BKV-figyelő

Kedves Olvasók!

A BKV-figyelő mobil verziója jelenleg nem elérhető, de hamarosan ismét a rendelkezésetekre áll. Türelmeteket kérjük, köszönjük!

Üdv:

a Szerk.

Keresetlen szavakkal írta le Márton azt az esetet, amely a barátnőjével történt meg a minap a 2-es villamoson. Ezt a vonalat a közelmúltban a világ hetedik legszebb vonalának választották. A levél tartalma azonban azt mutatja: a modortalanság versenyében ennél is előkelőbb helyezést érne el.

A barátnőm kilenc óra előtt kb. 10 perccel szállt fel a Kossuth téren a 2-es villamosra november elsején. Volt jegye, de elmulasztotta kilyukasztani, ez idáig az ő felelőssége. A következő megállónál csatlakozott a történethez két ellenőr "kolléga".

Barátnőm felállt és a lyukasztóhoz lépett, mire az egyikük, alacsony, széles, köpcös, csíkosra borotvált szakállú, nagyjából öt ujjából négyen gyűrűt viselő baromállat, odaugrott, és "udvariasan" megkérdezte, hogy mi a francot képzelsz? Erre a sajátjánál kulturáltabb választ kapott, miszerint a dolog az, aminek látszik, és hát bizony lyukasztana egy jegyet, vagy ha ez nem lehetséges, szeretne leszállni.

Aláírom, hogy ezt az ellenőrnek van joga nehezményezni, azt viszont már nem, hogy a kolléga megpróbálja elszedni a barátnőmtől a lyukasztatlan jegyét, majd mikor az érthető okokból felzaklatva a történtek miatt, megpróbál leszállni, könyökkel izomból oldalba veri, majd utánamegy, nekilöki a villamos oldalának, és közli, hogy a f*szát belerakja a szájába, egyébként meg "egy ribanc vagy".

Nemigen hatotta meg az urat az sem, hogy szegény lány zokogógörcsben tör ki emiatt a bánásmód miatt, és végül, miután még a tisztelt ellenőr rántott egyet-kettőt a kabátján, ki tudja, miben reménykedve, elszaladt, majd végül biztos távolból hívott egy taxit (ami egyébként nagyjából egy vonaljegy árából el is vitte a munkahelyére).

Szeretném közölni, hogy ha legközelebb együtt utazom a barátnőmmel, és találkozunk ezzel az úrral valamilyen járaton, vélhetőleg a földdel teszem egyenlővé, de legalábbis megpróbálom, magam sem vagyok kicsi, és ha neki néhány foggal kevesebb lesz, már boldogabban fekszem le éjjel.

De esetleg, hogy ezt megelőzzük, kérem, vizsgálják ki, ki volt akkor "szolgálatban", és ha sikerült lokalizálin a parasztját, barátnőm örömmel vállalja a szembesítést.

Néhány éve kezdtem biciklizni Budapesten. Eleinte tartottam a forgalomtól; buszok, villamosok jönnek mennek, a körút keskeny, a sebességhatár csak papíron 50 km/óra. Aztán rájöttem, hogy a legkevésbé a buszoktól kell félni, hiszen vezetőik profik, tapasztaltak, óvatosak. Nem is lehetne ez másképp, hiszen hatalmas a felelősségük.

András nevű olvasónk a napokban volt tanúja az alábbi esetnek. A történetben szereplő buszvezető szakértelmét levélírónk sem vitatja, a hozzáállása viszont felvet kérdéseket.

2012. október 30-án egy 97E jelzésű, csuklós Volvo buszon utaztam, ami 18:05-re érkezett be az Örs vezér terére. Rendszáma FJX-190 volt. A buszt egy ősz fickó vezette, aki a gyógyszergyár előtt eszeveszett tempóba kezdett és lassítás nélkül ért a kanyarokba. Mondanom sem kell az utasok csak úgy csüngtek a kapaszkodókon.

Ez így ment egészen addig a kereszteződésig, ahol a busz találkozik a 3-as villamos vonalával. Ugyanis itt a buszt beérte egy kerékpáros, akit az utolsó kanyarban majdnem eltiport a vasbehemót. A bringás kérdőre vonta a sofőrt, idézem: "Te állat! 70-nel vetted be a kanyart! Leért a busz alja!" Itt hagy jegyezzem meg, majdnem derékszögű kanyarokról beszélünk.

A lényeg, hogy a bringás mondta volna tovább a magáét, de buszvezető közbevágott, mégpedig olyan alpári módon, hogy azt már nem idézném, mert nem tűrné a nyomdafestéket. A szócsata után a bringás tovább haladt, a sofőr pedig a piros jelzés ellenére követte a kerékpárost a kereszteződésbe, és támadó, morgó hangot kiadva többször ráhúzta a kormányt.

Szerencsére a bringás balra kanyarodva elmenekült, a busz meg jobbra fordult, igaz már jócskán átlógott a másik sávba, ahol az út többi részén előszeretettel haladt a záróvonalat semmisnek véve.

