BKV-figyelő

A lenti történetet olvasónk, Dóra küldte nekünk még júliusban. A történet lényege, hogy az Örs vezér terén vett egy havi BKK bérletet, amit kifizetett és elvileg át is vett, azonban a bérlet nem volt sehol. A pénztárossal majd' egy órát vitázott arról, hogy most akkor ki hibázott, és hol lehet a bérlet, a szelvény azonban nem lett meg.

FONTOS! Dóra tudja, hogy hibázott, mert nem járt el kellő figyelemmel a bérlet átvételekor, éppen ezért nem is panaszkodni szeretne, csupán a történetét osztja meg veletek, hogy ne kerüljetek hasonló helyzetbe.

Kedves Mihály!

A lenti kedves kis történet a mai napon történt meg velem és nagyon kíváncsi vagyok, arra hogy valaha bárki járt-e így pórul, mint én. Elöljáróban csak annyit, hogy ma vettem egy havi BKV bérletet, amiért fizettem, elvileg átvettem, gyakorlatilag pedig mégsem vettem át. Több, mint egy óra várakozás után sem jutottam dűlőre a pénztárossal, állította, hogy ő kiadta a bérletet. Kicsit hosszú a sztori, de talán hasznos lehet; mindenki legyen óvatos, mert szeles időben "elszállhat" 9 800 forintja.

07.23-án az Örs vezér téri, HÉV megálló melletti BKV 'bódéban', balról a második működő pénztárnál vásároltam 30 napos bérletet 8 óra 20 perckor. Számlát kértem és kaptam. A pénztártól balra eltávolodva készültem eltenni a bérletet (beírni az igazolvány számát) és a papírokat, amikor észrevettem, hogy csak a számla és a bankkártya ’slip’ van a kezemben. Azonnal szóltam a pénztárosnak, hogy a bérletet elfelejtette kiadni. A hölgy állította, hogy kiadta, illetve megmutatta, hogy a bérlettömbről is hiányzik a 0076-os sorszámú bérlet. Én felajánlottam, hogy akár a táskából és a pénztárcámból is kipakolok ha szükséges, bizonyítandó, hogy nem visszaélni kívánok a helyzettel, hanem ténylegesen nincs nálam a bérlet. Erre azt a választ kaptam, hogy neki ahhoz semmi köze, hogy mi van az én tárcában és amúgy is „biztosan elfújta a szél”. Két mögöttem várakozó utas is jelezte a pénztárosnak, hogy se közel, se távol nincs nyoma a  bérletnek a földön. A pénztáros hölgy továbbra is csak azt hajtogatta, hogy márpedig ő azt kiadta, és még a mellette ülő kolléganője is látott valamit szállni a szélben és az ő előtte várakozó utasok is biztosan látták –szólni bezzeg nem szólt senki.

Kérdésemre, hogy most mit tehetek, a pénztáros azt a választ adta, hogy a helyszínen nincs senki, akinél panaszt tudok tenni, hívjam fel telefonon a kispesti kirendeltséget, vagy menjek vissza 13:00 órára, amikor zárja a pénztárt és majd akkor "jól meglátom", hogy nincs plusz bevétel a kasszában (ezt elhiszem, hiszen a szelvény már nem volt a tömbben, a bankkártyás tranzakciók jegyzékére is fel volt vezetve, azaz hivatalosan eladták és ki lett fizetve; csak én nem vettem át). Miután jeleztem a pénztárosnak, hogy addig nem távozom, amíg nem oldjuk meg valahogy a helyzetet, azt mondta , hogy ha nekem „erre van időm” akkor ellenőrizhetik az egyik kollégájával a kasszát – mondtam, hogy nyugodtan, megvárom, csak történjen végre valami. Időközben egy hölgy kijött az ’épületből’ és együtt kerestük a földön a bérletet – nem találtuk. Benéztünk a forgótálca alá is, hátha oda csúszott be a szelvény. Valamit láttunk alatta, ezért kértem, hogy próbálják meg felszedni azt; nincs erre szerszám, kaptam a választ.

Több, mint egy órát vártam, majd szó nélkül leeresztették a rolót, kitették a zárva táblát , kiékelték a forgó tálcát. A roló mögött még így is látszott, hogy van ott valaki, így tovább vártam. Aztán végül már senki nem volt a pénztárban, így 1 óra 15 perc várakozás után eljöttem, mivel  dolgozó ember lévén be kellett érnem a munkahelyemre.

Tehát hivatalosan eladásra került 9 800 HUF értékben egy bérlet, amit a vevő NEM VETT ÁT. Hogyan bizonyíthatom, hogy nem kaptam azt meg, ha a helyszínen nem tudtam mit intézkedni? Hogy bizonyítja egyáltalán a pénztáros, hogy kiadta - nem kellene talán az átvételt aláírással igazolni? Lehet, hogy nem megfelelő a kiadási eljárás? Talán másvalaki fogja majd használni? Származhat-e valakinek/valakiknek anyagi előnye a bérletek újra-eladásából?

Hányszor fordulhatott elő hasonló eset? Ha többször is előfordult, nem merül-e fel a pénztárosén kívül a BKV/BKK felelőssége is?Miért nem adtak lehetőséget videofelvétel megtekintésére? Esetleg hivatalos panasz-bejelentés után van csak erre lehetőség - akkor miért nem mondták legalább ezt?

Lehet, hogy rajtam kívül többen is feltették már ezeket a kérdéseket magukban, de nem akartak bosszúságot és/vagy nem akartak időt pazarolni felesleges panaszlevelekre, mert úgy hitték, úgysem történik semmi.

Vagy tényleg a szél volt a hibás? Bárcsak kiderülne! Akkor megnyugodnék, hogy én voltam vak és béna, és sűrű elnézés-kérések közepette megkövetném a pénztáros hölgyet!

B. Dóra

Olvasónk azért fordult hozzánk, illetve a BKK-hoz panaszával, mert állítása szerint a 291-es busz menetrendje minden előzetes egyeztetés és bejelentés nélkül módosult. Az utas szerint a változásokkal több utast megszívattak, főleg azokat, akik a hajnalai, illetve a késő esti órákban járnak dolgozni. Részletek alább.

Tisztelt BKK!

Mély fájdalommal vettem tudomásul azt, hogy minden előzetes bejelentés, tájékoztatás, vagy információ  - gondolok itt paraméter-könyv változásról, megállóban elhelyezett kis sárga fecni, vagy e-mailes tájékoztatás - nélkül egyszer csak amúgyan önkényes formában, természetesen az utazóközönség megkérdezése, és véleménye nélkül, a 291-es viszonyszámú, a rózsadombon keresztül Zugligetbe (ismertebb nevén Disznózug), állomásara közlekedő autóbusz menetrendje módosul.

A baj az, hogy néhányunk reggel hatra jár dolgozni, és a Zugliget libegő állomásról az 5 óra 31 perckor induló autóbusszal jókedvűen ért a munkahelyére. A másik baj, hogy ugyanez a népség két műszakban dolgozik, és az este tíz órakor a gyárat elhagyó honfitársainknak, nagyon nagy segítség volt a huszonkettő tizenöt, rosszabb esetben a huszonkettő óra negyvenöt perckor a Nyugati pályaudvar metróállomásról induló busz.

Ezzel szemben a valóság, az új menetrend, az újonnan valami autóval közlekedő, az utasok érdekeit soha nem néző, nyikhaj, anyuci elkényeztetett fiának fejéből kipattanó ötlet magasból tesz minden fent említett budapesti lakosra, minden relatíve szegény, a jelen benzinárak mellett tömegközlekedési eszközre kényszerülő, egyébként sokat adózó, azaz sokat kereső, a közért sokat tevő (lsd.: szelektív szemétgyűjtő, a hajléktalanokat pénz helyett kenyérrel és párizsival támogató, a másikért bármit meg tevő) emberre. 

Ez a módosítás gyökereiben szünteti meg a demokráciát, különös tekintettel arra, hogy a szomszédos 22-es vonalon fél évente végeznek forgalomszámlálást, itt ilyen még soha nem volt.

A sofőrök minden reggel illedelmesen köszönnek, de soha nem kérdezték meg, hogy máshogy meg tudom-e oldani az utazást. El találok-e a melóba 291-es nélkül, sőt egyáltalán tudom-e, hol lehet felszállni a közeli (15 perc gyalog) 22-es buszra.

És ez még csak az indulás volt, most egy picit nézzük meg a hazafelé kavirnyászó barátainkat, mivel, aki elment dolgozni, munka után haza is szeretne jönni. Nekik tájékoztatásul közlendő, hogy nem fog. kész ennyi, nem fog hazajutni, hacsak nem gyalogol hegynek felfelé intenzív húsz percet.

Ezen információk figyelembe vételével kérem Önöket (bár szívem szerint ez kisbetűvel írtam volna), hogy nézzenek utána az elhagyott járatoknak, hátha valahonnan egy Ikarus 415 mégiscsak indítható a fent említett viszonylat hiányzó időpontjaiban.

Bizonyos vagyok abban, hogy ezek a járatok pótolhatók, különös tekintettel arra, hogy eddig minden probléma nélkül közlekedtek nagyobb buszok is erre felé.

