BKV-figyelő

Arra lennék kíváncsi, hogy a Volvo cég tudja-e, hogy milyen buszokhoz adta a nevét, és hogy milyen minőségű buszok elején díszeleg az emblémájuk. A magyar összeszerelésű Localo buszokról már mindent leírtunk. Felhívtuk a BKV és az alvállalkozó figyelmét a hibás ajtókra is, melyeket természetesen a mai napig nem javítottak. A 14-144 vonalon a mai napig rendszeresen kinyílnak az ajtók az elindulás után, de addig sajnos nem fog érdekelni senkit, amíg baleset nem történik ebből is.

Az ajtók elromolhatnak, ez természetes. Használva van, egy nap számtalanszor nyílnak ki és záródnak be, az utasok is nekidőlnek olykor, ami köztudott, hogy nem tesz jót neki. Azt nem értem, hogy az alig egy éves buszok miért áznak be, már most, több helyen is?

Ezt a képet tegnap lőttem a 14-es buszon:

Tisztelt BKV!

Nem panaszt szeretnék tenni, csupán érdeklődni szeretnék, hogy mi történt ma (04.23.) a 13:49 perckor a KXM-043 frsz. 14-es autóbuszon, a Jókai Mór utca megállóban?

Történt ugyanis, hogy a járművezető elkezdte bezárni az ajtókat, majd elindult, a jármű ezután a másodperc töredéke alatt 0-ra fékezett. Én a hátsó ajtónál lévő keresztbe fordított ülésen ültem, a mellettem lévő ülésbe a vállam olyan erősséggel vertem be, hogy még mindig fáj. Az autóbusz belsejében többen elestek, az utasok egymásnak csapódtak, a leghátsó ülésen lévő hölgy táskája több métert ment előre.

A járművezető ezt követően kiszállt a fülkéből, kinyitotta az ajtókat, majd a jobb oldali első kereket nézte, majd visszaszállt és elindultunk. Sem a hangszórókon keresztül, sem személyesen nem kérdezte meg az utasoktól, hogy történt-e valami komolyabb baj, a fékezés következtében megsérült-e valaki?

Nem biztos, hogy a járművezető miatt volt a fékezés, ezért nem hibáztatom, azonban, hogy az állapotunk felől nem érdeklődött, messzemenően felelőtlen dolog. Kérem a fent említett eseménnyel kapcsolatban kezdeményezzenek vizsgálatot.

Válaszukat várom!

Kimondtam, hisz azt mondják a beismerés az első út a gyógyulás felé. Tősgyökeres budapesti családba születtem. Már 12 évesen a nagymamámtól azt tanultam, hogyan kell egy jegyet a metróban „többször használatossá” tenni, bár akkor még volt bérletem, akkor a diák még belefért.

2000 Február óta viszont nem vettem bérletet. Elegem lett. Elegem lett abból, hogy úgy visznek, mint a megtűrt állatokat a full tömött járműveken, hogy lassúak, pontatlanok, koszosak, nem megbízhatóak (ha kimarad egy járat kimarad, na és?), és hogy alapvetően ki vagyok Nekik szolgáltatva. Ha hosszú a cigi akkor azért, ha szép lánnyal beszélgetnek útközben azért, ha gázolajat spórolunk azért, ha bunkózunk akkor meg azért. Csak vegyem meg a jegyet vagy bérletet és kussoljak. Örüljek, hogy Ők vannak.
 
Hát nem! 17 évesen eldöntöttem, akkor inkább játszunk. Mindkettőnk a saját képességei szerint. Ja és persze fair play, mert ismerek olyat, aki talált lakcímigazolóval nyomja

Azóta pénzt bérletért nem adtam, pedig mindennap keresztül-kasul bejárom a várost. Tartozásom nincs, mindig tudtam élni a bérletbemutatás csodás intézményével. 3 havonta elkaptak, szereztem egy jó bérletet (ingyen persze), bemutattam, 400 HUF és viszlát. BKV-ra átlagosan havi 300-400 Ft-ot fordítottam (2 jegy a metróban ha tényleg para volt).

2008-ra azonban bérletbemutatás lehetőséget személyenként évente 2 alkalomra korlátozták, gondolom pont az olyanok miatt, mint én (bár szerintem ez az intézkedés önmagában felháborító).