Kérem továbbítsák a levelem oda, ahova kell, és remélem levelemmel hozzájárultam ahhoz, hogy az ilyen embereket eltüntessék az utakról, főleg a tömegközlekedési eszközök volánjai mögül.

A napokban elterjedt egy fotó (forrás: VEKE) a neten a BKK ellenőreinek új karszalagjáról. A rajta lévő angol nyelvű felirat szerint nem a jegyeket és a bérleteket ellenőrzik majd, hanem a jövedelmet, el is indult a vita róla, jó-e így vagy sem. Majd kiderül.

Az mindenesetre biztos, hogy - ha nem is az angol nyelvű felirat miatt - a jelenlegi helyzet félreértésekre ad okot; ez itt, a blogon is téma volt. Az ellenőröket mindenki BKV-ellenőrnek nevezi, ma még a karszalagjukon is ez áll, noha hónapok óta a BKK alkalmazásában állnak. És akkor még nem említettük a külsős cégek által említett biztonsági őröket.

A fenti ellentmondásra hívta fel a figyelmet egy olvasónk, aki állítása szerint a BKV munkavállalója.

Ismeretes, hogy 2012 májusától a jegyellenőrök, jegyvizsgálók BKK-s munkavállalók lettek. Megkérdezném a kedves olvasókat, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy mind a mai napig a jegyellenőrök, jegyvizsgálók BKV-s, fényképes igazolvánnyal és BKV-s karszalaggal végzik munkájukat? PR hülyeségekre, autómatricákra van pénz, igazolványcserére nincs?

Úgy tudom, hogy jegyellenőri, jegyvizsgáló munkát csak fényképes igazolvánnyal és karszalaggal lehet végezni, és egy BKK-s munkavállalónak (akinek már nincs semmilyen jogviszonya a BKV-val) nem lehet BKV-s igazolványa és karszalagja.

Felmerül bennem tehát, hogy egy ekkora szolgáltató cég, mint a BKK, már régen rendezte volna ezt a problémát, tehát logikus következtetés, hogy ha egy BKV-s jegyellenőrt látok munkát végezni, az valamilyen kamu ellenőrzés lehet, aki alkalmasint saját zsebre dolgozik, hiszen BKV-s jegyellenőr már nincs.

Ajánlom mindenkinek a figyelmébe ezt az anomáliát, valamint igyekszem mindenkit figyelmeztetni, hogy egy BKK-s szabadjegy (egyfajta utazási igazolvány) nem minősül fényképes jegyellenőri igazolványnak.

Amennyiben ezen kis levelem, figyelemfelhívásom nyilvánosságra kerül a figyelőben, kíváncsi leszek, mennyi idő kell elteljen ahhoz, hogy egy ekkora cég végre BKK-s ellenőri igazolvánnyal lássa el a munkavállalókat...

Mitől veszteséges a közösségi közlekedés? Veszteséges-e egyáltalán? Kinek a dolga finanszírozni? Ki profitál abból, ha az állam támogatja a tömegközlekedést? Ezeket a kérdéseket feszegeti levelében Gergely nevű olvasónk.

Hogy egy államnak mennyire kell/szabad belefolynia a gazdaság működésébe, politikai kérdés. Mást gondol e kérdésről a konzervatív, a szocialista, és mást a liberális. Hogy kinek van igaza, azt évtizedek alatt sem sikerült egyértelműen eldönteni. Demokráciában élünk, így mindenkinek meglehet a saját véleménye.

De akad egy közös pont. Ha valahol a piac nem működik hatékonyan, akkor be kell avatkozni. A legjobb tankönyvi példák között van az a helyzet, amikor a szolgáltatás haszonélvezői közvetlenül nem járulnak hozzá a költségekhez. Miért? Például azért, mert nem azonosíthatóak. Vagy mert nem lehet a nem fizető embereket kizárni a haszonélvezők közül. Vagy mert a haszonélvezők jelentős részén nehéz lenne behajtani a költségeket.

Legyen szó MÁV-ról, BKV-ról, fővárosi vidámparkról, s sok más dologról, nagyon sokszor halljuk, hogy egyik-másik állami/önkormányzati cég vesztességes. Sokszor halljuk, és a politika többnyire abban is egyetért, hogy rengeteget költünk ezek mindegyikére. Csakhogy van egy apró baj. Látott már valaki mondjuk nyereséges tűzoltóságot? Mert én még nem.

A közösségi közlekedés pedig pontosan ugyanúgy közfeladat mint a tűzoltóság. Egy közfeladatot ellátó szervezet nem lehet vesztességes csak alulfinanszírozott. Esetleg ezek mellett pazarló. Vagy felesleges. Vagy az adott feladat ellátására alkalmazott szolgáltató versenyképtelen, és ezért szükségtelenül drága.

