BKV-figyelő

Megannyi alkalommal írtunk már udvariatlan ellenőrökről, figyelmetlen járművezetőkről, felkészületlen jegypénztárosokról, de fontos hangsúlyozni, hogy a BKV dolgozóinak többsége naponta tisztességgel végzi munkáját.

"Nincs jobb hír, mint a rossz hír" - hangzik a média egyik alapszabálya, mégis helyesebb, ha pozitív történeteket is bemutatunk. Ez a történet Éváé, akinek a napokban kellemes meglepetésben volt része. Mi pedig annak örülnénk, ha minden ilyen eset happy enddel végződne.

Rendszeresen a BKV járműveivel utazom, sőt a gyerekeim is sokszor. Pénteken én hoztam el őket iskolából oviból. Csúcsforgalom. Rajtam az én táskám, a nagyobbik gyerek sporttáskája, közben a kicsi kezét fognom kell. A 139-es buszt vártuk gazdagréten, a Sasadi úton szoktunk leszállni. Most is így történt. Leszálltunk, buszt váltottunk, és bementünk vásárolni a közértbe.

Mikor fizetésre került a sor, akkor vettem észre, hogy a táska nincs rajtam... Csak ekkor szembesültem vele.

Megvártam két 53-as buszt, amelyek jöttek vissza, hátha azok valamelyikén maradt, mert nem tudtam végigpörgetni az eseményeket. Pár perc kellett, amíg leesett, hogy az a 139-es buszon maradt. Fognom kellett a 4 évesem kezét, és mire minden táskát összeszedtem és kiverekedtük magunkat a tömegen, ott hagytam az ülésen.

Kisebb sokkot kaptam, mert az iratoktól kezdve a pénztárcám, plusz egy boríték volt benne az aznap megkapott fizetésemmel. Nagy nehezen haza kavarodtunk, felhívtam a központi számot, mert hirtelen nem tudtam mit tegyek; gondolkodni sem tudtam pár percig. Végül elballagtam a gazdagréti végállomásra, hátha leadták a sofőrnek, vagy a sofőrők jelezték egymás között, hogy náluk van egy táska. Mondom: csak reménykedtem...

Bementem, az egyik fiatalember kinyitotta a talált tárgyak fiókját és persze nem volt benne semmi. Ekkor lépett ki a másik Buszvezető (bocsánat, sajnos nem tudom a nevét) és kérdezte a nevemet. Akkor láttam, hogy kezében van valami. Az utazási igazolványom volt az...

Miután adatokat egyeztettünk, megnéztem a táskám HIBÁTLAN tartalmát; akkor múlt el a sírógörcsöm az óriási megkönyebbüléstől. Aláírtam a papírt, amelyre ő részletesen leírt mindent, mi van a táskámban. A sofőr emberséges és együttérző volt. Hálám örökké üldözni fogja az emberséges hozzáállásért, amit irántam tanúsított.

Ugyanúgy azt a Fiatalembert, aki szemüveges, mert csak ennyit tudok róla, aki észrevette és leadta a táskámat vezetőnél. Mondta, hogy két gyerekkel utaztam és ott felejtettem. Tényleg szeretném mindkettőjüknek megköszönni, hogy a kezdeti sokk után jól zárult a napom.

Szeretném, ha közölnék a levelemet, mert én is gyakran morgolódom: késik a busz, nincs hely, egyebek. De egy ilyen kedves emberi hozzáállás képes kitörölni az egészet. Mert mindketten jó emberek. Rajtuk múlt minden, hogy semmi nem hiányzik a táskámból. Azért írtam Önökhöz, mert nem tudok hova fordulni, hogy az én szétszórtságom ellenére megvan minden iratom és pénzem.

Mégegyszer szeretném mindkettőjüknek MEGKÖSZÖNNI!!!!

Fotó: Kis-Guczi Péter (Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság)

Busz alá szorult egy férfi szerda este Budapest XI. kerületében, a Gazdagréti úti végállomáson. Az elsődleges információk szerint a sérült egy buszsofőr, akit a mentők súlyos állapotban vittek kórházba - közölte Kis-Guczi Péter, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság sajtóügyeletese.

Vannak még igazi emberek ebben a városban, a BKV-nál is. Olvasónk a 139-es busszal szeretett volna utazni, ami a nagy hó miatt nem tudott elindulni, ugyanis a csuklós buszt nem tudták leküldeni az emelkedőről. Az utasok mégsem maradtak a megállóban, mert egy haza igyekvő buszvezető látta a megállóban álló utasokat, a garázsmenetes buszt visszafordította és újból munkába állt, feláldozva ezzel a saját szabadidejét:

Kedves BKV-figyelő!

Egy kellemes tapasztalatot szeretnék megosztani veletek.

Ma este fél 8 körül már nagyjából fél órája gyülekezett a tömeg a Déli Pályaudvarnál a Gazdagrétre közlekedő 139-es buszra várva. Persze, gondoltam, leesett az első idei nagyobb hómennyiség, a felszíni közlekedés erre rögtön lenullázódott. Busz sehol, utasok egyre feszültebbek. Egyszer csak feltűnt a távolból egy kis busz, 139-es jelzéssel. Ez azért volt szokatlan, mert ez a járat csuklós szokott lenni. A tömeg felpréselte magát a buszra és elindultunk.

És itt jön a váratlan esemény: a sofőr kedvesen köszöntötte az utasokat, elmondta, hogy a csuklósok a hó miatt fennragadtak a gazdagréti végállomáson, ezért úgy döntött garázsmenet lévén tesz egy plusz kört, hogy a régóta várakozó utasoknak segítsen hazajutni.

Az utasok tapssal honorálták a figyelmességét. A saját szabadidejéből áldozott fel a kedvünkért! És ha ez még nem lenne elég: ahogy felkanyarodott Gazdagrétre, még búcsúzóul kellemes pihenést kívánt az utasoknak a viszontagságos hazaút ellenére is.

Ezúton szeretném megköszönni a BPI-337 rendszámú busz vezetőjének áldozatos és nem mindennapi hozzáállását.

Üdvözlettel: Moni