BKV-figyelő

Tisztelt Hölgyem/Uram,

tegnap este (02.14) 9 óra körül utaztam a 149 villamospótló járattal. A buszon irózatos kipufógázszag volt, ami a busz állapotát elnézve nem volt csoda, de amellett hogy kellemetlen káros az utasok egészségére. A busz rendszáma: BPO-035.

Emelett sikerült tegnap a 906-os éjszakai járattal utaznom, ahol ismét jó példákat láthattam, hogy a BKV kezdeményezése az éjszakai jegyre nem igazán életképes. Aki jegyet vett elő és lyukasztot,t az normális vonaljeggyel tette ezt, szerintem az utasok jelentős része nem is tudja, hogy van éjszakai jegy. És az ellenőröket se zavarta, hogy nem éjszakai jegyet érvényesítettek.

Az egy buszon lévő 6 biztonságiőr/ellenőr sem tudta azonban a bliccelést megakadályozni, egy feltűnően részeg társaságból többen nem voltak hajlandóak jegyt vagy bérletet felmutatni, de nem lettek leszállítva. Ez elég kellemetlen érzés, hogy az ő lógásukat elnézik...

Hello BKV Figyelő!

Tegnap (2008. február 15, péntek) este negyed 7 körül utaztunk haza a 8-as busszal (a száma 1310), amikor barátnőm szóvá tette, hogy fúj be a hideg. Megnéztük, és a két ablak köztti fém el volt rohadva és repedve. Barátnőm készített róla fényképet és videót. A kérdésem az, hogy a nyolcezer forintos bérletbe már nem fér bele a biztonságunk? Miért küldenek ki az utcára ilyen gyatra álapotú buszokat?

üdv Rocko

Nem utasként, hanem közlekedési partnerként szeretnék néhány keresetlen szót szólni a BKV-ról.

Én nemigen járok a szóban forgó céggel, az elavult jegyrendszer borzalmasan drágává teszi az amúgy is lassú és kényelmetlen utazást, így csúcsidőben kerékpárral, azon kívül autóval járok a városban. Az utóbbi időben egyre ritkábban fordul elő, hogy kerékpáron ülve egy autós szándékosan az életemre törne, ellenben egyre gyakrabbá válik ez a jelenség a buszokkal, főleg a csuklósokkal.

A legutolsó alkalom már végleg kiakasztotta a tűrőképességemet, de mivel tanút nehéz szerezni, a feljelentésnek nem lenne sok foganatja. Mit érez az a buszsofőr, aki a csuklós Volvójával 10 centivel mellettem előz (nem buszsávban!), majd módszeresen elkezd az út szélére húzódni úgy, hogy ha nem állok meg időben, egyszerűen odanyom az útpadkához, vagy becsűr a kerekei alá. Mennyi megaláztatást kellett valakinek elszenvedni ahhoz, hogy ilyen piti, ám halálos veszélyt magában rejtő módon próbáljon elégtételt venni pillanatnyi erőfölényének kihasználásával?

Mit gondol egy ilyen alak olyankor, amikor 20 méterrel később a pirosnál bekopogok az ablakán magyarázatot kérve, ő pedig pökhendi arckifejezéssel mereven bámul ki az ablakán, tökéletesen tisztában lévén azzal, amit csinált, és amit felvállalni már nem tud. Nem hiszem, hogy bonyolult lenne egy olyan pszichológiai teszt elvégeztetése a sofőrjelöltekkel, amely kiszűri ezeket a sérült és közveszélyes alakokat. Különben előbb-utóbb valaki meghal. Én annyit megígérhetek, hogy a kamerám ezentúl élesítve lesz útközben, és minden újabb hasonló esetben feljelentést teszek.

Ádám

Kedves BKV Figyelő!

Mostanában gyakran olvasom ezt a blogot, hasznosnak és jópofának találom. Van, mikor egyetértek a beküldővel, van, amikor nem, azt hiszem, ez így természetes. Az is természetes, hogy egy ilyen írás mindig csak egy ember szemszögéből mutat éles képet, nem ritkán a levelekbe sarkítás és egyéb torzítások kerülnek. A témák azért nagyon hasonlóak, alapvetően a BKV-t szidjuk, illetve annak alkalmazottait, sajnos a legtöbb esetben jogosan (bár azért általánosítani nem feltétlenül kell, ha van néhány érdekes sofőr, vagy ellenőr, a legtöbbel nekem nincs bajom, mert, ha jól működik, ha kedves, akkor észre sem vesszük.)

Ha nem a BKV-t, akkor az azon utazó "átlag bunkó embert" vesszük elő. Én most egy picit másról írnék, és tényleg nagyon örülnék, ha kitennétek az oldalra, mert úgy gondolom, hogy kevesen gondolkodnak el az alábbiakon, pedig kéne. Ez is BKV-sztori, de picit más szemszögből. Egy "tapló utas" szemszögéből. Ja és még annyit az előzményekről, hogy, pont tegnap az volt az egyik hozzászólásom a BKV Figyelőn, hogy joga mindenkinek van utazni, a gyengébbnek a helyünket illik átadni. De jelen esetben a busz, az a néhány méternyi terület az egy szoros közösséget alkot. Egy jóérzésű kismama általában elkerüli a hatalmas babakocsival a legnagyobb forgalmat. Később megy, vagy kenguruval, vagy akárhogy (ahogy nálunk ez volt a divat). Cserébe hellyel kell kínálni. Idősebb embereknél ugyanez. Nem szégyen azt mondani, hogy bocsánat fiatalember, nagyon fáradt vagyok, engedje meg, hogy leüljek. És illik ilyenkor engedni. A többség enged is. De nem szabad túlzásokba esni, a köszönömöt, a kérést, távolról sem ismerni..A kedvesség és a figyelmesség nem olyan dolog, hogy az valakinek alapból jár, valakinek meg nem. Azt kapod, amit adsz.

Na és akkor a történet: ma utaztam délután 1-kor a 149-es villamospótló buszon. Felszálltam a Móriczon, volt még elég szabadhely, le is ültem. Elkezdtem olvasni (az Astoriára igyekeztem, az egyetemre). Ahogy ment szépen a busz az útján, hamar, nagyon hamar telt meg. Én az olvasásba feledkeztem, szerintem mind tudjuk milyen az. A melletted levő tömeg egy paca, arc és minden nélkül. Így megy ez, minden a normális állapotban, amikor valahonnan előttem és jobbra tőlem, egy idősebb (középkorú) nő hangosan, gyakorlatilag kiabálva így szól:"FIATALEMBER, HÉ FIATALEMBER!" Ekkor felnéztem, nem tudtam, hogy kinek szólnak. Nekem szólt, mert pont rám nézett a nő. Azt mondta, hogy hát nem szégyellem magam, hagyom, hogy ott álljon mellettem (aki mellesleg inkább mögöttem állt, még akkor is csak egy fekete kabátrészt láttam belőle) egy botos bácsi? Mit képzelek?! Mondtam erre, felemelt hangon és felháborodva, hogy na álljunk meg egy picit, nem látja, hogy olvasok? Ezt nekem honnan kellett volna látnom? A bácsi nyugodtan szóljon, kérjen meg rá, hogy álljak föl, mert fáradt és esküszöm, fölállok.