Tarlós István főpolgármester programja alapján, a Fővárosi Önkormányzat megbízásából eljáró közlekedésszervezőként a Budapesti Közlekedési Központ július 1-jén indította el a Dunán három hajójáratát. Az első két hónap tapasztalatai alapján bátran kijelenthető, hogy sikertörténet az újraszervezett dunai hajóközlekedés. A hajójáratok elindítása óta töretlen az érdeklődés a Duna budapesti szakaszán közlekedő D11-es, D12-es és D13-as járatok iránt, a hajók – különösen a délutáni órákban és hétvégéken – gyakran maximális kihasználtsággal közlekednek, az utasszám-adatok messze meghaladják a tervezéskor várt értékeket: az első két hónapban több jegy fogyott, mint amennyivel az egész félévre számoltunk.

A három hajójáratot a korábbi – jóval kisebb kihasználtságú, a hagyományos jegyekkel és bérletekkel nem igénybe vehető – vonaljáratok helyett indította be a Budapesti Közlekedési Központ, a meglévő hajóparkot használva, de teljesen új útvonallal, megállókkal és menetrenddel. Az európai uniós források bevonásával megújított kikötők arculata is jelzi, hogy a projekt elsődleges célja a hajózás közösségi közlekedési elemként történő elfogadtatása volt. Ezt a célt szolgálja a hajójáratok integrálása a budapesti viszonylatjelzési rendszerbe, de ez köszön vissza a viteldíjak körében is: a hajók a BKK napi- és hetijegyeivel, illetve Budapest-bérlettel vehetők igénybe.

A járatokon hétköznap összesen 7 hajó teljesít szolgálatot két viszonylaton, a D11-es (Újpest, Árpád út - Kopaszi-gát) és a D12-es (Rómaifürdő - Kopaszi-gát) járaton. Hétvégenként a Rómaifürdő és a Kopaszi-gát között közlekedő D13 járaton 5 hajó van forgalomban. A kezdeti tapasztalatok alapján július közepe óta módosított menetrend szerint, napközben sűrűbben és hosszabb üzemidővel közlekednek a járatok, délen pedig mindhárom viszonylat a Kopaszi gáttól indul. Az új menetrendben az első napokban jellemző késések már megszűntek, a hajók ma már a meghirdetett menetrendnek megfelelően szállítják az utasokat. A megnövelt kapacitásra lényegében folyamatos az igény, nem következett be a – sokak által megjósolt – visszaesés az első heteket követően.

A hajójáratok 2012. II. félévére eredetileg tervezett mintegy 63.000 helyszínen váltott vonaljegyéből júliusban 38.277, míg augusztusban 36.247 db fogyott, azaz már az első két hónap alatt a féléves terv 118,3%-a teljesült – így éves szinten akár a tervezett bevételek dupláját is generálhatja a megújult szolgáltatás.

A Budapesti Közlekedési Központ számára a dunai menetrend szerinti hajózás megindítása kiemelten fontos lépés volt, hiszen az elmúlt évtizedekben nem közlekedtek hasonló, a városi tömegközlekedés rendszerébe illeszkedő hajójáratok a fővárosban. Az adatok tükrében a Fővárosi Önkormányzat és a BKK átfogóan megvizsgálja a szolgáltatás továbbfejlesztésének hosszú távú lehetőségeit.

Budapest, 2012. szeptember 3.
Budapesti Közlekedési Központ

A fenti képen látható kör nem azt hivatott jelölni, hogy a jegypénztárhoz ott kell várakozni. Az egyszerű galambürülék, ami a pénztár épületének a tetejéről kerül a járdára, vagy rosszabb esetben az utasok ruházatára. A jelenség azért érdekes, mert mint arról hónapokkal ezelőtt beszámoltunk, a BKV majdnem 4 millió forintot költ madárriasztásra. Az akkor kifogásolt szerződést a cég sajtóosztálya úgy kommentálta, hogy madárriasztásra azért van szükség, mert a műszaki berendezéseket meg kell védeni a galamboktól, az utasokat pedig a madárürüléktől, tüskék telepítésével. Úgy néz ki ebből a pénzből ennyire futja csak...

Olvasónk, Balázs az alább olvasható levelében egy higgadtnak egyáltalán nem nevezhető buszvezetőt szeretne bemutatni nektek. A sofőrrel először 6-7 évvel ezelőtt találkozott a 9-es busz vonalán, ahol egy műszaki hibás buszt vezetett. Sofőrünk annyira kiakadt azon, hogy a busza nem akar indulni, hogy az ülésben ugrált, csapkodta a kormányt és a műszerfalat. Hasonló jelenetet adott elő pár nappal ezelőtt is:

Tisztelt BKV-figyelő!

A BKV honlapján számomra nehézkes volt megtalálni, milyen e-mail címre küldhetek panaszt, úgyhogy nagy örömömre szolgálna, ha valamilyen formában ezt a levelemet továbbítaná feléjük. Leszögezem, hogy a történet túlzásoktól és csúsztatásoktól mentes, kiválóan emlékszem minden részletre, amelyeket a saját szememmel láttam és fülemmel hallottam.

