BKV-figyelő

Ezzel a subjecttel érkezett Ákos levele, aki a 7-es és a 173-as buszok menetrendjét kritizálja. Pontosabban nem is a menetrendet, azzal nincs semmi baj, azzal viszont annál inkább, hogy a buszok közlekedése gyakran köszönőviszonyban sincs a menetrenddel.

A Facebook-oldalra már korábban is posztoltam a 7-es buszcsaláddal kapcsolatban. A valós járatsűrűség nagyjából átlag fele a menetrendben szereplőnek, de sokszor még rosszabb a helyzet.

Nekem csak a 7-es vagy a 173-as busz jó Kelenföld irányába hazafelé. 5-6 óra tájban (ami csúcsforgalom) gyakran várok 12-15 perceket, mire jön egy, de a 10 perc a minimum. Szinte kivétel nélkül együtt jönnek, holott a menetrend szerint váltásban kéne jönniük, és így 2-3 percenként kéne jönnie felváltva 7-esnek, 173-asnak. Ehhez képest a 12-15 perc felháborító.

Természetesen velük egyszerre jön a 173E és a 7E is rendszeresen. Így konvojban járnak, általában kettő busz a négyből szinte teljesen üres. Amikor ennyire nincs pénze a cégnek, ez szerintem megengedhetetlen.

Ma egy kicsit más volt a helyzet. Ma is 15 percet, de lehet, hogy többet vártam a Szent Imre kórháznál (7 óra előtt), mire jött egy 7-es busz végre. (Menetrendszerint három, de inkább négy 7-es és 173-as busznak kellett volna ennyi idő alatt jönnie). Közben öt darab 173E és három darab 7E ment el. 173-asnak nyoma se volt.

Itt vagy a menetrend van nagyon elszúrva, vagy a sofőrök váltása nincs kitalálva, vagy nincs elég busz, és a gyors járatokat nem ritkítják, csak a normál járatokat. Akkor viszont vissza kéne állítani, hogy az egyik gyors járat járjon csak a vasútra, mert így oda 2 percenként jár busz, a másik irányba pedig 15 percenként.

Ezzel a buszparkkal, ezzel a pénzkerettel csak a buszsofőrök fegyelmezett menetrendtartásával megoldható, hogy az utasoknak ne kelljen 15 perceket várakozniuk, mikor a menetrend szerint maximum 3 percet kellene.

Olvasónk akár meg is sérülhetett volna, szerencsére nem történt baj. Gyakran látni, hallani hasonló esetet; túl azon, hogy felelőtlenség és veszélyes ilyet csinálni, teljesen érthetetlen is. Olvasónk az alábbi levelet írta a BKV-nak. 

Tisztelt BKV!

2012. december 18-án, a 18:14-kor a Podmaniczky utcánál megálló 73-as troli söfőrje volt oly' kedves, hogy nemes egyszerűséggel rámzárta a trolibusz ajtaját. (A második ajtónál, tehát biztos, hogy látott.) Persze, ez a legjobbakkal is megeshet, ám az Ő esetében a "legjobb" szó bármilyen formában erős, túlzó kifejezés.

A kollega kedvesen megvárta, míg az ismerősöm felszállt, majd a kezemet csukta oda. Majd gondolom, észrevehette, hogy nem záródik jól az ajtó, ezért még kétszer odazárta, biztos, ami biztos alapon. A harmadik próbálkozása előtt szerencsére volt még annyi időm, hogy ki tudjam rántani a kezemet.

Persze, nyavalyoghatnék, és elmehetnék hamis látleletért az orvoshoz, hogy mennyire megzúzódott a kezem, de nem teszem meg... volt már, ami jobban fájt. Csak mondjuk, a kabátom tiszta kosz lett (mert ugye a takarírás nem megoldott egy járaton sem meglátásom szerint) és a megállóban lévő többi utas előtt elég kellemetlen volt a jelenet.

