BKV-figyelő

A fenti képen látható kör nem azt hivatott jelölni, hogy a jegypénztárhoz ott kell várakozni. Az egyszerű galambürülék, ami a pénztár épületének a tetejéről kerül a járdára, vagy rosszabb esetben az utasok ruházatára. A jelenség azért érdekes, mert mint arról hónapokkal ezelőtt beszámoltunk, a BKV majdnem 4 millió forintot költ madárriasztásra. Az akkor kifogásolt szerződést a cég sajtóosztálya úgy kommentálta, hogy madárriasztásra azért van szükség, mert a műszaki berendezéseket meg kell védeni a galamboktól, az utasokat pedig a madárürüléktől, tüskék telepítésével. Úgy néz ki ebből a pénzből ennyire futja csak...

Olvasónk, Balázs az alább olvasható levelében egy higgadtnak egyáltalán nem nevezhető buszvezetőt szeretne bemutatni nektek. A sofőrrel először 6-7 évvel ezelőtt találkozott a 9-es busz vonalán, ahol egy műszaki hibás buszt vezetett. Sofőrünk annyira kiakadt azon, hogy a busza nem akar indulni, hogy az ülésben ugrált, csapkodta a kormányt és a műszerfalat. Hasonló jelenetet adott elő pár nappal ezelőtt is:

Tisztelt BKV-figyelő!

A BKV honlapján számomra nehézkes volt megtalálni, milyen e-mail címre küldhetek panaszt, úgyhogy nagy örömömre szolgálna, ha valamilyen formában ezt a levelemet továbbítaná feléjük. Leszögezem, hogy a történet túlzásoktól és csúsztatásoktól mentes, kiválóan emlékszem minden részletre, amelyeket a saját szememmel láttam és fülemmel hallottam.

A történet úgy 6-7 éve kezdődött. A 9-es busszal utaztam kora délután Kőbánya, városközpont irányába, és az utolsó megálló előtt, a Szent László téren egy akkor újonnan, de maximum 1 éve beszerzett Volvóval a balra kanyarodó sávban álltunk a piros lámpánál (jobbra mellettünk két másik, egyenesen haladó sáv, zöld jelzéssel, dinamikus forgalommal). Amikor zöldre váltott a lámpánk, a busz nem akart elindulni.

A sofőr (ő játssza a történetben a főszerepet) jó magyar módjára elkezdett káromkodni, és csapkodni a kormányt, kezelőszerveket, mindent, meg ugrált az ülésében idegességében. Kisvártatva lenyugodott, ekkor kivágta az elakadásjelzőt, leállította a motort, újraindította, ellenőrizte, hogy sebességben van, kéziféket oldotta, és elvileg semmi akadálya nem lett volna, hogy induljunk, de a busz valamiért nem mozdult. Sofőrünk elkezdte szidni a svédeket, Demszky-t, tarkítva hangos káromkodásokkal, és rángatta a kormánykereket, ütötte, majdnem szétverte a fülkét. Végső elkeseredésében a mellettünk épp akkor újrainduló forgalom dacára kinyitotta az ajtókat. A buszon nem volt akkora tömeg, hogy ne tudtunk volna vigyázni, ne essünk a fél méterre elsuhanó autók elé/közé, de véleményem szerint ez így akkor sem megengedhető.

Tetézte a helyzetet, hogy mikor végre valamilyen csoda folytán el tudtunk indulni, a következő zebránál (amely nem lámpás, egyértelműen a gyalogosé az elsőbbség) egy kislány a sofőrünk szerint nem elég gyorsan szedte a lábait átkelés közben, és mikor elhaladt előttünk rádudált és ráhúzta a buszt (!), mint egyes idióták a biciklisekre szokták ráhúzni.

Mindezek után én leszálltam, nem várva meg az utolsó megálló és a végállomás közti történéseket. Arra gondoltam, talán fáradt, valami családi problémája van, esetleg olyan esemény történt vele, ami után nem kapott megfelelő pszichológiai stb. kezelést. Az évek múltával nem felejtettem el ezt a napot, és mivel eddig nem találkoztam a sofőrünkkel, azt hittem, rég otthagyta ezt a munkát, hiszen szemmel láthatóan idegroham kerülgette minden második percben.

