BKV-figyelő

Kedves BKV-figyelő olvasó!

Bizonyára te is tudod, hogy a BKV tegnap bevezette a Paraméterkönyv első részét. Számos járat számozása megváltozott, több járat megszűnt, meghosszabbodott. A követési idők sűrítése és ritkítása mellett azonban több értelmes megoldást is tartalmazott a könyv. Arra lennék kíváncsi, hogy te hogyan élted meg a változások első napját? Sokat kellett várakozni? Könnyebb lett az átszállás? Milyen volt a tájékoztatás? Írd le néhány mondatban, mit tapasztaltál, és szavazz!

A BKV-figyelő már többször felajánlotta segítségét a BKV-nak, hogy kitakarít néhány autóbuszt a kelenföldi garázsban. A társaság ezt többször visszautasította, az utóbbi időben már a megkeresésünkre se reagál. A civil erőre nincs szükségük, dolgozóikat kihasználva takarítják a buszparkot.

Kedves BKV-figyelő!

A BKV honlapját böngésztem, az új menetrendeket kutatva és találtam egy érdekes közleményt:

 

Önkéntes járműtakarítás a BKV-nál
Tisztább lett a Társaság autóbuszparkja

A BKV Zrt. dolgozói fontosnak tartják az utasok komfortérzetének javítását, ezért több száz önkéntes vett részt a Társaság által meghirdetett szombati járműtakarító akcióban.

Az utazóközönség kényelemérzetét növelendő a BKV Zrt. legújabb akciójának keretében szombaton (augusztus 16-án) a Társaság több száz munkavállalója önkéntes alapon takarított közösségi közlekedési járműveket. Az óbudai, a cinkotai, a kőbányai, a dél-pesti és a kelenföldi autóbusz telephelyeken az utasok érdekében összefogva a Társaság több vezetője is megjelent, hogy munkájuk által tisztábbak legyenek a fővárosban közlekedő autóbuszok. Nem egyszeri akcióról van szó, a BKV a közeljövőben több alkalommal is készül önkéntes munkavállalói bevonásával járműveit tisztábbá, kényelmesebbé tenni.

2008. augusztus 17.

Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság

Lehet, hogy figyelmetlen vagyok, de én erről az akcióról nem olvastam ezt megelőzően sehol. Ha valaki ott volt mesélhetne, hogy mit csináltak. Esetleg "civileket" nem lehetne bevonni? Egyáltalán lenne rá jelentkező?

Üdv, KriszBi

A BKV pótdíjazási rendszerébe bekerülni nem kitüntetés. Elég egy otthonfelejtett bérlet és máris jönnek a gyanús büntetések a BKV-tól. Olvasónk blogjában az alant olvasható kis történet jelent meg. Érdekes megfigyelni a történetben, hogyan csinál a BKV ügyvédje háromezer forintos büntetésből tízezret.

(Vajon az elmúlt majdnem 5 évben miért nem volt a BKV-nak fontos behajtani a büntetést, és miért nem írtak eddig róla? Ha most annyira fontos, miért csak sima (nem ajánlott) levelet küldenek?)

Tisztelt BKV-figyelő!

 

Fura állatfaj ez a BKV, és mégfurább állatfajokat alkalmaz.Történt egyszer, valamikor réges régen, kerek 4 éve és 11 hónapja, amikor az Öltönyt még csak iskolai ünnepségeken viseltem, hogy egy külkerületi buszjáraton elkapott egy ellenőr. Hopp, 1 napja lejárt bérlet, amire persze csak a „hadd nézem meg közelebbről" mondat után figyelmeztetett, rögtön amint kikapta a kezemből. (nem nem nyújtottam, felmutattam, ő meg elrántotta, mint valami trófeát). Elkezdte írni a fecnit, miközben követeltem, hogy adja vissza a diákomat. Apró dulakodás után sikerült kikapni a kezéből és a még alá nem írt fecniből is letépni némi infómorzsát, biztos ami biztos. Mivel pár hónapon belül nem jött semmiféle értesítő, meg rendrőri fenyegetésre elkotródtak, álellenőrnek minősítettem őket. Múltkor viszont levelet hozott a Posta.

