BKV-figyelő

Tisztelt BKV!

Én nem tudom, hogy milyen módi ami a Deák Ferenc téri állomáson működik de az, hogy elnézést a kifejezésért de egy kis mitugrász göndör hajú gyerek megy az utas után és ordibál megjegyzést tesz rá az szerintem nem ide való. Többször is láttam már ezt a dolgot.

Legutóbbi eset július 28.-án történt meg velem. Hibáztam elfelejtettem mutatni a bérletem erre utánam jött ordibált velem természetesen megkérdeztem, hogy kinek képzeli magát mire a válasz itt ÉN VAGYOK A FÖNÖK ha nem tetszik .......... Ez a földalattiból jövet történ ezek után már azért sem mutattam meg a bérletem és elmentem. Miért tudja a Deákon mindenki kulturáltan végezni dolgát miért kell ilyen embereket felvenni? Ráadásul valami féle verekedős kesztyű is volt rajta . A számát nem tudtam leolvasni, mert nem volt kirakva a kitűzője.

Legyen szívesek kulturált embereket állítani ellenőrzésre mert a médiához fogok fordulni.

Köszönettel: Kovács László utas

Nagy vitát tartottunk néhány hete a Deák térről, amikor egy utast nem engedtek a kijárat felé a BKV biztonsági őrei. Sokan lehülyéztétek az utast, és kioktattátok, nem az nem kijárat. Hivatalosan nem is az, de ki lehet arra menni, legalábbis a BKV szerint

Tisztelt Dénes Balázs!

Köszönjük, hogy észrevételével megtisztelte Társaságunkat.  Őszintén sajnáljuk, hogy szolgáltatásunk igénybevétele során kellemetlenséget okoztunk Önnek, melyért ezúton szíves elnézését kérjük.

Tájékoztatjuk, hogy ahol munkatársaink Önt ellenőrizték az nem kijárat, nem aluljáró, hanem a 2-es és a 3-as metróvonalhoz vezető elosztó csarnok. Munkatársaink ezért kérdezik meg az úti célt, és ezzel a kérdéssel nem akarjuk senki személyiségi jogait csorbítani. Felhívtuk a levelében említett bejárati ellenőrzést végző biztonsági szolgálat munkatársainak és az esetlegesen a helyszínen szolgálatot teljesítő jegyellenőrök figyelmét, hogy az Utasok hivatkozása alapján (valamelyik kijárat igénybevételére való jelzés) természetesen a jegykezelésre való felhívást mellőzzék. Reméljük a továbbiakban hasonló eset, nem fordul elő.

Köszönjük, hogy időt és energiát fordított arra, hogy írjon nekünk, Társaságunk járművein kellemes utazást kívánunk Önnek.

Budapest, 2008. július 25.

Üdvözlettel: Szüts Katalin, ügyfélszolgálat-vezető
 

Néhány napja foglalkoztunk a Deák Ferenc térrel, és az átszállási lehetőségekkel. Viszonylag kulturáltan megvitattuk az útvonalakat és a kijáratot. Tegnap este arra jártam és körbenéztem. Egyértelmű tájékoztatást sehol nem találtam, csak annyi volt kiírva, hogy aki át akar szállni, az lyukasszon. Ebből én, mint utas arra következtetek, hogy aki nem száll át, az ne lyukasszon, csak menjen tovább a kijárat felé.

Ma ellenőrös napot tartunk, ami annyit tesz, hogy ellenőrös történeteket teszünk csak ki. Jöjjön következő olvasónk levele, akinek volt jegye, mégis meg akarták szívatni:

Kedves BKV Figyelő!

Régóta olvasom a blogot, de nem gondoltam, hogy egyszer írni is fogok nektek! Ami történt az egyszerre szánalmas és felháborító.

Július 2-án, szerdán délután utaztunk egy hölgyismerősömmel a földalattin a Vörösmarty utcától a Deák térig (maga az eset 14:35 és 14:40 között történt). Én vonaljegyet lyukasztottam, neki bérlete van. A Vörösmarty utcánál nem voltak ellenőrök, a Deák téren igen. Vagyis nem ellenőrök, hanem a mostanában igényesebben öltöztetett biztonságiak, ott álltak hárman (két férfi és egy nő) a jegykezelő automatáknál, ahol a két irányból leér a lépcső. Ismerősöm a hármas metróval akart továbbutazni, én találkozni készültem valakivel a hármas metró mozgólépcsőjével szemközti pékségnél, aztán a felszínre mentünk volna.

Itt kezdődtek a problémák. Az egyik őr elkérte a jegyemet, megnézte, és mondta, hogy ha tovább akarok menni, akkor lyukasszak jegyet. Mondtam, hogy a kijárat felé megyek. Erre ők: megváltozott a rend, ott nem lehet kimenni, csak átszállni; ha ki akarok menni, akkor menjek vissza a lépcsőn, és a földalattin keresztül tudok kimenni. Azt hittem, viccelnek, hiszen 16 éve erre járok szinte nap mint nap, és soha fel sem merült ilyen nonszensz. Mosolyogtam és mentem volna tovább, de akkor a termetesebb férfi (lásd a mellékelt képen) elém állt. Ha ki akartam kerülni, ő is arrébb ment, majd csatlakozott hozzá a másik férfi kolléga is. Lényegében sorfalat álltak előttem. Ha ki akartam kerülni, visszafelé tuszkolt. Ne érj hozzám, mondtam, mire ő: „mér’, miből vagy te, aranyból?”. Próbálkoztam érvelni, hogy azok is ugyanolyan kijáratok, tehát ott is ki lehet menni, de ez nem vezetett eredményre. Szó szót követett, mindenki ismételte a magáét (szerintük nem lehet arra menni, szerintem igen), a vita pedig egyre ingerültebb lett. Mondtam, hogy meg akarom ezt beszélni a főnökével, hívja ide, mire ő: „hívjad te!”. Egyre nagyobb hévvel ismételgették, hogy ott nem fogok kimenni, mire kifakadtam, hogy az a baj, hogy eleve csalónak gondolnak. Felajánlottam, hogy jöjjön el velem odáig és nézze meg, hogy valóban kimegyek és nem átszállok (hihetetlen, még én alázkodtam meg!), de azt válaszolta, hogy nem hagyhatja el a helyét.

