BKV-figyelő

Hetek óta egyre kevesebb jegyautomatát látok azon a rövid útvonalon, amin minden nap közlekedem. Az elmúlt hónapokban a BKV sok bérletpénztárát zárt be, hogy teret adjon a kutyaól pénztáraknak. De vajon miért? Ha nincs jegyértékesítés, hol vegyen az utas jegyet? Ha nem lehet jegyet venni, akkor az ellenőr jogosan kér? Joggal büntet meg, ha nem tudtam jegyet venni? Ezekre a kérdésekre keresem a választ:

Tisztelt BKV! Tisztelt Ombudsman!

Hónapok óta figyelemmel kísérem a BKV leépítését, mely néhány hete egy új fázisába lépett. A BKV vezetése úgy gondolta, hogy utasaiknak jegyautomatákra nincs szükségük, ezért több megállóból leszerelték azokat. Több automata eltűnt a körútról, és pl. a Kosztolányi Dezső térről is. A cég jegyértékesítési rendszere eddig is kritikán aluli volt ezért állok értetlenül a visszafejlesztés előtt. Az egész érdekessége az, hogy tapasztalatim szerint sokkal több jegyellenőr dolgozik ezeken a vonalakon, ahol az utasok nem tudnak jegyet venni. Véleményem szerint, itt az utasok szándékos szívatásáról van szó, és egyszerű bevételnövelésről.

Cégük évek óta harcol a bliccelés ellen, és a cég összes hibáját a bliccelőkre keni. Menetrendszerűen kiadnak félévente egy közleményt, hogy az utasaiknak 30%-a bliccel, és ebből 100-nál több új autóbuszt lehetne venni. Ezekbe a közleményekbe miért nem írják bele, hogy a lebuktatott bliccelők hány százaléka fizetett volna a szolgáltatásért, ha lett volna rá lehetősége? Nem minden utasuk budapesti, és a budapestiek körül sem mindenki engedheti meg magának, hogy gyűjtőjegyet hordjon magánál. (Nem tud minden budapesti előre felkészülni az utazásra). Véleményem szerint Önöknek kellene lehetőséget biztosítani a jegyvásárlásra a megállókban, a főbb csomópontokon, esetleg a járműveken. A jegyértékesítő rendszer fejlesztése helyett önök már évek óta visszafejlesztenek. Leszerelik az automatákat, csökkentik a jegyet értékesítő autóbuszvezetők számát, és bezárják a pénztárakat, melyek helyett néhol rosszabb szolgáltatást nyújtó, rendszeresen zárva tartó „kutyaól” pénztárakat üzemeltetésére adnak engedélyt, alvállalkozóknak.

Önök szerint igazságos a jelenlegi értékesítési rendszer? Mégis hol vásároljon jegyet az utasuk, egy külvárosi megállóban, ha se jegyautomata se bérletpénztár nincs a közelben? Jegyet sem a járművezetők, sem az ellenőrök nem árulnak, így aki egyszeri utasuk, nem készült az utazásra, jegy nélkül kénytelen utazni, egy esetleges ellenőrzéskor pedig 12000 forintra bírságolják az Önök fejetlensége miatt. Kérdem én: Szabályos eljárás ez? Mégis milyen jogon követelnek jegyet az ellenőreik, ha annak megváltására nincs lehetőség? Ha a bliccelés visszaszorításán dolgoznak, miért kényszerítik az utasokat bliccelésre?

Kérem Önöket, hogy a fent feltett kérdésekre válaszoljanak. A levéllel kapcsolatosan az ombudsman állásfoglalását és reakcióját is várom!

Tisztelettel: XY, szerk.

Vasárnap este az észak-déli metróvonal (M3) Deák téri állomásán - utasaink közreműködésének köszönhetően - sikerült átadni a biztonsági szolgálatának azt a fiatalkorú elkövetőt, aki az utas- és forgalombiztonságot veszélyeztette azzal, hogy a metrószerelvények között próbált utazni. A biztonsági szolgálat azonnal értesítette az illetékes V. kerületi Rendőrkapitányságot, a fiatalkorú ellen szabálysértési eljárás indult.
 
Társaságunk továbbra is minden hasonló jellegű cselekményt rendkívül balesetveszélyesnek tart, akár a villamos-, vagy metróütközőn, akár a szerelvények között utazik a potyautas. Ráadásul ilyen esetben az elkövető - a saját testi épségén kívül - a megbízható és biztonságos közlekedést is veszélyezteti. A „tujázás” enyhébb esetben szabálysértési eljárásnak, súlyosabb esetben bűncselekménynek minősül.

Sajnos, járművezetőink az ilyen esetek nagy részében tehetetlenek, hiszen a potyautasok pont azt használják ki, hogy tettük a közlekedő jármű visszapillantó tükréből közvetlenül nem észrevehető. Ezért Társaságunk ezúton is köszöni utasaink segítő közbelépését. Mivel valamennyi utasunk számára a biztonságos közösségi közlekedés fenntartása, biztosítása Társaságunk legfontosabb feladata, ezért utasainkat a jövőben is arra kérjük, hogy hasonló eset észlelése esetén közvetlenül a járművezetőt értesítsék, hogy még idejében megelőzhető legyen a baleset.
 
2008. november 11.
 
Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság

Ritkán írok postot a saját blogomra, de tegnap délután olyat láttam a 7E buszon, amit ha nem a saját szememmel látok, biztos, hogy nem hiszem el. (Pontos időpontot és a jármű számát feljegyeztem, direkt nem írom ki, nem szeretném, ha az ártatlan buszvezetőt hurcolnák meg, más hülyesége miatt.)

Egy kb. 12 éves 170 cm magas, hosszú hajú gyerek a barátjával utazott az Etele tértől a Szent Imre kórházig. Kelenföld városközpontnál felálltak, és egy nyitott ablakhoz mentek a 2. ajtó és a csukló között. A hosszú hajú gyerek kidugta a fejét az ablakon, többen ránéztünk erősen, majd visszahúzta. Az Ikarus buszok egyetlen hátránya, hogy nagy ablak van, és a hülyék szeretnek vele szórakozni. A kihajolás szinte minden napos, na de ami ez után következett:

A Szent Imre kórház előtt a lámpánál megállt a busz, álltunk, majd az egyik gyerek a busz mellett sétált. Az utasok többsége köpni-nyelni nem tudott, többek között a buszvezető sem, akinek elkerekedett a szeme, szerintem még ő sem látott ilyet. Pont az ablak felé néztem, amikor láttam, hogy a 12 éves gyerek az ülésen áll, és rakja ki a lábát az ablakon, majd kiugrik. Társa is követte volna, de addigra már annyian nézték őket, hogy inkább az ajtónál szállt le a következő megállóban. Közben a busz is elindult.

A gyerek ugrása és a busz indulása között alig telt el néhány másodperc. Ideges lettem, mert ha nem tudja kirakni idejében a lábait a hülye, és elindul a busz, nagyot esett volna, legrosszabb esetben a busz alá keveredett volna. Ki lett volna a hibás? Természetesen a buszvezető. Nekem miért nem jutottak eszembe 12 évesen ilyen baromságok? Miért nem veszélyeztettem mások állását? Miért nem nevelik meg a szüleik ez ilyen gyerekeket?

Elgondolkodtam, hogy leszállok a haverjával együtt a korháznál és nagyon megverem a gyereket, de aki az utcán volt, nem sokat látott, és nem tisztem 12 éves gyerekeket bántani, de ha senki nem neveli meg, valakinek meg kell neki tanítani, hogy ez nem játék. Végül nem szálltam le, nem avatkozom bele a természetes szelekcióba.

A tujázás és a metró sínfutás után ez lesz az újabb hülyeség?

BKV-figyelő

1,263,516,000 forint. Ennyit fizetett a BKV 2006 és 2008 között tanácsokra. Amikor ezt tegnap olvastam, egyből kinyílt a bicska a zsebemben. Egy veszteséggel üzemelő cégnek, ami Budapesten lassan közutálatnak örvend, honnan van ennyi pénze tanácsadásra?

Hétfőn megint a BKV-val és a vigyorgó szóvivőasszonnyal volt tele a média. Büszkélkedtek a Moszkva téri ellenőrzéssel és a sikerével. Mennyivel több jegy fogy, mennyivel több a bevétel, és mennyivel kevesebben bliccelnek már, mert üldözik őket. Felmerült bennem a kérdés: Talán nem a közpénzeket meglovasító menedzsmenti tagokat kellene üldözni? Szemét dolog a bliccelés, de ha az utasok által befizetett pénzeket is elherdálják, akkor ne csodálkozzanak, hogy üres a kassza, nincs pénz buszokra és takarításra.

Ha bliccelőkről van szó, akkor a BKV mindig egy példát hoz fel. Ha senki nem bliccelne, évente kb. 150 új autóbuszt lehetne venni. Persze csak akkor, ha a beszerzést nem az Alfabusz és Antal Attila intézi, akkor jóval kevesebbet.

Ezzel a kampánnyal a BKV azt szeretné elérni, hogy véres szemmel nézzünk a bliccelőkre, hogy utáljuk meg őket. Meglopnak minket és miattuk kell 20 éves, soha fel nem újított buszokon utaznunk. Nemes a cél, de é inkább nézem véres szemmel imádott politikusainkat, és a menedzsment tagjait, akik valószínűleg jobban megkárosítják a céget, mint az a néhány szerencsétlen bliccelő.

Felmerült már benned a kérdés, hogy az alvállalkozóknak kifizetett, tanácsadásokra elherdált, zsebekbe csúsztatott pénzekből évente hány új buszt lehetne venni? Ha a drágábbik fajtát nézzük, és csak a tanácsadást számoljuk (hisz erről van most pontos adatunk) ez évente legalább 21 új csuklós, klímás busz lenne. És ez csak a tanácsadás!

De ezt a pénzt nem kell buszokra fordítani. Lehetne belőle hálózatot fejleszteni, felújítani járműveket, korszerűsíteni, növelhetnénk belőle a fizető utasok komfortérzetét, de még takarításra is jutna belőle. Persze csak akkor, ha a pénz nem fontosabb, mint az utas.

A biztonsági őrök miért nem az Akácfa utcából kijövő alkalmazottak zsebeit ellenőrzik, a mi bérletünk helyett?

Vasárnap publikált, OBH-nak címzett kritikámra meg is érkezett az első reakció, amit Dr. Szabó Máté ombudsman írt. Fogadjátok szeretettel: