BKV-figyelő

Elbocsátotta a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) Molnár Ferenc buszsofőrt hétfőn, amiért a férfi a vállalat engedélye nélkül nyilatkozott és segített újságíróknak, hogy a nyilvánosság valós képet kaphasson a BKV valós helyzetéről.

hvg: Miért bocsátották el a BKV-tól?

Molnár Ferenc: Van egy vezérigazgatói utasítás, miszerint a BKV alkalmazottai semmiféle információt nem adhatnak ki a cégről, de azoknak, akiknek kötelessége lenne tájékoztatni az utazóközönséget arról, hogy mi folyik a vállalatnál, hallgatnak, mert be vannak fenyítve. Csak egy példa: a TV2 egyik riportere forgatási engedélyt kért a buszgarázsomba. Megkapta az engedélyt, de valószínűleg közben rájöttek, hogy ebben vannak a legrosszabb buszok, ezért úgy döntöttek, hogy csak a kelenföldi garázsba kap engedélyt, mert ott vannak a legjobb buszok. Odamehetett kísérővel. Amikor a szóvivőnek felvetette, hogy a téma a buszok rossz állapota lenne, ő azt felelte, hogy úgyis csak arról fog beszélni, hogy jó állapotban vannak. Amikor a tévések erre azt mondták, hogy ez így nem jó, a szóvivő egyeztetett a vezetéssel, ahol azt mondták neki, hogy száz buszt bevallhat. Tiszta „pártállam” van a BKV-nál. Nem tudnak, vagy nem akarnak elszámolni, hogy mire megy el a pénz. A buszok karbantartása a béka segge alatt van, nem foglalkoznak a buszokkal, s ez az utasok biztonságát is veszélyezteti. Először a paraméter-könyv bemutatójakor emeltem fel a hangom, ami után lejegyzőkönyveztek, és aláírtam, hogy tudomásul vettem, ha még egyszer merek szólni, akkor a legsúlyosabb felelősségre vonás lesz. Tehát emiatt rúgtak ki. Ez munkaügyileg rendben is van, de az nincs rendben, hogy a nyilvánosság előtt elhallgatják a tényeket.

hvg: A BKV pénzhiányra hivatkozik.

M.F: Ez sem igaz. A szentendrei HÉV vonalára csináltak egy utastájékoztató rendszert 150 millió forintért, ami 30 fok felett nem működik, mert nem bírja a meleget. Dobják ki a milliókat, de a buszhoz nincs egy kapcsoló, egy hűtőt nem tudnak venni.

hvg: A szakszervezet nem elég hatékony?

M.F: Nem. Van huszonegynéhány szervezet, ebből az egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik szóba álltak velem. A többiek nem foglalkoztak velem. A BKV-tól kapják a pénzüket, miért mennének szembe a vezetéssel?

hvg: Mi a legégetőbb probléma Ön szerint a BKV-nál?

M.F: A fő probléma, hogy a régi típusú buszoknál nem lehet tudni, hogy egyáltalán végig tudja-e dolgozni a műszakot. Sokadszor robban le a busz ugyanazzal a hibával! A szerencsétlen utas kilyukasztja a jegyét, de nem tud utazni. Leszáll, de egy másik buszban már nem érvényes a jegye. Száz ilyen eset van Budapesten! Nem a paraméter-könyvekkel kellene foglalkozni, hanem ezzel a problémával.

Forrás: HVG.hu

Imádom, mikor az ellenőr támasztja a lyukasztót, szotyizik, beszélget (értsd: dolgozik) leszarja a jegyet és a bérletet. Ha elsétálsz mellettük (biztos nem érnek rá) egyből odajön, anyáz, és „köcsögbliccelőnek” nevez. Ha már itt tartunk, ellenőr-e, vagy csak sima utas az, aki jegyet, bérletet kér, de kérésre nem azonosítja magát?

Tisztelt BKV-figyelő!

