BKV-figyelő

Aki vesztette már el az iratait, tudja mennyire bosszantó. Amellett, hogy sok ezer forint pótolni őket, az utánajárás hihetetlen macera. Pedig az elveszett/ellopott papírok igen ritkán szoktak előkerülni. Eszternek szerencséje volt; egy becsületes utasnak és egy segítőkész buszvezetőnek hála minden irata megkerült.

Sokszor, sokat olvashatunk ezen a blogon a budapesti tömegközlekedés problémáiról és a viszontagságokról, amiket oly gyakran át kell élnünk, amikor igénybe vesszük a BKV (BKK) szolgáltatásait. (Bevallom, magam sem szeretek "tömegközlekedni", ugyanakkor nem látom az alternatíváját, bár most nem ez levelem tárgya.)

Most egy pozitív tapasztalatomat szeretném megosztani az olvasókkal, hogy ne csak a negatívumokat vegyük észre mindig. Csütörtökön (április 25-én) hazafelé tartottam a 9-es buszon Kőbánya felé, amikor - számomra azóta is rejtélyes módon - eltűntek az irataim a táskám külső zsebéből.

Ezt persze már csak otthon vettem észre, és mondhatom eléggé kétségbe estem. Mindenhová visszamentem, ahol aznap jártam, mióta utoljára fel kellett mutatnom a bérletemet a metrónál (persze gyalog, nehogy blicceljek), még a BKV honlapján található elérhetőségen a Talált Tárgyak Osztályát is felhívtam, ahol egy óra várakoztatás után csak a telefonom merült le, de érdemben ügyet intézni nem tudtam. Mindössze egy üzenetet tudtam hagyni, ahol azt ígérték másnap visszahívnak (azóta sem hívtak).

Másnap rögtön az okmányirodában kezdtem a napot, ahol új igazolványokat igényeltem magamnak. Amikor már majdnem készen voltam, jött egy e-mail, benne egy telefonszámmal, és egy üzenettel, hogy hívjam fel a 9-es busz sofőrjét, ha igényt tartok az igazolványaimra.

Azonnal tárcsáztam a számot és a sofőrrel megbeszéltük, hogy kb. fél óra múlva (11:48-kor) felszállok hozzá az Astorián az általa vezetett BPI-923 rendszámú 9-es buszra a Deák tér felé, és visszaadja az irataimat. Rohantam hogy odaérjek, mert még köszönetképpen egy üveg bort is akartam venni a becsületes megtalálónak.

Azt is elmondta a sofőr úr, hogy egy másik utas találta meg az irataimat és leadta neki. Mivel semmilyen elérhetőség nem volt az igazolványtokomban, felhívta a diákigazolvány alapján az egyetemet, ahova járok, és ott megkeresték az elérhetőségemet.

Az iratokat készségesen visszaadta, a köszönetképpen vásárolt ajándékot pedig többszöri győzködés ellenére sem fogadta el, mintha a lehető legtermészetesebb dolog lenne, hogy visszajuttatja az elhagyott irataimat, akár úgy is, hogy ki kell nyomoznia egy elérhetőséget, ahol el tud érni.

Szerintem ez manapság nem természetes, hanem egy nagyon kedves, végtelenül becsületes, figyelemre és dicséretre méltó tett, amit ezúton is köszönök a sofőr úrnak, akinek sajnos még a nevét sem tudom.

Levelemet eljuttattam a BKV részére is a honlapjukon talált "Dicséretekre" szánt felület útján. Remélem a következő jutalomosztáskor figyelembe veszik levelemet, illetve a sofőrt az egyéb - általam nem ismert -, rendelkezésre álló módokon megjutalmazzák.

A közelmúltban olvashattatok itt arról, hogy nemcsak az a bosszantó, ha késik egy járat, de az is, ha a kiírtnál előbb jön. Az akkor bemutatott esetet a BKK kivizsgálta, és mivel olvasónk panasza jogosnak bizonyult, kötbérezési eljárást indított a BKV-val szemben.

Az mindenképpen előrelépés, ha egy-egy esetet a BKK kivizsgál, különösen, ha az nem marad következmény nélkül. Bence levele azonban azt mutatja, hogy a hetekkel ezelőtti eset korántsem egyedi.

A BKV-nak (jelen esetben helyesen a BKK-nak - a szerk.) írni nem látom értelmét lassan, mert úgyis egy sablonlevelet küldenek ki, amit direkt olyan stílusban írnak meg, hogy az olvashatatlanságig unalmas legyen...

