BKV-figyelő

Netti kisgyerekes anyuka, Zuglóban lakik. Rendszeresen jár babakocsival az Örs vezér terére, ami a hivatalos menetrend szerint több módon is megközelíthető alacsony padlós járatokkal. A hivatalos menetrend szerint, de mint azt számtalan korábbi levél bizonyítja, a valóság gyakran mást mutat.

Újdonsült anyukaként tapasztalom igazán, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie Budapesten a gyermekekkel közlekedni vágyóknak. Az eredmény sokszor elképesztő.

Mi Zuglóban lakunk, az Amerikai és a Róna utca között. Innen az egyik legközelebbi központ az Örs vezér tere, ahová babakocsival eljutni igencsak nagy nehézségekkel jár - mint kiderült.

A legközelebb a 82-es troli, vagy messzebb a 3-as villamos, illetve - mint megtudtam - a 32-es busz megállója van, amelyek abba az irányba visznek. Úgy hallottam, hogy a troli vonalán alacsonypadlós járműveket indítanak végre, és naivan nekivágtam az útnak babakocsival.

A Szugló utcai megállóban 50 percet vártam - magam sem tudom miért -, de nem jött egy sem... Ez nemcsak azért kellemetlen, mert a találkozómat lekéstem - létre sem jött -, de egy pár hónapos babával az etetési időkkel is kalkulálni kell, ha az ember útra kel.

Mindez két hete csütörtökön (2013. február 21. - a szerk.) történt, 13 és 14 óra között, amikor a menetrend szerint 2 darab alacsonypadlós troli is járt volna a nagyérdeműnek.

A villamosra egyértelműen lehetetlen felszállni a magas lépcsők és a korlátok miatt, a 32-es buszt néha szoktam látni, az többnyire alacsonypadlós, szóval feltehetőleg azt kell majd választanom a későbbiekben.

Nem tudom, lehet-e az ilyen és hasonló információkkal mit kezdeni, de úgy gondolom, ha nem beszélünk ezekről az "apróságokról", nem is fog változni semmi. 

(A kép illuszráció; forrás: BKK)

Komoly visszhangot váltott ki a BKV-figyelőn szerdán megjelent "Véresre vertek egy embert a hév biztonsági őrei" című bejegyzésünk. Elsőként a BKK reagált írásunkra, ezt a Facebookon már olvashattátok. Csütörtökön levelet küldött a BKV is. Az eredeti levél írója is újabb gondolatokat osztott meg a blog Facebook-oldalán, sőt, egy hozzászólásban az eset részleteit is leírta. Megkeresésünkre a BRFK is tájékoztatást adott. Az alábbiakban - egymás után, szerkesztetlenül - ezeket olvashatjátok.

A BKK közleménye

A mai napon a BKV Figyelőn Véresre vertek egy embert a hév biztonsági őrei címmel megjelent írást a BKK is olvasta. Annyit már most bizonyosan kiderítettünk, hogy a történetben említett személyek nem a BKK bejárati ellenőrei voltak, mivel a Batthyány téren a megadott időben nem teljesítettek szolgálatot. Az esettel kapcsolatban a BKV-nál vizsgálat indult, amelynek lezárulásáig bővebb információt nem tudunk adni.

A BKV reakciója

Az ügyben rendőri intézkedés történt, a BRFK. I. kerületi Rendőrkapitányság járőrei intézkedtek. A tényállásról ezért a Rendőrkapitányság tud felvilágosítást adni. A BKV Zrt. a CIVIL Zrt. konzorciummal végezteti a vagyonvédelmi munkát, az őrök a HÉV vagyonelemek (kábelek, állomások, stb.) biztonsági őrzését végzik, jegyellenőrzési tevékenységet egyáltalán nem látnak el.

A vagyonvédelmi cég soron kívül elvégezte az üggyel kapcsolatos belső vizsgálatát. Ennek során kiderült, hogy az ittas állapotban lévő agresszív férfit egy ismeretlen járókelő vitte ki a BKV területéről a közterületre. A sértett az intézkedő rendőrök és az egyik biztonsági őr jelenlétében elmondta, hogy őt a BKV-s biztonsági őrök nem bántották. Természetesen az ügy részleteinek tisztázása csak a rendőrségi vizsgálat után lehetséges.

