BKV-figyelő

Kedves Cseh Dorottya!

Szeretném veled közölni ,hogy a kutyám hátsó lába sérült nem a mellső, ahogy te mondtad, de a cikkben nem ez az egyetlen hiba. Először is nem szidtam a kutyámat próbáltam nyugtatni és szerintem ha annyira érdekelt volna az állat sorsa segítettél volna nem pedig szidalmazol,mert csak, hogy tudd volt ember, aki segített és nekik köszönöm. A második hiba:nem volt semmilyen vértócsa és nem rángattam ahogy te írod. Nem mondom, hogy nem vagyok hibás mert nagyon sajnálom amit csináltam de szerintem neked nincs jogod emberileg ahhoz, hogy engem szidalmazz mikor te semmit se segítettél és az én dolgom a kutya sorsa is. De vegyük a tényeket amikkel nem menteni próbálom magam a tettem alól hanem csak megérthetőbbé tenni mert nem szeretném ha bárki azt hinné, hogy nem szeretem a kutyámat. Tehát: 15 éves vagyok egy 28 kilós kutyát ha akarok sem tudok felemelni és nem volt nem működő mozgólépcső amin veszély nélkül lejutottam volna így nem adatott más lehetőség.

Mikor megtörtént a baj nagyon  megijedtem sírva próbáltam valamit tenni a kutyámért, akit nagyon szeretek és soha nem bántanám. Elvittem az első állat orvoshoz  és a segítségét kértem. Jelen helyzetben csak ennyit tudtam tenni érte. Ezt csak azért írtam, hogy az emberek akik szeme elé fátylat húztál tisztán láthassanak, ami téged illett nagyon rosszul esett amit írtál,ahogy szidtál és főként, hogy egy állatkínzó kutyatulajdonosnak állítasz be. Amennyiben van még valami amit hozzáfűznél azt kérlek ne ide írd ki hanem küld el nekem e-mailban a larucc@citromail.hu-ra, (észrevételeket inkább komment formájában várjuk. szerk.) ha másnak is van más meglátása, amit közölni szeretne velem írjon nyugodtan. Köszönöm.

Tisztelt BKV ügyfélszolgálat!

Ma több íziglen is szerencsém volt a maguk szolgáltatását igénybe venni. A 86-os busszal utaztam a Batthyány tértől a Bogdáni útig és vissza.

Kezdjük azzal, ami jó: Viszonylag gyorsan jött a busz, az új megálló előrejelzése kitűnően működött.

Folytassuk azzal, ami nagyon nem jó: a; A busz iszonyatosan koszos, minden bizonnyal a megvásárlás óta nem tisztították. Ez főleg azért vicces, mert az utolsó három helyet folyamatosan hajléktalanok foglalják el és ennek eredményeképp a busznak az a része már penetráns húgyszagot is áraszt. Itt mellékesen megkérdezném, hogy mikor óhajtják megoldani, hogy NE szállhassanak fel csövesek?

b; Természetesen a végére hagytam az okot, amiért a levél elkészült. A vadonatúj, „világvárostépítünk” Volvo buszuk beázott!

Na, nem most először, egy fél éve is volt szerencsém a hibával találkozni, de akkor még reménykedtem abban, hogy maguktól is észreveszik azt. Emlékeznek ugye, hogy a busz története azzal kezdődött, hogy kiírták az ajtók fölé, hogy „kérjük az utasokat, hogy vigyázzanak a buszra, hogy sokáig kulturált környezetbe tudjunk utazni!”? Nos, ezt mi betartottuk. Nincsenek összefirkálva, vigyázunk rá. Maguk viszont még nem mosták le őket ezalatt a pár év alatt, továbbá szerkezetileg is leamortizálták, úgyhogy ezúton szeretném megkérni önöket, hogy vegyék maguk is komolyan a kötelezettségeiket és teremtsenek kulturált utazási lehetőséget!

Amennyiben Önnek, tisztelt ügyfélszolgálati asszisztens sikerült idáig elolvasni a levelemet és már ki is választotta a megfelelő sablon választ, kérem még nem zárja be az ablakot, ugyanis volna egy-két személyes hozzáfűzésem az ügyfélszolgálatuk minőségéhez.

Rendszeres olvasója vagyok a bkvfigyelo.blog.hu című internetes oldalnak, amit ha feleannyira komolyan vennének, mint amennyire kéne, már kulturáltabb lenne mindannyiunk élete.

