BKV-figyelő

Új típusú BKV sofőr jelent meg a 25-ös busz vonalán. Nem lég, hogy türelmetlen (rácsukja az utasra az ajtót) még magával is rántja a kapálózó utast. Amikor az idős hölgy a busz alá keveredett, még a buszvezető panaszkodott, hogy neki erre nincs ideje. Vajon ilyen emberek hogyan mentek át az alkalmassági vizsgán? Egy ilyen barom miért tarthat a kezében naponta több ezer emberi életet?

Kedves BKV figyelő!

 

Ritkán járok BKV-val, de a tegnap (2008.11.04. kb. 17:09) kora esti ijedség és vita óta nincs is sok kedvem buszozni. Történt pedig a következő:

 

A busz (BPO-374) begurul a XV. ker. Hubay Jenő tér megállóba (Újpest Központ irányába), kinyílnak az ajtók, az utasok leszállnak. Középső ajtónál hölgy és ötévesforma gyereke próbálnak leszállni, gyerek már majdnem lent is van a járdán, de a buszvezető már rájuk zárja az ajtót.

 

A hölgy is kipréseli még magát, de a busz kíméletlenül elindul közben. A nő lába beakad a busz ajtajába, ami addigra teljesen becsukódott. A gyerek áll a járdán, a nő bezuhan a busz alá, cipője még az ajtó fogságában. Kapaszkodik a gyerekébe, próbál felállni, gyerek is elesik, közben egy járókelő is odaugrik, megpróbál segíteni, de a busz már gurul kíméletlenül, a gyerekébe kapaszkodó hölgyet húzza is pár centit. Én a busz elé ugrom, hevesen integetek a buszvezetőnek, próbálok artikulálni, hogy lássa rajtam, nem csak lekéstem a buszát. Végül kinyitja az első ajtót, én felpattanok és mondom a vezetőnek, hogy "álljon meg, beesett az utas a busz alá". Mire a vezető: "Beesett? És nekem mi közöm ehhez?" Mondom megint, hogy "az utas az ön busza alatt fekszik. Mire ő: "Nem érdekel. Én nem szállok le, nekem mennem kell tovább." Még egyszer elmondom neki, hogy "beesett egy utasa a busz alá, kérem, szálljon le és nézze meg mielőtt halálra gázolja". De a buszvezető hajthatatlan, neki ugyanis dolga van, mennie kell tovább, így nem ér rá leszállni megnézni, hogy mi van az utassal, nem az ő problémája ugyebár és ezt el is mondja nekünk.

 

Többször, nyomatékosan, Kategorikusan. Addigra további utasok és járókelők is összegyűlnek, és végül közös erővel rábeszéljük a sofőrt, jobban teszi, ha mégiscsak leszáll. Eközben a hölgyet és gyerekét a járókelők már kisegítették a busz alól: zokogó gyerekével már a várófülke padján ülnek. A gyerek ijedtségében anyukája kabátjába fúrja arcát, a hölgy közben sajgó bokáját fogja. Kérdezem a hölgyet, jól van-e, hívjak-e mentőt, de ingatja a fejét, szerinte nincs rá szükség. Addigra már többen is köré gyűlnek. Buszvezetőnk kegyet gyakorolva eközben leszáll, a középső ajtó felé néz, konstatálja, hogy nincs is utas a busz alatt, így tesz még felém valami megjegyzést, hogy jobban tenném, ha nem kiabálnék vele.

 

Aztán eljut a tudatáig, hogy az utas már a padon ül, odamegy, beszél vele és felhívja a diszpécserét. Én is ezt teszem, hívom a 061BKVINFO-t, és elmesélem a történteket a hüledező operátornak, aki megígéri, kivizsgálják az esetet. Még a BKV-vel beszélek, miközben látom, hogy a hölgy egy idő után feláll és erősen bicegve elindul csomagjával és gyerekével. Nemsokára buszvezetőnk is visszaszáll buszára.

 

Dühödten becsukja az addigra üres járműve ajtajait és kilő a megállóból. Már nem akadályozzuk a munkájában. Végre tényleg mehet.

 

Üdvözöl: Zebu

Utálok Budapesten ismeretlen környéken utazni, főleg éjszaka. Az utastájékoztatás borzalmas, az utas csak akkor tudja éppen merre jár, ha a törzs utasoktól érdeklődik. Olvasónk az éjszakai busz megállóját kereste az Árpád hídnál, amit szerencsére megtalált, csak nem ért vele semmit, mert a busz az eggyel előbbi megállóban állt meg. Eredmény: Egy órás szívás éjszaka.

Helló, nem nagy sztori de azért leírom.