Na, de röviden: nem versenyre kéne mennie a menetidőnek. Ha "kakilnia" kell a sofőrnek, azt megértem, de egy olyan busz esetében, aminek nincs a másik végállomásán épület, ez nem indokolja a rohanást, főleg, ha ott kivarja az indulási idejét.

A 129-es most is négy perccel előbb ment el a Tárogató úti megállóbol, 7:54 helyett 50-kor, persze az orrom előtt. Az a négy perc bőven elég ahhoz, hogy időben kiérjek a megállóba, amitől amúgy is csak egy percre lakom...

Sikerült elérnem, mert a végállomást kihagyva elfutottam a Bölöni György utcáig, ahonnan látszott, hogy a busz áll már a végállomáson. Na, ezért megérte sietnie. Ki is várta, hogy 7:56-kor elinduljon.

Volt olyan, hogy 6 perccel jött előbb, akkor azért értem el, mert 6 perccel előbb kimentem a megállóba. És akkor még a végállomáson sem állt meg, hogy megvárja az indulási idejét. Mondjuk akkor lehet, hogy tényleg szorongatta az ihlet...

Teszem azt, ha épp drága nagyi készülődne előbb kimenni 4 perccel, és így elmegy az orra előtt, ő nem fog lefutni a következő megállóig. Igen, persze lehet azzal dobálózni, hogy a nyugdíjasoknak van elég idejük, de persze a közhelyeket is érdemes újragondolni.

A postaládámban landoló legtöbb panasz, észrevétel az ellenőrök munkájára vonatkozik. Tény: ez nem álommeló. Ahogy a Kontroll című filmben elhangzik: "Minket mindenki utál". Nem feltétlenül, de az a tortúra, amin Ibolya keresztül ment, valóban elgondolkodtató: vajon miért nem tudja a BKK kiszűrni az ilyen lehetetlen figurákat.

Mai nap (2012. december 12.) reggel (kb. 6:45-kor) Pesterzsébeten felszálltam a 99-s buszra. Tömbjegyem volt, amiből a másodikat érvényesítettem, és leültem a lyukasztó melletti ülésre. A Kós Károly téren felszállt 4 ellenőr és 2 fiatal velük, nem tudom milyen minőségben, valamit írogattak (számlálóbiztosok lehettek - a szerk.).

Átadtam az ellenőrnek, aki megnézte az első jegyet és közölte hogy nem jó, miután fehér jegyet lukasztott. Erre mondtam: a másodikat nézze. Erre megszámolta a maradék érvényes (8) jegyemet, és közölte a második sem stimmel. Kértem adja oda mindkettőt, hogy megnézhessem, bár biztos voltam benne, hogy jó a jegyem. Azt mondja, csak akkor adja oda, ha adok arcképes igazolványt!

Felháborodtam, milyen jogon kéri, amikor érvényes jeggyel utazok. Aztán meg, hogy szálljak le! Érvényes jeggyel nem szállok le, munkába megyek, közöltem. Ahogy láttam a kezében a két jegyet, nekem a középső sorban volt 3 luk, neki a felsőben. Mondtam neki hogy nem dugta be rendesen a jegyet, vegyen elő egy másikat, és hadd kezeljem én, és összehasonlítom.

Továbbra sem adta vissza, semmilyen együttműködésre nem volt hajlandó. Odalépett idősebb kolleganője is és ott tanakodtak, persze nem jutottak megegyezésre még ők sem. Kértem adja meg az azonosítóját, amire szintén nem volt hajlandó. Közeledett a Határ út, mondták szálljak, le amire nem voltam hajlandó. A nő elkezdte húzogatni a kezemben lévő táskát, amit kikértem magamnak. Persze ekkor már én sem voltam nyomdaképes.

Kértem utoljára, adja vissza az érvényes 8 db jegyemet, de ők leszálltak. Felháborodásomban felvettem a kapcsolatot a BKK ügyintézőjével, aki közölte, örüljek, hogy nem történt pótdíjazás, és az érvényes jegyeimet felvehetem a Bosnyák téri irodában. Ott lesz a 2 db próbajegy, amit az ellenőr kilyukasztott. Kérdezem, milyen 2 db, amikor csak egyet próbált, és kérésemre sem akart másodikat luykasztani? Teljesen hülyének néznek?

