BKV-figyelő

Kedves BKV-val közlekedő utastársaim!

Mindig megrökönyödve olvasom, hogy milyen embereket vesznek fel a BKV soraiba, de igazán csak akkor hittem el, mikor saját szememmel láttam. Hadd osszam meg Veletek az alábbi történetet, csak hogy szórakoztassalak, tanulság az nincs:

Ma este 6 óra előtt pár perccel volt szerencsém felszállni a 3-as villamosra az Örs vezér terén. A Gubacsi út felé utaztam. Már akkor feltűnt, hogy az egyik utas nagy hangon, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szídja a mellette ülő nőt. Egyértelmű volt az "elmondottakból", hogy ismerősök, esetleg rokonok. Arrébb mentem, nem akartam beleszólni a családi perpatvarba.

A jelenség a szokásos, mindenki úgy csinál, mintha nem figyelne, de igazából az egész kocsit feszélyezi a jelenet, mégse szólnak egy szót sem. Egy megállóval később elkezdte pofozgatni(!) a nőt, aki nem védekezett. Kb. 1 perc után (szégyellem, hogy csak akkor) odaléptem hozzá, és megkértem, hagyja abba. -Addig folyamatosan ütötte, nem erősen, de az arcát.-

Erre ő pedig megkért, hogy mutassam fel a jegyemet. Ekkor vettem csak észre, hogy a jól ismert, sötétkék ing, bordó nyakkendő párosítást viseli! Ezek szerint a BKV, vagy inkább a Discreet Security alkalmazottja.

Mondtam, hogy rendben, de ha már itt tartunk, ő is igazolja, hogy van erre jogosítványa. Megmutattam a bérletemet, meg is vizsgálta, majd -sajnos- nagyon gyorsan felmutatott egy gyűrött, de felismerhető azonosító igazolványt a fényképével, és sikerült is elcsípnem az azonosító számát is (vagy egy részét). Az igazolványon szerepelt a Disc. Sec. neve.

Ezek után persze engem szidalmazott, nagy hangerővel, de jóval visszafogottabb formában (érdekes módon nem trágárul de azért számos fenyegetés elhangzott).

Pl. amikor megkértem, viselkedjen végre kulturáltan, velem ne ordítson, Ak 47-est emlegetett. Sajnos a nevét többszöri kérdésre sem volt hajlandó elárulni. (Hacsak a rendkívül szellemes Che Guevarát vagy a Kovács Istvánt nem fogadjuk el.)

Velem együtt az Éles saroknál szállt le, de nem engem követett, gondolom, a környéken lakik. A járdaszigeten kifejtette, hogy széttépet a kutyáival, illetve, ha kialussza magát, "kinyír". Ne is jöjjek erre többet, mert végem, stb. Mivel látta, hogy nem igazán ijesztett meg, a négysávos út másik oldaláról még átordított, hogy rendezzük le itt és most. Úgy gondoltam, ha már kulturált viselkedésre szólítottam fel, nem megyek át pofozkodni.

Ha tanulság nem is, egy-két érdekesség azért akad:

- utastársaim nem tettek semmit [nyílván nem olvassák a blogot :-)]
- az inzultált nő végig meg se mukkant
- az "úriember" többször utalt rá, hogy volt börtönben (nem világos, hogy lett így belőle biztonsági őr?)

Írtam egy mailt a BKV-nak (leírtam a "jelenséget", a személyleírását, stb.), kíváncsi vagyok.

További balesetmentes közlekedést kívánok!

Kedves BKV Figyelő!

Tekintve, hogy nem tartozom azon szerencsések közé, akik gyalog / biciklivel / rollerrel / egyéb alternatív eszközzel közlekedve elviselhető közelségben dolgoznak otthonuktól, kénytelen vagyok naponta kétszer egy órán keresztül igénybe venni a bkv szolgáltatásait. Bár ez egy elsősorban a bkv-t kritizáló / dicsőítő blog, hadd írjak most pár szót a járműveken közlekedő közönségről is – mert ők – vagyis tkp. mi – is megérünk egy misét…

