BKV-figyelő

Akadálymentesnek tekinthető-e az az alacsony padlós busz, amire csak az első ajtón lehet felszállni? Babakocsival ez nem megy, erre hívta fel a figyelmet Andrea, akinek ez rendszeres nehézséget jelent. Talán a BKK kitalál valamit a probléma megoldására.

A babakocsis kismamák egyik gondjára szeretném felhívni a figyelmet, hátha a BKK kicsit utánanéz a dolognak, és megpróbál kitalálni valami megoldást.

Nem mondok újdonságot azzal, hogy babakocsival tömegközlekedni Budapesten elég szép kihívás, több okból, de most egy orvosolható problémára fókuszálnék. A 93-as busz egyike azoknak, ahol elvileg gond nélkül tudnék babakocsival is közlekedni, mert kiszámítható, melyik az alacsonypadlós. Elvileg. A gyakorlatban viszont a 93-as egyike azoknak a vonalaknak, ahol csak elől lehet felszállni. Jelzem, hogy a babakocsis ajtó a leghátsó.

Tehát amikor a Kossuth téri piacra jellemző tömött buszmegállóban állok (hozzáteszem, nem csúcsidőben, mert olyankor inkább nem megyek sehova, de az idősek is nyilván csúcsidőn kívül mennek bevásárolni), akkor a következő a helyzet: helyet csinálok magamnak nagy nehezen a busz hátuljánál, hogy időben fel tudjak szállni a babakocsis ajtón. De az nem nyílik, mert ugye elöl kell felszállni.

Oké, akkor Superman üzemmód. Megpróbálok eljutni a busz elejéhez, keresztül a tömegen, hogy szóljak a sofőrnek, megmutassam a bérletem, az emberek persze közben úgy néznek, mint a büdös bogárra, hogy hova tolakszom azzal kocsival, meg hogy milyen bunkó vagyok.

Mire a középső ajtóhoz érek, elkezd villogni, hogy mindjárt zár (szerencsémre ott pont leszállt valaki). Mivel ez az alacsonypadlós óránként jár, nyilván gyorsan felszállok, előrekiabálok a sofőrnek, hogy nyissa már ki a hátsó ajtót, hadd szálljak fel inkább ott, mert innen a kocsi nem fér se jobbra, se balra, az emberek szintén nem férnek el tőlem, se föl, se le.

Nem hallja, vagy nem akarja, ezt nem tudom, az emberek csak bámulnak, de persze senki nem továbbítaná az üzenetet... nem baj, majd ha gyerekük lesz, vagy ha az unokát akarják megbuszoztatni, majd rájönnek, gondolom én. Az egy óra múlva jövő következő buszt tuti nem várom meg, hogy odafagyasszam a gyereket a mínusz kettőben a babakocsihoz, tehát maradunk. Viszont ott állok az út közepére kényszerítve, és "én vagyok a hibás", mert nem lehet tőlem elférni.

Tudom, hogy a sofőröknek is ezer dologra kell figyelniük, és sok a megkötés, de így az akadálymentes busz ugyanúgy nem akadálymentes, mint a magaspadlós, Ha már sok emberből úgyis hiányzik annyi empátia, hogy segítsenek a felszállásnál (kevés az ilyen, inkább mindenki jól végignézi, ahogy felszenvedem magam és a kocsit, ami legjobb esetben is 20 kiló a gyerekkel együtt), legalább magam hadd tudjam megoldani a felszállást az olyan buszokon, amit elvileg akadálymentesnek neveznek... És ez más vonalakra is érvényes lehet.

Noha az új beszerzéseknél ma már alapfeltétel, hogy egy jármű alacsonypadlós legyen, a budapesti tömegközlekedés gyakran ma is tortúra a babakocsival utazók számára. Nemcsak a lépcsők miatt; a BKK/BKV dolgozóin és az utastársakon is sok múlik. Zsuzsa megosztotta velünk pozitív és negatív tapasztalatait egyaránt.

