BKV-figyelő

Az LMP a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésére előterjesztést nyújt be a mobil-jegyről, és egy 5-30-as új jegyfajtáról, melyet közlekedési munkacsoport dolgozott ki. A párt néhány szakblog és városi közlekedéssel gyakrabban foglalkozó blognak és honlapnak előzetesen elküldte az előterjesztést, ezt alább olvashatjátok. Az ezzel kapcsolatos szakmai észrevételeiteket szívesen vesszük!

Tisztelt Közgyűlés!

A Lehet Más a Politika már 2011 decemberében részletesen kidolgozott és előterjesztett egy olyan tömegközlekedési tarifareformot, mely az alkalmi utasok problémáira megoldást jelentett volna. Akkor a fővárosi vezetés az elektronikus jegyrendszer gyors bevezetésében reménykedve a javaslatot elvetette.

A budapesti tömegközlekedés nem rendszeres használatát biztosítani hivatott jegystruktúra végletesen elavult, egész Európában egyedülállóan igazságtalan. A jelenlegi alapjegy, a vonaljegy nem korrekt ajánlat a tömegközlekedés alkalmi használói számára, nem mobilitás-, hanem fel-leszállásorientált. Szintén hiányzik egy olyan jegyforma, mely a napijegy és a havibérlet között áll, a nem egybefüggő időtartamú, „félig rendszeres” használatot tenné lehetővé.

Nem csak az alkalmi használókkal szembeni igazságos bánásmód indokolja az alkalmi jegyek fejlesztését. A tömegközlekedést használók aránya Budapesten folyamatosan csökken, ezért szükség van olyan jegyfajtákra, amelyek a bérletes törzsutasok és a tömegközlekedést nem használók között, a nem rendszeres használók mezsgyéjén vonzást gyakorolnak az utazási módok közt alkalomszerűen döntő utasokra. Míg ma az a helyzet, hogy a rendszeres, bérletes utazásból kilépő utasokat a használhatatlan alkalmi jegyfajták szinte rögtön a tömegközlekedés elhagyására kényszerítik, és onnan új utasokat nem is vonzanak, addig a jövőben olyan jegyfajtákra lenne szükség, amelyek az alkalmi utasokat vonzzák a tömegközlekedés felé.

A fenti problémakör kezelésére egy új jegyfajtát, az 5/30-as tömb-napijegyet javasoljuk bevezetésre, illetve az alkalmi jegyfajták gyors, olcsó és mégis színvonalas átfogó reformjának előkészítéséül az sms-ben történő jegyváltás bevezetését.

I. Sms-jegy bevezetése

Sokkal szélesebb kört érint a korábban biztonsági okokra hivatkozva elvetett sms-alapú jegyek kérdése. Nézetünk szerint az sms-jegyek biztonsággal bevezethetőek, és egy csapásra, kis beruházási igénnyel megoldják a mai, vonaljegyes rendszer reformját – jóval a bevezetni tervezett teljes körű elektronikus jegykezelés előtt.

Az sms-jegyek megváltása a következőképpen zajlana: az utas egy nála levő, tetszőleges, személyazonosításra alkalmas fényképes igazolványnak a számát, illetve a kért jegy típusát elküldi az sms-jegyszerver telefonszámára, és a továbbiakban jegyellenőrzéskor a megerősítő válasz-sms, illetve a megjelölt igazolvány felmutatásával igazolja a jegy megvásárlását. A használható igazolványok körét a következőkben célszerű megjelölni: hatóság által kibocsátott fényképes személyazonosító igazolvány, útlevél vagy jogosítvány, más államok útlevelei, illetve a BKV (vagy a jövőben a budapesti tömegközlekedés díjait beszedő szerv) pénztáraiban továbbra is megvásárolható fényképes bérletigazolvány (ebben az esetben természetesen az adott utazásra érvényes bérletszelvény nélkül). Az sms-jegy hamisításának visszaszorítása végett a jegyellenőrök szúrópróbaszerűen rögzíthetik az utas sms-jegyét (legegyszerűbben fényképen), és ha a szerver adataival való utólagos összevetés visszaélésre derít fényt, a személyazonosító adatok birtokában a csaló utassal szemben jó eséllyel kezdeményezhető eredményes hatósági eljárás. Vizsgálandó továbbá az sms-jegyen szereplő igazolványszámon alapuló helyszíni ellenőrzés hatékonysága is (az adott igazolványszám pillanatnyilag érvényes jegyeinek lekérése az sms-jegyszerverről az ellenőr mobiltelefonja vagy más készüléke segítségével).

