BKV-figyelő

Biztos van köztetek olyan, aki pórbált már meg BKK (BKV) jegyautomatából jegyet venni. Én régebben többször is próbálkoztam, de sose jártam sikerrel. Vagy egyáltalán nem működött a gép, vagy egyszerűen elnyelte a bedobott pénzt, és cseszett jegyet adni. Néhány évvel ezelőtt teszteltük a budai jegyautomatákat. Akkor 20 gépből 14 nem üzemelt, ami elég rossz arány, úgy gondolom. (A teszten készült képekért kattints ide!)

Várjuk a hozzászólásitokat arról, hogy hol próbáltatok meg legutoljára jegyet venni, és sikerült-e.

Tisztelt BKV-figyelő!

Engem a jegyautomaták szívattak meg. Bár gondolom nem egyedi az eset, de talán mégis érdemes foglalkozni vele:

Május 25-én történt az eset, nevezetesen, hogy villamossal akartam utazni a Petőfi híd budai hídfőjétől a Nyugatiig. Nem volt ugyan jegyem, de bliccelni sem akartam, ezért arra kényszerültem, hogy valahol ott, a környéken vegyek egyet. Lehet, hogy ez a helyieknek nem okoz problémát, de vidékiként nem igazán tudtam, hogy az ELTE körül hol lehet jegyet kapni. Egy másik vidéki sráccal voltam, mindketten utaztunk volna már haza, siettünk.

Kimentünk a hídhoz és látjuk, hogy a megállóban van jegyautomata. Bár az országban mindenki tudja, hogy automatából jegyet soha, mert úgysem működnek, de ez mégis olyan bizalomgerjesztően nézett ki, még összefirkálva sem volt. Megszavaztunk így neki egy esélyt, bíztunk benne, hogy csak lesz ebből jegy. Elővettem 320 Ft-ot, ami egy 200, egy 100 és egy 20 forintos érméből állt. Naiv vidéki otthon sem használ fizető automatát, ha teheti, így nemműködő-automataügyileg tapasztalatlanul elköveti azt a hibát, hogy először a 200 forintosat dobja be. Automata benyeli, majd látványosan semmi. Vissza sem adja.

Utas káromkodik egy nagyot, de a társa csak leinti, hogy milyen balek, még egy automatába sem tudja bedobni a pénzt. Majd ő. Fog egy húszast, bedobja. Semmi. Biztos az lehet a probléma, hogy először dobtuk a pénzt, és még nem választottunk jegyet. Tapiképernyőn kiválasztja a jegytípust, amit ért is a gépezet, de a már bedobott pénzről ezután sem hajlandó tudomást venni. Na, ő bedob még egy húszast, majd most! Lehet tippelni, hogy így sem működött. 240 forintért meggyőződtünk róla, hogy nem megy az automata. Fel is hívtam a hibabejelentő számot, de akkora ott a forgalom, hogy a telefonban semmit sem hallottam, így le is tettem. Másrészt siettünk, harmadrészt, hogy bizonyítom be, hogy én már etettem a szerkentyűt? Bemondásra csak nem adnak vissza pénzt, bár ebben lehet, hogy tévedek. Annyit meg végképp nem ér meg az összeg, hogy Debrecenből futkossak utána.

Ebben a sztoriban nem a 240 forint a lényeges, ennél jóval nagyobb pénzeket is elköltünk feleslegesen. Ami sokkal bosszantóbb, hogy valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki így járt, és nem csak ennél az egy automatánál. Vajon mennyi bevételt hozhat ez éves szinten? Szerintem sokat. A semmiért.

Nem csak pénz, hatalmas nagy szerencse is kell ahhoz, hogy a tömegközlekedést választó Budapestiek szabályosan felszállhassanak a BKV valamelyik járművére. Többször foglalkoztunk már azzal, hogy a külső kerületekben szinte lehetetlen jegyhez jutni, de a helyzet a mai napig változatlan. Bár a problémát megoldaná, ha a járművezetők árulnának jegyet, a BKV mégis úgy áll a témához, mintha szívességet tenne az utasoknak, hogy elviszi őket. Tehát aki nem vonaljeggyel a kezében születik, az sokszor kénytelen bliccelni:

Kedves BKV-figyelő!

Néhány héttel ezelőtt egy vasárnap délután 5 órakor, nagynénémnél, a Centenáriumi Lakótelepen úgy döntöttünk, hogy mégsem autóval, hanem BKV-val közelítjük meg a Belvárost, mert visszaútra kaptunk ingyen fuvart egy barátomtól. Nagynéném 67 éves, így ingyen utazik. Én pedig, mivel mostanában ritkán járok BKV-val, jegyet szoktam venni. De mivel gyűjtőjegy-készletem otthon maradt, nagynéném pedig koránál fogva jegyet már nem tartalékol, így vásárolnunk kellett volna valahol a megálló közelében.

A Centenáriumi Lakótelepen, pont a 44-es busz megállójában (helyismerettel rendelkezőknek: Futórózsa - Margit u. sarok) található egy kis bolt. De ott jegyet nem tudtak adni. Trafik, újságos nem volt nyitva a közelben. Így a szerencsénkben bízva felszálltunk a buszra, majd Mátyásföld Repülőtér HÉV megállónál leszálltunk, hogy ott az automatából vegyünk jegyet. (a megállóban ráadásul ellenőr-gyanús emberek próbáltak felszállni, hastáskával, három különböző ajtón). A régi típusú jegykiadó rendben működött, bár igencsak nehezen olvasható nyomatú, a 90-es éveket idéző BKV logóval ellátott jegyet adott ki (a papír viszont már hologramos volt), ami logikus egy több, mint 20 éve működő J-90-es automatától. Jött is a HÉV pár percen belül. Azonban felszállva a zöld vonatra, minden jegykezelő készülékben - nyilván bliccelők által hátrahagyott - pénzérmét találtunk, így a jegyet érvényesíteni nem tudtuk. A metróra átszállva már minden a legnagyobb rendben történt.

Kérdésem, hogy a BKV-t ennyire nem érdekli, hogy a külvárosi járataik vonzáskörzetében nem lehet jegyet vásárolni? Az pedig teljes egészében paródiába illő, hogy a lyukasztókat eltömítve egy-egy darab pénzérmével, bliccelni lehet. Legközelebb már kalauzkulcsra is szükségem lesz, hogy érvényesíteni tudjam jegyemet. Összesítés: 3 igénybe vett járatból csak 1 esetben (metró) volt lehetőség arra, hogy az utazáshoz a kiindulási helyen jegyet vásároljunk, és azt a a szabályzatnak megfelelően érvényesítsük.

Csak hallomásból tudok egy emberről (a bácsi 1992-ben meghalt, az eset kapcsán nagynéném mesélte), aki élete során bármikor, amikor vonattal utazott, és olyan megállónál szállt fel, ahol nem volt pénztár, valamint nem találkozott utazása során kalauzzal, a jegy árát félretette, majd minden év végén, felírva a járatszámokat, és időpontokat, az összeget elküldte a Vasúttársaság számára. Vajon hány ilyen utasa van jelenleg a BKV-nak?

Vizsgálatot indított a Budapesti Közlekedési Központ, miután az esti órákban már nem lehet jegyet venni a metróban sem a pénztáraknál, sem a forgalmi ügyeleteken, -írja az Index.

Mint arról a BKV-figyelő már többször beszámolt, az esti órákban szinte lehetetlen jegyhez és bérlethez jutni a külső kerületekben, és már a belvárosban is, ugyanis a BKV a metrókban nemrég megszüntette azt a lehetőséget, hogy késő este vagy hétvégén a forgalmi ügyeletestől is lehet jegyet venni.

A vizsgálat az Index megkeresésére indult. A Budapesti Közlekedési Központnak (BKK) pénteken küldték el kérdéseiket. Hétfői válaszuk szerint az ügyben vizsgálatot indítottak, amelynek eredményéről csak ennek lezárása után adhatnak tájékoztatást.

Jegyautomaták mindenhol vannak, de ezek gyakran nem működnek. A mozgólépcsők tetején viszont a késő esti órákig is ott vannak az ellenőrök, így aki korábban nem vett jegyet, nem tud utazni.

A lap a BKK-tól azt kérdezte, mit tehet az az utas, aki nem váltotta meg előre menetjegyét, miért nem javítják ki az elromlott jegyautomatákat és általában miért tesz úgy a BKV, mintha szívességet tenne azzal, hogy szállítja az utasokat, ahelyett, hogy minél több jegy eladására törekedne.

