BKV-figyelő

Az idei év egyik legfontosabb BKK-s/BKV-s fejlesztése a menetrend szerinti hajójáratok elindítása volt. Régóta dédelgetett terv; ahogy mondani szokás: ki kell használni a város közepén végigfutó soksávos utat, jelesül a Dunát.

Egyelőre nem tudjuk, mennyire gazdaságos a hajók üzemeltetése, hiszen bár nyáron nagy népszerűségre tettek szert, egyre hűvösödnek a napok, kevesebb a turista, ősszel, télen a Római part sem annyira vonzó, mint a kánikulában.

Egy azonban biztos: hajót üzemeltetni igencsak drága. Különösen akkor, ha a bevétel nem a BKV-nál landol, hanem egy zsebben. Olvasónk egy ilyen esetet írt le.

Lehet, hogy elsőre furcsának tűnik a bejelentésem, mert ezúttal nem a BKV-t kívánom kritizálni (bár lenne mit, elismerem), hanem inkább segíteni szeretnék. Múlt pénteken (szept.28.) a Kopaszi-gáttól hajóztunk a barátnőmmel és a kislányommal, a 17:20-kor induló hajóval.

Nekem bérletem van, a kislányom még ingyen utazik, a barátnőm viszont vett (volna) jegyet, de az ellenőr, annak ellenére, hogy a barátnőm kifizette a viteldíjat, nem adott neki jegyet, azt mondta, hogy olyan rövid távra minek a jegy (a Batthyányi térig mentünk!).

Ezt követően egy külföldi házaspárnak sem adott jegyet, holott kifizették a jegyet (a bácsi amerikai magyar volt, így teljesen egyértelmű volt, amit beszéltek). Az ellenőrnek amúgyis elég sunyi képe volt, bár tudom, ez szubjektív vélemény...

A másik ellenőr (az azonosító kártyákon név nem, csak egy szám szerepelt, de ezt nem tudtuk jól leolvasni, bár nem is ellenőr, hanem vagyonőr szerepel rajta) még mondta is neki, hogy "ezt most még megteheted, de hétvégén már nem".

Az már csak hab a tortán, hogy felszállt egy olasz pár, akiknek tízezresük volt, amiből nem tudtak visszaadni, mire ők euróval fizettek, amit pedig az a srác intézett, aki a hajót kötötte ki (egyébként nagyon szimpatikus volt, mert segített a babakocsit ki és beemelni).

Kényes kérdést feszeget András nevű olvasónk levele. Az önkormányzati kampány kiemelt témája volt a hajléktalanok ügyének megoldása, azóta is heves vita folyik a városvezetés módszerének helyességéről, illetve helytelenségéről. Nem a BKV-figyelő tiszte igazságot tenni, azt azonban az alábbi levél is bizonyítja, hogy a probléma megoldása jócskán várat magára.

Félreértés ne essék: okozhat nekünk kényelmetlenséget, hogy emberek élnek otthon nélkül, az áldozatok azonban nem mi vagyunk, hanem az érintettek – ezt fontos hangsúlyozni. A téma érzékenységére való tekintettel olvasónk levelét szerkesztett és rövidített formában tesszük közzé. Kérünk benneteket, tartózkodjatok a sértő és érzéketlen hozzászólásoktól!

Tényleg szinte minden utazás során felmerül az emberben a kérdés, hogy "Ezért veszek bérletet..? Ezért fizetek?!"

Amikor nap mint nap hajléktalanok mellett kell utaznom, akik nem vesznek se jegyet, se bérletet, az nem kellemes érzés. Persze, ők is emberek, utazzanak, csak akkor nekem se kelljen bérletet vennem!

A múltkor történt, hogy jön a kedves ellenőr, mutatom neki a bérletemet, rábólint és továbbmegy, majd az előttem lévő hajléktalantól kéri a jegyet/bérletet. Csóválja a fejét, hogy neki sajnos olyan nincs...