Az sms-jegyek piaci sikerességének fontos feltétele, hogy nem szabad luxustermékként tekinteni rájuk – mint a már kodifikált, de soha meg nem valósított mobiljegyek esetében –, tehát az sms-jegyek árai nem haladhatják meg a velük összevethető hagyományos jegyek árát (pl. az sms-napijegy nem lehet drágább a papíralapú napijegynél). Ez azért lehetséges, mert a papíralapú jegyek előállítási, forgalmazási költségei magasak, tehát ezen a költségszinten vagy akár alacsonyabb költséggel lebonyolítható egy sms-jegy megváltása. Az sms-jegyek előállítási költségeinek leszorítása végett a rendszer működtetésére kiírt tenderen a nyertes mobilszolgáltató számára elő kell írni, hogy a saját hálózatában nem szedhet külön díjat az sms-jegyekért, más hálózatból érkező igények esetén pedig az adott sms-t ingyen végződtesse, a válasz-sms-eket ingyen indítsa. Ez a rendszer alkalmas arra, hogy a mobilszolgáltatók közötti piaci verseny eredményeként végeredményben egyetlen hazai szolgáltató se kérjen felárat az sms-jegy kezeléséért.

Az sms-jegyváltás rugalmasságát kihasználva javaslatot teszünk egy időalapú jegytermék bevezetésére, mely – az ismert adottságok miatt – csak sms-ben lenne megváltható, 90 percnyi utazást tartalmazna korlátlan átszállással, és nem kerülne többe, mint a jelenlegi papíralapú átszállójegy. Szintén megfontolható egy rövidebb érvényességű, de olcsóbb jegy bevezetése, illetve a „price capping”, az azonos telefonszámról, azonos igazolványszámmal igényelt sms-jegyek összevonása az utas számára kedvezőbb, hosszabb érvényességű jeggyé – természetesen csak a hosszabb jegyhez hiányzó ártöbblet kiszámlázásával. Már első körben is javasoljuk, hogy legalább a napijegy szintjéig lehessen sms-jegyet vásárolni – és a jegyösszevonást alkalmazni.

A fenti sms-jegy mint jegyváltási lehetőség bevezetése a jelenlegi állapotok szerint 2012. szeptemberétől lehetséges, és kívánatos is.

Az sms-jegyet a BKV és a BKK illetékesei eddig jellemzően biztonsági okokra hivatkozva vetették el, azonban nézetünk szerint a biztonsági kockázat kicsi, a hivatkozott okok elháríthatóak. Tetszőleges igazolvánnyal (személyi, jogosítvány, útlevél, bérletigazolvány) együtt az sms-jegy közel sem vet fel annyi problémát, mint például a mai papíralapú bérletek. A megadott jegy kizárólag az adott igazolvánnyal használható fel, az sms lemásolása így nem jelent csalási lehetőséget.

A kapott sms feladójának meghamisítása, avagy teljesen hamis sms kreálása persze elvileg így is lehetőséget ad a csalásra, ez azonban már jelentős technikai felkészültséget igényel, ráadásul a csalás ilyenkor is könnyen bizonyítható (a mobilszolgáltató sms-szerverét illetve a BKV szerverét feltörni egy jegy kedvéért lényegében senki nem fogja, tehát az itt tárolt adatok alapján a valóság ellenőrizhető). Így a szúrópróbaszerű ellenőrzés elegendő lehet: az ellenőr minden ilyen esetben egy fényképet csinál az sms-ről (vagy amennyiben nem kap minden ellenőr azonnal fényképezőgépet, felírja az sms-jegy adatait), majd utólagosan akár központilag lehet az ellenőrzéseket lefolytatni. Ez alapján a csaló úgy érzi majd, hogy személyazonosító adatait kiszolgáltatva, a számítógépes csalás bűntettét és egyéb súlyos tényállásokat könnyen bizonyítható módon megkockáztatva akármikor lebukhat, így a csalás vélhetően minimálisra szorítható.

Egy másik, szintén megfontolható ellenőrzési lehetőség, ha az ellenőr a saját telefonja vagy egyéb mobilkészüléke, -terminálja segítségével az sms-jegyszerverről lekéri az utas megadott igazolványszámához igényelt, pillanatnyilag érvényes jegyek listáját (amennyiben kezdetben problémát okoz a betűket is tartalmazó igazolványszámok hosszadalmas begépelése, ez kiváltható a telefonszám-alapú lekérdezéssel és a telefonszám párhuzamos megcsörgetésével). Ez a megoldás az sms-jegyek hamisítását gyakorlatilag kizárja. Amennyiben ez a folyamat hosszadalmas lenne, és technológiailag lehetséges, megfontolható az ellenőri mobiltelefonok számára olyan hálózati prioritás biztosítása, mellyel az ellenőrzésnek ez a módja gyorsabbá válik.

Hátrányok:

• fényképkészítésre alkalmas eszköz kell az ellenőröknek, vagy a szúrópróba lassú;
• az ellenőrzés a legegyszerűbb esetben is valamivel tovább tart, mint a papírjegyek ellenőrzése (az igazolványszámot is ellenőrizni kell);
• minimális csalási lehetőség (de ez jóval kisebb, mint pl. ma a tintás érvényesítésű bérletek esetén!);
• a metró-beléptetőkapus megoldással nem kompatibilis, hosszú távon a plasztikkártyára át kell állni (azonban ekkor hasonló sms-ekkel intézhető a plasztikkártya feltöltése).

Előnyök:

• azonnal az összes tervezett jegytípus bevezethető (időalapú jegyek, zónás jegyek, stb.), elvileg még a jegyösszevonás is működhet (a kért jegytípus – pl. az adott számról, ugyanazzal az azonosítóval aznap igényelt harmadik másfél órás – helyett napijegy jön vissza a válasz sms-ben);

• nem csak hagyományos sms-ben működhet a rendszer, egy okostelefon-applikáció kényelmesebben megoldja ugyanezt, közös rendszert használhat az sms-rendszerrel;

• az indulásnál nem kell hozzá még ellenőri készülék sem, hagyományos módon ellenőrizhető;

• a hamisítás ellenőrzése, a tettes azonosítása lényegesen könnyebb, mint a hagyományos bérleteknél, ezáltal a rendszer bérletekre való kiterjesztése révén a hamisítás visszaszorítható, milliárdos megtakarítás érhető el;

• elterjedése esetén megoldja a bérletvásárlási problémákat, a pénztári fejlesztések, jegyautomata- beszerzések nagyrészt szükségtelenné válnak, ami szintén milliárdos megtakarítást jelenthet;

• a teljesen elektronikus jegyrendszer bevezetése előtt már évekkel lényegében megvalósít egy hasonló rendszert (ne feledjük, hogy az elektronikus jegyrendszer bevezetése ma sincs közelebb, mint egy vagy két éve!), az sms-rendszer később az elektronikus jegykártyák feltöltésére is használható.

II. 5/30-as tömb-napijegy bevezetése

Jelenleg lényegében nincs megfelelő köztes jegytípus a havibérlet és a vonaljegy között az alkalmi utasok számára, ami az alkalmanként felmerülő, időben nem egybefüggő 1-2 napos igényeket (pl. rossz időjárás, előre látható dugók) ki tudná szolgálni. A havibérleti-jegy túlságosan hosszú egybefüggő időszakot fed le, a napijegy rugalmatlan és fajlagosan nagyon drága, a hetijegy fajlagosan drága is és rugalmatlan is. Ebben a dilemmában az utas leggyakoribb döntése az, hogy fizető utasként egyáltalán nem használja a tömegközlekedést, inkább autózik, vagy bliccel.