Egy csúf, esős, márciusi este történt az alábbi kis eset: Munkából hazafelé tartva a Gyöngyösi utcánál szálltam metróra. Fáradt, punnyadt nyugalmam azonban nem tarthatott sokáig, mert a Nyugatinál egy meghatározhatatlan korú apuka szállt be a kocsiba kezében egy 1-2 éves, nyomában pedig további öt (!) 6-10 év közötti gyerekkel. (Vajon mindegyiküknek volt jegye vagy bérlete hehe?) A „kis család” hozta a formáját, heten hétfelé kiabáltak, káromkodtak, hangoskodtak. Ha a tömött metrókocsi hajó lett volna, secperc alatt felborultunk volna, mert a jónép biztos, ami biztos alapon a kocsi családtól legtávolabb található részére húzódott vissza, így az új jövevények közelében csak a legelvetemültebb lelkületűek maradtak, mint például én… Amíg két kisgyerek (cipőben persze!) az üléseken állva táncikált, az apuka kezében lévő legkisebb a nála lévő chipses zacskóból szórta az áldást a metró padlójára. Nekem már ez több, volt, mint elég, de miután a 163 centimhez 52 kg tartozik, gondoltam nem állok neki népnevelni. Néhány megálló után viszont elszakadt nálam a cérna, mert az egyik kiskölyök kikapta az apuka kezéből a legkisebbet és odaállt mellém. Jó szorosan. Megpróbáltam elhúzódni (tudom, helyváltoztató mozgás is létezik, de dacos vagyok, mint a háromévesek), ám ekkor a kissrác (kislány?) elkezdte rám rázni a chipses zacskó maradék tartalmát, így önkéntelenül is kiszaladt a számon, hogy "Ezt azért nem kéne.". (Micsoda sértés, mi?) Az apuka vérben forgó szemekkel persze azonnal felmérte a helyzetet és elkezdte szidni az anyámat, micsoda egy szarházi vagyok, nincs nekem lelkem, hogy rászólok egy 14 hónapos gyerekre. (A kiskölykök persze kontráztak, röhögtek és káromkodtak, ahogy kell.) Kétségbeesetten pillogtam körbe, hátha van, aki megszán és védelmemre kel a dromedárral szemben, de nem, mindenki lesütött szemmel bámult előre a nagy semmibe, mint egy rossz filmben.. Fizikailag nem éreztem veszélyben magam, nem arról van szó (szétverek én bárkit egyetlen kisujjal), de néhány kérdés felmerült bennem az esettel kapcsolatban:

-Amíg az utazóközönség szemetel, hangoskodik, káromkodik, koszos, büdös, fúj, undorító, hogyan várjunk el európai szintű szolgáltatást a bkv-tól?

-Amíg az utazóközönség nem veti ki magából a szemetelő, hangoskodó, káromkodó, koszos, büdös, fúj undorító embereket, hogyan vágyunk normális, kulturált utazási feltételekre?

-És ha már biztonsági őröket alkalmaz a bkv, azok általában miért nem az ilyen láthatóan bliccelő és problémás egyedekre szállnak rá?

Az incidens után a család szó nélkül, a Klinikáknál leszállt, a rend lassan helyreállt. Az üres zacskó a korábban szétszórt chipssel együtt viszont ott maradt a metró linóleumán.

Konklúzióm: A bkv gáz, de amilyenek az utasok, olyanok a vállalat. Sajnos. Ne várjunk csodát.

Üdv: Pajkos

Tisztelt BKV, Tisztelt BKV-figyelő!

Vasárnap volt szerencsétlenségem látni valamit, ami igencsak szíven ütött. Nem fognak meglepődni, a világ civilizáltabb felén alkalmazott beléptető kapuk helyett alkalmazott biorobotokkal kapcsolatos a történet.

Kora este (öt-hat óra között) szálltunk át a Deák téren a MFAV-ra. A közlekedőfolyosó végén, a jegyérvényesítőknél állt négy ellenőr/biztonsági őr. Ez még alapvetően nem probléma. de körülöttük szétdobált, össze-vissza felakasztott ruhák, reklámszatyrok a padlón, félig telt kétliteres műanyagflakonok szerteszét. MINT EGY MENEKÜLTTÁBOR! Mivel közel s távol ketten voltunk utasok, nem fényképeztem (nem volt takarás és nem volt kedvem verekedni sem), de az a rész be van kamerázva! Nincs az állomáson egy ember, aki a monitorokat figyelné? Vagy van, csak nem érdekli?

Budapest legfontosabb metrómegállója, a turistalátványosságnak besorolt földalattira felszállók jelentős része használja! Ez az a kép, amit a BKV mutatni akar magáról? Felháborító, uta ellenes, nemtörődöm hozzáállás.

Horváth Attila

Sikerrel zárult a keddi tárgyalás a BKV és a szakszervezetek között. Alig egy óra alatt sikerült megállapodni a kollektív szerződés meghosszabbításának kérdésében, így nem maradt több vitás kérdés, elmarad a sztrájk.

Sikerült megegyeznie a BKV vezetőségének és a sztrájkbizottságnak a keddi tárgyaláson, így elmarad a csütörtökre és péntekre tervezett munkabeszüntetés.

Mint Nemes Gábor sztrájkbizottsági szóvivő az Indexnek elmondta, a BKV beleegyezett a kollektív szerződés 2009. december 31-ig való meghosszabbításába. A felek a szerződést nem módosították, ám fenntartják a jogot, hogy az esetleges vitás pontokról tovább tárgyaljanak.

A szakszervezetek régebbi követeléseiről már korábban megállapodás született. Így valamennyi szakszervezet elfogadta a főváros vezetőinek garanciavállalását a BKV közép- és hosszútávú finanszírozásának kidolgozásáról, valamint az új paraméterkönyvet. Az új paraméterkönyv szerinti közlekedést egyfajta kísérletnek tekintik a szakszervezetek, melynek tanulságait a paraméterkönyv 2009-es változatba majd átvezettetik.