De mitől is közfeladat a tömegközlekedés, miért kell állami beavatkozás, állami finanszírozás akkor, ha a világban van rá profitorientált megoldás. Miben más a Budapesti HÉV mint egy profitorientált magánvasút által kiszolgált vasútvonalon folyó elővárosi közlekedés? Mert a tömegközlekedés haszonélvezői között olyanok is szerepelnek, mint a plázák (jó a közlekedés), vagy az autósok (kisebb a dugó, kevesebb üzemanyagot égetnek el), vagy a cégek, befektetők, alkalmazottak. Vagy éppen az önkormányzat, az állam.

Ha nem lenne tömegközlekedés, több iskola kellene, vagy azokat drágább lenne üzemeltetni (iskolabusz). Ha nem lenne tömegközlekedés, drágán autóznánk a dugóban, akkor bizony drága lenne munkába jutni. Sokan nem is mennének dolgozni. A strukturális munkanélküliség, a romló volumenhatékonyság csődhullámot indítana el.

Az Audiban ülő manager is elveszthetné a munkáját, lakását, stb. Vajon ő vesz bérletet? Vagy a saját hasznával arányosan vesz bérletet a Mammut, a Westend? Nem csak a BKV kapcsán merül fel az, hogy a felhasználó nem fizet. Vajon melyik Budapesti szállásadó fizetett a vidámparknak, hogy valaki a bécsi Práter helyett Budapestet választotta, és nála szállt meg?

Hogy fizetne az egészségügyért az, akit azért nem ér el és öl meg egy járvány, mert az első betegeket kezelik (ezért a kötelező egészségbiztosítás). Azt, hogy aki profitál az adott szolgáltatás létéből, az a költségeihez is hozzájáruljon jelenleg csak az adórendszeren keresztül lehet megvalósítani. Ez klasszikus állami feladat, és ez lenne az adózás célja. Erről az újraelosztásról kell beszélnünk.

Ugye nem lep meg, ha ez után azt mondom: elvárás az, hogy a BKV működése az adóbevételekből az államnak, a fővárosnak és a kerületeknek pénzbe kerüljön. Hiszen a tömegközlekedés haszonélvezőitől a szolgáltatóig az ő feladatuk eljuttatni a pénzt. Első körben a BKV vesztességéből rögtön felejtsük el a kamatokat. Ha a finanszírozás rendben lenne, ezeket a BKV nem fizetné. A finanszírozó (az állam) esetleg igen.

Második körben: Az árkiegészítés nem a BKV-nak, a MÁV-nak adott pénz, hanem az ingyen/kedvezménnyel utazóknak adott juttatás. Csakhogy itt az állam nem fizeti ki annak a teljes piaci értékét. Azaz tulajdonképpen itt elvonás is jelentkezik. Felejtsük el az infrastuktúra fejlesztésre való nagyberuházásokat, stb., csak az üzemeltetésre figyeljünk. És olyan évet figyeljünk meg, amikor éppen nem több év vesztességét fizetik ki, hanem azokat az éveket, amikor összegyűlik a hiány, mert nincs rendkívüli támogatás.

Tudom, még mindig van normatív támogatás az államtól, akad pár kerületi és agglomerációs megrendelés, stb., de látszik, hogy a főváros már problémás. De van más is. A BKV önkormányzattól bérel ingatlanokat, sőt a kapott támogatásból ki kell gazdálkodni a BKV és az alkalmazottai által befizetett adókat is. Igen, tranzakciós adóstól, mindenestől.

4 eset lehetséges:

1. A BKV többet tesz bele a közösbe, mint amit kivesz. Ez esetben messze nem pénznyelő, hanem az állam a tolvaj, a politikusok hazudnak.

2. A BKV ugyan többet vesz ki a közösből, mint amit beletesz, de(!) ha sok BKV alkalmazottból hirtelen munkanélküli lenne a segélyezésük még rosszabb lenne. Így foglalkoztatásra költünk segélyezés helyett. Ekkor a politikusok még mindig csúsztatnak, cseppet sem pénznyelő a BKV.

3. A BKV ugyan valóban támogatást kap, de ez nem éri el az EU-ban megszokott szintet (bevételek eloszlása: 1/3 az utasoktól, 1/3 az államtól, 1/3 önkormányzatoktól). Ekkor a politikus még mindig hazudik.

4. A BKV ennél több pénzt nyel el. Ekkor mondana igazat a politikus, aki pénznyelőnek mutatja be a tömegközlekedést. Sok szerződést, stb. kellene átnézni, hogy el tudjuk dönteni, éppen egy adott évben az első vagy a második helyzet az igaz.

De jelenleg ezen a határon van a BKV. A politika itt hazudik. De ettől még tény marad: A BKV válságban van. És ezért csak részben felel az, hogy az állam, az önkormányzat nem biztosít elég forrást, s szintén csak kis részben felel ezért a bliccelők hada. Ezek a problémák, és a vezetőség körüli botrányok a jobban működő vidéki szolgáltatóknál is megvannak.

A témát folytatjuk.