 

Valami ügyvédke adta fel, hogy eladta a lelkét a békávénak, őket képviseli és most azonnal fizessem meg neki 8 napon belül a fennálló pótdíjtartozásomat, ami azóta tízezer-párszáz forinttá nőtte ki magát. (Nézzük csak vissza a 2003-as pótdíjtáblázatot! Aligha lehetett több 1500-2000 forintnál) Hümmögtem hogy milyen dolog ez, amikor már majd öt éve nem hallottam felőlük, se karácsonyi üdvözlő, se semmi. Kisdobos becsszóra, soha egyetlen levelet nem kaptam még tőlük, esélyem sem volt tudni a tartozásomról. Az incidens közben NEM írtam alá semmilyen büntetőfecnit, ergo nem is igazán érvényes. Ügyvédke meg biztos szeret olcsón spammelni, mert nem tértivevényesen kaptam, csak úgy bedobódott egy postaládába, vagy egy bokorba, vagy a postás begyújtott vele. De azért bírósággal fenyeget. Tízezer forintért. Gyanúsan 2 hónappal az elévülés előtt.

 

Ügyvédi konzílium után mélyen hallgatok a dologról, majd ha akar valamit, tértivevényesen keres meg. Nem kell belemenni a vitába, hogy játram-e ott, ki hamisíthatta az aláírásomat, ha egyáltalán, meg minden. Kiküldi a fekete listán mindenkinek, mondjuk 40% összeszarja magát és fizet. Egész jó megtérülési arány, veszek én is egy ilyen listát a békávétól.

 

Tegnap megkaptam a második felszólító levelet. Hogyaszongya mivel semmiféle hajlandóságot nem mutattam tartozásom megtérítése ügyében, blablabla, 10 napon belül megyünk a bíróságra. Mondjuk nem is nagyon mutathattam hajlandóságot, ha meg se kaptam a levelet. Ügye. Ráadásul a két levél közt még lakcímváltozás is történt, utána sem nézett a BM központi nyilvántartásban, ott lakok-e még, holott statisztikailag egy egyetemista 5 év múlva minimum 80%, hogy nem ugyanott lakik.

 

Drága joghoz értő olvasóim, szerintetek most mi a fene legyen? Komolyan képes ez a baromarcú koszos tízezerért bíroságra rohangálni? Hogy kell neki bizonyítani, hogy engem ott elkapott az ellenőr? Mert általam aláírt cetlit nem tud mutogatni, ami –naívságom szerint– erősen gyengíti a pozícióit.

 

De azért mégis szorgos emberek dolgozhatnak a BKV-nál, akik az ilyen ügyeket nyilvántartják. Csak azt nem értem, milyen ügyről beszélünk, mert a nedves utas nem írt alá semmit. Azt pedig kéne.

 

Köszönöm, az erkölcsi feketelevesből nem kérek, miszerint miért nem fizetek, ha egyszer elkaptak. Akkor be is fizettem volna, ha küldtek volna valamit, az ellenőr meg hatáskörét nem túllépve végzi a munkáját és rendesen aláiratja velem a cetlit. Úgyse tudtam volna elfutni, elvégre ültem. De neki keménykedni kellett és alapból aggressziót alkalmazni egy, 60 kilós fiatal ellen. Mondjuk ne sírjunk, a színvonal nem romlott, erre a mai trollok is képesek. Teccikérteni?

Ha nem BKV-zom, akkor gyalogosan, vagy biciklivel közlekedem. Minden nap tapasztalom, hogy néhány autós miként tesz a KRESZ-re, és parkol le villamosmegállóban, járdán, kerékpárúton. Megfogadtam, hogy ettől a héttől lefotózom őket, és heti egy postban bemutatom őket az olvasóknak.

2008. 08. 19. 18:19 Pesterzsébet Baross utca: Citroenes barátunk valószínűleg nem talált magának parkolóhelyet, ezért foglalta le a gyalogosok elől 99%-ban a járdát. A kint lévő táblákra nem emlékszem, de valószínű, hogy a Chevroletes sem a legjobb helyen parkol.

Mit csinál a törvénytisztelő állampolgár, ha a nyaralásból hazatér, és nincs jegye, bérlete? Venni próbál egyet. Igen ám, de pénztár nincs, az automata pedig rossz. Megpróbál segítséget kérni egy BKV Orktól aki ad neki egy jegyet, 270 Ft-ért. Igen ám, de használt.

Kedves BKV-figyelő!

Remélem 2007-08-17-én, vasárnap este szerzett tapasztalataim segítenek árnyalni az olvasók BKV-alkalmazottakról kialakított képét. Mivel a történet ízét, a lenyúlás pitiánerségét a részletek adják, ezért tömörítés helyett a teljes, BKV panaszirodának elküldött levélnek az eseményt leíró részét adom közre. Az ékezetekért bocsánat!

