BKV-figyelő

Egy olvasónk a közelmúltban kisebb expedíció eredményeképpen jutott hozzá 3 darab vonaljegyhez a kisföldalatti Mexikói úti végállomásánál. Az erről szóló bejegyzésünkre akkor a BKK is reagált; sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy olvasónk annak ellenére nem tudott az állomáson jegyet venni, hogy erre elvileg lett volna lehetősége.

A napokban ugyanott három külföldi fiatalnak gyűlt meg a baja a jegyvásárlással. Tamás, a BKV-figyelő egyik olvasója sietett a segítségükre, ha már az ott szolgálatot teljesítő ellenőrök nem erőltették meg magukat. A történet - amelyet olvasónk írt meg nekünk - ezzel még nem ért véget; sőt, tulajdonképpen csak ekkor kezdődött...

Az alábbi eset 2013. január 6-án este esett meg az M1-es metró Mexikói úti végállomásánál. Este negyed nyolc körül a metró lejáratához közelítve egy három fős külföldi társaság kért tőlem segítséget. Ebben nem találtam semmi meglepőt, a későbbiekben már sokkal inkább!

A fiatalok (semmi kirívó viselkedést nem tanúsítottak, csak utazni szerettek volna) egyszerű vonaljegyet szerettek volna vásárolni. Elmondásuk szerint a jegyek ellenőrzését végző ellenőrök az angol nyelv ismerete híján nem tudtak nekik segíteni, a fenti automata pedig nem működik.

Mivel számtalanszor láttam, hogy lent lehet venni jegyet az ellenőröknél, a társaságot magammal hívva elindultam, hogy segítsek nekik. Az első, aminek megörültem, hogy a lent várakozó három személy mindegyikén a válallat egyenruhája található, tehát ellenőrök. Ez azért is volt külön öröm, mert ennek hiányában meglehet, magam is visszafordulok, pedig erőm teljében levő, harmincas férfi vagyok. De nem a külső teszi az embert, hát segítsünk a külföldinek!

Az első komoly meglepetés akkor ért, amikor kérésem tolmácsoltam a hozzám legközelebb álló, meglehetősen ápolatlan személy benyomását keltő ellenőr felé. A "jó estét, ezt és ezt szeretném" után rögtön tiszta volt előttem, hogy nem csak az idegen nyelvet, de a magyart is alig beszélheti, ugyanis egy szót hallottam: Nincs! Mondva mindezt olyan hangsúllyal és oly gyűlölettől sugárzóan, hogy magamis egy picit hátrébb léptem, mintegy felkészülve a várható támadásra.

Segítségkérő tekintettel fordultam másik két kollégája felé, hogy hátha náluk, de megelégedett mosolyuk (!) tisztázta bennem, hogy tőlük is hiába várok segítséget, mind az eladó jegyeik száma, mind a színvonal az elsővel azonos. Mivel az első úrból egy szót már sikerült kihúznom, gondoltam, tovább folytatom a diskurzust, így jeleztem felé - hogy nehogy megerőltesse magát - tudom, hogy a fenti automata nem jó, de legyen segítségemre, a közelben hol tudnának jegyet venni alkalmi segítségkérőim.

A szavakat már bizonyosan sajnálta a válaszra, ugyanis egy vállhúzással egybekötött ajakbiggyesztéssel közölte a pontos GPS koordinátákat... Szóval ahol akarok, de tőle aztán ne várjak további segítséget. És nagyon szót se... És ekkor - valószínűleg a gondviselés - egy negyedik kollégájukat vezényelte oda, aki felé fejjel intve s "hosszas" fogalamzást követően "beszélgetőtársam" megjegyezte, hogy "Ahun gyön, majd nála."

Nem is foglalkoztam volna az esettel tovább, hiszen nem lehet egyszerű az ő munkájuk se, meg lehet rossz napja, stb., ha nem az történt volna, hogy ezen hármas odébb vonulva nem azt kezdi el tárgyalni, hogy mennyire nem érdekli, hogy nem volt jegy, meg különben is, ki nem... Szóval szóba hozva mindenféle salakanyagot, kifejtették a véleményüket az üggyel kapcsolatban.

A negyedik ellenőr a másik három szöges ellntéte volt, olyannyira, hogy nem okozott neki problémát a három külföldinek egyenként jegyet adni, annak minden járulékos nehézségével együtt.