Ez egy tegnapi (aug. 04.) történet, amit el szeretnék mesélni. Párommal a Déli pályaudvarra szerettünk volna eljutni a Mexikói úttól.  A kisföldalattival mentünk és a Deák téren szálltunk át. Aki már járt arra az tudja, hogy a kijáratnál mindig állnak ellenőrök. Barátnőm elől én utána. Mikor az ellenőrökhöz (biztonsági őr) értünk láttuk, hogy el voltak foglalva másokkal, ezért elhaladt barátnőm mellettük.

Akkor látom, hogy az egyik utána fordul, meg akarta fogni a karját, de nem sikerült (szerencsére), de ezután el kezdett Vele kiabálni, nem a legszebb hangnemben. Erre én odamentem a droidhoz és szóltam neki, hogy azért ezt mégsem kellene, hogy egy hölggyel így beszél.

Ekkor kérte, hogy mutassam meg a bérletemet. Mondtam, hogy rendben, de azzal a feltétellel, hogy ha ő is megmutatja nekem az igazolványát, amire közölte, hogy nem mutatja meg. Na ekkor kezdett felmenni bennem a pumpa. Kértem újra, hogy azonosítsa magát, mire másodjára is közölte, hogy ugyan miért mutatná meg. Ekkor én már elővettem a bérletemet és bemutattam neki. Ekkor mondtam, hogy mi lenne ha rendőrt hívnék, mert akkor ezek szerint ő egy hamis ellenőr, hiszen nincs igazolványa. Erre ő csak röhögött és mondta, hogy azzal szart se érek.

Nem volt kedvem tovább vitatkozni, ezért otthagytam és elmentem a forgalmi ügyeletre, ahol közölték, hogy nem tudnak mit tenni, mert külsős cég. Szinte számítottam erre a válaszra, mert sajnos olvastam már hasonló levelet itt.  Gondoltam mégsem hagyom annyiban a dolgot.

A mai nap folyamán telefonáltam a BKV ügyfélszolgálatára, ahol meglepő módon nagyon készségesek voltak. Kértek személyleírást, pontos időpontot. Mivel annál a kijáratnál van kamera, kértem, hogy nyugodtan nézzék vissza a felvételt.  Délután felhívtak, hogy elindították az eljárást az ügyemben és mindenképpen vissza fognak szólni, hogy mit sikerült intézni.  Kíváncsian várom a folytatást.

Azért azt felháborítónak tartom, hogy hogy képzeli az a (és inkább itt nem használnék semmiféle jelzőt) biztonsági őr, hogy úgy kéri bárkitől is el a bérletet vagy jegyet, hogy nincs nála igazolvány, (vagy nem tűzi ki) csak egy karszalag és még a képembe röhög és közli, hogy nem mutatja meg.

Ennyi erővel otthon varrok magamnak én is egyet és beállok közéjük. Bár annyira én soha nem tudnék lealacsonyodni.

Üdvözlettel: KGy.

Réka és gyerekkori barátnője Judit nem mindennapi történetet írt a BKV-figyelőnek. Békésen utaztak a 48-as buszon, amikor a felettük lévő lámpa az ölükbe esett. Hírtelen nevettek az eseten, majd elgondolkodtak azon, mi lett volna ha nem az ölükbe, hanem a fejükre esik. Ha más nem is, ez jól megmutatja a BKV járművek elhanyagoltságát…

A történetet továbbítjuk a BKV-nak is, kíváncsian várjuk, Karola hogyan magyarázza majd ezt ki. A lányok leveléből a videó alatt részletet olvashattok.

A BKV vezetése, marketing osztálya jó 18 évet lemaradt, és még mindig a kommunizmusban érzi magát. Nem szokásom reklámokba belekötni, főleg nem piti dolgok miatt, de utálom, ha hülyének nézik az embereket. Utálom, ha hülyének nézik a hatóságokat, az ügyfeleket és mindenkit, belehazudnak az emberek arcába. Hazudnak össze-vissza. Elsőként az ülések cseréjéről, majd a hibás buszokról, és még ki tudja miről, ami sosem fog kiderülni.

