BKV-figyelő

Helló!

Kisebb szösszenetet osztanék meg veletek, amin mi azóta is röhögünk. 21-én péntek délután 5-kor mentünk egy haverommal a Nagyvárad téri metró állomásra, és mögöttünk jöttek talán vmi drukkerek vagy csak egy hangos társaság, látni nem láttuk őket csak hallottuk, jó hangosan énekeltek meg ordibáltak. mikor meghallottuk akkor értünk a metróba, készítettük elő bérleteinket, és akkor hallották a kontrollok amit mi is, az óbégatást miegymást. mintha vezényszóra cselekednének, egymásra néztek, és elhúztak a fenébe, meg se nézték a bérletünket.

Gyorsan elrakták a cuccaikat, mire visszanéztük mintha a föld nyelte volna el őket.. :D megbeszéltük haverommal legközelebb mi is így jövünk, és akkó nem kell bérlet... de azé szerintem ez pofátlanság.. nem? azért mert sokan vannak és hangosak, akkor már nem is kell ellenőrizni? Na mind1 ez inkább marha vicces volt, látni az arcukat... kész:D

Na sziasztok.

Tisztelt BKV, Kedves Homár és BKVfigyelő!

Tudom, sok ember kezdi így e-mailjét, de őszintén nem hittem volna, hogy egyszer én is beállok a sorba, és kénytelen leszek a BKV jegyellenőreinek viselkedése miatt panaszt tenni.

A mai napom, 2008 március 21-én, este 11-kor a barátnőmmel próbáltunk felszállni a 2-es metróra, a Deák Ferenc téren. Miután nekem van bérletem de a barátnőmnek nincs - mint minden jogtisztelő magyar állampolgár - mi is megpróbáltunk jegyet venni az automatából (Jegykiadó automata 1 - Deák Ferenc téri metró aluljáró, ha a kisföldalatti múzeum felöl megy le az ember, a mozgólépcsőn leérve, jobbra az első). Ez az automata az általam kipróbált kb. 500 forintnyi apróból semmit sem fogadott el. Mea culpa, a mellette levő automatát nem próbáltam ki, gondoltam, ha szükséges lesz, majd az ellenőrtől veszek jegyet. Itt szeretném megjegyezni, hogy ekkor még terveimben szerepelt, hogy a 11:30-as HÉV-et elérem a Batthyány téren (Ezen tervem hamarosan szertefoszlott). Tehát le a mozgólépcsőn, ahol - várakozásaimnak megfelelően két ellenőr várt minket. Szintén itt szeretném megjegyezni, hogy "bliccelni" nem állt szándékomban, hisz a Deák Ferenc téren a metróra jegy nélkül felszállni ugyan olyan nehéz, mint fing-hajtásos rakétával a Holdra eljutni. A jegyellenőr hölgyeknek teljesen normálisan - eurokon
- A "Jegykiadó automata 1" semmilyen pénzt nem fogad el,
- A "Jegykiadó automata 2" elfogad pénzt, de jegyet nem ad.

Az Ő válaszuk erre az volt (a nagyon jól begyakorolt "6.000 Ft pótdíj" szövegen túl), hogy az én hibám, hogy automatába dobálom a pénzem, amikor ott van a forgalmi ügyelet. Ennél a pontnál a barátnőm megpróbálta az egyik jegyellenőr hölgy kabátjára kitűzött igazolvány megfordítani (mely úgy volt kitűzve, hogy a fehér, üres oldalát lehetett csak látni), melynek következménye őrült üvöltés lett a jegyellenőr részéről - miszerint Őt bántalmazzák.

"Tisztelt" BKV!
 
Tegnap (III. 17) este a 8-as busz vonalán utaztam, azonban a Gazdagrétről a tájékoztató jellegű menetrend szerint 19:50-kor induló busz jó 5 perces késéssel érkezett. Mivel siettem, ezért a forgalommentes esti órán érthetetlen volt a késés.
 
A buszra felszállva az órámat feltűnően néztem. Erre a buszvezető a mikrofonba, mindenki számára jól hallhatóan megkérdezte "Új órád van gyerek?".
 
Előre mentem tisztázni a dolgot, amire minősíthetetlen hangnem és szóhasználat volt a válasz, amit az "ülj le a seggedre köcsög" zárt a buszvezető részéről.
 