Az ellenőr továbbmegy, és inkább elkezd b...ogatni egy anyukát, aki a sok cucca és a babakocsi miatt nem fért oda a jegylyukasztóhoz. Pedig volt neki jegye, csak nem tudta kilyukasztani, érthető okok miatt. Nem büntette meg, de szóváltásba keveredett vele, és ami még felháborítóbb, hogy a hajléktalant se szállították le a villamosról.

Ha csak egy védtelen ellenőr lett volna, még egy fokon megérteném, de két ellenőr volt, négy közterület-felügyelővel, és a négy közteresből kettő igencsak nagydarab, és erős volt. Kérdem én ezek után: ezért fizetünk?

Eredményesnek nyilvánította a busztendert a BKK és a BKV igazgatósága kedden. Ez azt jelenti, hogy jövőre 150 darab, alvállalkozók által üzemeltetett új Mercedes Citaro állhat forgalomba, kiváltva a régi Ikarusokat.

Az előminősítést követően egyedül a VT Transman adott be konkrét ajánlatot, amely 75-75 darab szóló és csuklós Citaro üzemeltetését vállalta. A tervek szerint az új járművek a belvárosban, Újpesten, Kelet-Pesten és Észak-Budán közlekednek majd.

A közbeszerzési kiírás szerint az új buszoknak alacsonypadlósnak kell lenniük, padlófűtéssel, klímaberendezéssel és kamerákkal kell rendelkezniük, és a legszigorúbb Euro5-ös környezetvédelmi normáknak kell megfelelniük.

Az, hogy az új autóbuszokat nem a BKV üzemelteti majd, tulajdonképpen kiszervezést jelent. Mint olvashattátok, az üggyel kapcsolatban nincs egyetértés.

Szakszervezeti vezetők szerint a kiszervezés valójában többletköltséget ró a BKV-ra, mert a buszüzemeltetésnek nemcsak közvetlen költségei vannak, hanem járulékosak is (telephelyfenntartás, vállalati költségek), amelyek továbbra is a BKV-t terhelik.

A BKK szerint azonban a kiszervezéssel pénzt takaríthat meg a főváros, már pusztán azzal is, hogy nem neki kell megvenni a 150 új buszt, amelyekre egyébként nincs is pénze. A BKK készített egy belső gazdaságossági vizsgálatot, amely szerint megéri kiszervezni ezt a 150 buszt.

Lássunk néhány érvet és ellenérvet!

A kiszervezés mellett szól:

- 150 darab vadonatúj, modern városi busz jöhet Budapestre,

- a fővárosnak, a BKK-nak és a BKV-nak nincs pénze új buszokra,

- az új buszok üzemeltetése nem a BKV-nak és a tulajdonos fővárosnak kerül pénzébe.

A kiszervezés ellen szól:

- ezek a buszok sosem lesznek a BKV buszai, azaz a mi buszaink,

- a járulékos költségek a jövőben is a BKV-t terhelhetik.

Több bejegyzésben is foglalkoztunk már azzal, mennyire nehézkes babakocsival vagy kerekesszékkel tömegközlekedni. Kár lenne tagadni, az elmúlt években jócskán történt előrelépés ebben az ügyben; a BKK és a BKV igyekszik alacsonypadlós járműveket vásárolni - akár újonnan, akár használtan. Egy névtelenséget kérő olvasónk a nyáron indított hajójáratok egyikén szembesült a problémával. Az alábbiakban az ő levelét közöljük, némileg szerkesztve.

Egy napsütötte, szép szeptemberi napon a suli után gyermekemmel úgy döntöttünk, hajóval megyünk haza. Na, nem a házig természetesen, csak egy darabig. Nagyon élveztük az utat, bár kishajóink nem épp a legmodernebbek. Északról dél felé tartván, a Borásos tér - Petőfi hídnál lévő megállóban a következőnek voltunk szem- és fültanúi. Egy külföldi házaspár felszeretett volna szállni a hajóra, de a hölgytagja kerekesszékhez volt kötve.

Ebben a megállóban található direkt erre a célra felszerelt lift. Kiderült, a hajón senki sem tudja üzemeltetni a liftet. (...) A fiatalember (matróz) felajánlotta, hogy segít lehozni a hölgyet a székkel együtt. Ez nagyon szép dolog volt tőle. A házaspár inkább nem szállt fel, mi pedig tovább csorogtunk lefelé a Dunán.

