BKV-figyelő

A lenti levél is példa arra, hogy nem csak a biztonsági őrök, hanem az ellenőrök között is van néhány gyökér. Olvasónkra azért támadt rá az egyik, mert a szokásosnál egy kicsit hosszabb ideig kereste a táskája alján lévő érvényes -egyébként érvényes- vonaljegyet. Olvasónak az ellenőr veréssel veréssel fenyegette majd, majd elővette a pénztárcáját és azt mondta: "ha bedugsz ide valamit talán megúszhatod."

Tisztelt Ügyintéző!

Ma, 2009. április 29-én délelőtt 10:30 körül felszálltam a Nyugati pályaudvarnál a 4-es vagy 6-os villamosra, nem emlékszem pontosan. Felszállás után egy ellenőr lépett hozzám, társai nem voltak, vagy nem láttam őket. Kérte a jegyemet, melyet a nálam lévő rengeteg papír és sok-sok zseb miatt fél percig kerestem. Mikor előhúztam, az ellenőr rámförmedt, hogy "siess vagy kapsz két nagy pofont".

Sajnos sok jót eddig nem olvashattatok a BKV orkjairól biztonsági őreiről itt a blogon. Ez azért van, mert a sok negatív bejegyzés mellett eltörpült az a kevés jó, amit eddig publikáltam. Tegnap viszont landolt egy e-mail a levelesládámban, ami az összes eddigit üti. Őrünk nem nézte karba tett kézzel, ahogy az anyuka egyedül két gyermekével és a babakocsijával alámerül a Blahánál. Odament hozzá, megragadta az egyik gyereket, és lekísérte őket a lépcsőn, ráadásul még játszott is a gyerekkel. Kérem, Kocsis István idei prémiumát ajánlja fel az őrnek:) A levelet a kép alatt találod.

Abban szinte minden utas egyetért, hogy a részegeknek, hangoskodóknak, hajléktalanoknak semmi keresnivalójuk nincs a BKV járművein. Abban is sokan egyetértünk, hogy ezeket az embereket, ha nem akarnak maguktól leszállni, le kell tenni a buszról, villamosról, HÉV-ről. Végre örülhetnénk, hogy a BKV katonái letettek a HÉV-ről egy részeg utast, de mégse örülünk. A részeget ütögetni kezdték miközben aludt, majd rugdosták, hiába kiabált, hogy leszáll ő magától is, csak várjanak már egy kicsit. Végül a katonák, akik a padlón rántgatták az utast akkorát rúgtak belé, hogy lerepült a szerelvényről.

Sajnálatos, hogy a BKV emberei a semmittevés és a brutalitás között nem találták még meg az átmenetet. Vagy elsétálnak a hajléktalanok mellett, vagy félholtra verik, ahelyett, hogy felszólítanák a leszállásra, vagy kulturáltan megemelnék, és letennék. Olvasónk beszámolója:

Kedves BKV-figyelő!

Szeretném leírni, mi történt a Szentendrei HÉV vonalán. Egy ittas férfi ült, cipőjét levéve, lábát felrakva a középső üléseken. Láthatólag elaludt. Pomázon felszállt a kalauz, 2 majd 4 utas biztonsági férfival.

Rögvest észrevették az ittas egyént, lökdösni kezdték, szálljon le azonnal. Először csak az egyik biztonsági próbálta elhurcolni, nem ment neki egyedül. Hívta társait, akik -hogy végre eset van- egy másik kocsiból is megjelentek.

Bár eleinte nem örültem, hogy a BKV a Kisföldalatti állomásaira is humanoid beléptető kapukat tett, mára már annyira megszoktam, hogy hiányoznak a sárga ruhás szekusok. Igaz, hogy eleinte sok utast megvertek, és egy kicsit túllépték a hatáskörüket, valami hasznuk mégis csak volt, mert a metrón és a földalattin drasztikusan csökkent a hajléktalanok száma. Most újból szabad a bejárat:

Kedves BKV-figyelő!

A BKV beléptetős ellenőrzést vezetett be a 4-es és a 6-os villamosok végállomásain, valamint az Etele téren (időnként jelennek meg). A szóvivő a rendszer bevezetésekor büszkén nyilatkozta a TV-ben, hogy több embert nem kellett felvenniük, mert átcsoportosítással oldották meg az új rendszert.