Azután megvilágosodtam! A három ellenőr nem lehetett más, csak hagyományőrző! Nem vitás, ez indokolhatja foglalkoztatásukat is! Ugyanis hová tűnne a hosszú munkával felépített úgynevezett "bunkó ellenőr" kaszt, hogyha csupa olyan ember dolgozna a cégnél, mint az utoljára érkező ellenőr. Aki minden bizonnyal nem kevésbé vágyta és kívánta a jegyek kiadását, de a belégzés-kilégzés tudat mellett rendelkezett annyi - minimálisnak mondható intelligenciával - hogy tudta, hogyha nemtetszésének, véleményének hangot ad, akkor azt a környezete - zömében utasok - meghallják.

Mit várunk így, milyen kép fog kialakulni az országról, vagy akár a vállalatról? Mert a három ellenőr viselkedése még hzafias tettként sem nevezhető, ugyanis egy saját állampolgárral is ugyanolyan nemtörődömök és tahók voltak, mint a külföldivel. Vagy fogjam fel úgy, hogy ők a jó ellenőrök, mert nem részrehajlóak? Micsoda szükségállapot lehet a cégnél, ha csapatostól vesznek fel ilyen, véleményem szerint ezen munkára a legkevésbé sem alkalmas személyeket?

Nem arról van szó, hogy diplomásnak kell lenni, de talán - hangsúlyozom, talán - Európa szívében a XXI. században nem túlzott elvárás állomásonként egy fő, aki idegen nyelvet beszél, legalább egyet. És olyan személyek alkalmazása a nagyközönség részére is jól látható helyeken, forgalmasabb csomópontokban, akik maguk (külsőleg is) is mutatják, hogy a vállalat merre szeretne fejlődni.

Az pedig már csak egy utópisztikus elvárás, hogy ha ezen személyek megszólaljanak, akkor ne az utálat sugározzon a szavaikból. Ne legyen kedves, de ennél még a fásultabb hozzáállás is nagyságrendekkel jobb! Egyszerű emberként úgy gondolom, hogy majd ezek után lehet vitézkedni. Ugyankkor tudomásul vettem, hogy nekem ez jár! De köszönömöt azt hiába is várnának érte.

Mint azt egy múltkori bejegyzésben már leírtam, sajnos sokszor előfordul, hogy a hozzánk látogató külföldiek nincsenek tisztában a jegyrendszer sajátosságaival, nem tudják, hogy hol és mikor kell a jegyeket érvényesíteni. Vannak azonban olyan turisták is, akik szándékosan bliccelnek, sőt, mint az a lenti levélben olvasható, olyan is van, aki hülyének próbálja nézni az ellenőrket:

Kedves BKV-figyelő!

Mivel azt hiszem a BKV ellenőrökről már szinte divat panaszkodni és szidni őket, hadd írjak le egy esetet, ami némileg árnyalja a képet. Tudjuk, hogy BKV ellenőrnek nem szerelemből mennek az emberek és ők a BKV buta jegyellenőrzési rendszerének érintkezési felülete az utasokkal és rajtuk csapódik le minden. Legtöbben nem beszélnek idegen nyelveket közülük, ezért sorra jelennek meg olyan történetek, amiben a szegény külföldivel durván beszélnek az ellenőrök.

Tegnap (01.29) dél körül a 4-6-os villamos megállójában, a Blahán figyelmes lettem egy kis csoportra. Két fiatalember egy 30 év körüli szőke hölggyel próbált valamit megbeszélni két BKV jegy kapcsán, ami kissé vontatottnak tűnt. Kiderült, hogy a nő külföldi és amikor körbenézett a megállóban, hogy "Excuse me..." odamentem, hogy majd fordítok és segítek nekik, biztos az ellenőrök nem értenek valamit. Kiderült, hogy a két ellenőr leszállította a Combinoról, pedig neki volt jegye. Megmutatták a jegyeket. Mondták az ellenőrök, hogy azért nem stimmel, mert a jegy eleve lyukasztva van, mechanikus lyukasztóval, a Combinon pedig elektronikus jegykezelő van, vagyis semmiképp nem lehet igaz, hogy ő azt ott kezelte. Akkor kezdett bennem felmenni a pumpa, a nő nekem is flegma stílusban elkezdte magyarázni, hogy ő ezt ott lyukasztotta, ezek az hülyék, meg itt szemétkednek vele.

Elmagyaráztam neki, hogy ott más jegykezelő van, de nem nagyon érdekelte. Elővett egy másik jegyet, hogy oké, akkor majd ez jó. Ez a másik is kamu volt. Jól látszott, hogy le lett kaparva, amit a metróban  a jegykezelő rányomtatott, azon kívül semmi más nem volt a jegyen, vagyis még csak nem is az történt, hogy a nyomtatást lekaparva, újra felhasználta azt a Combinon.  Az ellenőrök nyugodtak voltak, de mondták, hogy próbáljam vele megértetni, különben rendőrt kell hívniuk. A nő egyszerűen engem is hülyének nézett, hiába magyaráztam el neki a helyzetet, látszott, hogy pontosan tudja, mi a gond, de nem érdekelte különösebben, egyszerűen a szemembe hazudott nekem is. Ez most már komolyan kezdett irritálni, láthatóan jómódú külföldi, aki visszaél egyrészt az ellenőrök jóindulatával és türelmével (milyen szokatlan ilyet leírni) és még engem is hülyének néz. Én a semmi pénzemből is megveszem a bérletet, hogy valamiből működjön ez az egész, ő meg a tízszeres fizetése mellett sportot űz a bliccelésből és még flegmán hazudik is, még annak is aki segíteni akar neki.

Azzal az előzetes sztereotíp képpel mentem oda, hogy elsimítok egy konfliktust, a bunkó, nyelveket nem beszélő BKV ellenőrök és a szegény, jószándékú külföldi között, de a szerepek átrendeződtek.
Eközben megjött a villamos és nekem mennem kellett. Remélem kihívták rá a rendőrséget, a pofátlanságnak is van határa, mégha valaki külföldi is.

Amióta Londonban laktam fél évig, érzékeny vagyok az ilyenre. Aki élt már más városban huzamosabb ideig (nem csak egy hétig amikor csak a pénzt ell költeni), az tudhatja, hogy BKV alapvetően nagyon jó, az egyetlen baja, hogy nagyon ócskák a járművek. Ott nincs ez a bohóckodás, nincs olyan, hogy nem fizetsz. Pedig nagyon drága a közlekedés, még ottani viszonylatban is. Ha elkapnak, nincs ilyen alkudozás, magyarázkodás, hanem azonnal rongyá büntetnek vagy bevisznek a zsaruk.

Aki rendszeresen olvassa a blogot az tudja, hogy általában megvédem azokat a turistákat, akik kezeletlen jeggyel utaznak a BKV-n. Azért szoktam a védelmükre kelni, mert sok külföldi a tájékoztatás teljes hiánya miatt sokszor azt sem tudja, hogy mit kell csinálni a jeggyel, és ilyen ősrégi mechanikus lyukasztót is maximum a múzeumban látott. Tehát sokszor nem szándékosan bliccelnek.

Az alábbi történet viszont más. Más, mert a 4-6-os villamosra felszálló turistáknak nem volt jegyük, amiből arra következtetek, hogy az utazásért nem is akartak fizetni. Lehet, hogy ott ahol felszálltak nem tudtak jegyet venni, mert vagy nem árultak sehol, vagy nem volt náluk apró, de egy ismeretlen országban, egy ismeretlen városban nem szállok fel úgy a tömegközlekedésre, hogy az utazás ellenértékét nem fizetem ki. Ezért sem értem, hogy az utasok miért szóltak bele az ellenőr munkájába. Az ellenőr egyébként nem tudta megbüntetni a turistákat, mert egy utas jegyet lyukasztott nekik, majd jó tanácsokat osztott, hogy hogyan lehet kibújni a büntetés alól:

Kedves BKV-figyelő!

Gondoltam megosztok egy élményt amit a minap tapasztaltam a 4-6-os villamoson. A Margit-híd budai oldalán szálltam fel a villamosra. Amikor is már folyt egy jegy ellenőrzés.

Egy ellenőr kérte a jegyeket két huszonéves lánytól. Mint a részletekből kiderült számomra, mindkét csajszi külföldi volt. Egy magyar srác tolmácsolt nekik. Persze nem volt jegyük és értetlenkedtek, hogy most miért kell egyáltalán meg gondolom, hogy nem tudták, hogy kell jegyet venni. Sajnos a társalgást nem hallottam mert zenét hallgattam közben.

A BKV ellenőr egy papírra felírta a pótdíj összegét amit szeretett volna bevasalni a két leányon. Kisvártatva az ellenőr mögül felbukkant egy Magyar hölgy aki 2db érvényesített vonaljegyet nyomott a két külföldi kezébe. Persze sokan ezt megmosolyogták a vilin míg az ellenőr fején látszott, hogy ő nem tartja valami jópofának a dolgot. Ez a tipikus "mit kell szívózni szegény külföldi turistával?" esete.

A Jászai Mari tér következett mikor is nyíltak az ajtók és egy másik úgyszintén Magyar hölgy lekísérte a két lányt a villamosról, gondolom azzal a céllal, hogy elkerüljék az ellenőr általi pénzbírságot. Mivel, hogy az ellenőr nem nagyon akarta ennyiben hagyni a dolgot és le is szállt a külföldiekkel együtt a villamosról.