Délre, amikor beviszi a főnökének, annyi próbajegyet gyárt amennyit csak akar!! Felháborító mindent megtehetnek??? Mindenkit hülyének néznek??? Hol van az biztosítva, hogy jegyzőkönyv nélkül az én jegyemet hozza vissza, és az előttem lyukasztott próbajegyet?? Mindenki hülye aki ezért a szolgáltatásért, ezért a megalázásért még fizet is!!!

Judit bukott egy tárgyalást és egy kosztümöt, mert egy utastársa nem volt tekintettel a buszon közlekedőkre; koszos ruházatával beszennyezett másokat is. És még neki állt feljebb, pedig megsértette az utazási feltételeket is. A buszvezető pedig nem tett semmit.

Napi szinten használom a tömegközlekedést, és aki hozzám hasonlóan utazik, az tisztában van azzal, hogy a legkényesebb dolog a tömegközlekedésen a ruházat és az ápolatlanság problémája. Persze ez egyéni tolerancia kérdése is, de számomra nem mindegy, hogy a közvetlen környezetemben tartózkodók, milyen ruházatban és milyen ápoltsági szinttel rendelkeznek.

Napi szinten utazom a 99-es buszon. Mivel se autóm se kerékpárom (amit amúgy se tudnék hol elhelyezni a munkahelyemen), ezért számomra a legegyszerűbb a BKV ezen járatát igénybe venni. Ezzel ugyanis átszállás nélkül tudok ingázni munkahelyem és az otthonom között.

A BKV utazási feltételeibe sok minden bele van foglalva, többek között az is, hogy aki ápolatlanságával vagy koszos ruházatával zavarja a többi utast az kizárható az utazásból. Úgy látszik, hogy a sok utazási feltétel közül csak azzal foglalkoznak, hogy mindenki érvényes jeggyel vagy bérlettel utazzon.

Két héttel ezelőtt reggel 8 körül egy tárgyalásra siettem, ezért egy elegáns öltözéket viseltem. Mivel a Blaha Lujza tér környékére kellett mennem ezért a 99-es buszt választottam -balszerencsémre.

A Hizlaló térnél egy munkásruhába öltözött, viszonylag nagy darab ember szállt fel egy nagy szerszámos ládával és egy vödör malterral. Ruházatán érezni lehetett, hogy a rajta lévő festék foltok és malter darabok nem néhány órásak. A buszon elég nagy volt a tömeg, de az illetőt nem zavarta felfurakodott!

Az sem zavarta, hogy közben több embernek is össze kente a ruházatát. Többen is szóvá tették neki, de erre csak az volt a válasza, hogy van érvényes bérlete, különben is ő egész éjjel dolgozott és szeretne haza jutni. Neki joga van az utazáshoz bérlettel a zsebében. Akinek nem tetszik az szálljon le, de ő leszarja mások ruházatát, mert az övé is tiszta kosz!

Valahol a Golgota térnél a busz hirtelen fékezett, és a malterral teli vödör, és a szerszámos láda kiborultak. Az egyik kalapács egy kisgyerek lábán landolt, a malterból meg nekem is jutott jócskán. Hiába szóltunk a sofőrnek, nem reagált a történtekre.

Természetesen én a következő megállónál leszálltam, következő busszal haza és ruhacsere. Hazafelé mondanom se kell, de az emberek végig engem bámultak- nem meglepő, tiszta malter volt a kosztümöm! Persze a tárgyalást is le kellett mondanom és ezzel az egész napom felborult. (Ha levelem bekerül a blogba előre megjegyezném, hogy mert irodában dolgozom és tárgyalásokat bonyolítok le még nem vagyok anyagilag eleresztve így elég nagy érvágás számomra egy új ruha beszerzése. Nem véletlen, hogy nincs autóm és a BKVt használom.)

Ezek után természetesen meggondolom, hogy milyen ruhában fogok buszra szállni, ugyanakkor nem mindig megoldható, hogy az ember utazás után úti céljánál átöltözzön- gondolok itt a színházra, randira, vagy esetemben egy tárgyalásra. Mi lehet a megoldás? Kiknek van a közösségi közlekedés fenntartva? Jeggyel és bérlettel a zsebemben bármire van jogom akár talpig szurokban is utaznom?

Panaszommal már megkerestem levélben a BKV-t, de válasz nem érkezett. Gondolom annak nincs sok értelme, hogy a tönkrement ruhám árát a cégtől hajtsam be, így kénytelen vagyok lenyelni a békát.