A végállomásig, a MÁrc. 15-e térig utaztam, rettegve, mivel a tetemes késés miatt valószínűleg ámokfutóként vezetett a sofőr.
 
A busz száma 13-36 volt.
 
A cégemtől minden hónapban megkapom a havi bérletet, így soha nem potyázom, havonta fizetek a "szolgáltatásért". Úgy gondolom, hogy ez az eljárás és hangnem megengedhetetlen egy szolgáltatást végző cégtől (akit jelen esetben a buszvezető képviselt.
 
P.D.

Tisztelt BKV-Figyelő!

Már régóta olvasom a blogot, és sajnos tudtam, hogy előbb-utóbb írnom kell majd. Bár arra nem sok esélyt láttam, hogy pozitívan fogok csalódni, de mégis megtörént, mégpedig ma reggel (2008.03.13 csütörtök) 07:36-kor a 153-as buszon (rendszám: BPI-064), a Tűzkő utcai megállónál. Történt ugyanis, hogy a busz közeledett, feltűnően üresen. Ez a busz egy Ikarus 412, tehát hátul vannak főleg ülések. Ott csak egy ember foglalt helyet, mégpedig egy hajléktalan, egy másik utas a busz elején utazott - sejthetitek, hogy nem friss fenyőillatot árasztott magából a "kedvesutas".

Én hátul szálltam fel, örök optimista lévén reménykedtem, hogy nem lesz annyira pia- és egyéb szaga emberünknek, de mégis. Azzal a lendülettel mentem is előre szólni a sofőrnek, de egy középkorú hölgy megelőzött. Bekopogott az ajtón, a sofőr készségesen kérdezte, hogy miben tud segíteni. A hölgy elpanaszolta, hogy egy hajléktalan ember utazik a buszon, és bizony az utasok terhére van. Sofőrünk (kb. 35 év körüli, szemüveges, erősebb testalkatú ember) szépen kiszállt, hátrament, és elkezdte ébresztgetni emberünket: "Szépjóreggelt, ébresztő! Jóóóóóóreggelt! Le kellene szállni!"

Kb. az ötödik ismétlésre felébredt a hajléktalan - mondanom sem kell, nem volt szomjas, majd nagy nehezen letántorgott a buszról. A sofőr egy ujjal sem nyúlt hozzá, és egyáltalán nem bunkón, emberségesen oldotta meg a feladatot. Megköszöntük neki a segítségét, majd útnak indultunk a Móricz Zsigmond körtér felé . Köszönjük, hogy kellemessé tette a reggeli utazásunkat! További jó munkát, kedves ismeretlen sofőr úr!

Van még egy kis történetem, bár mindennapi eset, mégis megosztom. A Móriczon felszálltam a fekete hetesre (kb. 10:15 körül), a Ferenciek terére tartottam. Rengetegen utaztunk, mint a heringek körülbelül, de mivel siettem, ezért felszálltam. Azt hiszem a Gellért téren felszállt egy idős hölgy is, aki a történet főszereplője. Megérkeztünk a Ferenciek terére, ahol ugyebár elég jelentős az utascsere.

Én is szerettem volna leszállni, de az idős hölgy épp az ajtó előtt megállt, hogy ő nem száll le, tehát le sem lép a buszról, nem kell ám helyet adni a leszállóknak, majd átrepülünk felette. Kérdeztem tőle, hogy "Csókolom, nem tetszene leszállni, mert én is, és mögöttem az utasok is szeretnénk leszállni, de nem tudunk". Mire ő: "Jaj nem tudok leszállni, öreg vagyok én már ahhoz". Igen, az alacsonypadlós Volvóhoz, ahhoz az egy lépcsőhöz... de felszállni azért fel tudott.

Én elhiszem, hogy fáj a lába, de egy lépcsőt le, illetve vissza, csak meg tudna magának engedni, és akkor nem flipperezett volna oda-vissza az őt lökdöső emberek között, akik érthetően voltak ingerültek. Mindenesetre még hozzátette, amikor azt hitte, már nem hallom: "Dehogy szállok le. Akkor nem férek majd fel!" Vajon hová siethetett ennyire?

Üdv, és további sok sikert a bloghoz: ^Clown