Ennyi huzavona után ismerősömnél betelt a pohár, és rájuk kiabált, hogy miért azt b***tatják, akinek van jegye, ahelyett, hogy a bliccelőkre figyelnének. Ez annyira kizökkentette őket, hogy sikerült elhaladnunk mellettük. Talán két másodperc sem telt el, és ismerősöm után kiáltott valamit a nagyobb darab férfi. Hogy pontosan mit, arra nem emlékszem, arra viszont tisztán, hogy a „ribanc” szó szerepelt benne.

Ekkor szakadt el a cérna. Visszamentem a köpcöshöz. Mit mondtál? Ismételd el! Erre a szokásos biztonsági őr testtartás következett: 5 centire odajött és azt vicsorogta az arcomba, hogy „jól hallottad”, nyomatékosításképpen pedig egyik vállával megtaszajtott.

Nyilván nem álltam le öltönyben-nyakkendőben verekedni vele, helyette lefényképeztem a telefonommal, majd felmentem a forgalmi irodába, hogy segítsenek kideríteni az őrök felettesének elérhetőségét. Maximálisan segítőkészek voltak. Anélkül, hogy bármit szóltam volna, tudták, hogy panaszról van szó. Azt mondták, rendszerint nem lehet elérni az illetőt, és ez most is így volt, pedig nagyjából negyed órát vártam, és az irodaiak hívták őt vonalason is és a mobilján is. Azt hiszem, nekik, a munkájukat becsületesen végző BKV alkalmazottaknak is mélységesen elegük van abból, hogy ilyen alakokkal mossák őket egybe.

Felháborítónak tartom, hogy érvényes jegyem ellenére lényegében belém kötöttek. Azt, amit tettek, és azt, ahogy tették. Viselkedésükre nincs mentség.

Képtelen vagyok felfogni, hogy lehet, hogy egy céget ennyire nem érdekel az, hogy milyen kép alakul ki róla az emberekben. Csak itt, ezen a blogon már legalább tíz hasonló történetet olvashattunk a biztonságiakról. Ha a BKV egy versenyszférában működő cég lenne, már régen szerződést bontott volna velük. A főváros vezetése sem gondolhatja komolyan idegenforgalmi terveit, amíg ilyenek történhetnek.

Üdvözlettel: Agyoncs apó

Kedves BKV-figyelő!

Történetem 2008. május 27.-n reggel körülbelül 6:30 és 6 45 között kezdődött a Moszkva téren a metró bejáratnál. Történt ugyanis, hogy szerettem volna lemenni a metróba, mint megannyiszor, meg is mutattam az érvényes diákbérletemet az ott tartózkodó 2 ellenőr közül a fiatalabbiknak, aki egy erős mozdulattal, megpróbálta kitépni a tokot a kezemből.

Én sajnos már igen erősen tartom a kezemben mindig ezt, mivel emlékeim szerint ez az ellenőr már egyszer szó szerint kitépte a kezemből. Közöltem vele, hogy ez az én magántulajdonom, és azonnal engedje el. Ő ordibált velem, hogy meg akarja nézni a bérletem közelebbről, közben letegezett, amit nem tudok mire vélni. Többszöri felszólítás után volt csak hajlandó elengedni a tokomat. Én ezt lopási kísérletnek tudom minősíteni. Az ellenőr továbbra is alpári stílusban ragaszkodott a bérletem megtekintéséhez, én erre hajlandónak mutatkoztam, de csak úgy, hogy én veszem elő a tokból.

Először a diákomat nézte volna meg, meg is mutattam neki, majd a "mutassad a másik oldalát is!" mondat után úgy értékeltem a dolgot, hogy nem azért fizettem a bérletemért, hogy velem így beszéljen bárki is, és megyek inkább villamossal, így sarkon fordultam. Az ellenőr természetesen utánam jött, ordibált velem, hogy álljak a falhoz. Megkérdeztem tőle, hogy miért, ő azt mondta hogy mert rendőrt hív, és meg is lökött a fal irányába, vagyis megítélésem szerint kísérletet tett személyi szabadságom korlátozására, majd miután én próbáltam elhagyni továbbra is a helyet, többször utánam RUGOTT.

Ez véleményem szerint kimeríti a könyű testi sértés fogalmát. Továbbiakban amíg haza nem értem, ellenőrtől rettegve közlekedtem, hogy mikor melyik fog megverni az érvényes diákbérletem miatt. Feljelentést nem tettem, mivel egyedül voltam, semmit nem tudtam volna bizonyítani. Ellenben szeretném megkérdezni, mennyi értelme van a BKV felé jelezni a történteket, lehet-e ennek valami következménye, azon kívül hogy jól megvernek?