Az általában autóval vagy kerékpárral közlekedő, de alkalomszerűen, havonta legfeljebb 5–10 napon tömegközlekedést használók gondjainak megoldására a sípályákon már bevált „X in Y” (pl. 3 in 7) típusú jegyekhez hasonlóan javaslom a BKV-nál a „30-ból 5” jegytípus bevezetését. Az 5/30-as jegy az előre kiszámíthatóan havi párnapos, nem egybefüggő használatot igénylő utasok részéről biztos bevételt jelent a szolgáltatónak, és ösztönöz a tömegközlekedés legalább részben történő használatára. Ez a típus lényegében a havibérlet és a napijegy ötvözete: 30 napos érvényesség mellett 5 szelvényt tartalmaz, amelyek az utas által jelzett napon korlátlan utazást biztosítanak. A limitált érvényesség megszünteti a veszélyt, hogy ezt a jegytípust bliccelésre használnák, ami a napijegy önérvényesítése ellen rendszeresen felhozott érv volt. A jegytípus fajlagosan lényegesen drágább kell, hogy legyen a havibérletnél, de lényegesen olcsóbbnak kell lennie a napijegynél, és egy napra vetítve nem szabad lényegesen meghaladnia 2 db menetjegy árát. Ez 3500-4000 Ft körüli árat jelent.

Az 5/30-as tömb-napijegy egy lehetséges megoldása fűzött tömb, vagy perforált leporelló formájában tartalmaz öt, a mai vonaljegyeknél nem sokkal nagyobb jegyszelvényt, melyeknek az oldalán félkörívben perforált fülecskéket lehet kitépni, négyet a használati nap első számjegyének (0–3) és tízet (0–9) a második számjegyének jelzésére. Egy másik megoldás a mai havibérlet méretét meghaladó, de egyszelvényes elrendezés, amely 1-től 31-ig tartalmaz letéphető fülecskéket. További lehetőség az időpecsétet nyomó jegykezelő készülékkel való érvényesítés, de ez a BKV eszközparkjának ismeretében problematikus. Vizsgálat tárgyai lehetnek más önérvényesítési eljárások is, azonban ezek ellen könnyen felhozható a bliccelés elősegítésének vádja.

Előnyök:

• a nem rendszeres, egy-egy napra tömegközlekedést használni akaró utasoknak tökéletes megoldás;

• nem kell hozzá semmilyen többletberuházás;

• a bliccelést akár jelentősen is visszaszoríthatja – a több átszállás miatt bliccelő alkalmi utasok probjól tervezhető bevételt jelent: egy megvásárolt szelvény hónap végén lejár, szemben a ma az alkalmi utasok által jellemzően használt tömbjeggyel.

Hátrányok:

• 5 napnyi „elköteleződést” vár az utastól, az esetleg megmaradó szelvények bosszantóak lehetnek, a tömbjegyhez visszatérést okozhatják (de a tömbjeggyel lógást – csak metrón lyukasztást – árban úgysem lehet, és nem is cél alulmúlni);

• a ma cafeteria-elemként kapott bérletet olcsósága miatt olyanok is választják, akiknek lényegében egy ilyen 5/30-as megoldás fedné le legjobban az igényüket – ők esetleg havibérletről váltanak, ez bevételkiesés lenne (ezek száma azonban feltehetőleg elenyésző).

Bár a blog rajongótáborához képest viszonylag kevés kritika éri a BKV-figyelőt, vannak egy páran, akik a posztok tartalmával, minőségével, nyelvezetével, szakmaiságával stb. nem értenek egyet. A kritikus olvasóknak felajánlom, hogy segítsenek a blog szerkesztésében, jelentkezzenek társzerkesztőnek.

Részleteket ide kattintva a Facebook oldalunkon olvashatsz.

A lenti képek a 181-281-es busz Ecseri úti megállójában készültek. Mint az a felvételeken is jól látható, a buszmegálló környékét ellepi az emberi ürülék, a kiöntött üdítő, a szemét és az eldobált cigicsikk. Ami még borzasztóbbá teszi a helyzetet, hogy mindez a Spar közvetlen közelében van. Nagyon sajnálom az ilyen mélyre csúszott polgártársakat, de aki a saját ürülékében fetreng egy közterületen, azt már nem tudom embernek, de még csak állatnak se nevezni. (Az állat ritkán szarik és hugyozik maga alá). Rossz belegondolni, hogy miután ezek jót bukfenceztek a saját és társaik ürülékében, általában felszállnak valamelyik BKV járműre, és a szövetüléseken foglalnak helyet.

Egy biztos, ez az állapot tarthatatlan, úgyhogy a mai napon felkerestük a Budapesti Közlekedési Központot, és a probléma megoldására kértük őket. Szerény véleményem szerint a közterület-felügyelőknek nem a turistákat kellene kergetniük a BKV járművein, hanem, ahogy a nevükben is szerepel, a közterületet kellene felügyelniük.