Pechan Cecília szemtanú, az eredeti levél szerzőjének kiegészítése és újabb levele

Én a történetből (amit az ember mesélt el), azt tudtam kihámozni, hogy érvénytelen jeggyel szeretett volna feljutni a Hévre. Volt nála egy kezeletlen jegy is és mikor megbukott a másikkal, akkor azt elkezdte lobogtatni, de azt már nem engedték neki használni, megkérték, hogy hagyja el az állomás területét. Ő el is indult és közölte velük, hogy akkor megy 86-sal.

Elindult kifelé, ők meg mentek utána. Azt hitte, hogy csak ki akarják kísérni, de mikor a mozgólépcső tetejére értek, elkezdték lökdösni. Ez az, amit én már a buszról láttam. Azért vagyok biztos abban, hogy az ember nem kötekedett, mert mikor lökdösték, hátra sem fordult, csak mereven nézett előre és igyekezett minél hamarabb kiérni.

*

Mindenkinek köszönöm, aki megosztotta a levelemet a veréssel kapcsolatban. Úgy tűnik, jelentős visszhangot kapott az ügy.

1. Szeretném leszögezni, hogy a sok cikkben, ami megjelent, apró részletetek másként vannak leírva, illetve egy-két (néha több) mondattal kiegészült az eredeti levél (mintha én írtam volna). Ezek a történet lényegén nem változtatnak, de az igazsághoz ez is hozzátartozik. Az eredeti az oldalamon megtalálható.

2. Szeretném azt is leírni, hogy ellentétben sok emberrel, nekem alapjáraton se az ellenőrökkel, se a biztonságiakkal nincs gondom. Mióta felnőttem és dolgozó polgár lettem, mindig van bérletem, jegyem, így nem szokott atrocitás érni. Ez persze nem volt mindig így... Viszont minden nap BKV-val utazom és már több, mint 10 éve egy összetűzésem sem volt senkivel, aki ott dolgozik.

Én megértem, hogy a munkájukat végzik és azt is, hogy köztük is van ilyen és olyan ember is. Nem általánosítok, mert ez a lehető legtávolabb áll tőlem. Lehet, ez sokaknak nem jelent semmit, de én köszönni és mosolyogni is szoktam rájuk és sokszor vissza is kapom. A Batthyány téren a metró lejáratánál állóktól, például minden reggel.

3. VISZONT. A fentiektől függetlenül én nem fogok szó nélkül elmenni senki mellett, akit bántanak. Mindegy, hogy ezt ki teszi. Igen, lehet, hogy bennem sincs mersz már ahhoz, hogy egy verekedésbe beleavatkozzak, de hogy nem hagyok ott egy embert, aki a földön fekszik, az biztos. És remélem, hogyha nyilvánosságot kapnak az ilyen ügyek, akkor ez visszatartó erő lesz.

4. Mivel egyedül vállaltam a szemtanú szerepét, ezért keresem azokat, akik látták az esetet! Kérem keressenek meg!

A BRFK tájékoztatása

Megkeresésére hivatkozva tájékoztatjuk, hogy az Ön által említett ügyben a sértett könnyű sérülést szenvedett. Az ügyben a BRFK I. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya garázdaság miatt folytat büntetőeljárást ismeretlen tettes ellen. A rendőrség a helyszínen adatgyűjtést és tanúkutatást végzett, azonban az eset körülményeinek pontos tisztázásra érdekében további szemtanúk jelentkezését várja. További információ az üggyel összefüggésben a nyomozás érdekeire tekintettel nem közölhető.

Akadálymentesnek tekinthető-e az az alacsony padlós busz, amire csak az első ajtón lehet felszállni? Babakocsival ez nem megy, erre hívta fel a figyelmet Andrea, akinek ez rendszeres nehézséget jelent. Talán a BKK kitalál valamit a probléma megoldására.

A babakocsis kismamák egyik gondjára szeretném felhívni a figyelmet, hátha a BKK kicsit utánanéz a dolognak, és megpróbál kitalálni valami megoldást.

Nem mondok újdonságot azzal, hogy babakocsival tömegközlekedni Budapesten elég szép kihívás, több okból, de most egy orvosolható problémára fókuszálnék. A 93-as busz egyike azoknak, ahol elvileg gond nélkül tudnék babakocsival is közlekedni, mert kiszámítható, melyik az alacsonypadlós. Elvileg. A gyakorlatban viszont a 93-as egyike azoknak a vonalaknak, ahol csak elől lehet felszállni. Jelzem, hogy a babakocsis ajtó a leghátsó.

Tehát amikor a Kossuth téri piacra jellemző tömött buszmegállóban állok (hozzáteszem, nem csúcsidőben, mert olyankor inkább nem megyek sehova, de az idősek is nyilván csúcsidőn kívül mennek bevásárolni), akkor a következő a helyzet: helyet csinálok magamnak nagy nehezen a busz hátuljánál, hogy időben fel tudjak szállni a babakocsis ajtón. De az nem nyílik, mert ugye elöl kell felszállni.

Oké, akkor Superman üzemmód. Megpróbálok eljutni a busz elejéhez, keresztül a tömegen, hogy szóljak a sofőrnek, megmutassam a bérletem, az emberek persze közben úgy néznek, mint a büdös bogárra, hogy hova tolakszom azzal kocsival, meg hogy milyen bunkó vagyok.

Mire a középső ajtóhoz érek, elkezd villogni, hogy mindjárt zár (szerencsémre ott pont leszállt valaki). Mivel ez az alacsonypadlós óránként jár, nyilván gyorsan felszállok, előrekiabálok a sofőrnek, hogy nyissa már ki a hátsó ajtót, hadd szálljak fel inkább ott, mert innen a kocsi nem fér se jobbra, se balra, az emberek szintén nem férnek el tőlem, se föl, se le.

Nem hallja, vagy nem akarja, ezt nem tudom, az emberek csak bámulnak, de persze senki nem továbbítaná az üzenetet... nem baj, majd ha gyerekük lesz, vagy ha az unokát akarják megbuszoztatni, majd rájönnek, gondolom én. Az egy óra múlva jövő következő buszt tuti nem várom meg, hogy odafagyasszam a gyereket a mínusz kettőben a babakocsihoz, tehát maradunk. Viszont ott állok az út közepére kényszerítve, és "én vagyok a hibás", mert nem lehet tőlem elférni.

Tudom, hogy a sofőröknek is ezer dologra kell figyelniük, és sok a megkötés, de így az akadálymentes busz ugyanúgy nem akadálymentes, mint a magaspadlós, Ha már sok emberből úgyis hiányzik annyi empátia, hogy segítsenek a felszállásnál (kevés az ilyen, inkább mindenki jól végignézi, ahogy felszenvedem magam és a kocsit, ami legjobb esetben is 20 kiló a gyerekkel együtt), legalább magam hadd tudjam megoldani a felszállást az olyan buszokon, amit elvileg akadálymentesnek neveznek... És ez más vonalakra is érvényes lehet.

Noha az új beszerzéseknél ma már alapfeltétel, hogy egy jármű alacsonypadlós legyen, a budapesti tömegközlekedés gyakran ma is tortúra a babakocsival utazók számára. Nemcsak a lépcsők miatt; a BKK/BKV dolgozóin és az utastársakon is sok múlik. Zsuzsa megosztotta velünk pozitív és negatív tapasztalatait egyaránt.

A mai napon (2012. november 29.) több járművel is volt szerencsém utazni. Természetesen bérlettel. Kisgyermekes anyuka vagyok, babakocsival viszem a legkisebb csemetémet, mert még nem tud járni, viszont cipelni hosszabb távon nem bírom.

Alapból nem vagyok egy tolongós fajta, előbb indulok el mindig legalább 10 perccel, hogy ne kelljen sehol rohannom, tolonganom. Reggel a 3-as metróval indultunk Kispest, Határ útról. Sajnos az utastársakban semmi segítőkészség nem volt ma reggel, inkább fellöknek babakocsival együtt, de akkor is előttem kell felszállniuk a metróra. Ha szóvá teszem neki, hogy én is ezzel a járművel utaznék, nem kell fellökni, inkább tovább megy vagy visszamorog valamit, hogy nem látott...

Viszont először ültünk az új Alstom metrón. Nagyon tetszett, szép és tiszta, de leginkább halk. Ezután a 75-ös trolira szálltunk át a Puskás Ferenc Stadionnál. Nem ismerem a buszfajtákat, ez alacsony padlós volt, könnyen felszálltam rá a kijelölt középső ajtónál.

A buszokon azt szeretem leginkább, hogy majdnem mindenkinek külön jegye vagy bérlete van a csomagjai számára. Megkértem a dupla jeggyel/bérlettel rendelkező hölgyet, hogy a külső ülést adja át, nagy grimaszok közepette elvette a táskáját, átadta a helyet.