Miután elindult a villamos egy mögöttem álló utas odalépett  ahhoz a sráchoz aki tolmácsolt a külföldieknek és megkérdezte, hogy tényleg az történt e amit látott. Majd kitörő örömmel fejezte ki tetszését a történtek iránt.  Szívem szerint megkérdeztem volna ezektől az emberektől, hogy minek örülnek ennyire, de nagy valószínűséggel én lettem volna a közellenség.

Nekem ez az egész furcsa volt egy kicsit. Emberileg persze rendes volt az utasoktól, hogy segítettek a két "szerencsétlen" külföldinek a "gonosz" jegyellenőrrel szemben. Másrészről viszont nem tetszett, hogy inkább a külföldit segítik azzal az emberrel szemben aki csak a munkáját végzi. Amit felháborítónak tartok az egészben, hogy idejön két külföldi emberke és úgy tesznek mint akik nem tudták hogy jegyet kell venni. Nem tudom mit hittek. Mintha annyira jól menne itt mindenkinek, hogy ingyen lehet utazni. Ha meg tényleg fogalmuk sem volt az egészről már azért is megérdemeltek  volna egy büntetést. Ha ennyire felkészületlenek egy idegen országban.

Másik fele pedig az, hogy nem okozott volna nekik nagy problémát ez az összeg. Nem úgy tűntek mint akik egy harmadik országból jöttek volna. Ha nekünk kell jegyet venni és ráadásul fizetésünkhöz mérten igen drága is akkor nehogy már egy tehetősebb külföldi megússza a jegyvásárlást. Engem külföldön minden gond nélkül úgy megsarcolnának, ha nem lenne nálam érvényes jegy. Hiába játszanám a bugyuta külföldit aki azt se tudja, hogy hol van. Ez ugyanolyan dolog mint, hogy az EU-s országok nyugdíjas polgárai ingyen utazhatnak a BKV összes járatán. Ez csak nálunk létezik. Magyar nyugdíjas nem utazhat más EU országban ingyen.

Elnézést, ha egy kicsit hosszúra sikerült és kicsit katyvaszos lett. Csak szerettem volna megosztani ezt az élményt.

Maradok tisztelettel és mély elismeréssel a BKV-figyelő iránt.

Üdvözlettel, P. Péter

Tegnap este a BKV-figyelő Facebook falán megjegyzetem, hogy egy olyan helyen, mint Kőbánya-Kispest, felháborító, hogy nincs nyitva egyetlen jegypénztár sem. Égy ilyen jelentőségű és forgalmas helyen, mint a KÖKI busz- és metróállomás joggal várható el, hogy a teljes üzemidő alatt nyitva legyen egy pénztár. Zárás után egyébként a biztonsági őrök árulnak jegyet, de csak vonaljegyet tartanak, semmi mást.

Az egészben az a legszomorúbb, hogy a BKV láthatóan rászállt azokra a turistákra, akik a rossz tájékoztatás és a jegyvásárlás nehézségei miatt nem rendelkeznek érvényes jeggyel, bérlettel. Olvasónk, Bálint is egy ilyen történetet osztott meg velünk:

Kedves BKV-figyelő!

Még soha semmilyen panasszal nem éltem, de most eldöntöttem, nem hallgatok. Kezdem a történet elején: 2011. október 8-án Ferihegyre a reptérre mentünk a barátommal 200E busszal. Kőbánya Kispest új megállójában kb. 8 kor meg is érkezett a busz. Innentől kezdődött az, ami miatt már-már szégyelltem hogy Magyar állampolgár vagyok.

"Majdnem meghalt valaki a BKV miatt" tárggyal írta olvasónk, Fanni az alább olvasható történetét. Mint az a leveléből kiderül, október 1-jén, szombaton 23 óra körül a 4-6-os villamoson utazott egy ismerősével. A Wesselényi utcánál szálltak le a villamosról, ahol egy lánynak feltehetőleg műszaki hiba miatt beszorult az ujja a záródó ajtók közé. Azt sajnos nem tudjuk, hogy az ajtó a feszegetés miatt romlott-e el, vagy már alapból rossz volt, minden esetre jó példa arra, miért nem futunk a villamos után, és miért nem ugrunk be a záródó ajtók közé:

Kedves BKV-figyelő!

Azért írok, mert tegnap este (10. 01.) sikerült megtapasztalnom, hogy a villamosok mennyire is vannak ellenőrizve és, hogy a vezető mennyire éber.

Este 11 körül a 4-6-os villamoson utaztam az ismerőseimmel. Ilyenkor már javában tele van ellenőrökkel a villamos. Mindegyik ajtónál volt egy. A Wesselényinél szálltunk le. Láttuk, hogy egy lány feszíti az ajtót, de akkor még nem tudtuk miért. Odamentünk segíteni neki és akkor láttuk, hogy beszorult az ujja és próbálja kiszedni.