A villamosvezető többszöri felszólítására sem szállt le két hajléktalan a 6-os éjszakai villamosról csütörtök éjszaka. A BKV-s ezt megelégelve tájékoztatta az utasokat, hogy ez esetben a villamos meghibásodott, mindenki szálljon le, különben nem tud kiállni a forgalomból, és feltartja a mögötte érkező járművet. Az utasok a kérésnek eleget téve leszálltak, csakhogy a "hajléktalanozást" többen magukra vették, és verekedni kezdtek a megállóban. A balhénak a rendőrség vetett véget.

Én személy szerint egyetértek azzal, hogy az utazási feltételeket megszegő utasokkal szemben fel kell lépni. Olvasónk, Fruzsina más véleményen van, és több dolgot is sérelmez:

Tisztelt BKV Zrt.!
 
Panasszal kívánok élni a 2012. április 18-ról 19-re virradó éjszaka, éjfél tájban a 4-es, 6-os villamos vonalán a 2032-es járaton a Nyugati pályaudvar megállóban történt atrocitással kapcsolatban a villamosvezető viselkedése miatt.

Az Oktogon felől utaztunk a Jászai Mari tér fele, mikor a Nyugati pályaudvar megállónál nem haladtunk tovább a megszokott módon. Pár perces időzés után, miután a villamosvezető második alkalommal nyitotta ki az ajtókat, a következőket mondta a hangosbeszélőbe: „Csináljanak valamit azzal a két **** (nem emlékszem, hogy a büdös, vagy a mocskos jelzőt használta-e) csövessel!” Mivel a villamos másik felében álltam, nem tudom, mi volt pontosan a probléma forrása. Ami biztos, hogy hangoskodás, dulakodás sem nem hallatszott, sem nem látszott, egy fiatal ittas fiúkból álló csoport nevetgélésén kívül, pedig nem volt átláthatatlan tömeg a villamoson. Miután az első felszólításra és további ajtónyitogatásra sem történt semmi, a villamosvezető bemondta, hogy akkor a szerelvény meghibásodott, megkérte az utasokat, hogy szálljanak le mind, vagy csináljanak valamit azzal a két csövessel. Tájékoztatott, ha nem szállunk le mind, nem tud beállni a következő villamos, és nem tudunk továbbutazni.

Ezt követően előre mentem a villamos elejéhez, és megkértem az egyik jegyellenőrt, hogy mondja meg a villamos vagy a villamosvezető azonosítószámát, járatszámot, vagy bármi ilyesmit, mire azt a választ kaptam, hogy nem tudja. Ekkor már a villamosvezető is kiszállt, hozzám annyit szólt, hogy szálljak le, mert nem tud továbbmenni, majd én mondtam, hogy szeretnék kérdezni valamit, ezt a füle mellett elengedve faképnél hagyott. Ezután az egyik jegyellenőr megmondta a fenti azonosítószámot. Leszálltam a villamosról, mikor is már a leszálló utasok közül páran hangos szóváltásba keveredtek, sőt az egyik fiatalember meg is ütött egy másikat, akinek felrepedt a szája, vérzett. Többször megütötte ezután. Egyébként a dulakodásnak rendőrök vetettek véget. Őszintén megmondom, nagyon szerettem volna kideríteni, miért volt szükség erre az egészre, sajnos sem a megütött emberben (akinek azt kiabálták, hogy miatta nem ment tovább a szerelvény), sem a körülöttünk állókban nem sikerült lepukkant, büdös, a többi utas nyugalmát veszélyeztető „csövesekre” ismernem.

Az esettel kapcsolatban több kérdés/probléma is felmerült bennem, de legelsősorban mélységesen felháborodtam.

A kérdésem, amire nyilván a villamosvezető tud csak válaszolni, mi volt a probléma a két említett emberrel? A következők pedig már a BKV felé szólnak.  Amennyiben a probléma az volt, hogy nem volt jegye a két utasnak, kinek a feladata a kérdést elintézni? Jegyellenőrök voltak a szerelvényen. Bizonyára ez nem az utasok feladata.