A Deák Ferenc térnél az egyik ellenőr felajánlotta, hogy segít lecipelni a babakocsit, nem kértem, de megköszöntem a segítséget, lefele könnyebb cipelni, mert húz a súly. Igénybe vettük a Combino villamost is néhány megálló erejéig. Itt inkább fellöktek, de nehogy előbb szálljak le az ajtóban állva babakocsival, mint az öltönyös úriemberek...

A Blaha Lujza téren felszálltunk a 99-es buszra, mely szintén alacsony padlós volt, bár a menetrend szerint 2 magas busz lett volna, de én ennek csak örültem, hogy nem kell emelgetnem a magas lépcsőn a babakocsit.

Nem vagyok ismerős az útvonalon, de valamilyen piac környékén felszállt 2 ellenőr és 3 közterületes. Észre sem vettem őket, mert az első 2 ajtónál szálltak fel, csak amikor hátrébb értek. Arra lettem figyelmes, hogy udvarias társalgás történik.

- Jó napot kívánok, jegyeket és bérleteket kérném felmutatni. Köszönöm szépen, további kellemes napot!

Viszont egy fiatalembernek nem volt. Kérdezték, hogy otthon felejtette-e a bérletét, mert akkor azt be tudja mutatni, helyszínen x forint a fizetendő, csekken y forint a fizetendő összeg. Nem nagyon hallottam, mert a busz hátuljában voltam, ők pedig középen beszélgettek. A jegy nélkül utazó fiatalember szó nélkül átadta iratait és közben beszélgettek is az ellenőrrel teljesen normálisan, mosolygósan. A végén megkapta a csekket szép napot kívántak egymásnak és a következő megállónál le is szálltak a közterületesekkel együtt, várták a következő buszt, gondolom. Eddig nem volt sok tapasztalatom (hála az égnek) ellenőrökkel, de velem eddig normálisak voltak.

Összességében sajnos az utazó közönség nem figyel oda senkire, csak azt nézi, hogy tud jobban tolakodni, nem számít, hogy kit lök fel, terhes nőt, kisgyereket, babakocsit, gipszelt embert, idős embert. Ez elég szomorú, de ebben az országban sajnos ez a természetes. Persze a táskájával együtt, mert annak is külön ülés jár!

Másik kedvencem a "piac járat". Én megvárom, hogy felnyomuljanak a nyugdíjasok, mert nekik nyomulni kell hazafele a megpakolt szatyrokkal. Felszállok utánuk és jelzem, hogy ez a rész babakocsinak, mozgássérülteknek van fenntartva, nem pedig a szatyroknak. Van sértődés meg morgás, de elmegy onnan másik helyet vadászva a szatyroknak.

Hirtelen ennyi, amit kiadtam magamból, köszönöm ha elolvassa valaki. 

Mindannyian ismerjük azt a fanyar BKV-s mondást, hogy aki fut, az sportol, aki integet, az búcsúzkodik, az utas az, aki a megállóban vár. Andi levele azonban azt mutatja, ez sem mindig egyértelmű. Csütörtöki bejegyzésünkben bemutattunk egy a 139-es vonalon dolgozó kötelességtudó, tisztességes buszvezetőt, aki tarthatna továbbképzést a 84E egyik vezetőjének.

Nyilván nem én vagyok az első, sajnos valószinűleg nem is az utolsó ebben a témában, de azért szeretném megírni, ami tegnap velem történt. A helyszin Pestszentimre, vasútállomás megálló, a 84E jelzésű buszra szerettem volna felszállni a 8 hónapos fiammal, ő babakocsiban volt.

Előttem felszálltak páran, majd miután a babakocsit felemeltem, hogy feltegyem a buszra (megfelelő ajtónál álltunk), hallottam, hogy elkezd berregni. Így már nem tettem fel, mivel azt hittem, csak véletlen volt.

De még többen voltunk a megállóban, rajtunk kívül vagy 4-en szerettek volna még ott felszállni, az ajtót mégsem nyitotta vissza, pedig többen integettek, kiabáltak, dörömböltek. Oda se nézett a megállóra a buszvezető!

Hogy lehet ennyire figyelmetlen egy buszsofőr? Simán odacsukhatta volna a babakocsit is akár. És arról ne is beszéljünk, hogy többen lemaradtak a buszról, ott kellett még várniuk, szerintem volt aki emiatt el is késett.

Elküldtem panaszomat a BKV-nak is, aminek persze nyilván semmi következménye nem lesz, de azért hátha.