BKV-figyelő

Megannyi alkalommal írtunk már udvariatlan ellenőrökről, figyelmetlen járművezetőkről, felkészületlen jegypénztárosokról, de fontos hangsúlyozni, hogy a BKV dolgozóinak többsége naponta tisztességgel végzi munkáját.

"Nincs jobb hír, mint a rossz hír" - hangzik a média egyik alapszabálya, mégis helyesebb, ha pozitív történeteket is bemutatunk. Ez a történet Éváé, akinek a napokban kellemes meglepetésben volt része. Mi pedig annak örülnénk, ha minden ilyen eset happy enddel végződne.

Rendszeresen a BKV járműveivel utazom, sőt a gyerekeim is sokszor. Pénteken én hoztam el őket iskolából oviból. Csúcsforgalom. Rajtam az én táskám, a nagyobbik gyerek sporttáskája, közben a kicsi kezét fognom kell. A 139-es buszt vártuk gazdagréten, a Sasadi úton szoktunk leszállni. Most is így történt. Leszálltunk, buszt váltottunk, és bementünk vásárolni a közértbe.

Mikor fizetésre került a sor, akkor vettem észre, hogy a táska nincs rajtam... Csak ekkor szembesültem vele.

Megvártam két 53-as buszt, amelyek jöttek vissza, hátha azok valamelyikén maradt, mert nem tudtam végigpörgetni az eseményeket. Pár perc kellett, amíg leesett, hogy az a 139-es buszon maradt. Fognom kellett a 4 évesem kezét, és mire minden táskát összeszedtem és kiverekedtük magunkat a tömegen, ott hagytam az ülésen.

Kisebb sokkot kaptam, mert az iratoktól kezdve a pénztárcám, plusz egy boríték volt benne az aznap megkapott fizetésemmel. Nagy nehezen haza kavarodtunk, felhívtam a központi számot, mert hirtelen nem tudtam mit tegyek; gondolkodni sem tudtam pár percig. Végül elballagtam a gazdagréti végállomásra, hátha leadták a sofőrnek, vagy a sofőrők jelezték egymás között, hogy náluk van egy táska. Mondom: csak reménykedtem...

Bementem, az egyik fiatalember kinyitotta a talált tárgyak fiókját és persze nem volt benne semmi. Ekkor lépett ki a másik Buszvezető (bocsánat, sajnos nem tudom a nevét) és kérdezte a nevemet. Akkor láttam, hogy kezében van valami. Az utazási igazolványom volt az...

Miután adatokat egyeztettünk, megnéztem a táskám HIBÁTLAN tartalmát; akkor múlt el a sírógörcsöm az óriási megkönyebbüléstől. Aláírtam a papírt, amelyre ő részletesen leírt mindent, mi van a táskámban. A sofőr emberséges és együttérző volt. Hálám örökké üldözni fogja az emberséges hozzáállásért, amit irántam tanúsított.

Ugyanúgy azt a Fiatalembert, aki szemüveges, mert csak ennyit tudok róla, aki észrevette és leadta a táskámat vezetőnél. Mondta, hogy két gyerekkel utaztam és ott felejtettem. Tényleg szeretném mindkettőjüknek megköszönni, hogy a kezdeti sokk után jól zárult a napom.

Szeretném, ha közölnék a levelemet, mert én is gyakran morgolódom: késik a busz, nincs hely, egyebek. De egy ilyen kedves emberi hozzáállás képes kitörölni az egészet. Mert mindketten jó emberek. Rajtuk múlt minden, hogy semmi nem hiányzik a táskámból. Azért írtam Önökhöz, mert nem tudok hova fordulni, hogy az én szétszórtságom ellenére megvan minden iratom és pénzem.

Mégegyszer szeretném mindkettőjüknek MEGKÖSZÖNNI!!!!

Évek óta halljuk, hogy a BKV mintegy 1300 buszának nagy része roncstelepre való, s csak a 150 darab Volvo busz számít korszerűnek. Ugyanakkor arról se feledkezzünk meg, hogy a budapesti Volvók első 50 darabja idén már 8 éve közlekedik; ez az az élettartam, ami után Nyugat-Európában többnyire le szokták cserélni őket.

Ezeket vásárolgatja mostanság a BKK és a BKV, és bár a használt buszok némiképp javítanak a helyzeten, az továbbra is messze van még a rózsától. Nyilván zongorázni lehet a különbséget egy 20 éves Ikarus és egy 8 éves Volvo között, látni kell azonban, hogy lassan a svéd buszokkal is egyre több baj lesz; hiába, ezek sem mai gyerekek már.

Mindenesetre ma még szokatlan látványban volt része Daninak, aki az alábbi levelet és fotót küldte nekünk.

Néhány nappal ezelőtt a gyárkéményként füstölgő buszokkal foglalkoztatok, ha jól emlékszem, csak Ikarusokról jelentek meg akkor képek. Ahhoz képest, ami a mai napon (szept. 28.) elhaladt mellettem, miközben a 44-es busz Sasvár utcai megállójában ácsorogtam, az eddigi "füstös" képek együttvéve a kanyarban sincsenek.

Sajnos túl későn kapcsoltam, hogy elővegyem a mobilom és megörökítsem a "ritka pillanatot", ezért csak ilyen képek születtek. Nem sokkal utána jött a 44-esem, így arra felszállva még lőttem a füstölő Volvoról egy-két képet. A busz amúgy utasok nélkül gurult és valószínűleg a garázsba tartott, vészvillogókkal, rendszáma FJX-189.