Az év eleji fokozott ellenőrzés, a tuskó biztonsági őrök a metróban és az éjszakaikon, valamint az a tény, hogy ezen a 2 alkalmon én már február végén túl voltam (figyelmetlen voltam 2 esetben, ennyi), egy gondolat kezdett érlelődni bennem. Kezdtem belátni (vagy beletörődni?), hogy talán mégis kéne venni egy bérletet, talán kényelmesebb is, mint kommandózni előlük (jut szembe: állami cégnél dolgozom 5 számjegyű fizetésért, és mivel Budán lakom nem adnak bérletet sem, kinél sztrájkoljak?). Ezt 1 hónapig, egészen a mai napig dédelgettem magamban. Ma azonban elhatározásra jutottam.

A mai napon 2008.04.10-én, meló, hivatal, ügyintézések, bank, könyvtár és egy könnyed baráti sörözés után a kőbányai Kada utcából indultam hazafelé 22:00-kor. 85-ös, Örs, 2-es metró (persze kamujeggyel) Blaha, majd 4-es villamos. 22:55-re értem az Október 23. utcához, ahol felszálltam a 23:00-kor a Móriczról induló 3-as buszra. Célom a Kosztolányi Dezső térről induló utolsó 14-es busz elérése. A két busz egyidőben, 23:00-kor indul, a Budatétény sorompóhoz, este már kb. azonos menetidővel érkeznek oda, s reméltem, hogy még sikerül elcsípnem.

A 3-as busz a budafoki Városház térnél, már mondhatni 1 testhossznyira megközelítette az előtte haladó 14-es buszt, de ott még nem tudtam átszállni, sebaj. Remélem a sorompónál utolérjük. De nem. A Budatétény sorompónál már majdnem megállt a buszom, mikor is 14-es barátunk a megállóban becsukta az ajtót (hangsúlyozom ő volt aznap az utolsó), majd lassan - kínosan ügyelve, hogy minden utastársammal együtt jól láthassam – elindult. Értsd: annyi emberség nem volt sofőrünkben, bevárja a buszomat. 23:23 perckor 8 azaz nyolc ember kezdett el felsétálni a hegyre, statisztikai adatok alapján legalább 5 bérlettel a zsebében.

Mert felsétálunk, mi az nekünk? Hisz a hegytető is max. 15 percre van, sőt mire az utolsó 114-es megérkezik már haza is érek. Tudom fő az egészség, de azért mégis. 15 másodperc. Ennyin múlt. Ennyit kellett volna várni 14-es barátunknak, hogy beérje a 3-as buszom.

15 másodperc Neki sok volt. Nekem pedig a 8.250 Ft sok. Ezért? Akkor inkább játszunk tovább!

Tisztelt BKV figyelő!

Ma reggel, kicsivel 8 után utaztam a 114-es buszon, a Kosztolányi felé. A budatétényi sorompónál a buszra két ellenőr szállt fel. Megtörtént az ellenőrzés, a buszon mindenkinek volt bérlete/jegye, kivétel egy hölgynek, aki jelezte: „A következőnél szállok!”. Úgy éreztem, nem szabad ezt hagynunk. Az ellenőr nem tehet semmit sajnos, és ha a buszon mindenki fizetett, neki miért ne kellene?

Elgondolkoztam gyorsan, mit tudnék tenni. Hozzáérni nem akartam, így arra gondoltam, egy beszólással megszégyenítem a többi utas előtt. Hírtelen felindulásból, csak annyit mondtam neki hangosan: „Te ingyenélő sz@r!”. A hölgy igen csak elszégyellte megát, és máris együttműködőbb volt az ellenőr nővel. Papírokat nem akart odaadni, de bemondta többek között az anyja nevét és a lakcímét is. Remélem, jó példa volt ez a hölgynek.

Én tudom, hogy a modor nem volt a legmegfelelőbb, de valamit nekünk is tenni kell, hogy az ilyen ingyenélő, nem együttműködő emberek végre észrevegyék magukat.

Ez úton szeretnék gratulálni az elért sikerekhez, az országos médiában való szerepléshez. Civil erővel, a BKV segítsége nélkül is sokat tehetünk a közlekedésért!

Üdvözlet: Nagy István, Budafok