Csak a megoldást keresem, hogy legközelebb mit tegyek. Leszálljak a buszról, annak ellenére, hogy ápolt vagyok és van érvényes bérletem? Esetleg keressek másik útvonalat amivel dupla annyi lesz az utazási idő, de ilyen emberekkel ugyanúgy összefuthatok? Egyáltalán mi is a tömegközlekedés funkciója és kiknek van fenntartva?

Ezekre a kérdésekre remélem a blog fórumozói fognak tudni válaszolni, ha már a BKV vagy újabban BKK nem tudott.

Megannyi alkalommal írtunk már udvariatlan ellenőrökről, figyelmetlen járművezetőkről, felkészületlen jegypénztárosokról, de fontos hangsúlyozni, hogy a BKV dolgozóinak többsége naponta tisztességgel végzi munkáját.

"Nincs jobb hír, mint a rossz hír" - hangzik a média egyik alapszabálya, mégis helyesebb, ha pozitív történeteket is bemutatunk. Ez a történet Éváé, akinek a napokban kellemes meglepetésben volt része. Mi pedig annak örülnénk, ha minden ilyen eset happy enddel végződne.

Rendszeresen a BKV járműveivel utazom, sőt a gyerekeim is sokszor. Pénteken én hoztam el őket iskolából oviból. Csúcsforgalom. Rajtam az én táskám, a nagyobbik gyerek sporttáskája, közben a kicsi kezét fognom kell. A 139-es buszt vártuk gazdagréten, a Sasadi úton szoktunk leszállni. Most is így történt. Leszálltunk, buszt váltottunk, és bementünk vásárolni a közértbe.

Mikor fizetésre került a sor, akkor vettem észre, hogy a táska nincs rajtam... Csak ekkor szembesültem vele.

Megvártam két 53-as buszt, amelyek jöttek vissza, hátha azok valamelyikén maradt, mert nem tudtam végigpörgetni az eseményeket. Pár perc kellett, amíg leesett, hogy az a 139-es buszon maradt. Fognom kellett a 4 évesem kezét, és mire minden táskát összeszedtem és kiverekedtük magunkat a tömegen, ott hagytam az ülésen.

Kisebb sokkot kaptam, mert az iratoktól kezdve a pénztárcám, plusz egy boríték volt benne az aznap megkapott fizetésemmel. Nagy nehezen haza kavarodtunk, felhívtam a központi számot, mert hirtelen nem tudtam mit tegyek; gondolkodni sem tudtam pár percig. Végül elballagtam a gazdagréti végállomásra, hátha leadták a sofőrnek, vagy a sofőrők jelezték egymás között, hogy náluk van egy táska. Mondom: csak reménykedtem...

Bementem, az egyik fiatalember kinyitotta a talált tárgyak fiókját és persze nem volt benne semmi. Ekkor lépett ki a másik Buszvezető (bocsánat, sajnos nem tudom a nevét) és kérdezte a nevemet. Akkor láttam, hogy kezében van valami. Az utazási igazolványom volt az...

Miután adatokat egyeztettünk, megnéztem a táskám HIBÁTLAN tartalmát; akkor múlt el a sírógörcsöm az óriási megkönyebbüléstől. Aláírtam a papírt, amelyre ő részletesen leírt mindent, mi van a táskámban. A sofőr emberséges és együttérző volt. Hálám örökké üldözni fogja az emberséges hozzáállásért, amit irántam tanúsított.

Ugyanúgy azt a Fiatalembert, aki szemüveges, mert csak ennyit tudok róla, aki észrevette és leadta a táskámat vezetőnél. Mondta, hogy két gyerekkel utaztam és ott felejtettem. Tényleg szeretném mindkettőjüknek megköszönni, hogy a kezdeti sokk után jól zárult a napom.

Szeretném, ha közölnék a levelemet, mert én is gyakran morgolódom: késik a busz, nincs hely, egyebek. De egy ilyen kedves emberi hozzáállás képes kitörölni az egészet. Mert mindketten jó emberek. Rajtuk múlt minden, hogy semmi nem hiányzik a táskámból. Azért írtam Önökhöz, mert nem tudok hova fordulni, hogy az én szétszórtságom ellenére megvan minden iratom és pénzem.

Mégegyszer szeretném mindkettőjüknek MEGKÖSZÖNNI!!!!