Eredményesnek nyilvánította a busztendert a BKK és a BKV igazgatósága kedden. Ez azt jelenti, hogy jövőre 150 darab, alvállalkozók által üzemeltetett új Mercedes Citaro állhat forgalomba, kiváltva a régi Ikarusokat.

Az előminősítést követően egyedül a VT Transman adott be konkrét ajánlatot, amely 75-75 darab szóló és csuklós Citaro üzemeltetését vállalta. A tervek szerint az új járművek a belvárosban, Újpesten, Kelet-Pesten és Észak-Budán közlekednek majd.

A közbeszerzési kiírás szerint az új buszoknak alacsonypadlósnak kell lenniük, padlófűtéssel, klímaberendezéssel és kamerákkal kell rendelkezniük, és a legszigorúbb Euro5-ös környezetvédelmi normáknak kell megfelelniük.

Az, hogy az új autóbuszokat nem a BKV üzemelteti majd, tulajdonképpen kiszervezést jelent. Mint olvashattátok, az üggyel kapcsolatban nincs egyetértés.

Szakszervezeti vezetők szerint a kiszervezés valójában többletköltséget ró a BKV-ra, mert a buszüzemeltetésnek nemcsak közvetlen költségei vannak, hanem járulékosak is (telephelyfenntartás, vállalati költségek), amelyek továbbra is a BKV-t terhelik.

A BKK szerint azonban a kiszervezéssel pénzt takaríthat meg a főváros, már pusztán azzal is, hogy nem neki kell megvenni a 150 új buszt, amelyekre egyébként nincs is pénze. A BKK készített egy belső gazdaságossági vizsgálatot, amely szerint megéri kiszervezni ezt a 150 buszt.

Lássunk néhány érvet és ellenérvet!

A kiszervezés mellett szól:

- 150 darab vadonatúj, modern városi busz jöhet Budapestre,

- a fővárosnak, a BKK-nak és a BKV-nak nincs pénze új buszokra,

- az új buszok üzemeltetése nem a BKV-nak és a tulajdonos fővárosnak kerül pénzébe.

A kiszervezés ellen szól:

- ezek a buszok sosem lesznek a BKV buszai, azaz a mi buszaink,

- a járulékos költségek a jövőben is a BKV-t terhelhetik.

Olvasónk, Gábor, szeptember 20-án a 99-es buszon utazott. A járműről a Delej utcánál szeretett volna leszállni, de az ajtónál beakadt az diplomatáskája, ezért a leszállás egy kicsit lassúra sikeredett. A sofőr a annyira elbambult, hogy az ajtókat a leszálló utasra rácsukta, akinek megsérült a lába, és elesett. Az alábbi levelet küldte a BKV-nak:

Tisztelt BKV!

Nem szoktam embereket beárulni a munkaadóknál, de annyira felháborított ennek az embernek a viselkedése, valamint az a tény , hogy csaknem maradandó sérülést okozott, hogy most mégis megteszem.

Szeptember 20.-n kora délután 1/2 1 körül a Népszínház utcában szálltam fel a 99-s buszra. A Delej utcánál leszállás közben valószínűleg kicsit lassabb voltam a kelleténél mivel diplomatatáskám beakadt és ez lelassított. A sofőr annyira el volt foglalva a hölgy utas nézésével, hogy nem figyelte az ajtót és azt rám-csukva nagyon csúnyán megütötte a lábam és a fájdalomtól elestem.

Nagyon mérges lettem és még a fájdalom is rátett a dühömre ezért kiabálni kezdtem neki, hogy legalább álljon meg és kérjen elnézést vagy ilyesmi! A még továbbutazó egyik ismerősömtől hallottam, hogy a buszsofőr  azt mondta jó hogy a vén hülye nem a busz alá esett mert akkor le sem tagadhattam volna.

Felháborító, hogy amikor emberek ezreinek nincs munkája ilyen teljesen alkalmatlan embert alkalmaznak erre a felelősségteljes munkára! Jelenleg is betegállományban vagyok és amennyiben nem javul a lábam az igen komoly anyagi kiesést jelentene nekem. Követelem, hogy kellőképpen vonják felelősségre ezt az embert, és minderről tájékoztatást kérek Önöktől. Azt hogy bepereljem- e ,még az állapotomtól teszem függővé. Amennyiben nem kapja meg a megfelelő büntetést úgy felsőbb fórumokon fogok érvényt szerezni igazamnak és nem nyugszom amíg ezt az embert el nem távolítják ebből a bizalmi állású munkakörből vagyis ki nem rúgják!

A busz rendszáma ez volt: BPI-293

Rengeteg igazán alkalmas ember szívesen töltené be ezt a munkát!

Tisztelettel: B. Gábor

A fenti képet UtcaiFotográfus nevű olvasónk töltötte fel pár hete a Facebook oldalunkra a következő szöveg kíséretében:

Igaz történet: augusztus 23., 15:52 Blaha Lujza téri megálló, "fekete" 7-es busz és egy várakozó utas esete... Sofőr: "Most mondja meg nekem, hogy nyissam le magának a rámpát?" (Mögötte akkor még nem állt másik járat, a tolatás mint művelet? hm... lehet hogy kemény feladat.. Szó mi szó, ezek után ajtók be, és start... Aki/ami ottmaradt? az utas, és a bizalom egy emberséges (vagy az nem kötelező lenne inkább?) gesztusban...