Eközben különböző gondolatok jutottak eszembe:

- minek egy kerekesszékes lift, ha nem lehet használni?

- szép dolog a segítőkészség, de ha emlékeim nem csalnak, a többi megálló sem igazán alkalmas kereskesszékes használatra, sőt a babakocsik is csak üggyel-bajjal férnek el. Sőt szerintem néhány megállóban nem is.

Egyik részről értem én a kishajók elindításának célját és örülök is neki, mert én itt élek és pozítivan probálom a dolgokat felfogni. Másrészről viszont, ha kivűl állóként szemlélem, akkor ez így nem teljesen tökéletes, sőt ........, csak lejáratjuk magunkat.

De a kerekesszékkel, babakocsival történő közlekedés amúgy sem egyszerű. Például: a sínek melletti járdaszegélyt pont annyira helyezték el a felújítások után a sínszáltól, hogy a normál méretű babakocsi pont beszorul. Valószínűleg a tervező, kivitelező és engedélyező gyermektelen, vagy nagy valószínűséggel nem tolt babakocsit ilyen helyen.

De a másik oldal sem tökéletes, mert nagyon sokszor tapasztaltam, hogy nem az ő részükre kialakított ajtón szállnak fel a tömegközlekedési eszközökre, ahol természetesen jelentősen nehezebb.

Amint arról már hallhattatok, október elsejétől új szerzője van a BKV-figyelőnek. Gál Mihály az elmúlt években felhalmozott tudását a jövőben a Budapesti Közlekedési Központnál (BKK) hasznosítja, s ez természetesen nem teszi lehetővé, hogy folytassa a blogolást.

A blogot azonban kár lett volna veszni hagyni, Misi ugyanis az elmúlt öt évben értéket hozott létre. Éppen ezért nem is gondolkodtam sokat, amikor Misi néhány héttel ezelőtt azzal keresett meg, hogy vegyem át tőle a BKV-figyelőt.

Illik bemutatkozni.

Király Dávid vagyok, várospolitikai szakújságíró. Pályafutásom csaknem tíz éve alatt több szerkesztőségben megfordultam, dolgoztam a Hírszerzőnél, a hvg.hu-nál, voltam az MTI városházi tudósítója és a Budapest Portál szerkesztője. Jelenleg az MSN Mai Napnál dolgozom újságíró-szerkesztőként.

Munkám során foglalkoztam városfejlesztéssel, -tervezéssel, építészettel, örökségvédelemmel, várostörténettel, de a legnagyobb energiát a közlekedésre fordítottam.

A blog mindeddig azt a célt szolgálta, hogy felhívva a figyelmet a problémákra, jobbá tegye Budapest közösségi közlekedését. Ez a cél nem változik.

A közeljövőben ugyanakkor megváltozik a blog neve, új e-mail címünkből (bkkfigyelo@outlook.com) következtetni lehet, mire. A változással nemcsak a szerzőváltást akarjuk szimbolizálni, de nyomon követjük a fővárosi közösségi közlekedés szervezeti átalakulását is. Hamarosan ugyancsak megváltozik a blog dizájnja is, ezen a területen elkél némi frissítés.

Néhány gondolat Gál Misi munkájáról. Voltam hasonló helyzetben, tisztában vagyok vele, hogy Misinek nehéz, adott esetben kockázatos döntést kellett hoznia. Ám ismerem azt az érzést is, amikor lehetőséget kapunk arra, hogy tudásunkat, tapasztalatunkat a gyakorlatban hasznosítsuk. Ne csak írjunk róla, csináljuk. Meggyőződésem, hogy Misi jó döntést hozott, és drukkolok neki, hogy meg tudja valósítani az elképzeléseit.

Közös érdeklődésünk, közös céljaink ellenére a jövőben valamelyest biztosan más lesz a BKV-figyelő, de forradalomra nem kell számítani. Bízom benne, hogy a jövőben is olvastok minket, írtok nekünk.

Nos, akkor csapjunk a lovak közé!