T. Figyelő !
Mint az utóbbi hetekben többen is tapasztalhatták, a BKV a körútra visszacsempészte a jó öreg Ganz villamosokat.
Felmerül bennünk a kérdés, hogy miért nem tudja biztosítani a kellő számú jármű kiadását a Hungária kocsiszín? Állítólag a Ganz villamosok annak a hét Combinónak a helyére kerültek vissza ideiglenesen a forgalomba, amelyekbe éppen légkondicionálót szerelnek. A teljes munkát a BKV ígérete szerint nyárig elvégzi a közlekedési vállalat. Azt, hogy ez miért hét hernyót érint egyszerre, nem tudni. Az viszont biztos, hogy ennyi szerelvény kiesését a körúti forgalom megérzi. Az is teljes bizonyossággal állítható, hogy együttesen 7 db szerelvénybe nem tudnak egyazon munkát végezni. Tehát a hét Combinó egyidejű kivonása érthetetlenül sok, és a légkondi szerelés sem indokolná az együttes leállítást. Folyamatos, vagy 2-3, netán páros leállítással, sokkal ésszerűbben és mégis folyamatosan lehetne végezni a munkát. Erről a megvásárláskor nem volt szó, és ezzel a főváros, meg a BKV sem büszkélkedik. Mint közismert, a szerelvényeket ilyen, az utasokat érintő kényelmi berendezés nélkül vásárolta a cég - emiatt a tavaly júliusi és augusztusi hőség idején számos kritika érte a vállalatot. A végleges elgondolásról máig sem hallani. Nagyobb ablakok, csak középső részi klímák, vagy a kimaradt gyári berendezések kerülnek a helyükre, beépítésre?
Megint ügy tűnik, hogy az ünnepi megjelenítés követően egy hibás, átgondolatlan beszerzés utóköltségeit és utórezgéseit kénytelenek megsínyleni az utasok. Pedig forró nyár és forrongó hangulat várható az egyre szűkülő és ennek ellenére dráguló közlekedési tevékenységek körül.
"grupi"
Hol vannak a Combinok?
Ganz-Hunslet G2
Az 1970-es évek végén közel tízéves üzemi tapasztalat és egyéb ismeretek megszerzése után vetődött fel az a gondolat, hogy az 1980-as években épülő újabb vonalszakaszokat az üzemben lévőknél korszerűbb motorkocsikkal kellene forgalomba helyezni. A korszerűsítés ebben az esetben azt jelentette, hogy az újonnan beszerzendő motorkocsik:
-energiafelhasználási hatásfoka jobb, fenntartási-karbantartási igénye az üzemben lévőknél csekélyebb legyen,
-elégítsék ki az automatikus vonatvezetés igényeit.
Miután a korszerűbb motorkocsiknak a már működő vonalakon is közlekedni kellett volna, továbbá a távlati tervek szerint az ott közlekedőket azok selejtezése után fel kell váltani, a fejlesztésnél néhány műszaki jellemzőt adottságként kellett kezelni. Ezek a következők voltak:
-a pályajellemzők és az űrszerelvény ,
-a 825 V-os egyenárramú tápfeszültség és felső tapintású harmadik sín,
-a váltakozó áramú sínáramkörökkel működő vasúti biztosító-berendezés
A korszerűsítés kitűzött céljai műszaki-forgalmi szempontból reálisak és időszerűek voltak. Az ilyen igényeket kielégítő járművek az 1970-es évek végén a nyugat-európai metróknál már forgalomban voltak. Azok az igények, amelyeket a budapesti metrónál korszerűsítésként megfogalmaztunk, kereskedelmi ügylettel (új járművek vásárlásával) is kielégíthetők lettek volna. Az ország gazdasági helyzete, a korszak uralkodó gazdaságpolitikája azonban lehetetlenné tette a korszerűbb motorkocsik nyugat-európai cégektől való beszerzését.
Az üzemben lévő járműveket előállító szovjet járműgyár nyíltan nem zárkózott el a korszerűsítés elől, de annak gyakorlati megoldásáért a kényszerítő körülmények hiánya miatt érdemben semmit sem tett. A járműveken végrehajtott "korszerűsítés" sem az energiafelhasználást, sem a fenntartási igényt nem csökkentette.
Annak érdekében, hogy a következőkben leírtak a kívülállók számára érthetőbbek legyenek, tekintsük át a metróberuházás és üzemeltetés akkori munkamegosztását, illetve szerepontását.
A metró beruházója, felügyelő, írányító és engedélyező hatósága az 1970-es években a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatósága, a beruházást lebonyolító szervezet a "Metró" Közlekedésfejlesztési és Beruházási Vállalat (METRÓBER), az üzemeltető a BKV Metró Üzemigazgazósága volt. Ez utóbbi a beruházásban is közreműködött. Ilyen körülmények között folyt a korszerűbb metró motorkocsik gyártását vállaló "szocialista relációjú" gyártómű felkutatása. A lehetőség szűkös volt.