Ami tegnapelőtt történt, az viszont már megdöbbentő, több szempontból is. Azért írok, mert megjegyeztem a busz adatait. Szóval fentebb részletezett sofőrünk tegnapelőtt, aug 23-án a 68-as viszonylaton teljesített kifogástalannak messziről sem nevezhető szolgálatot a BPI-767-es buszt vezetve, 9:15 és 9:30 között haladt a Sibrik Miklós úton, a Vas Gereben utca irányába. Én az ő busza előtt közvetlenül haladó 85-ös leghátsó ajtajánál állva a hátsó ablakon át egy egészen más szemszögből nézhettem ismét végig, ahogy ez az idegileg meggyötört, bár fiatal férfi újból eljátssza ugyanazon elemekre épülő megdöbbentő cselekvéssorozatát, mint 6-7 éve.

Egyből beugrott, hogyha ő ezt azóta, sőt még talán régebb óta így csinálja, azzal sok ember életét keseríti meg, a kislány példájából látva pedig még akár veszélyezteti is. A Gőzmozdony utcai megállónál ugyanis a mi buszunkról is sok idős hölgy tartott a mögénk beérkező 68-asra, mivel az megáll a kispesti piacnál. Ez a sofőrnél kiütötte a biztosítékot, látszólag türelmesen megvárta, amíg mindenki felszáll, azonban amikor első lehetősége nyílt becsukni az ajtókat, újból elkezdett ugrálni az ülésében, izomból csapott az ajtózáró gombokra és gyilkos pillantásokat vetett az utasközönsége irányába. A kormányt is rángatta racionális ok nélkül, de ez már csak hab a tortán. Természetesen sietsége nem vezetett sehová, mert ott állt 20 centire előtte a mi 85-ösünk. Hasonló mozzanatok zajlottak le a Gergely utcai megállónál, ahol még mindig közvetlenül előtte haladtunk. Utána leszakadt.

Azt hiszem, talán túl részletesre is sikerült a beszámoló, amelynek valóban minden mozzanata fényképként él még bennem. A tanulságot mindenki, de főleg a BKV vonja le magának. Köszönöm, ha helyet kap ez a blogon és eljut a illetékesekhez.

Húgyban, fekáliában, hányásban, koszban, mocsokban és szemétben úszik a közel egy éve átadott Kőbánya-Kispesti új autóbusz- és metró végállomás. Erre a problémára szeretné felhívni az illetékesek figyelmét egy neve elhallgatását kérő olvasónk, aki fotós beszámolót küldött a helyszínről.

Úgy tudjuk, hogy a képeken látható állapotok azért alakultak ki, mert a területnek egyelőre nincs gazdája és a takarítás rendszeresen elmarad. Elkötelezettek vagyunk a probléma megoldása mellett, éppen ezért a mai napon felkeressük a BKK vezérigazgatóját, az ÁNTSZ-t, illetve a KÖKI terminál üzemeltetőjét is, bár utóbbit nem lesz könnyű megtalálni, mert ahogy az Origo is megírta tavaly a szálak off-shore cégekhez vezetnek.

(További képek a levél végén!)

Tisztelt KÖKI Terminál!

Tisztelt Budapesti Közlekedési Központ!

A következőkben olvasható panaszlevelemmel nem tudom biztosan, hogy melyikükhöz forduljak, így hát elküldöm mindkét cég részére, bízva abban, hogy majd Önök lebokszolják egymás között és mihamarabb megoldást találnak az utazóközönség nevében megírt problémáimra.

Nem szeretek panaszt írni, csak ha már nagyon zavar valami. Most ez a valami alá a kőbánya-kispesti autóbusz- és metró végállomás tartozik (a vasútállomást is ide lehetne sorolni, de az egy teljesen külön fejezet). Jómagam napi szinten megfordulok a lassan már egy éve üzemelő új, XXI. századinak álcázott, a turisták által igen csak használt csomóponton. Biztos csak bennem van a hiba, de egyszerűen hánynom kell a végállomás állapotától, tisztaságától. A két folyosó közül a nagyobbikat hébe-hóba szokták takarítani, de attól függetlenül ugyan olyan koszos, ellenben a kisebbikkel, aminek a 136E-hez vezető lejárati lépcsőjén már több mint egy hónapja ugyan az a napról-napra növekvő szemétkupac röhög az utazóközönségre. A kosz fogalma nálam nem csak a darabos szemétben és a porban merül ki, hanem ide sorolom a hónapok óta a lépcsőn látszó hányás maradványait, a padlón éktelenkedő rágó hegyeket és minden egyéb apróságot, amit egy seprűvel nem lehet eltávolítani, csak elsősegélyt nyújtani neki.  Szintén hányingerkeltő az a látvány, amit a „padok” virágtartó részében lehet látni. Nem igaz, hogy így kell kinéznie egy végállomásnak…

Ez csak a felhánytorgatott problémának az egyik része. A másik a folyamatosan szaporodó „tegek”. Nem tudom egyszerűen megérteni, hogy miért nem lehet egyből a felhordás után eltüntetni azokat, mutatva ezzel azt, hogy igen is, küzdenek ellene. Van ahol már látszik, hogy próbálkoztak az eltüntetéssel, de sajnos hamar feladták, csak megfolyatták a festéket, így még épületesebb, művészibb az összkép. Egy éve volt egy új, teljesen firkamentes környezet, sokkal könnyebben meg lehetett volna óvni, ha rendszeresen takarítanák. De nem, ehelyett inkább nézegetjük „gep face”-t, meg, hogy valamelyik hülye firkászt elhagyta a felesége, meg kell hagyni, igazi, turistacsalogató látvány.

Ezen kívül azt hirdették, hogy egy időjárási körülményektől védett végállomást kapnak az utasok a sokévi kaotikus állapotok után. Hát köszönjük, de inkább ne mondtak volna semmit. Példaként felhozva a 136E treffje sem esőtől nem véd, sem széltől, sem hótól, sem egy esetleges balesettől, ami a gyorsforgalmi úton történik. De ez nem csak erre a megállóra érvényes, ott van például a mozgólépcsőnél lévő leszállóhely. Kérdezem én, ott nem volt pénz arra a pár négyzetméter födémre, vagy csak így dizájnosabb?

A sokszori várakozás közben elgondolkodtam még azon is, hogy vajon miért nincsenek ülő alkalmatosságok a 148-93-136E indulási oldalán? A felüljárók alatt lévő beugróknak nagy szerepe van, tökéletes csöves lak, szóval csöbörből vödörbe, ezért kár volt ezt a kócerájt megépíteni, mert ezek eddig is itt voltak és tengették céltalanul mindennapjaikat.

Aztán van még egy fogós kérdés, az épület alatt lévő peronszigeten miért lehet dohányozni? Elvileg az egész buszmegálló, így hát nem lehetne ott dohányozni, nem beszélve arról, hogy az egész peron nincs 14 (2+5+5+2) méter széles. Tehát, ha valaki bele is kötne, hogy ott márpedig lehet dohányozni, akkor sem lehet. Sajnos a gyorsforgalmi mellé eső oldal kicsivel több, mint 7 méter, így ott, igaz a falra felkenődve, de lehet dohányozni. Az tény, hogy Magyarországon a dohányzási kultúra még nem tart ott, hogy az emberek csak a kijelölt dohányzási helyeken végezzék el pöfékelhetnékjüket. Kérdésem, miért nincs megoldás a csikkek kulturált gyűjtésére, miért kell rákényszerüljön a Tisztelt Utas, hogy csikkjét eldobja a virágágyásba, a virágtartóba, a földre, az útra és minden egyéb lehetséges helyre.

