BKV-figyelő

A metró bejáratánál álló biztonságiakat már semmi nem érdekli. Nem kérik a jegyet, bérletet, a bejárattól távol, egymással beszélgetnek és kártyázgatnak, legalábbis olvasónk erre panaszkodik. Vajon a BKV miért fizeti őket, ha nem dolgoznak?

Szia BKV-figyelő!

Lakó és a munkahelyem között 7  metróállomás van. 2 a kettes vonalon, 5 pedig a hármason. Minden nap metróval járok dolgozni, kivétel vasárnap, és akkor, mikor pótlóbuszok járnak a metró helyett. Néhány éve a BKV bevezette a metrós beléptetést. Amikor a metró területére beléptünk, fel kellett mutatni a jegyet vagy a bérletet, és csak akkor utazhattunk. Ez jó volt addig, amíg néhány utast meg nem vertek, és amíg megnézték a bérletet.

Hónapokkal ezelőtt vettem észre, hogy a biztonsági őröket már egyáltalán nem érdekli a bérlet. Felmutattam a másneskártyámat, ebédjegyet, mindent, de egyszer sem jöttek rá, hogy nem a bérletem mutatom, ami egyébként ott volt a zsebemben. Pár hete viszont a biztonságiakat sem látom. Mindig az ajtótól távol állnak valahol, támaszkodnak, beszélgetnek, kártyáznak, mindezt a mi pénzünkből. Mi értelme akkor alkalmazni őket? Már én is bérlet felmutatása nélkül sétálok el mellettük, még akkor is, amikor ott állnak az ajtóban. Sosem szólnak. A 3-as metrót ugyan úgy elözönlötték a hajléktalanok, és a nem fizető utasok, mint régen. Kettes vonalon sokkal rendesebbek a biztonságiak, ott mindig előre köszönnek, nagyon udvariasak.

Férjem a Fehérvári úti piac közelében dolgozik, és ő is arra panaszkodott, hogy a metró ellenőrei már nem is kérik a bérletet. A 4-es villamos ajtajából is eltűntek a biztonságiak, akik akkor sincsenek már ott, amikor jobb az idő, nincs fagy. Ennyit ért volna a nagy ellenőrzés?

Edit

Olvasónkat kedden reggel egy nyugdíjas nő terrorizálta az egyik tömött BKV buszon. Az idős nő, aki valószínűleg bevásárolni ment a legnagyobb csúcsforgalomban beszólogatott az utasnak, lökdöste, és minden kanyarnál "véletlenül" elveszítette egyensúlyát. Olvasónk akkor jött rá, hogy az idős nő csak megjátssza az egészet, amikor a Gellért térnél az egyik kanyarnál a fizikát meghazudtolva, az ellenkező irányba dőlt az asszony. Arra, hogy az idősek miért a reggeli csúcsban közlekednek, miért nem 9-12 óra között, amikor üres a BKV, egyelőre nem tudjuk:

Kedves BKV-figyelő!

Egy állandó problémát szeretnék megosztani az olvasókkal amivel minden reggel találkozom a 7-es, 86-os és a 212-es buszon de nem csak itt tapasztalható ez a jelenség, hanem szinte az összes BKV járaton. Budapest belvárosában dolgozom, amit minden reggel 1 óra utazással érek el. Általában 6-7 óra között utazom, de ha később megyek dolgozni, akkor gyakran előfordul, hogy 8-9 óta között tömegközlekedem a fent említett járatokkal is. Reggel a busz tele van munkába és iskolába igyekvő emberekkel, akik nem viccből vagy unalomból utaznak, hanem ébredés után a céljukat szeretnék megközelíteni, hogy eltartsák (iskolások esetén később) ezt az országot. Sokan vagyunk akik nem vásárolhatnak maguknak autót, ezért tömegközlekedünk. Nekem a legnagyobb problémám az idős utasokkal van, akik reggel a tömött buszokon terrorizálják az utasokat, mert nekik is a legnagyobb tömegben kell menni a piacra, orvoshoz, nem ér rá akkor, amikor a BKV üres, kihasználatlan (9-12 között).

Tegnap összefutottam egy BKV-s ismerősömmel, aki megmutatta nekem az új egyenruhájukat. A beszélgetést az „Írjál már erről a szarról valamit a blogodon” mondattal indította, amiből egyből azt a következtetést vontam le, nem tetszik neki az új formaruha. De nem csak neki nem tetszik, akik átvették már a Makány Márta által tervezett ruhákat, azok eddig jót nem mondtak rá.