Az akkori Kelet-Berlin melletti Henningsdorfban működött egy hosszú múltra visszatekintő, vasúti járműveket és egyéb villamos gépeket gyártó, KLEW betűszóval jelölt kombinált (Kombinat für Lokomotivbau und Elektronische Werke), amely 1964-65 óta szállította az M IX. és M X. típusú villamos motorvonatokat a budapesti hév számára. Ez a vasúti járműgyár hajlandónak mutatkozott a korszerűbb metró motorkocsik gyártására.
Tömörülés az ajtók előtt
Egy olyan tipikusan magyar szokásról szólnék, amely legalább akkora vitát generálhat, mint a nyugdíjasok viselkedése a BKV járművein, vagy az iskolások hátizsákjaival történő kalandok.
Ez pedig egy olyan magyar szokás, amit sehol a világon nem tapasztaltam, a megállókban ugyanis a magyar közösségi közlekedők többsége az ajtók elé áll, abban reménykedve, hogy hátha lesz majd odafent ülőhely.
Természetesen elismerem, hogy egy BKV-járművön jobb (kényelmesebb) ülni, mint állni. De biztosan ti is megfigyeltétek már, hogy amikor egy-egy jármű beérkezik a megállóba, a tisztelt utasok 90 százaléka odanyomakodik az ajtók elé, megnehezítve a leszállók dolgát.
Aztán amikor elfogytak a leszállók, nyomás fel a buszra, érdekes, ilyenkor senkinek sem fáj a lába, a nyugdíjasok is Ben Johnsont megszégyenítő fürgeséggel vágtatnak fel, forgolódnak egy kicsit, mint a tojógalamb, aztán uzsgyí, a legjobb helyre landolnak.
Amúgy ebből tragédia is lehet, kódolva van. A minap a 11-es busz Mechwart téri állomásán láttam hasonló jelenetet. Igen ám, de a középső ajtón egy nagydarab erős ember szeretett volna leszállni, csakhogy az ajtó előtt már tömörültek az emberek (kétharmaduk nyugdíjas.) Emberünket ez nem zavarta, lelépett a buszról, a lendületével elsodort két tolakodót, az egyikük hátraesett, s ha nincs ott valaki, aki elkapja, még a fejét is beverhette volna a betonba. Heveny káromkodások innen is, onnan is, pedig a nagydarab csak szerette volna befejezni a közlekedést aznapra.
Ezért jó az, ami külföldön van: csak az első ajtón lehet felszállni. Londonban például szép sorban állnak az emberek és mindenki feljut. Amúgy létezik ott az úgynevezett off-peak időszak (reggel 7.00-9.30 és 16.00-18.30), amikor minden jegy drágább. Ezzel azt akarják elérni, hogy akinek nem feltétlenül fontos ebben a csúcsidőszakban közlekednie, ne menjen. Ezt kellene bevezetnie a BKV-nak is. És a nyugdíjasoknak is FIZETNI ebben az időszakaban. Akkor kevesebb lenne a cekkeres nénike, meg az újságot olvasó bácsika, s akiknek valóban fontos, hogy ebben az időszakban eljussanak A-ból B-be, könnyebben megtehetnék. A piac meg a patyolat pedig 11 óra után is elérhető.
Ami pedig az ajtók előtti tömörülést illeti, ahhoh az agyakat kellene átkódolni, nem is kicsit.
Jg
Gyors 22-es
Szia,
Ezt a 2 képet ma (II. 19) délután lőtem kifelé a szentendrei úton, na így tűnnek el a táblák... Embernek agya, mint egy marék molylepkének... Kb. olyan mintha lopnék egy kocsit és azzal grasszálnék, hátha nem tűnik fel senkinek.
üdv, RQ
Tömegközlekedés autós szemmel
Pár szót szeretnék ejteni a tömegközlekedésről, autós szemmel nézve. Én nagy többségében tömegközlekedek, de alkalmanként autóval járok. Szeretnék adni néhány tanácsot, hogyanis segíthetnénk a társainkon.
1) Megálló. A legnagyobb problémát a buszoknak az autóbuszöböl való kiállás okozza. sokan nem enegdik ki őket, pedig kötelességük lenne. Gondoljunk arra pár szerencsétlenre, aki kénytelen a buszon ülni. Mi jobb, kiengedni, aztán kb. öt perc múlva úgyis ki lehet előzni a buszt, vagy ott lenni a helyén? Naugye, ennyit megér. Na meg az embernek jól esik látni, ahogy a nagy kékség villogva köszön neki.
Utolsó kommentek