba, az autók beengedtek azonnal, így lendületből elmentem az álló busz mellett. Amikor legközelebb utolért, már megfelelő oldaltartással és dudálás nélkül előzött meg és mindenki ment a dolgára. Amin leginkább megdöbbentem, hogy a buszsofőr egy jovális 50-es úriember volt, nem néztem volna ki belőle a gyilkos hajlamot. Ha elüt, én meghalok, ő börtönbe kerül. Ha nem üt el és feljelentem, akkor is alsó hangon elveszíti az állását és nem tudom könnyen kap-e munkát valaki az ő korában. (Sofőrként biztos nem, mert ugrott volna a jogsija is, én valószínűleg pénzbüntetéssel megúsznám a szabálysértést) Tehát mégis mit gondolt, mi értelme volt meglöknie? A busz rendszáma, a járatszám és időpont alapján gondolom könnyen beazonosítható lenne, szerintem tanú is akadna, felismerni felismerném, ennek ellenére nem akarom feljelenteni, hiszen végülis egy karcolás nélkül megúsztam, neki meg rámenne a hátralévő élete, ami talán túl nagy ár. De leginkább azért nem, mert a szemkontaktus alatt nem tűnt egy vérengző fenevadnak. Az ő verziója viszont érdekelne.

KovAk