Tisztelt Figyelő!

 

Szerda délután indultunk a Baross utcából két barátommal, és barátnőmmel a Déli pályudvar felé. Hogy mivel? Hát riksával. A riksa három kerekű bicikli szerű alkotmány, amelyen elöl ül a vezető, aki teker (jelen esetben én) és hátul az utas, vagy utasok (jelen esetben a barátnőm) aki(k) nem teker(nek). Másik két barátom egy-egy riksát vitt üresen. Az útvonalunk: Baross utca-József krt.-Kőfaragó u.-Gyulai P. u.-Rákóczi út-Erzsébet híd-Attila út-stb.

 

 

A körúton kisebb dugó fogadott minket, ezért nagy örömmel fordultunk le róla, ám ezután következett a Rákóczi út. A riksa aránylag alacsony sebességéből adódóan biztonságosabb vele a busz-sávon közlekedni, mint attól jobbra, ezért a már előbb említett jobb szélső sávot választottuk. Tudom, hogy szabálytalan, de biztonságosabb.

 

Igyekeztünk úgy közlekedni, hogy ahol csak lehet lehúzódtunk (pl a Károly körútnál) és elengedtük a buszokat. Ennek ellenére volt, hogy csak araszolásra kényszerítettünk egy-két buszt, még az Erzsébet hídon is.

 

Meglepődve tapasztaltam a buszvezetők előzékenységét, egy rossz szó, egy dudálás, de még egy mogorva arckifejezés sem történt, aminek nagyon örültem. Amikor behúzódtunk egy-egy utcába, hogy elengedjük a mögöttünk araszoló buszt, többen mosolyogva bólintottak, vagy intettek köszönés képpen.


Ez úton szeretném megköszönni a szerda késő délután Rákóczi út-Erzsébet híd útvonalon közlekedő számos buszsofőrnek, hogy egyenrangú közlekedési partnernek tekintettek, és nyugalmukkal, előzékeny közlekedési stílusukkal biztosították mindannyiunk biztonságos közlekedését. Köszönöm!


Remélem annak ellenére, hogy nem egy véres sztorit írtam le egy renitens sofőrről, vagy egy széteső elképesztően koszos buszról felkerül a blogra, mert gondolom a jó példát is meg kell mutatni, ami követhető, és irányadó.