Helyszín: Moszkva tér, a metrónál a mozgólépcsôk tetejénél
Idô: 2008-08-17 kb. 20:15

A történet megértéséhez elôre kell bocsátanom, hogy évek óta bérlettel közlekedem a BKV járatain, így nincs semmiféle rutinom a vasárnap esti jegyvásárlás viszontagságaiban. Mint ahogy abban sem vagyok járatos, hogy ellenôröknek szabad-e, hol, vagy a nap milyen szakában jegyet árusítaniuk.

A megadott idôpontban nyaralás elôtt-után hazatérvén nem volt érvényes bérletem és 1 db jegyre volt szükségem a 6-os villamossal történô hazajutáshoz. A Moszkva téren a pénztárakat már zárva találtam, a metróépületben a ‘Forgalmi Ügyelet’ üvegablaka elôtt nem állt sorba senki és semmi jel nem mutatott arra hogy ott jegyet is árusítanának (pedig mint késôbb kiderült, igen…). Ezért apróm nem lévén a pár méterre lévô jegykiadó-automatánál próbálkoztam papírpénzzel. Nem fogadta el, de hamar egy napbarnított, kopaszodó, testes, középkorú férfi BKV-ellenôr termett a mozgólépcsônél ellenôrzô csapatból mellettem, hogy tud-e segíteni? Mondtam, hogy egy jegyre lenne szükségem, de az automatával nincs sikerem. Az nem mûködik – mondta -, de tôle viszont tudok venni jegyet. 500 forintomért rendben megkaptam a 230 visszajárót és 1 db, maroknyi BKV-jegy közepérôl kihúzott jegyet. Megköszöntem, elégedett voltam az ellenôr segítôkészségével, az emberarcú szolgáltatással és a 6-os villamos felé vettem az irányt.

Már a villamoson vettem észre, hogy az ellenôrtôl vásárolt jegy egy használt példány, mégpedig a pecsét tanulsága szerint egy 2008. 8. 13-án 20:53 perckor érvényesített darab! Azonnal leszálltam a Széna téren és visszatértem a vásárlás helyszínére – nem szeretek érvényes jegy nélkül utazni és bosszús is lettem a lehúzás-átverés miatt, amit ráadásul egyenruhás alkalmazott, ha úgy tetszik a rend és fegyelem, a szabályok betartásáról elvileg gondoskodó ELLENÔR követett el.

A jegyet nekem eladó ellenôrt már nem láttam a metró mozgólépcsôjénél dolgozó ellenôrök között. Ekkor a ‘Forgalmi ügyelet’ nevû ablak mögött ülô munkatársukhoz fordultam panaszommal, aki nem tudott segíteni az ellenôr hollétét illetôen, viszont kiderült, hogy az ablaka egyben jegypénztár is! Vettem is jegyet azonnal, ezúttal nem használtat, szabályosan, nyugtával. Egy hölgy munkatársuk még ki is jött a fülkébôl hitetlenkedni és megnyugtatni a panaszom után, de segíteni ô sem tudott. Amikor ô visszatért és én újra a villamos felé indultam volna, hirtelen felismertem az ellenôrök között az engem becsapó férfit. Odamentem hozzá, közöltem vele, hogy használt jegyet adott el nekem, ami helyett most egy másikat, jót kérek. Meg sem nézte, el sem kérte a rossz jegyet, hanem azonnal az egyik kollegájának intve, tôle kért egy másik jegyet, amit odaadott. (Tehát nem is volt nála érvényes jegy…) Ezután kérdôre vontam, hogy ha nem az átverés volt az eredeti szándéka, akkor miért nem a tôlünk kb. 5  méterre lévô ‘Forgalmi Ügyelet’ ablakhoz irányított, ahol árultak jegyet és nem is állt sorba senki? Erre nem válaszolt. Ekkor én az azonosító számát kértem.

- 400. – válaszolta. Ez elég hihetetlenül hangzott, ezért megkértem, hogy mutassa is meg azt az igazolványt. Erre elô is kotorta az inge alá rejtett mûanyagkártyát és felém mutatta. Nyilvánvaló volt, hogy ravasz módon úgy tartja az igazolványt felém, hogy az azonosító számból pont csak a ‘400’ legyen látható, a szám folytatását pedig bal kezének mutatóujja kitakarja! Sikerült azonban azt félretolnom, így tudtam leolvasni a teljes, hatjegyû 400 xxx azonosító számot.

- Kijönne velem beszélgetni? – ez volt a reakciója. – Nem. – válaszoltam, és sietôsen gyakorlatilag menekülôre vettem a dolgot, hiszen vele és kb. 5 kollegájával szemben egyedül voltam. Vissza sem mertem nézni még kint a téren sem, de azt hallottam, hogy utánam ered és kiáltozással próbál megállítani. Szerencsére sikertelenül."

Üdvözlettel: Kohlhaas Mihály