BKV-figyelő

Megbüntettek egy mozgásában korlátozott srácot a BKV ellenőrei még 5-én reggel a 70-es trolin, mert nem igazolta, hogy mozgássérült. A gyerek két bottal jár, lábai születési rendellenesség miatt deformáltak. Az ellenőrök mégsem hittek neki, elővetették vele az iratait, végignézték kínlódásait, majd fölényes vigyorral kitöltötték a bírságról szóló csekket:

Kedves BKV-figyelő!

Napi utazásaimat, sajnos kénytelen vagyok a BKV csodálatos járműveivel megtenni, és már nem is csodálkozom, hogy ha késik, ha lerobban, ha tiszta olaj, megszoktam. Ma reggel viszont egy olyan esetet éltem át, amit ha nem látok és hallok nem hiszem el.

Időpont: 2009 10.05. reggel 7:15 perc. Helyszín 70-es troli, Hermina úti megálló. Minden reggel ezzel a járattal utazom és minden reggel felszáll egy srác. Mozgássérült ami első ránézésre látszik rajta. (ezt csak azért jegyeztem meg, mert a későbbiekben fontos). Felszállt 2 ellenőr, egy 50-es nő és egy szintén 50-es férfi.

Nem találtak se automatát, se nyitva lévő pénztárat a turisták, ezért jegy nélkül engedték utazni őket a földalattin. Minden állomáson leszálltak, de jegyet nem tudtam venni. Később a leszállásnál ellenőrök várták őket, akik lecsaptak rájuk, pont úgy, ahogy néhány nappal később Tony Wheelerre is. Az utas panaszt írt, később visszakapta a pénzt:

A történetem a következő. Július 5-én, vasárnap a Blaha Lujza téri metrókijáratnál két tanácstalan külföldire lettem figyelmes. Megkérdeztem, miben segíthetek, erre elmondták, hogy megbüntették őket, és a panaszkönyvbe szeretnének írni. Az alábbi történetet körmölték a panaszkönyvbe.

"My friend and I tried to purchase tickets using automatic machines at "Széchenyi fürdő" around 16:00. Both machines rejected cash and credit cards. When the controllers had no tickets to give us, the controllers [told] us to get on the train anyway, even though we had no tickets. Then, we tried again the machines at Bajcsy-Zs., and cash and credit did not work, either.

BUDAPEST - Meghazudtolja korát a legtöbb kilométert futott busz, ami nem kevesebb mint huszonegy éve zötykölődik az utakon. A külseje alapján inkább egy modern járgányra hasonlít, semmint egy olyan járműre, amelyikbe már egymillió-kilencszázezer kilométert pakoltak a sofőrök. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy akár 47,5-szer megkerülhette volna a földet, jelenleg azonban 277-es számmal a budapesti Örs vezér tér és a Bosnyák tér között közlekedik.

Az Ikarus 1988-ban futott ki a gyárból

"A legelső szériából néhány busz még becenevet is kapott, ezek általában női nevek voltak, mint a Katalin vagy az Erzsébet. Ez a busz nincs elkeresztelve, csupán a rendszáma alapján szoktuk beazonosítani" - árulta el Kovács Gábor, a busz egyik vezetője.

A lenti videót egy olvasónk készítette október 10-én szombaton 18 óra körül a Nyugati téri metróállomáson. Sajnos nem tudjuk, hogy a két biztonsági őr miért támadt rá a nőre, miért csapkodják Őt az újságtartóhoz, és miért akarják megakadályozni a videózást, ezért a segítségeteket szeretnénk kérni. Aki ott volt a helyszínen, ismeri az előzményeket az legyen szíves írja meg nekünk e-mailben vagy a hozzászólások között.

Nem indul a videó? Kattints ide!

Olvasónk szombaton békésen utazott a 27-es buszon, amikor a buszvezető kiabálni kezdett vele. Először csak azért, mert a leszállásjelzőnél mert támaszkodni (mert azt már többször ellopták), majd azért, mert rendezni szerette volna a dolgot. A vita odáig fajult, hogy a buszvezető megfenyegette az utast, hogy ha panaszt mer tenni a fiaival megvereti. Olvasónk telefonon és írásban is panaszt tett a BKV-nál:

Tisztelt BKV Ügyfélszolgálat!

Mai (10.10.) telefonos bejelentésemmel párhuzamosan - kolléganőjük tanácsát megfogadva - írok Önöknek mély felháborodással, a ma 15:30 körül a 27-es számú autóbuszon utazva ért incidenssel kapcsolatban.

A történet a következő:

Felszálltam a buszra a Sánc utcánál, majd leültem a sofőrkabinnal szemben. menetiránnyal ellenkező irányban elhelyezkedő ülésre. Mivel ketten tartózkodtunk a buszon, oldalt fordultam, hogy láthassam az utat, közben az ülés háttámlájára támaszkodtam, így valahol a jelzőgombbal egy magasságban, attól nem túl távol helyezkedett el a kézfejem. A sofőr nézett, majd vádlóan nézett, aztán rázta a fejét, én kérdően néztem, de megkérdezni már nem kellett, hogy mi a probléma, mivel ormótlan hangnemben rámszólt, hogy "Most jelezni akarok, vagy mi van?!". Én erre válaszoltam, hogy nem, csak támaszkodom, mire ugyanolyan hangnemben folytatta: "Akkor miért van ott a keze! Ne szórakozzon! Különben is, többször leszerelték már..."