A BKV hamarosan bevezeti a Paraméterkönyv első részét. Járatcsökkentések, ritkítások, átszervezések lesznek, amelyekről a cég jelenlegi reklámjában hallgat. Az utasok felé csak azt tolmácsolja, hogy átszámozások lesznek, és könnyebb lesz majd átszállni. A kiadványban a „ritkábban közlekedik” szavakat is a „menetrendje kissé módosul” szavakkal pótolták.

Vajon milyen lelkivilága lehet annak a buszvezetőnek, aki minden nap abban éli ki magát, hogy munkába siető embereket szívat meg azzal, mert nem áll meg a megállóban? Olvasónk minden praktikát bevetett, de a sofőr még ekkor sem vette észre magát.

Kedves BKV figyelő!
 
Sokszor megesett már ez a sztori, kb. most lett elegünk a kollégáimmal. Kökiről a 98-as busszal közlekedünk és a Gyömrői úton a Csaba utcai megálló közelében van a munkahelyünk.

Ez ugye nem a leggyalogosbarátabb környék, tekintve hogy a Gyömrői út főleg XVIII. kerületi felén főleg cégtelephelyek

vannak. Azt csak mellékesen jegyzem meg hogy ha az ember NETÁN hazafelé menne a város irányába, 2 buszmegállónyit kell sétálni a következő gyalogosfelüljáróig, ahol átjut a Gyömrői út másik oldalára, lényegtelen hogy a cégünk telephelyével pont átellenben van a buszmegálló, csak nem lehet átjutni, maximum életünk kockáztatásával, mert ugye senkinek nem érdeke hogy a Gyömrői út forgalmát ESETLEG zebrákkal lelassítsa.

Ezt az elvet bőszen követi viszonylagos rendszerességgel nem kevés BKV buszsofőr, akik a 98-as buszt vezetik. Ugyanis több ízben nem állnak meg a Csaba utcai megállónál, hiába jelez az ember. Nem pofára megy a dolog, ezt onnan tudom, hogy többünkkel is megtörtént már, a gond az, hogy ha nem áll meg a busz, a következő megálló a Csévéző utcánál van, mintegy negyedórányi (!) visszafelé gyaloglásra. Ez mondjuk reggel, amikor munkába siet az ember, nem annyira kellemes élmény. A jelenség kiküszöbölése céljából különböző trükkökhöz vagyunk kénytelenek folyamodni.

Pl.: Bármelyik ajtón is szálltunk fel, 2-3 buszmegállóval a Csaba u. előtt az első ajtóhoz megyünk, hogy szem előtt legyünk a sofőr számára. Széles, jól látható karlendítéssel nyomjuk meg a leszállásjelző gombot azonnal ahogy a Vajk u.-i megállóból kikanyarodott a busz. Ám van, hogy ez sem segít, mert a bambula sofőrök egyszerűen nem veszik észre A: hogy valaki jelzett, B: hogy ott van egy megálló, meg kéne állni.

Nálam egy fokkal hevesebb vérmérsékletű kolléganőm már rendszeresen ugrásra készen (mint egy kiéhezett kutya) tapad rá a vezetőfülke ablakára azután hogy megnyomja a gomot, árgus szemekkel figyelve hogy a sofőr lassít-e az ominózus megállóhoz közeledve, mert ha nem, akkor Micike Öl. Kitép. Lezúz.

Az utóbbi pár hétben nem történt hasonló eset, nem tudom, minek köszönhető a dolog, talán már tettek panaszt ezügyben, vagy én mindig olyan sofőrrel utazom, aki az utat is tudja(micsoda szerencse), de azért nem lehetünk elég óvatosak, első ajtó, időben jelez, szúrós tekintet kombinációt nem szabad elhagyni, különben a BKV önként gondoskodna a reggeli egészségügyi sétáinkról többször, mint szeretnénk.