Illetve még egy tanács, így, a végére. A 200E-vel érkező turisták igen nehezen találják meg a metrót mondjuk ez fordítva ugyancsak fenn áll, mert nem egyértelműek az utastájékoztató táblák. Szóval egy olyasmit megvalósíthatnának, hogy a padlóra mindkét irányba egy-egy vezető csíkot festenek fel nekik (repülő és metró piktogramokkal tarkítva), amin elindulva eljutnak az egyiktől a másikig.  

Panaszom mellé mellékeltem néhány képet, csak, hogy Önök az irodából, a kényelmes székekben ülve, át tudják legalább egy kicsit érezni azt, amit mi, utasok látunk a szép és új KöKin naponta.

Azért, hogy panaszom eredményes legyen, és ne tudják betenni a fiókba porosodni, továbbítom levelemet az általam egyáltalán nem kedvelt BKV-figyelő blog részére. Sajnos be kell ismernem, hogy akármennyire is székletkavaró a blog, de legalább eredményes.

Utastársaim nevében is bízom a problémák mihamarabbi megoldásában. Remélem nem kell további médiák segítségét igénybe vennem ahhoz, hogy valami történjen.

Megérkezett a BKK válasza az augusztus 14-én "Nehézkes a jegyvásárlás a Blaha Lujza téren" címmel megjelent bejegyzésünkre, melyben olvasónk, arra panaszkodott, hogy hiába szerettek volna jegyet venni a metróállomáson, csak falakba ütköztek.

Az eset kapcsán Vitézy Dávid, a BKK vezérigazgatója vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat eredményeiről az alábbi levélben olvashattok:

Tisztelt Gál Mihály!

A BKV-figyelő blogon 2012. augusztus 14-én megjelent "Nehézkes a jegyvásárlás a Blaha Lujza téren" című bejegyzésével kapcsolatban Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója elrendelte a történtek azonnali kivizsgálását. A vizsgálatba a BKV is bekapcsolódott, így a metróállomás teljes személyzetét meghallgatták.

Az M2-es metró Blaha Lujza téri állomásának diszpécsere által írt jelentése szerint augusztus 11-én 21 óra körül kisebb társaság kíséretében egy meglehetősen zaklatott állapotban lévő férfi érkezett a forgalmi ügyelet jegykiadó ablakához, és lekezelő modorban, szitkozódva kért jegyet a diszpécsertől. Mivel a diszpécser egyedül teljesített szolgálatot az állomáson, ezért kis türelmet kért, mert azonnali utastájékoztatási feladata volt az állomásra érkező, utasokat nem szállító próbavonat miatt. Csak ezt követően tudta kiszolgálni az egyébként nyomdafestéket nem tűrő stílusban megszólaló utast. A diszpécser asztalán valóban volt ennivaló, ugyanis az egyszemélyes szolgálat ellátása során az étkezésre akkor tud időt szakítani, amikor azt a munkája megengedi.

A vizsgálat során kiderült, hogy az elégedetlen utas és társasága még nagyjából 30 percig időzött a felső csarnokban, miközben hangoskodtak, végül elindultak a peronra. 21 óra 49 perckor leállt az a lejtmeneti mozgólépcső,  amelyen utaztak - állításukkal ellentétben több utastársukkal együtt. A lépcsőt nem a diszpécser állította le, hanem az utasok nyomták meg a vészleállító gombot, mivel egy fiatalember lecsúszott a balusztrádon. A szolgálatban lévő peronszinti biztonsági őr is látta a történteket, a diszpécser az ő jelzése alapján, az ilyen esetben szokásos utastájékoztatást követően indította újra a mozgólépcsőt.