Ez egyrészről jó, mert takarékosak, és ezt becsülöm bennük. A cégen belül nagyon elfolyik a pénz, de legalább ezzel takarékoskodnak. Azt viszont elfelejtette mondani a BKV embere, hogy ezzel drasztikusan csökken a biztonságiak száma a többi vonalon.

Kevesebb biztonsági van az éjszakai buszokon, a metrókon és a földalattin. A hajléktalanok és a fizetni nem akaró brazilok száma pedig napról napra nő. Kitapasztalják merre mozognak a biztonságiak, és ahol nincsenek, ott felszállnak a járművekre. Amikor a BKV bevezette ezt a rendszer, nem értettem vele egyet, főleg a sok utasverés miatt, de az utóbbi időben összeszedték magukat, és valami hasznuk is volt. Most ismét szabad utat kapnak a bliccelők és a hajléktalanok?

Péter

Tisztelt BKV-figyelő!

Közismert, hogy kedvenc tömegközlekedési monopol-szolgáltatónk az élmények széles tárházát kínálja a gyanútlanul utazni vágyók számára. Főszerepben: a biztonsági szolgálat magasan képzett, kulturált munkatársai.

Történt, hogy tegnap (2008.10.06) délután 12:40 körül munkámból adódóan a körútról a Bajza utcába kellett mennem. Autó helyett a kisföldalatti reális alternatívának tűnt. Alá is ereszkedtem a BKV oktogonnál lévő sátáni szentélyébe, hogy utazási vágyamat a sárga vakond gyomrában kellőképpen kiélhessem. Törvénytisztelő polgárként tettem mindezt érvényes bérlettel a zsebemben, hiszen az emberi jóérzés is megkívánja, hogy a létminimumon tengődő BKV-vezetők gyermekeinek szájától ne vonja el blicceléssel az életet jelentő falatokat egy férfiember.

A purgatórium bejáratánál természetesen teljes mellszélességgel jelen voltak korunk cerberusai: azok az egyenruhába öltözött kultuszhívők, akik a "biztonsági szolgálat" álnevet kapták az alvilággal kötött szövetség jutalmául. A jegykezelő automaták előtt(!) jó egy méterrel álló házőrzőnek bemutatom vörös dátumpecséttel ellátott, drága menlevelemet (kelt: az úr 2008. évének szeptember havában, a 27. napon), mely Isten és ellenőr előtt egyaránt tanúsítja, hogy a szentélybe joggal beléphetek. Az őr mordulása után - mely távolról emberi hangra emlékeztetett - előresétáltam, s lassan átadtam magam eme XXI. századi alvilág semmihez sem hasonlítható hangulatának.

Csendes merengésemből egyszerre két esemény riasztott fel: egyrészről a lassan beérkező sárga vakond, másrészről a vállamat nem túl finoman lökdöső második számú cerberus. Kérdő tekintetemre az öregedő "Mr. Biztonsági Szolgálat" a következő felszólítást intézte hozzám:

- mutass valamit!

Első gondolatom az volt, hogy egy rögtönzött néptánc-bemutatóval örvendeztetem meg a produkcióra vágyó alvilági lényt, de ezt kellő gyakorlat hiányában azonnal elvetettem. Felmerült bennem, hogy esetleg egyszerűbb kártyatrükkökkel szórakoztassam, de nem úgy nézett ki ez az egyenruhás kultuszhívő, mint aki vevő rá. Értetlen zavaromat látva konkretizálta igényét az alvilág őrzője:

- jegyedet - mondotta távolról alkoholra emlékeztető lehelettel, miközben a szemében a gonoszság kis szikrája kezdett csillogni.

Nem tudom, ki hogy van vele, de így, a harmincon jóval túlhaladva számomra valahogy idegen a tegeződő stílus ilyetén használata. Bérletemet ismételten előhalászva ezt meg is említettem az alvilág őrének.

Nem vette jó néven, ezért szinte természetesnek tűnik, hogy pont addig nézegette a bérletemet, amíg a szerelvény ajtajai becsukódtak. Ezután kaján mosollyal a képén, teátrális mozdulattal kívánt "jó utazást", az elhaladó szerelvényre mutatva.