 A BKV menedzsmentje vállalta, hogy csoportos létszámleépítés a társaságnál addig nem lesz, amíg el nem készül a társaság közép- és hosszútávú finanszírozási stratégiája. Ennek elkészítésének dátuma szeptember 30., mely határidőre a főpolgármester-helyettesek garanciát vállaltak.

A szakszervezeti sztájkfenyegetettség októberben újulhat ki, ha nem sikerül a fővárosnak, a kormánynak és a BKV-nak megállapodni a főváros közösségi közlekedésének finanszírozásáról. Noha a kollektív szerződésnek része a bérmegállapodás, a felek a 2009-es bérekről még nem állapodtak meg, erre csak jövőre kerülhet sor.

Korábban már kétszer sztrájkoltak a szakszervezetek a mára elért célok elérése érdekében. Az első sztrájkot április 7-én tartották hajnaltól délután egy óráig. Ekkor az egész város lebénult. A második sztrájkot április 18-án tartották, ekkor hajnaltól késő estig nem jártak a járművek, ám a káosz elmaradt, a város sziesztázott.

A tárgyalás szünetében a BKV Akácfa utcai székházában megjelent Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes is, de újságírói kérdésekre nem válaszolt és gyorsan távozott a székházból, de később közleményben tudatta az MTI-vel, hogy üdvözli a cég vezetősége és a szakszervezetek közötti megállapodást.

Közleményében hozzátette: mivel minden megállapodáshoz két fél együttműködése szükséges, ezért a szakszervezetek vezetőinek is megköszöni bölcs belátásukat, hogy szeptember végéig vállalva a sztrájkmoratóriumot, időt biztosítanak a BKV rövid, közép és hosszú távú programjának kidolgozására.

Demszky Gábor főpolgármester örömmel fogadta, hogy megnyugtató módon lezárultak a BKV vezetése és a szakszervezetek között hetek óta tartó sztrájktárgyalások.

"Külön köszönöm a társaság vezetésének, hogy miközben ragaszkodott a vállalat stabil működését szem előtt tartó álláspontjához, mégsem zárkózott el a kompromisszumoktól, a szakszervezetek képviselőinek pedig azt, hogy a rövid távú célok helyett végül a budapesti közösségi közlekedés hosszú távú érdekeit tartották fontosabbnak" - áll Demszky közleményében.

Index

Tisztelt BKV Figyelõ!
 
A mai napon (2008.05.20 kb. 17.00) tapasztaltakat szeretném megosztani Önökkel és a nagyérdemű utazó közönséggel:
 
Ma, a Stadionok állomáson kívántam felszállni a 2-es metróra, amikor is arra lettem figyelmes, hogy egy kóbor kutya szaladgál a sínek(!) között és szemlátomást meg van zavarodva a szerencsétlen jószág. Mögötte -igaz lassan- ,de határozottan közeledett a metró szerelvény. Az okos vezető és segítője meg folyamatosan nyomta a kürtöt, hátha a kutya majd kiugrik? odébb megy? elmegy a következő megállóig? Mire gondolhatott a vezető?? Elüldözi a Déli-ig?? Egy idõ után megjelent  (gondolom) az ügyeletes hölgy és a segítője egy rádióval. A rádióval terelgette a szerelvényt a nagy okos úriember és szépen ráterelte a kutya mellé. Az eb más választás híján bebújt a szerelvény mellé és el kezdett visszafele a Pillangó utca felé menni. A nagy tudású férfiú a fülem hallatára indította el a szerelvényt, úgy,  hogy a kutya alatta? mellette? volt. Mikor több utas társammal is kérdőre vontuk, hogy ezt mégis hogy? csak a vállát vonogatta. Ekkor gondoltam egyet és megkérdeztem,  a mellette álló BKV-s forma ruhát viselõ hölgyet ,hogy nem lehetne-e áramtalanítani az állomást és két férfival lemennénk a kutyáért is felhoznánk (kb. 2perc), a hölgy szintén megvonta a vállát és közölte, hogy azt nem tudja hogy kell. A történet folytatását nem láttam, mert jobbanak láttam a kilátástalan küzdelem helyett egy más közlekedési eszközt igénybe venni. Kérdéseim a következõek lennének: Tisztában vagyok azzal, hogy nem egyszerû feladat az állomás áramtalanítása, de ha egy ember lett volna sínek között, akkor is ilyen nyeglén állt volna a BKV a szituációhoz? Tényleg nem lehet áramtalanítani azt az állomást? Az ott dolgozók tényleg nincsennek tisztában a veszélyhelyzet elhárításához szükséges ismeretekkel? Valóban ezt a "feljelentést" csak az én kutya imádatom íratta velem, de nem veszélyes az (emberekre is nézve), ha egy állat téved az alagútba?
 
Tisztelettel: Egy Utas