Nagy szerencséjük, hogy nem vagyok egy kigyúrt állat, mert szerintem más ember biztosan betörte volna az ajtó üvegét dühében. (Teszem hozzá, jogosan.)

Tehát ezúton szeretném megköszönni az illető kollega lelkiismeretes, odaadó munkáját és Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok Neki és kedves Családjának!

(Gondolom, elég pontosan leírtam, hogy hol és mikor történt az eset, hogy be tudják azonosítani és át tudják adni Neki a jókívánságaimat - Persze, ha érdekel egyáltalán ott valakit).

Üdvözlettel: Egy utas, aki mindig lyukasztott... Eddig."

Olvasónk egy buszvezetővel beszélgetett, a BKV helyzetéről, a járművek állapotáról és a privatizációról. A BKV dolgozója szerint a cég annyira rossz helyzetben van, hogy aki éves bérletett vett, az vagy nagyon optimista, vagy hülye, mert lehet, hogy a BKV meg sem éri ezt az év végét.

Kedves BKV-figyelő!

Már egy éve olvasom a blogot és eddig nem írtam észrevételt, csak hozzászólást a kirakott levelekhez. Pár napja utaztam a 173-as buszon, és a buszvezetővel volt egy érdekes beszélgetésem. Pontos dátumot, meg rendszámot két okból nem írok. Nem emlékszem rá, és nem is szeretném, ha a cég kitenné a dolgozóját csak azért, mert őszinte.

A busz a végállomáson állt, vártunk az indulásra. A buszvezető bent ült a fülkében, írogatott valamit a menetlevélre. Bekopogtam hozzá, mert kérdésem volt, és beszélgetni kezdtünk a BKV-ról. Mesélt a rossz munkakörülményekről, a rendszeresen lerobbanó Ikarus és az egyre sűrűbben javításon lévő új Volvo (!) buszokról. Szó volt az Astoránál széttört buszról is, ami a buszvezető szerint a BKV karbantartásának szimbóluma lehetne. Az mondta, hogy a járműpark napról napra rosszabb, semmire nincs pénz, a buszokat villamosokat már csak a lélek tarja össze (Ezt látjuk is). Elég rég óta dolgozik a cégnél ahhoz, hogy kijelentse, ilyen rossz helyzetben még sosem volt a cég. Idézek tőle: „Aki éves bérletet vett, az vagy nagyon optimista, vagy nagyon hülye. Ha ez így megy, a cégnek csak hónapjai vannak hátra…” Persze nem akart riadalmat kelteni, ki is jelentette, hogy ez csak az ő személyes véleménye, amit a garázsban lát/hall, és amit munkája során tapasztal abból tette össze.  Sokat megélt már ő, de ilyen rossz helyzetben még nem volt a cég. Öregek a járművek, és nem tartják karban őket. Sok a meghibásodás, ami szerinte a karbantartás hiányára vezethető vissza.

Szó esett még a BKV privatizálásáról is, mint lehetőség. Szerinte a cég üzletágainak kiszervezése a legrosszabb megoldás. Több menedzsment, több főnök, több pénz adminisztratív célokra, kevesebb az utasokra és a szolgáltatásra.

Nem beszéltünk többet, mert indulnia kellett, vezetés közben meg nem akart beszélni, inkább figyelt. Elköszöntem tőle. Sajnos már itt tartunk. Mint írtátok, az európai hírű cégből az egyik legrosszabb lett.

További jó blogolást: Zoli

Sosem értettem, miért élvezik azt buszvezetők, hogy becsapják az utas orra előtt az ajtót, kiállnak a megállóból, majd a közeli piros lámpánál perceket töltenek el. Élvezik a szívatást, vagy ennyire figyelmetlenek?

Kedves BKV Figyelő!

 

Szeretném megosztani az alábbi tapasztalataimat, illetve értetlenségemet.