A történet úgy 6-7 éve kezdődött. A 9-es busszal utaztam kora délután Kőbánya, városközpont irányába, és az utolsó megálló előtt, a Szent László téren egy akkor újonnan, de maximum 1 éve beszerzett Volvóval a balra kanyarodó sávban álltunk a piros lámpánál (jobbra mellettünk két másik, egyenesen haladó sáv, zöld jelzéssel, dinamikus forgalommal). Amikor zöldre váltott a lámpánk, a busz nem akart elindulni.

A sofőr (ő játssza a történetben a főszerepet) jó magyar módjára elkezdett káromkodni, és csapkodni a kormányt, kezelőszerveket, mindent, meg ugrált az ülésében idegességében. Kisvártatva lenyugodott, ekkor kivágta az elakadásjelzőt, leállította a motort, újraindította, ellenőrizte, hogy sebességben van, kéziféket oldotta, és elvileg semmi akadálya nem lett volna, hogy induljunk, de a busz valamiért nem mozdult. Sofőrünk elkezdte szidni a svédeket, Demszky-t, tarkítva hangos káromkodásokkal, és rángatta a kormánykereket, ütötte, majdnem szétverte a fülkét. Végső elkeseredésében a mellettünk épp akkor újrainduló forgalom dacára kinyitotta az ajtókat. A buszon nem volt akkora tömeg, hogy ne tudtunk volna vigyázni, ne essünk a fél méterre elsuhanó autók elé/közé, de véleményem szerint ez így akkor sem megengedhető.

Tetézte a helyzetet, hogy mikor végre valamilyen csoda folytán el tudtunk indulni, a következő zebránál (amely nem lámpás, egyértelműen a gyalogosé az elsőbbség) egy kislány a sofőrünk szerint nem elég gyorsan szedte a lábait átkelés közben, és mikor elhaladt előttünk rádudált és ráhúzta a buszt (!), mint egyes idióták a biciklisekre szokták ráhúzni.

Mindezek után én leszálltam, nem várva meg az utolsó megálló és a végállomás közti történéseket. Arra gondoltam, talán fáradt, valami családi problémája van, esetleg olyan esemény történt vele, ami után nem kapott megfelelő pszichológiai stb. kezelést. Az évek múltával nem felejtettem el ezt a napot, és mivel eddig nem találkoztam a sofőrünkkel, azt hittem, rég otthagyta ezt a munkát, hiszen szemmel láthatóan idegroham kerülgette minden második percben.

Ami tegnapelőtt történt, az viszont már megdöbbentő, több szempontból is. Azért írok, mert megjegyeztem a busz adatait. Szóval fentebb részletezett sofőrünk tegnapelőtt, aug 23-án a 68-as viszonylaton teljesített kifogástalannak messziről sem nevezhető szolgálatot a BPI-767-es buszt vezetve, 9:15 és 9:30 között haladt a Sibrik Miklós úton, a Vas Gereben utca irányába. Én az ő busza előtt közvetlenül haladó 85-ös leghátsó ajtajánál állva a hátsó ablakon át egy egészen más szemszögből nézhettem ismét végig, ahogy ez az idegileg meggyötört, bár fiatal férfi újból eljátssza ugyanazon elemekre épülő megdöbbentő cselekvéssorozatát, mint 6-7 éve.

Egyből beugrott, hogyha ő ezt azóta, sőt még talán régebb óta így csinálja, azzal sok ember életét keseríti meg, a kislány példájából látva pedig még akár veszélyezteti is. A Gőzmozdony utcai megállónál ugyanis a mi buszunkról is sok idős hölgy tartott a mögénk beérkező 68-asra, mivel az megáll a kispesti piacnál. Ez a sofőrnél kiütötte a biztosítékot, látszólag türelmesen megvárta, amíg mindenki felszáll, azonban amikor első lehetősége nyílt becsukni az ajtókat, újból elkezdett ugrálni az ülésében, izomból csapott az ajtózáró gombokra és gyilkos pillantásokat vetett az utasközönsége irányába. A kormányt is rángatta racionális ok nélkül, de ez már csak hab a tortán. Természetesen sietsége nem vezetett sehová, mert ott állt 20 centire előtte a mi 85-ösünk. Hasonló mozzanatok zajlottak le a Gergely utcai megállónál, ahol még mindig közvetlenül előtte haladtunk. Utána leszakadt.

Azt hiszem, talán túl részletesre is sikerült a beszámoló, amelynek valóban minden mozzanata fényképként él még bennem. A tanulságot mindenki, de főleg a BKV vonja le magának. Köszönöm, ha helyet kap ez a blogon és eljut a illetékesekhez.