Az állomási diszpécserek jegyeladásáról nyilvántartás készül. Ennek adatait ellenőrizve elmondható, hogy az érintett diszpécser rendszeresen teljesíti jegyárusítással kapcsolatos feladatait.  Ezt az is bizonyítja, hogy aznap az este folyamán 93 db jegyet adott el.  A Blaha Lujza téren a sérelmezett időpontban az utas állításával ellentétben a jegyvásárlás biztosított volt, a metróállomás melletti jegypénztár ugyanis 21 óra 30 perckor zárt be, tehát az utasnak és társainak közel fél óra állt rendelkezésére, hogy a metró bejáratánál megváltsák menetjegyüket. Mindemellett a metróállomás bejáratával szemben az egyik újságosstand éjjel-nappal nyitva van, ahol a vonaljegy mellett metró-szakaszjegy,  valamint 10 db-os gyűjtőjegy is kapható. Ami a jegykiadó automatákat illeti, csak a felszínen, a villamosmegállóban lévő egyik automata volt működésképtelen, de a hétfői szerviz során a metró területén lévő automata rendben működött.

Üdvözlettel,

Budapesti Közlekedési Központ
Sajtókommunikációs Iroda

Olvasónk, Györgyi 16 éves mozgássérült fiával szeretett volna felszállni a 173-as buszra a Kelenföld Városközpont megállóban. A busz ajtajai kinyíltak, megkezdték a felszállást, amit a türelmetlen buszvezető nem várt meg, csengetett, és zárta is az ajtókat. Részletek az alábbi, BKV-nak címzett levélben:

Tisztelt BKV Zrt.!

2012. 08. 17-én 16 éves mozgássérült fiammal próbáltunk felszállni a 173-as vonalán Bp. Kelenföld Városközpont megállónál. A buszra rajtunk kívül nem volt felszálló, a buszon pedig csupán két idősebb hölgy tartózkodott, tehát teljesen kíváló volt a sofőr rálátása minden ajtóra az egész buszon.

Mi a harmadik ajtóhoz kerültünk. Kezemmel jeleztem a sofőrnek, hogy kérem figyeljen ránk. Az első lépcsőig jutottunk be, ezután máris csukódni kezdtek az ajtók majd erős gázzal elindult, mi pedig tehetetlenül beszorultunk a lépcső fogságába úgy, hogy kisfiam előre esett, nekem pedig nagy erővel a testemnek csapódott az ajtó.

Mivel a két kezemben a fiam botjai voltak nem tudtam a vészjelzőt megnyomni de erre nem is lett volna szükség, ha a sofőrnek nem lett volna a fülében a fülhallgató és meghallotta volna a kiabálásunkat, kétségbeesett segélykéréseinket. A két hölgy megállásra kérte a sofőrt mire Ő tett három lépést felénk, majd segítségnyújtás nélkül visszaült a helyére, és folytatta az utat. Két megálló a végállomás, ekkor volt 11:30. Megvárta, hogy leszálljunk, majd beállt a végállomáson lévő helyére. Mikor meglátta, hogy felírom a rendszámát (BPI-151) kiabálni kezdett, tanum van rá mivel pont arra jött a postásunk. Bemutatkoztam, majd kértem, hogy legyen szíves ne emelje fel a hangját velünk szemben, kértem, hogy Ő is mutatkozzon be, de erre a szemünkbe nevetve nem volt hajlandó.

Kétszer is meg kellett kérnem, hogy ne érjen hozzám, mert a kiabálása közben a karomhoz ért többször is. Végig azt ordítozta, hogy mi már felszálltunk, és hogy Ő csak azután indult el. Megmondtam, hogy annyit sem várt meg, hogy becsukódjon az ajtó és már el is indult.

Az adott helyzetünk és a vezető félelemkeltő magatartása miatt kisfiam elkezdett sírni, így jobbnak láttam eljönni a helyszínről. Miután hazaértünk azonnal telefonos bejelentést tettem a sofőr ellen. A telefonos hölgy – aki nagyon együttérző volt – utánanézve a sofőrnek megmondta aznapra az volt az utolsó fordulója. Valószínüleg ezért sietett, és követett el ilyen embertelenséget, valamint rengeteg szakmai hibát.

Kérem a fentiek ismeretében az ügy mielőbbi kivizsgálását, a sofőr felelőségrevonását, és kérem továbbá az ügy fejleményeiről való mielőbbi tájékoztatásukat.

Bozsikné Liebentritt Györgyi