Itt rendszeresen találkozom azzal a problémával, hogy önök sosem ismerik el a cégük, illetve alkalmazottaik felelősségét, továbbá elhárítják a beérkező panaszokat. Példának felhoznám azt az esetet, amikor panasz érkezett önökhöz, hogy az egyik biztonsági őrük nem engedte le az egyik utast egy zárt pezsgős üveggel a kezében a metróba, „mert csak”. Erre a maguk válasza az volt, hogy megkérdezték a biztonsági őrt, akinek a szava szent, nem történt ilyesmi és az utas amúgy is részeg volt.

Tájékoztatnám önöket, hogy ez nem ügyfélszolgálat, ez az ügyfél komolyan nem vétele.

Ezt azért jegyeztem meg, mert amennyiben nem egy olyan típusú választ kapok, hogy: „átvizsgáltuk az összes Volvo autóbuszt és amelyeknél az említett hiba fenn állt, azonnal kijavítottuk, elnézést kérünk, a kényelmetlenség miatt”, a főnökéhez fogok fordulni, utána az ő főnökéhez és amennyiben az egész cégük, hasonlóan az államigazgatásunkhoz helyesnek látja a két bekezdéssel feljebb vázolt mentalitást, úgy különböző médiumokban, lehetőségeimhez mérten minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy országos botrány legyen a maguk viselkedéséből!

Köszönöm figyelmét, remélem, hogy levelemet nem érzi Ön ellen irányuló merényletnek és azt is, hogy Önökön keresztül kulturáltabbá válhat mindennapi életünk.

Dávid Zoltán

U.I.: Levelemet természetesen a BKV-figyelő blognak másolatban megküldtem, a jelenséggel kapcsolatos hihetetlenül gyenge minőségű mobilkamerás képeimet mellékeltem. A hiba pontos helye a csukló utáni üléseknél van.

Kedves BKV-figyelő!

Az alábbiakban egy felháborító esetet szeretnék megosztani Veled, ami az utas figyelmességével elkerülhető lett volna.

Tegnap (jún. 16.) 5 óra tájban a hármas metróról szálltam éppen le és besoroltam az egy szem mozgólépcsőn felfelé tartó tömegbe, amikor éktelen nyüszítésre, kutyasírásra kapta fel mindenki a fejét. Ahogy közeledtünk láttuk, hogy egy fiatal lány a mozgólépcső aljától egy méterre (a zöld fémterelők mellett) hasán fekvő vizslája fölé hajol, aki akkor már csak csendben sírt, és még szidja is: látod, mit csináltál? Elindul, meghúzza a pórázt, a kutya botorkálva követi, de ezt már csak egy pillanatra látom, ahogy a kutya mellső lába alatti vértócsát is.

Hihetetlen számomra, hogy azt a legegyszerűbb elemi, kutyás könyvekben kihangsúlyozott, de józan ésszel is kikövetkeztethető szabályt, miszerint ha kutyánkkal utazunk, a mozgólépcsőn a fel és leszállásnál fel kell emelni, nehogy a lépcső leszakítsa a becsípett ujjait, valaki ne legyen képes betartani! Kisgyereket sem hagyunk mezítláb botorkálni a mozgólépcsőn, hadd ugorjon át az eltűnő sávon, majd jól felfogja, mit kell tennie. (Nemrég volt róla hír, hogy egy gyerek szandálját tönkrevágta a mozgólépcső, mit tenne akkor a csupasz lábbal?)  Akármekkora a kutya, 1-2 másodpercre szedje össze magát az illető, ha meg bernáthegyije van, meg kell kérni a kezelő személyt, hogy állítsa le a mozgólépcsőt egy időre (a vakvezető kutyáknál is ezt kellene tenni amúgy). Vagy nem kell kutyával utazni.

Az a szörnyű, hogy szegény kutya lett a vesztese ennek a felelőtlenségnek, és nem a gazdája, aki szemmel láthatóan szerette, csak fel sem fogta a hibát - na majd az állatorvos a helyére teszi  a gazdát, sajnos csak így utólag. Remélem nem veszítette el a körmeit a vizsla.

A továbbiakban pedig: nem szabad azt gondolni, hogy majd a kutya észleli a veszélyt, és tudja, mi lesz vele, ha becsípi a fog, ezért majd kapkodja a lábát. Akárcsak a gyerekeknél a szülőé, itt a gazda felelőssége, hogy ne történjen ilyen baleset. Mégis hányszor látni hasonlót, amikor csak a jószerencse akadályozza meg a súlyos sérülést! Tessék felemelni a kutyát arra az egy pillanatra!

Köszönöm, hogy elmondhattam!

Üdvözöl és további jó munkát kíván rendszeres olvasód:

Cseh Dorottya (Dee)