Megértem a BKV-sokat, hisz az új kék alapon fehér csíkozású ing inkább hasonlít egy pizsamára, mint egy fejlődő tömegközlekedési társaság egyenruhájára. Erre az ingre kaptak egy kék/zöld kötött mellényt, ami a használattól és a mosástól már el is kezdett bolyhosodni. Arra is panaszkodtak a dolgozók, hogy az egyenruha bejelentésekor hiába vettek róluk méretet, szabvány ruhákat kaptak néhány méretben, ami valakire nagy, valakire kicsi. A BKV-sok szerint egy pozitív van a ruhákban, az anyaga, ami valamennyivel jobb az előzőnél. Panaszkodtak még a szállításra, mert jelenleg csak a nyári kollekciót vehették át, hideg téli időre való ruhát nem kaptak. „A BKV azért bontott szerződést az előző gyártóval, mert nem szállított időben. Ha ezek se hozzák időben a ruhát, akkor mi értelme volt ennek az egésznek?” –kérdezte.

Makány Márta, a ruhák tervezője információink szerint a BKV pénzén utazta be Európát, hogy megnézhesse, más nagyvárosok tömegközlekedési cégeinek dolgozói milyen ruhában járnak. Sajnáljuk, hogy ennyi pénzből sem sikerült egy normális, dolgozóknak is tetsző ruhát összehozni.

Olvasónk a minap a 9-es busz vonalán utazott, ahol az ajtó (leszállásjelző) hibája és a járművezető figyelmetlensége miatt igazi kalandokban volt része. Az utasok hiába jeleztek, hogy le akarnak szállni, a busz ajtaja egyik megállóban sem nyílt ki egyből. Derék utasunk addig nyomogatta a gombokat, amíg az ajtó kinyílt, ám hiába kezdte meg a leszállást, a busz derék vezetője már zárta is az ajtókat és indult volna ki a megállóból. Az utas kapálózott, szenvedett az ajtók között, de a buszvezető csak későn vette észre, hogy egy utas félig a buszon maradt.

Mai rohanó világunkban már a buszról való leszállásra sincs idő. A busznak menetrendje van, azt tartani kell minden áron:

Kedves BKV Figyelő!

Ma az életemre tört egy buszajtó. Előrebocsátom, semmi olyat nem csináltam, amiért rászolgáltam volna a leckéztetésre a buszsofőr részéről, szabályosan próbáltam meg elhagyni a járművet.

Történt ugyanis, hogy a 9-es vonalán újabban közlekedő régebbi típusú autóbusz érkezett a megállóba. Eleve ki sem nyílt a hátsó ajtó, pedig egy utas már odabent várta, hogy leszállhasson, ezért megnyomtam a külső ajtónyitó gombot, majd felszálltam pár utastársammal.

A következő megálló előtt egy fiatal férfi nyomta meg a leszállásjelző gombot, majd amikor megállt a busz, az ajtó (csakúgy mint az előző megállóban) nem nyílt ki. A fiatalember rögtön pánikba esett, de a gomb újra megnyomására kinyílt az ajtó, ami az utas leszállása után, alig fél másodpercnyi figyelmeztető hang után villámgyorsan bezárult.

A következő megálló előtt én jeleztem leszállási szándékomat, számítottam arra, hogy nem fog kinyílni az ajtó, ezért a megállóba érkezés után már nyomtam is az ajtó fölötti gombot (ami nem világított). Az ajtó nem reagált, ezért a tőlem távolabbi, a kapaszkodón lévő gombbal próbálkoztam. Az ajtó kinyílt, meg is kezdtem a leszállást. Viszont én már nem jártam olyan szerencsével, mint az előző leszálló, a figyelmeztetéssel egy időben csukódott az ajtó, aminek eredményeképpen a négyből három végtagom és a fejem szorult be a villámgyorsan záródó ajtóba.

Olvasónk a minap döbbent rá, hogy a blogon megjelent utasészrevételeknek igenis van valóságalapjuk, nem kitalált történetek. Kétkedve olvasta a bejegyzéseinket a BKV darabokra hulló buszairól mindaddig, amíg maga is megtapasztalta, a jelenlegi állapotokat. Jó lenne végre karbantartásokra, új buszok beszerzésére költeni a pénzt:

Szia BKV figyelő!

Rendszeres olvasója vagyok a blognak, és sok olyan poszt látott napvilágot a blogon, ami egyszerűen hihetetlen. Nem tudtam elképzelni, hogy történhet olyan egy autóbuszon, (ami nap mint nap utasokat szállít) hogy kiesik az ablaka a székre. Vagy, hogy eshet meg olyan egy gerincvonalon (7-es járatcsalád), hogy kettétörik a csuklós busz, út közben. Hogy engedheti meg magának a BKV azt a luxust, hogy a havi 9000 Ft-os bérletár ellenében, ilyen gyalázatos szolgáltatást nyújtson? Nemrég szereztem meg a jogosítványomat autóra, és ahogy lesz pénzem, nem érdekel, hogy mennyivel drágább egy autó fenntartása, mint egy havi bérlet, én biztos vagyok benne, hogy váltani fogok. Az autóban van fűtés, tiszták az ülések, senkitől nem kell félnem, nem kell órákat várnom, mert éppen nincsen busz, ami forgalomba adható. Ezt lehetne ragozni, mert rengeteg ilyen eset történik nap, mint nap.