Felháborodásom fő forrása nem a két ember leszállítása, amennyiben jogtalanul utaztak a szerelvényen, hanem a villamosvezető viselkedése.  Egyrészt a villamosvezető sértő, megalázó megjegyzésekkel illette a két fent említett személyt, a hajléktalanokkal szembeni személyes előítéletes véleményét pozíciójából eredő előnyét kihasználva a többi utas előtt a hangosbemondóban közzétette. Maga a megnyilvánulás, és a szóhasználat is megengedhetetlen. Ez rágalmazás, becsületsértés, de mindenekelőtt az emberi méltóság tiszteletben nem tartása. Másrészt semmiképp nem tartom sem a BKV szellemiségével, sem semmilyen közfeladatot ellátó személy feladatkörével összeegyeztethető viselkedésnek az utasok egymás ellen uszítását – ami még akkor is felháborító lett volna, ha ebből nem lesz valóban verekedés.

Emlegethetném még, hogy azt állítani, hogy a szerelvény meghibásodott, mikor egyértelműen nem erről volt szó, egyáltalán nem etikus. Magamra vehetném továbbá, hogy nem kaptam kellő tájékoztatást olyan ügyben, mely azt hiszem minden utas joga, de a történet többi része sokkal inkább felháborított.

Nem szeretném, hogy ennek a villamosvezetőnek megszűnjön az állása (ettől függetlenül még gondolkodom azon, hogy feljelentem a fent említett vádak miatt), nem szeretném, ha kárpótolnának bárkit is az elvesztegetett idő miatt. Egyszerűen csak azt szeretném, ha a BKV nem engedné meg ezt a fajta viselkedést alkalmazottainak, elvárná minden dolgozójától, hogy ne lépjenek túl hatáskörükön, és tiszteletben tartsák a másik ember, utas, hajléktalan, munkatárs, bármely személy emberi méltóságát. Ennek megoldása szerintem Önökre tartozik (bár javasolnám rendszeres személyiségfejlesztő- és érzékenyítő- tréningeken való részvétel bevezetését az utasokkal közvetlen kapcsolatba kerülő kollégák számára). Az ügyben pedig, hogy az érintett villamosvezető viselkedését hogyan szankcionálják, szintén Önökre vár a döntés.
Kérem magyarázatukat, illetve a megtett intézkedéseikről szíves tájékoztatásukat az esettel kapcsolatban!
 
Köszönettel: S. Fruzsina

Zsebre dolgozó BKV ellenőrt leplezett le a Blikk. Munkatársuk szemtanúja volt, amikor az ellenőr 8 ezer forintot tett zsebre egy mit sem sejtő külföldi turistától anélkül, hogy papírt adott volna a büntetésről. Tettestársa is volt, egy ellenőrnő, aki asszisztált a bűncselekményhez.

A 2-es villamoson ellenőrizte a jegyeket és bérleteket a BKV két dolgozója. Egy külföldi hölgy jegyét nem fogadták el. Hogy mi a baj a jeggyel, azt egyikük elmagyarázta a külföldi utasnak, tört angolsággal, az ablakra ragasztott BKV szabályzatra mutogatva.

– 16 ezer forint büntetést kell fizetnie – közölte.

Ekkor s közbelépett a hölggyel utazó idősebb úr is aki erős amerikai akcentussal beszélte a magyart.

– Hogy lehet az, hogy ennyi a büntetés? – kérdezgette, mire az ellenőr kicsit halkabban azonnal felajánlotta a lehetőséget, hogy külföldi utasoknak elég csak 8 ezret fizetni.

– Az is majdnem negyven dollár! – értetlenkedett tovább az amerikai hölgy magyar kísérője, majd elővett egy húszezrest a pénztárcájából és átnyújtotta a női ellenőrnek, aki szemrebbenés és az átvételt igazoló papír nélkül a saját pénztárcájából adott vissza a 12 ezer forintot.

– Legalább kerestünk egy kis pénzt! – így búcsúzott a 2-es villamostól az ellenőr páros.

A lap megkereste a BKV -t a történtekkel kapcsolatban. – Amennyiben bizonyítható a jogsértés, a jegyellenőr munkaviszonyát megszüntetjük – közölte a közlekedési vállalat sajtóosztálya.

Tudatták, hogy évente az ellenőrök 1 százalékát érik korrupción, de minden bejelentést kivizsgálnak és megalapozott gyanú esetén rendőrségi feljelentést tesznek.

(Blikk: B. P.–V. J. Z.)