A mai napon (2012. november 29.) több járművel is volt szerencsém utazni. Természetesen bérlettel. Kisgyermekes anyuka vagyok, babakocsival viszem a legkisebb csemetémet, mert még nem tud járni, viszont cipelni hosszabb távon nem bírom.

Alapból nem vagyok egy tolongós fajta, előbb indulok el mindig legalább 10 perccel, hogy ne kelljen sehol rohannom, tolonganom. Reggel a 3-as metróval indultunk Kispest, Határ útról. Sajnos az utastársakban semmi segítőkészség nem volt ma reggel, inkább fellöknek babakocsival együtt, de akkor is előttem kell felszállniuk a metróra. Ha szóvá teszem neki, hogy én is ezzel a járművel utaznék, nem kell fellökni, inkább tovább megy vagy visszamorog valamit, hogy nem látott...

Viszont először ültünk az új Alstom metrón. Nagyon tetszett, szép és tiszta, de leginkább halk. Ezután a 75-ös trolira szálltunk át a Puskás Ferenc Stadionnál. Nem ismerem a buszfajtákat, ez alacsony padlós volt, könnyen felszálltam rá a kijelölt középső ajtónál.

A buszokon azt szeretem leginkább, hogy majdnem mindenkinek külön jegye vagy bérlete van a csomagjai számára. Megkértem a dupla jeggyel/bérlettel rendelkező hölgyet, hogy a külső ülést adja át, nagy grimaszok közepette elvette a táskáját, átadta a helyet.

A Deák Ferenc térnél az egyik ellenőr felajánlotta, hogy segít lecipelni a babakocsit, nem kértem, de megköszöntem a segítséget, lefele könnyebb cipelni, mert húz a súly. Igénybe vettük a Combino villamost is néhány megálló erejéig. Itt inkább fellöktek, de nehogy előbb szálljak le az ajtóban állva babakocsival, mint az öltönyös úriemberek...

A Blaha Lujza téren felszálltunk a 99-es buszra, mely szintén alacsony padlós volt, bár a menetrend szerint 2 magas busz lett volna, de én ennek csak örültem, hogy nem kell emelgetnem a magas lépcsőn a babakocsit.

Nem vagyok ismerős az útvonalon, de valamilyen piac környékén felszállt 2 ellenőr és 3 közterületes. Észre sem vettem őket, mert az első 2 ajtónál szálltak fel, csak amikor hátrébb értek. Arra lettem figyelmes, hogy udvarias társalgás történik.

- Jó napot kívánok, jegyeket és bérleteket kérném felmutatni. Köszönöm szépen, további kellemes napot!

Viszont egy fiatalembernek nem volt. Kérdezték, hogy otthon felejtette-e a bérletét, mert akkor azt be tudja mutatni, helyszínen x forint a fizetendő, csekken y forint a fizetendő összeg. Nem nagyon hallottam, mert a busz hátuljában voltam, ők pedig középen beszélgettek. A jegy nélkül utazó fiatalember szó nélkül átadta iratait és közben beszélgettek is az ellenőrrel teljesen normálisan, mosolygósan. A végén megkapta a csekket szép napot kívántak egymásnak és a következő megállónál le is szálltak a közterületesekkel együtt, várták a következő buszt, gondolom. Eddig nem volt sok tapasztalatom (hála az égnek) ellenőrökkel, de velem eddig normálisak voltak.

Összességében sajnos az utazó közönség nem figyel oda senkire, csak azt nézi, hogy tud jobban tolakodni, nem számít, hogy kit lök fel, terhes nőt, kisgyereket, babakocsit, gipszelt embert, idős embert. Ez elég szomorú, de ebben az országban sajnos ez a természetes. Persze a táskájával együtt, mert annak is külön ülés jár!

Másik kedvencem a "piac járat". Én megvárom, hogy felnyomuljanak a nyugdíjasok, mert nekik nyomulni kell hazafele a megpakolt szatyrokkal. Felszállok utánuk és jelzem, hogy ez a rész babakocsinak, mozgássérülteknek van fenntartva, nem pedig a szatyroknak. Van sértődés meg morgás, de elmegy onnan másik helyet vadászva a szatyroknak.

Hirtelen ennyi, amit kiadtam magamból, köszönöm ha elolvassa valaki. 

Több bejegyzésben is foglalkoztunk már azzal, mennyire nehézkes babakocsival vagy kerekesszékkel tömegközlekedni. Kár lenne tagadni, az elmúlt években jócskán történt előrelépés ebben az ügyben; a BKK és a BKV igyekszik alacsonypadlós járműveket vásárolni - akár újonnan, akár használtan. Egy névtelenséget kérő olvasónk a nyáron indított hajójáratok egyikén szembesült a problémával. Az alábbiakban az ő levelét közöljük, némileg szerkesztve.

Egy napsütötte, szép szeptemberi napon a suli után gyermekemmel úgy döntöttünk, hajóval megyünk haza. Na, nem a házig természetesen, csak egy darabig. Nagyon élveztük az utat, bár kishajóink nem épp a legmodernebbek. Északról dél felé tartván, a Borásos tér - Petőfi hídnál lévő megállóban a következőnek voltunk szem- és fültanúi. Egy külföldi házaspár felszeretett volna szállni a hajóra, de a hölgytagja kerekesszékhez volt kötve.

Ebben a megállóban található direkt erre a célra felszerelt lift. Kiderült, a hajón senki sem tudja üzemeltetni a liftet. (...) A fiatalember (matróz) felajánlotta, hogy segít lehozni a hölgyet a székkel együtt. Ez nagyon szép dolog volt tőle. A házaspár inkább nem szállt fel, mi pedig tovább csorogtunk lefelé a Dunán.

Eközben különböző gondolatok jutottak eszembe:

- minek egy kerekesszékes lift, ha nem lehet használni?

- szép dolog a segítőkészség, de ha emlékeim nem csalnak, a többi megálló sem igazán alkalmas kereskesszékes használatra, sőt a babakocsik is csak üggyel-bajjal férnek el. Sőt szerintem néhány megállóban nem is.

Egyik részről értem én a kishajók elindításának célját és örülök is neki, mert én itt élek és pozítivan probálom a dolgokat felfogni. Másrészről viszont, ha kivűl állóként szemlélem, akkor ez így nem teljesen tökéletes, sőt ........, csak lejáratjuk magunkat.

De a kerekesszékkel, babakocsival történő közlekedés amúgy sem egyszerű. Például: a sínek melletti járdaszegélyt pont annyira helyezték el a felújítások után a sínszáltól, hogy a normál méretű babakocsi pont beszorul. Valószínűleg a tervező, kivitelező és engedélyező gyermektelen, vagy nagy valószínűséggel nem tolt babakocsit ilyen helyen.

De a másik oldal sem tökéletes, mert nagyon sokszor tapasztaltam, hogy nem az ő részükre kialakított ajtón szállnak fel a tömegközlekedési eszközökre, ahol természetesen jelentősen nehezebb.

A BKV-figyelő évekkel ezelőtt már foglalkozott a Földalatti állomásain található működésképtelen liftekkel. Most azért vesszük elő ismételten a témát, mert több olvasónk is megjegyezte, hogy a metrókocsikban kihelyezett tájékoztató matricák szerint a MillFav egyes állomásai akadálymentesek, holott, ahogy olvasónk, József leveléből is kiderül, egyik sem az. Mi csak azt nem értjük, hogy kiket akarnak becsapni ezzel…

Olvasónk, Éva a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem végzős hallgatója. Kérdőíves kutatást végez, melynek célja a budapesti közösségi közlekedés akadálymentességének felmérése, az utazóközönség szokásainak és preferenciáinak figyelembe vételével. Az alábbi linken található kérdőív kitöltésével segíteni tudjátok az elemzést és a diplomamunkájának elkészülését. Kérlek titeket, hogy szánjatok erre néhány percet. Köszönjük!

A kérdőív kitöltéséhez kattints ide!