 

Kis túlóra után szerettem volna hazajutni Újpestre, éjszaka. Árpád hídnál van ugye a csatlakozás, a 950-es busz nekem tökéletes (lett volna. Nem olyan egyszerű ott megtalálni a megállót, van ugye az 1-es villamos megállójával szemben kettő, illetve a Váci út felől kettő.

 

Megnéztem mindegyiket, biztos ami biztos, bár úgy emlékeztem az 1-es megállójával szemben van a megálló. És valóban, a táblán egyértelműen ott állt, 950-es busz. Leültem a megállóban, rajzolgattam a következő projektem terveit, jött is a busz... és el is ment. Megállt a Váci úton, attól a megállótól kb. 200 méterre. Esélyem nem lett volna elérni, még futva se, táskában laptop etc. Megkérdeztem a leszálló utasokat, igen, 950-es volt.

 

Megnéztem még egyszer a táblát ahol megállt, de oda semmi ilyesmi nem volt kiírva, teljesen más buszok, csak, jól tudtam. Jobb híján elindultam gyalog haza, túl hideg volt még egy fél órát (ennyi a köv. busz) várni. Gyöngyösinél felszálltam. Azt hiszem miközben gyalogoltam (beugrottam a benzinkútra valami kajáért) elment még egy busz, így ez a kis kaland +1 óra volt nekem hajnalban. Ja és mi a versenyszférában nem kapunk 13. havit. Köszi, BKV!

 

Ez van, megszoktuk. Sajnos.

1,263,516,000 forint. Ennyit fizetett a BKV 2006 és 2008 között tanácsokra. Amikor ezt tegnap olvastam, egyből kinyílt a bicska a zsebemben. Egy veszteséggel üzemelő cégnek, ami Budapesten lassan közutálatnak örvend, honnan van ennyi pénze tanácsadásra?

Hétfőn megint a BKV-val és a vigyorgó szóvivőasszonnyal volt tele a média. Büszkélkedtek a Moszkva téri ellenőrzéssel és a sikerével. Mennyivel több jegy fogy, mennyivel több a bevétel, és mennyivel kevesebben bliccelnek már, mert üldözik őket. Felmerült bennem a kérdés: Talán nem a közpénzeket meglovasító menedzsmenti tagokat kellene üldözni? Szemét dolog a bliccelés, de ha az utasok által befizetett pénzeket is elherdálják, akkor ne csodálkozzanak, hogy üres a kassza, nincs pénz buszokra és takarításra.

Ha bliccelőkről van szó, akkor a BKV mindig egy példát hoz fel. Ha senki nem bliccelne, évente kb. 150 új autóbuszt lehetne venni. Persze csak akkor, ha a beszerzést nem az Alfabusz és Antal Attila intézi, akkor jóval kevesebbet.

Ezzel a kampánnyal a BKV azt szeretné elérni, hogy véres szemmel nézzünk a bliccelőkre, hogy utáljuk meg őket. Meglopnak minket és miattuk kell 20 éves, soha fel nem újított buszokon utaznunk. Nemes a cél, de é inkább nézem véres szemmel imádott politikusainkat, és a menedzsment tagjait, akik valószínűleg jobban megkárosítják a céget, mint az a néhány szerencsétlen bliccelő.

Felmerült már benned a kérdés, hogy az alvállalkozóknak kifizetett, tanácsadásokra elherdált, zsebekbe csúsztatott pénzekből évente hány új buszt lehetne venni? Ha a drágábbik fajtát nézzük, és csak a tanácsadást számoljuk (hisz erről van most pontos adatunk) ez évente legalább 21 új csuklós, klímás busz lenne. És ez csak a tanácsadás!

De ezt a pénzt nem kell buszokra fordítani. Lehetne belőle hálózatot fejleszteni, felújítani járműveket, korszerűsíteni, növelhetnénk belőle a fizető utasok komfortérzetét, de még takarításra is jutna belőle. Persze csak akkor, ha a pénz nem fontosabb, mint az utas.

A biztonsági őrök miért nem az Akácfa utcából kijövő alkalmazottak zsebeit ellenőrzik, a mi bérletünk helyett?

Vasárnap publikált, OBH-nak címzett kritikámra meg is érkezett az első reakció, amit Dr. Szabó Máté ombudsman írt. Fogadjátok szeretettel:

Hová is lehetne tenni egy fedett viszonteladói pénztárat, ha nem az utasváró pavilon alá, és a villanyoszlop elé, ahol semmi keresnivalója. Hamarosan jön az eső, jön a szél és a hideg. Az utas vár a késő, kimaradó buszokra és csak annyit szeretne, hogy ne ázzon szét. De mégis, hova álljon, ha a pénztár elfoglalja a fél megállót? Azt már megszoktuk, hogy valakinek semmi szépérzéke nincs, és ilyen városképromboló pénztárakkal teszi tele a várost, de miért kell az utasokat is szívatni vele?

Kosztolányi Dezső tér: