BKV-figyelő

Üdv!

Egy érdekes eset történt meg velem dec. 15-én délután. Szigetszentmiklóson lakom, de ettol függetlenül elkapott engem is a karácsonyi bevásárlóláz, így gondoltam bekapcsolódom a szombati tömegnyomorba. Szigetszentmiklósról minden óra 17-kor indul busz (kivéve 8.17, 13.17, 17.17, de ez már a Volán különbejáratú csodája) a Lakihegy és Csepel között elhelyezkedo Auchan áruházhoz. Ennek egyetlenegy elonye van, mégpedig, hogy az áruháznál a 138-as busznak is van megállója, és így át lehet jutni pl. Nagytéténybe a Camponához. Ez a fele muködött is, szépen átjutottam, bevásároltam, majd 15 óra elott kikecmeregtem csomagostól a 138-as végállomására.

A 138-as busz hétvégenkét délután kétszer jár egy órában .08-kor és .38-kor. Még 15 óra elott felszálltam a buszra, nemsokára nagy hévvel megérkezett a sofor, indított és már robogtunk is (mindez olyan 15 órakor, tehát 8 perccel a kiírt indulási ido elott). Gondoltam végre egyszer minden izgulás nélkül elérem az Auchannál a szigetszentmiklósi járatot (mely mint tudjuk egy óránként egyszer megy úgy oda mint vissza, csak vissza minden óra .26 perckor). Átmentünk a Dunán, lehajtunk az M0-ról. Innentol lett érdekes a történet!

A lehajtótól kb 300 méterre van az elso megálló (Áruházi behajtó vagy valami hasonló néven) utána egy !körforgalom! majd az Auchan áruház. Mikor lehajtottunk az M0-ásról a sofor beszólt a mikrofonba: "-Elnézést kedves utasok, eltévesztettem az indulási idonket, ezért most visszamegyünk a Camponához!" Mindez 15.10 perckor. Ugye a rendes indulás 15.08-kor lett volna. Természetesen elorementem, szóltam, hogy le szeretnék szállni, álljon meg. Többi utas is zúgolódott. Erre azt a választ kaptam, hogy nem állhat meg, üljek vissza, vissza kell mennünk a Camponához...

Tisztelt BKV ügyfélszolgálat!

Panaszt szeretnék tenni az egyik alkalmazottuk ellen, aki 2007. december 8.-án szombaton a csepeli Szent Imre térről menetrend szerint 17:10 perckor induló 138-as járatot vezette. A buszra a szigetszentmiklósi Auchan áruház megállójában szálltunk fel a barátnőmmel, hogy egy megállóval később átszállhassunk a Volánbusz halásztelki járatára.

Az események a következőképpen zajlottak:

Az áruházi bekötőútról kihajtva a sofőr behajtott a körforgaloma amikor észrevettük, hogy - velünk szinte egyidőben - az a halásztelki járat is a körforgalomhoz ért amelyikre át akartunk szállni. A 138-as busz sofőrje - annak ellenére, hogy a körforgalomban neki van elsőbbsége - maga elé engedte a volánbuszt. Így aztán a két jármű egyszerre ért az áruházi bekötőút megállójába: előttünk a volánbusz, mögötte pedig mi a 138-ason. A söfőr melleti ajtón szerettünk volna leszállni - idejében jeleztünk de az ajtó csak nem akart nyílni. A sofőr felé fordulva szóltam neki, hogy legyen szives nyissa ki mert "át szeretnénk ugrani" az előttünk álló volánbuszra. Ő erre közölte, hogy "dehogy nyitja, nem ugrálunk sehova".

Barátnőmmel - és még vagy 7-8 utassal akik szintén át szerettek volna szállni - értetlenül néztünk néhány másodpercig, majd a sofőr közölte: "majd ha dupla megállót építenek ide akkor kinyitom". Döbbenten pillantottunk egymásra, nézegettük a megálló aszfaltját az ajtón keresztül. Közben az előttünk álló volánbuszra szép lassan szálltak felfelé az utasok. Körülbelül 10-en és mivel többségüknek jegyet kellett váltani, legalább 5 percen keresztül néztük őket vágyakozva. Közben az egyik hölgy felháborodottan közölte a sofőrrel, hogy "Ő ilyet még életében nem hallott, ha most nem nyitja ki az ajtót, akkor egy órát kell várnunk a következő járatra" - a valóságnak megfelelően. Nos ezt nem kellett volna mondani. A sofőrnek kifejezetten tetszett a dolog. Rezzenéstelen arccal kijelentette, hogy "akkor 1 órát fognak várni". Bennem közben kissé felment a pumpa, hogy nem enged minket leszállni annak ellenére hogy már percek óra állunk a megállóban és valami olyatmit mondtam neki, hogy "látom nagyon élvezed, hogy a buszon te vagy a király." Erre indulattól vörös arccal beleüvöltötte a képünkbe, hogy "igen, én vagyok a király". Utastársainkkal együtt morogtunk, zúgolódtunk, teltek a percek de az ajtó csak nem akart nyílni. A sofőr úgy érezhette, hogy azért megiscsak tartozik némi magyarázattal mert időközben még a következőket mondta - pontosabban üvöltötte: