BKV-figyelő

Aki vesztette már el az iratait, tudja mennyire bosszantó. Amellett, hogy sok ezer forint pótolni őket, az utánajárás hihetetlen macera. Pedig az elveszett/ellopott papírok igen ritkán szoktak előkerülni. Eszternek szerencséje volt; egy becsületes utasnak és egy segítőkész buszvezetőnek hála minden irata megkerült.

Sokszor, sokat olvashatunk ezen a blogon a budapesti tömegközlekedés problémáiról és a viszontagságokról, amiket oly gyakran át kell élnünk, amikor igénybe vesszük a BKV (BKK) szolgáltatásait. (Bevallom, magam sem szeretek "tömegközlekedni", ugyanakkor nem látom az alternatíváját, bár most nem ez levelem tárgya.)

Most egy pozitív tapasztalatomat szeretném megosztani az olvasókkal, hogy ne csak a negatívumokat vegyük észre mindig. Csütörtökön (április 25-én) hazafelé tartottam a 9-es buszon Kőbánya felé, amikor - számomra azóta is rejtélyes módon - eltűntek az irataim a táskám külső zsebéből.

Ezt persze már csak otthon vettem észre, és mondhatom eléggé kétségbe estem. Mindenhová visszamentem, ahol aznap jártam, mióta utoljára fel kellett mutatnom a bérletemet a metrónál (persze gyalog, nehogy blicceljek), még a BKV honlapján található elérhetőségen a Talált Tárgyak Osztályát is felhívtam, ahol egy óra várakoztatás után csak a telefonom merült le, de érdemben ügyet intézni nem tudtam. Mindössze egy üzenetet tudtam hagyni, ahol azt ígérték másnap visszahívnak (azóta sem hívtak).

Másnap rögtön az okmányirodában kezdtem a napot, ahol új igazolványokat igényeltem magamnak. Amikor már majdnem készen voltam, jött egy e-mail, benne egy telefonszámmal, és egy üzenettel, hogy hívjam fel a 9-es busz sofőrjét, ha igényt tartok az igazolványaimra.

Azonnal tárcsáztam a számot és a sofőrrel megbeszéltük, hogy kb. fél óra múlva (11:48-kor) felszállok hozzá az Astorián az általa vezetett BPI-923 rendszámú 9-es buszra a Deák tér felé, és visszaadja az irataimat. Rohantam hogy odaérjek, mert még köszönetképpen egy üveg bort is akartam venni a becsületes megtalálónak.

Azt is elmondta a sofőr úr, hogy egy másik utas találta meg az irataimat és leadta neki. Mivel semmilyen elérhetőség nem volt az igazolványtokomban, felhívta a diákigazolvány alapján az egyetemet, ahova járok, és ott megkeresték az elérhetőségemet.

Az iratokat készségesen visszaadta, a köszönetképpen vásárolt ajándékot pedig többszöri győzködés ellenére sem fogadta el, mintha a lehető legtermészetesebb dolog lenne, hogy visszajuttatja az elhagyott irataimat, akár úgy is, hogy ki kell nyomoznia egy elérhetőséget, ahol el tud érni.

Szerintem ez manapság nem természetes, hanem egy nagyon kedves, végtelenül becsületes, figyelemre és dicséretre méltó tett, amit ezúton is köszönök a sofőr úrnak, akinek sajnos még a nevét sem tudom.

Levelemet eljuttattam a BKV részére is a honlapjukon talált "Dicséretekre" szánt felület útján. Remélem a következő jutalomosztáskor figyelembe veszik levelemet, illetve a sofőrt az egyéb - általam nem ismert -, rendelkezésre álló módokon megjutalmazzák.

Sándor levele nem igényel sok kiegészítést... Talán csak annyit, hogy nem történt csoda; mindössze az, hogy néhány ember úgy viselkedett, ahogy mindig, mindannyiunknak kellene. Ha mindig, mindannyian így viselkednénk, no, az már felérne a csodával.

2013. február 11-én, délután fél négy körül szálltam le a metróról az Újpest-Központ végállomáson. Tíz perc múlva a villamoson döbbentem rá arra, hogy a laptopomat a metrókocsiban felejtettem.

Kétségbe esve rohantam vissza a forgalmi irodába! Akkor történt a csoda: a becsületes metróvezető, 16 óra 46 perckor leadta a laptopot, amit egy úgyszintén becsületes utas adott oda neki. A laptopot az utas az üres vagonban találta meg a metró végállomási megfordulása után.

Ezt a csodálatos történetet az állomási diszpécser és a biztonsági őr mondta el nekem, miközben visszaadták az elvesztett számítógépet.

Ezúton mondok hálás köszönetet mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy visszakapjam az elvesztett laptopot. Személyesen szerettem volna megköszönni, de azt mondták, ez nem lehetséges. Ezért azt javasolnám, hogy a becsületes BKV-dolgozókat nyilvánosan dicsérjék meg és kapjanak pénzjutalmat is.

A becsületes megtalálónak külön köszönöm és gratulálok, emberségből jelesre vizsgázott. Amíg ilyen emberek vannak közöttünk - minden probléma ellenére - bizakodva tekinthetünk a jövőbe.

Az osztrák kollégák nem töketlenek, és a rendőrségük is hatékonyan dolgozott. A metróikat összefirkáló magyar fiatalokról videofelvétel készült az állomás területén, ami nálunk ugye lehetetlen, mert a kamera nem rögzít. A magyar fiatalok a bécsi közlekedési társaság kocsiszínébe is betörtek, ahol a metrókat kidekorálták. A rendőrség ezekről is képet készített, majd ezeket összehasonlították a videón látható fiatalok „kéznyomával”. A firkálókat végül a Kelenföldi pályaudvaron kapták el a rendőrök.

Úgy néz ki szomszédjaink egyáltalán nem tűrik a firkákat sem a metrókon, sem a vonatokon. Mindent megtesznek azért, hogy visszaszorítsák a rongálásokat. Sajnos amíg nálunk a jogszabályok a rongálót védik, addig a metró területén lévő kamerák sem rögzíthetnek, és marad az összefirkált metró, és az összefestett város. Örök hála a BKV és az ombudsman jeles együttműködésének!

Az RTL Híradó beszámolója:

Nem indul a videó? Kattints ide!

Nem csak a BKV-nál, a bécsi testvérénél is történnek érdekességek. Nálunk a sofőrök viccet mesélnek, és szórakoztatnak minket utazás közben, ami becsülendő, hisz ennyi munka mellett, még erre is figyelnek, bécsi barátunk egy kicsit messzire ment.

A bécsi közlekedési vállalat szóvivője közölte, hogy a 35 éves alkalmazott, aki ellen korábban semmiféle panasz nem merült fel, nem is próbálta szépíteni a dolgokat. Bevallotta, hogy csak utólag döbbent rá: átlépett egy bizonyos határt.

Az utasok elmondása szerint először viccnek fogták fel az egészet, videóztak, hangot rögzítettek, közben nevettek, de utólag ők is rádöbbentek, hogy ez egy kicsit erős volt. A villamosvezetőt az eset után többen megkeresték, még a villamoson és jelezték neki, hogy panaszt fognak tenni ellene.

 

Videó:

Most aztán lehet jönni Béccsel és az ottani szabályokkal, és hogy ott mekkora rend van, meg hogy ott milyen jó! Nem elég, hogy egész pesten behajtási tilalom van a traktoroknak, a paraszt bejött, és még a buszmegállóban is parkolt.

Sziasztok!

 

Ezeket a képeket ma lőttem a Kálvin téri 112-es busz megállójában. A Bécsből érkezett kolléga a buszmegállóban parkol az elejétől a végéig. Egy centi, annyi sem maradt szabadon, mert rögtön mögötte egy másik autó is áll. A kép több kérdést is felvet: Hogy jött be Budapestre, ha mindenhol traktort kitiltó tábla van? Ha bejött, és hozta magával a cséphadaróját is, tisztelettel kérdezem, minek? És legvégül, hogy miért parkolt le egy busz végállomásán?

 

 

Bécsben fingani nem lehet egy buszmegállóban, nemhogy odaparkolni egy ekkora tankkal. A kereke kicsit nagyobb volt mint én. 183 centi vagyok, és fent álltam a padkán, ami plusz 15-20 centi, és még így is nagyobb volt a dögje... A legjobb, hogy mögötte tovább folytatódik a sárga szaggatott, de az autók nap mint nap tesznek rá... és mellé a rendőrök is, mert sosem állnak meg ott, hogy adjanak egy-két büntetést.