 

Aki ismeri az Arany János utcai trolivégállomást, az tudja, hogy az induló 72-es/73-as trolikat a Bank utca végén közlekedési lámpa engedi kikanyarodni a Bajcsy-Zsilinszky útra. Egy idő óta rendszeresen járok arra, és viszonylag gyakran fordul elő velem a következő szituáció: feljövök a metróból, már a mozgólépcsőről lelépve látom, hogy a 72-es troli megállója üres (nem kell rohanni), majd mikor elindulok a megálló felé, és jobbra pillantok, észreveszem, hogy a 72- es troli még ott áll a Bank utca végén, mert éppen pirosat kapott. Eleinte csak bosszankodtam, micsoda pech, hogy még jó darabig nézhetem az éppen csak lekésett trolit a megállótól kb. 20 méterre lévő piros lámpánál állni, és várhatok 10-15 percet a következőre (általában este járok arra). Az eszembe se jutott, hogy esetleg odaszaladjak a trolihoz, hogy a lámpánál állva nyissa ki az ajtót, gondoltam, úgyis esélytelen (mástól, aki ezt megpróbálta, hallottam később, hogy tényleg az).

 

Egy idő után viszont felismertem, hogy a trolivezetők tudatos, de számomra teljesen érthetetlen gyakorlatáról van szó. Arról ugyanis, hogy az esetek túlnyomó többségében a trolivezető akkor indul el a megállóból, amikor a Bank utca végén lévő lámpa éppen zöld (este kb. 10 másodpercig), ami azt jelenti, hogy mire odaér a 20 méterre lévő lámpához, az már éppen pirosra vált. Ezután áll kb. egy percet a pirosban. Azt az egy percet a megállóban is tölthetné, nyitott ajtókkal. Különösen bosszantó este emiatt lekésni a trolit, amikor már 10-15 percenként járnak (velem ez az elmúlt fél évben legalább 10-szer esett meg).

 

A kérdésem az, hogy szerintetek mi lehet ennek a gyakorlatnak a logikus magyarázata? A lámpát a megállóból jól be lehet látni. A lámpaciklus könnyen kiszámítható. Én, ha én trolivezető lennék, biztosan úgy indulnék, hogy nagyjából pont akkor érjek a lámpához, amikor az zöldre vált, nem pedig akkor, amikor éppen pirosra. Vagy bennem van a hiba?

 

Demorten

Műszaki hiba, vagy figyelmetlenség, ha a régi Ikarus összes ajtaja kinyílik menet közben? A kérdést a buszszakértők majd megválaszolják.

Kedves BKV-figyelő!

A mai hazajutásom alatt szerzett felülmúlhatatlan élményt szeretnék veletek
megosztani:

A tárgyban található rendszámú busz a mai utolsó -- megjegyezném, korántsem  üres, melynek jelentős része a Bosnyák tér után szállt le, na ennyit arról,  hogy a gyorsjáratok késő este feleslegesek -- Etele téri indulású 173-as
járatot képviselte.  Vezetője persze az estiektől már megszokott vad  stílusban vezetett, szóval krumpliszállítás bekapcs.

Arról viszont már nem volt szó, hogy a rakománytól esetleg menet közben  próbálunk megszabadulni.  Történt ugyanis, hogy emberünk a Rudas
gyógyfürdőnél járva a megállóval kb. egy magasságban megnyomta az ajtónyitó  gombot.  Ez homályos bennem, de azt hiszem a központit.  Mondjuk egy  másodperc múlva becsukta és szerencsére senkinek nem lett baja, de baromira  megijedtünk, és ha ott valaki éppen akkor áll lenn a lépcsőn, netán -- jó, igen, a felirat azt mondja, ne tegyük -- az ajtónak támaszkodik, az bizony  akkor repült volna a 40-nel kanyarodó buszból, neki vagy a megállónak, vagy a  megállóban álló három-négy személynek, vagy az idióta pilickáknak, amiket a  város lépten-nyomon kihelyez mindenhova, hogy minél kényelmetlenebbül  fennakadhass rajta.

Szóval szerencsére nem lett csúnya vége, de könnyen lehetett volna ebből a
malőrből katasztrófa.

R.