BKV-figyelő

A megannyi panasz közt gyakran elvesznek a pozitív történetek, vagy talán csak kevésbé figyelünk rájuk. Mondhatni nem hírértékű, ha valaki a munkaköri leírásának megfelelően végzi a munkáját.

Az viszont igen, amikor valaki a kötelezően elvégzendő munkáján túl segíti az utasokat. Edit a napokban egy ilyen esetnek volt tanúja. Remélem, sok olyan jólelkű ember dolgozik a budapesti tömegközlekedésben, mint amilyenekkel olvasónk találkozott.

Szeretnék elmesélni egy esetet. 2012. december 18-án, reggel kilenckor a Kőbánya-Kispest metróállomásnál láttam(én a bent álló szerelvényen ültem), amint egy hölgy (szerintem inkább forgalmi dolgozó volt, mintsem ellenőr, mivel nem volt nagyon melegen öltözve) segít egy idős néninek lehozni a lépcsőn a bőröndjét.

Ez szép, de nem ezért írtam. A segélykérőn beszélt valakivel, majd a hangosbemondón csak annyit hallottam, hogy kérdezi valaki, hogy "második kocsi?" Ő felelt, hogy igen. A metró elindult, és figyeltem a nénit, hogy ha kell, majd segítsek neki.

A meglepetés a Népligetnél ért: egy biztonsági őr várta a nénit lent a metrónál, hogy felvigye a csomagját! Ez nagyon emberséges és gyönyörű gesztus volt.

Manapság, amikor annyian szidják a BKV-t és az őröket, egy ilyen eset teljesen feldobja az embert.

Vajon életveszélyes-e a buszon bőrönddel utazó kollégista? Zsófi leveléből kiderül.

Egy újabb szép történettel szeretném gazdagítani a táratokat. Minap este a Batthyány tér - Békásmegyer HÉV-pótló buszon történt az eset. Szobatársammal utaztunk a buszon, amikor az egyik megállónál le szerettünk volna szállni. A busz közepéről már a megálló előtt elindultunk az ajtóhoz.

Az egyik utas már nemtetszését nyilvánította ki, hogy mi életveszélyesek vagyunk a bőröndjeinkkel. Természetesen nem hagytam szó nélkül, megjegyeztem, erőteljesen, de tisztelettudóan (mivel idősebb egyén volt), hogy "Ne is haragudjon, de hogyan máshogy közlekedjek a buszon, nem tehetek róla, hogy nem működik a HÉV".

Mielőtt még az ajtóhoz értünk volna, a buszsofőr becsukta előttünk az ajtót. Előre mentem szólni, hogy "elnézést, le szeretnék szállni" (Előttünk egy srácnak kinyitotta az ajtót, hogy leszállhasson. Utólag.) Nekem mutogatni kezdett, hogy nem hallja, majd lefékezett. Még egyszer elismételtem a mondatot, amikor kitépte a füléből a headsetet(!!!) és mutogatott, hogy őt nem érdekli, hogy mi leakarunk szállni, és tovább hajtott.

Már ez a két személy is eléggé felhúzott, amikor még egy utas elkezdte mondani a magáét. Nem tetszett neki se, hogy bőröndökkel mászkálunk. Már így is eléggé kihoztak a sodromból, és megmondtam neki, hogy " Ne haragudjon, de ha majd 300 km-ről utazik (mint a szobatársam) akkor majd pofázhat." Lenyomtunk egy szópárbajt, majd a következő megállónál leszálltunk.

A sok rossz mellé, most jöjjön egy kis jó: Olvasónk a táskáját véletlenül a villamoson felejtette, de ezt csak akkor vette észre, amikor a jármű már kiállt a megállóból. Felhívta a BKV ügyfélszolgálatát, ahol azonnal intézkedtek, és végül meglett a táska:

Szia BKV-figyelő!

Egy pozitív történetet szeretnék megosztani veletek. A mai napon délelőtt (2009. 05.16.) a párommal a 41-es villamoson utaztunk, majd a Gellért téren leszálltunk, hogy a 47-es villamossal folytassuk utunkat. A leszállás után vettük észre, hogy balga módon a villamos ülésén felejtettük az egyik fontos csomagunkat, a villamos pedig már elment. Egy pillanat alatt paffá lettünk, szinte biztosra vettük, hogy elvesztettük. A csomagban ruhák voltak, de a zsebeikben kb. 25eFt értékben pénz és utalvány volt.