A Deák tér hétvégén és hétköznapokon is Budapest egyik legforgalmasabb csomópontja. Itt futnak össze a metrók, itt van két villamos végállomása, és számos busz találkozik a téren. Ennek ellenére sokszor lehetetlen jegyhez jutni, és az utasok bármennyire is szeretnének fizetni az igénybe vett szolgáltatásért, esélyük sincs erre. Azt már majdnem megszoktuk, hogy a külső kerületekben lehetetlen jegyhez és bérlethez jutni, de az, hogy a belvárosban sem árulnak jegyet, elfogadhatatlan. Tényleg csak azokat sajnálom, akik rákényszerülnek a bliccelésre.

Olvasónk, Szansájnbarbi vasárnap este a Deákról akart eljutni Kőbánya-Kispestre, de nem tudott jegyet venni, ugyanis a pénztár már zárva volt, az automaták pedig nem működtek. Mint írja, rettentően zavarta a helyzet, hiszen nem akart bliccelni, az igénybe vett szolgáltatást ki akarta fizetni, de erre nem volt lehetősége. Az volt a szerencséje, hogy találnak a táskában még egy használható jegyet. Sztori alant:

Kedves BKV-figyelő!

Eddig csak olvastam a blogot, de most kénytelen voltam "tollat" ragadni, mivel tegnap olyan élményben volt részem, amit nem kívánnék szó nélkül hagyni. Alapvetően autós vagyok, de az emelkedő benzinárak mellett elkezdtem békávézni, illetve a belvárosba egy-egy rövidebb programért érdemesebb tömegközlekedni, szerintem.

Történt, hogy 2012. február 26-án, este 21:40 magasságában feleségemmel és négy ismerőssel színházból tartottunk hazafelé a Deák téren és az a hátsó szándékunk támadt, hogy ezt az utat metróval tesszük meg. Mivel úgy jött ki, hogy feleségemnek még jutott volna jegy, nekem nem, gondoltam, majd veszek a bejáratnál, vagy legfeljebb az automatából.

Naiv voltam, mert pénztár ilyenkor már nincs, de egy laza mozdulattal elővettem az aprót, hogy akkor megetetem a gépet egy vonaljegyért. Ez nem jött össze, ugyanis bármilyen pénzérmét, bármilyen szögben igyekeztem volna bedobni, belökni, becsúsztatni óvatosan, akadás nélkül kijött alul. Oké, nem adjuk fel, mellette a másik, majd ott menni fog... tévedtem, a szituáció ugyanaz. Felszívtam magam és a 320 forint apróval elindultam lefele a jegykezelő gépek és a marcona kinézetű ellenőrök felé. "Tessék, uram, itt a jegy ára. Megkérném, hogy menjen már fel és vegyen jegyet nekem, mert valahogy nem sikerült, biztos bennem van a hiba."

Az ellenőr szemei kikerekedtek először, de utána meglepően nyugodt hangnemben közölte, valószínű, hogy elromlott az automata, menjek át a templom irányából megközelíthető lejárathoz és ott próbálkozzak, vagy beenged a 2-es metró lejáratánál található géphez, nézzem meg azon. Megjegyzem, ezzel párhuzamosan két külföldi is megjelent, akikkel nem igazán tudtak kommunikálni az ellenőrök nyelvismeret hiányában, pedig nekik is ugyanaz volt a gondjuk, mint nekem. Ők csak moziztak, mit bohóckodok.

Megcéloztam a gépet, de ott viszont nem működött az érzékelő panel, bármennyire is próbálkoztam. Visszamentem és megkérdeztem egy másik ellenőrt, hogy ilyenkor hogyan tudok élni azzal a lehetőséggel, hogy nem szeretnék bliccelni, tisztességesen fizetni akarok egy jegyért, de nem teszik lehetővé számomra.

A válasz egyszerű volt, felmehetek a 4. automatából jegyet nyerni - már ha működik, de inkább rossz az is -,vagy felőle elmehetek, de rá ne hivatkozzak, ha a metrókijáratnál - esetünkben Köki - elkapnak és megbüntetnek. "Oké, de hadd ne menjek körbe, belülről elmehetek?" "Igen." - hangzott a válasz. "De ha ott sem működik, akkor nem fogják visszaengedni, vagy megbüntetik 8 ezer forintra, úgy viszont már utazhatok kényelmesen, de megvárhatom a forgalmi ügyeletet, ami 10 órakor nyit és ott panaszt tehetek." "Nem szívesen várnék tovább, szeretnék hazajutni. Maximum abban az esetben várnék, ha a forgalmi ügyelet igazolni tudja az utazásom során, hogy nem tudtam élni a jegyfizetés lehetőségével a jegyautomata műszaki hibája miatt." - érdeklődtem a lehetőségeimről.

"Erre sajnos nincs lehetőség, csak panaszt tehet." - hangzott a rideg válasz. Eléggé szürreális helyzet kellős közepén találtam hirtelen magam. Egyrészt nem értettem, hogy egy forgalmas csomóponton miért nem működnek az automaták. Nem egy, hanem az összes rossz egyszerre és szerintem, nem épp akkor hibásodtak meg, hanem úgy állhatnak egy ideje, de gondolom, sokan inkább az újságosnál vettek jegyet, vagy fent a pénztárban. Ha így van, miért nem oldják meg ideiglenesen a jegykiadást, amíg nem javítják meg a gépeket?

Tényleg kockáztassam meg azt, hogy megúszom ellenőr és büntetés nélkül azt néhány megállót, amit a végállomásig szeretnék megtenni csak azért, mert a BKV területén üzemelő jegyautomaták nem megfelelő felügyelete miatt épp nem működtek, pedig teljesen természetes módon fizetni szerettem volna a szolgáltatásért, ahogy kell és nem bliccelni?

A másik, hogy milyen lehetősége van egy utasnak egy ilyen patthelyzetben? Tényleg elérhet-e bármit is, ha panaszt tesz a forgalmi ügyeleten? A külföldieket pedig sajnáltam, mert nekik még inkább fogalmuk sem volt, mit is tudnának tenni pláne úgy, hogy egy szavukat sem értették az ellenőrök. Tudom, én vagyok hülye, szarjak sünt és társai, de engem zavar ez az egész eset. Nem mentség számomra, hogy szegény BKV milyen rossz helyzetben van. Az sem érdekel, hogy a rengeteg bliccelő sok-sok pénzzel megkárosította a céget. Nekem az számít, hogyha tömegközlekedéssel szeretnék eljutni bárhova, amiért még fizetni is akarok, akkor elvárom azokat a feltételeket, amivel a legalapvetőbb kelléket megvehetem: a jegyet. Ne kényszerüljek bliccelésre, vagy olyan kiskapukra, amit nem akarok megtenni.

De hogy hepiend is legyen: az volt a szerencsénk, hogy az egyik ismerősünk talált véletlenül egy plusz jegyet a táskájában - női táskák rejtélye -, amivel végül is korrekten hazautazhattunk kissé mérgelődve a fentieken.

Anyukám, köszönöm, jól van, roppant jó egészségnek örvend. :)

Üdvözlök minden posztolót!

Szansájnbarbi

Olvasónk, Siegelinde a családjával szeretett volna elutazni a Nemzeti Színházba, a Lehel téren akartak metróra szállni. A fia jegyet szeretett volna venni, de az automata nagy meglepésükre elnyelte a pénzt, jegyet nem adott. A biztonsági őröktől szeretett volna segítséget kérni, de elhajtották. Azt mondták, hogy sem nekik, sem pedig a BKV-nak nincs köze az automatához, és ha jegyet akarnak, akkor menjenek a Déli pályaudvarra. Hiába fenyegetőzött, hogy panaszt fog tenni az Akácfa utcában, az őrök csak annyit mondtak, hogy "úgyis elhajtanak majd". Részletek alant:

Kedves BKV-figyelő!

Színházjegyünk volt a Nemzeti Színházba, időre mentünk, a lányom, a fiam és én. A Lehel téri metrómegálló Bulcsu utca felőli lejáratán mentünk le. Lányomnak BKV-bérlete van, én kezeltem a jegyemet a jegykezelő automatában. A fiamnak nem volt jegye, ő bedobott a jegykiadó automatába 320 ft-ot. Az automata nem adott jegyet és a pénzt sem adta vissza. Mivel siettünk és nem volt időnk máshova menni jegyért (meg egyébként sem gondolom, hogy ha a BKV-alvállalkozó által kihelyezett automata rossz, akkor az én kötelességem nyomozni, hogy hol kaphatok jegyet és elmenni érte máshova, pláne, hogy a pénzt is elnyelte), közöltem az ott álldogáló ellenőrökkel, hogy a pénzt az automata elnyelte, jegyet nem adott, nekünk mennünk kell, szeretném felírni az egyikük azonosító számát (ami a karjára csíptetett kártyán volt látható), hogy ha a fiamat kiszálláskor meg akarják büntetni, hivatkozhassunk arra, hogy ők látták az esetet. Ekkor kezdődött a számomra érthetetlen agresszivitás az ellenőrök részéről.

1.) Közölték, hogy nekik ehhez semmi közük és a BKV-nak sem, mert alvállalkozó működteti az automatát. Ez ugyan szerintem jogtalan, mert egyrészt az alvállalkozót a BKV bízta meg, másrészt a BKV kötelez arra, hogy legyen jegyem és ennek megvalósítására rakatta ki az automatákat és ha nincs jegyem, megbüntet. De oké, az ellenőrök ezt a parancsot kapták, ezt kell mondaniuk. (Bár mikor kb. 3 hete az Újpest-Városkapunál jártam ugyanígy, ott a 3 ellenőr végtelenül segítőkész volt, próbálták kiszedni a pénzt az automatából, együtt éreztek velem és egy szóval sem mondták, hogy nincs közük hozzá.)

2.) Amikor megkértem azt az ellenőrt, akinek a karján volt az említett, odacsíptetett kártya, hogy hadd olvassam le a számát, akkor elkezdett forogni, hogy ne tudjam elolvasni, közölte, hogy nem mutatja meg, mert nekem ahhoz semmi közöm, majd levette a karjáról és eltette a zsebébe. A másik ellenőr, aki szintén odajött, közölte, hogy menjünk innen, mert nekik semmi közük az automatákhoz, menjünk a Délibe (!) jegyet venni. Ennek a másik ellenőrnek nem volt a karján kártya. Mondtam neki, hogy akkor az ő azonosítószámát szeretném, vagy a nevét. Közölte, hogy ő most nincs is itt, mert szabadságon van. Mindkettőjük karján rajta volt a karszalag, a sárga "JEGYELLENŐR" felirattal. Közben pedig az első ellenőr közölte, hogy ő nem is ellenőr. Kérdeztem, hogy akkor miért van a karján egy félméteres "JEGYELLENŐR" felirat.

3.) Erre mindketten (eredetileg hárman voltak, de a harmadik eddigre elosont valahova) fenyegetően elindultak felém és minősíthetetlen, emelt hangon, végül már kiabálva fölém hajoltak és azt ordították, hogy azonnal menjek el innen, tűnjek el, semmi közöm a számukhoz. Én továbbra is kértem a számukat, vagy a nevüket, mire a két ellenőr felváltva kezdett velem kiabálni, hogy lehet innen továbbmenni, tűnjek el, nincs itt semmi keresnivalóm, saját felelősségünkre leengednek minket a metróba. Mondtam, hogy az nekem nem elég, mert a pénzem az automatában maradt és így a fiamat megbüntetik, kérem azonnal az azonosítójukat. Mire a második ellenőr (a fiatalabbik) újra felém jött kiabálva, a testét nekem nyomva tolt arrébb és felemelte a kezét fenyegetően a fejem fölé, miközben folyamatosan ordított. Mondtam neki, hogy ne érjen hozzám, mert rendőrt hívok. Erre gúnyosan nevetett és mondta, hogy hívjak nyugodtan. (Mindketten nagydarab emberek voltak és  kb. egy fejjel magasabbak nálam.) Ezután az első ellenőr is nekem nyomult testtel és emelte a kezét. Hátraléptem, elővettem a mobilomat és megpróbáltam levideózni őket. Erre az első ellenőr azt üvöltötte, hogy „elveszem a mobilodat és összetöröm” (ekkor már tegeztek is) és ki akarta kapni a telefont a kezemből, de gyorsan a hátam mögé dugtam. Mondtam neki is, hogy ha kezet emel rám, rendőrség lesz a vége. A rendőrség emlegetésére uralkodtak magukon és nem ütöttek meg, de nem sok híja volt.

Ezután mondtam, hogy az Akácfa utcába megyek panaszt tenni. A fiatalabbik ellenőr gúnyosan nevetett és közölte, hogy "az Akácfából úgyis elhajtanak majd". Végül lekezelően megkérdezte  a fiamtól: "Ez az anyád?"

Ezután hosszas keresgélés után máshol vettünk egy másik jegyet és a fiam azzal utazott.

Számomra a legfelháborítóbb az volt ebben, hogy tudtommal kötelességük kérésre az azonosítószámukat közölni, ők meg ezt megtagadták. Nem értem, hogy ha tényleg semmi közük az automatákhoz, akkor miért eleve ezzel az elutasító magatartással kezdték. Hiszen akkor ők nem voltak hibásak semmiben. (Később persze, az üvöltözésükkel már lett vaj a fejükön.)

Köszi, hogy elolvastátok.

Siegelinde