BKV-figyelő

Kedves BKV-figyelő!

Ma (V. 29.) történt az a megdöbbentő eset, ami jól mutatja a BKV-dolgozók egyre közönyösebb és bunkóbb hozzáállását a drága bérletet megvásárló utasokhoz.

Az Árpád-híd felől utaztam metróval a Deák tér irányába. A Lehel térnél egy idős hölgy próbált mankóval felszállni a metró kocsiba, de sajnos lassú mozgásának következtében nem sikerült ezt időben megtenni, ezért a záródó ajtók rácsapódtak.

A néni az ütéstől elesett, a fejét beverte a márványba, és szinte magatehetetlenül terült el a gumiperonon. Az ajtók ettől ki is nyíltak, mire többen odaszaladtunk, hogy segíthessünk az idős hölgynek. A metró közben állt, és valahol azt vártam, hogy jön majd a metrószerelvény vezetője, és kötelességből illetve emberiességből megkérdi ő is, hogy megsérült-e súlyosan, és hogy segíthet-e valamiben?

De nem ez történt. Kb. fél perc dilemma után az ajtók záródtak, majd a szerelvény megindult úgy, hogy a fekvő hölgy és még vagy három ember a peronon tartózkodott.

Ha jól tudom, ilyenkor a vezetőnek kötelessége volna a segítségnyújtás, de ha ez derogál is esetleg neki, addig tilos elindulnia, amíg tartózkodnak a peronon. Pláne, ha többen is, köztük egy félig eszméletlen néni. Ez minimum életveszélynek tett ki bennünket a felelőtlen és gondatlan vezető.

A szerelvény számát a döbbenettől sajnos nem tudtam felírni, de az egyik fiatalember - aki szintén ott segédkezett - elmondta, hogy pontosan 9.46-kor indult el Kőbánya-Kispest irányába.

Nagyon remélem, hogy ezt a barbár, tahó metróvezetőt elbocsátják az állásából, s legközelebb nem az én nagymamámat, vagy a terhes nővéremet hagyja cserben és teszi ki ekkora veszélynek.

Üdv,
Nóra

Szervusz Figyelő!

Ma reggel az Arany János utcai metrómegállót elhagyva érdekes jegyárusító sufnit fedeztem fel a kijárat mellé telepítve: egy piros tetejű faházacskából fogják a jegyetbérletet árusítani -- már, ha szokás szerint el nem fogy. A kiadóablaktól eltekintve pont olyan a házacska, mint amit a barkácsáruházakban kerti szerszámos bódénak árulnak. A belváros közepén. Remélem jut majd belőle a Vörösmarty, a Deák meg a Kossuth térre is...  Ráday Mihály díjat a békávévezetésnek!

Üdv.:

Fedup Sári

Tisztelt Cím!
 
Tegnapi (V.27) BKV-s esetem:
 
Boráros téren a csepeli HÉV-nél 17:30 körül óriási a tömeg, többen fél órája várakoznak, hogy valaki bemondja, miért nem jár a HÉV. Bemegyek a BKV irodájába, velem együtt kb. 4-5 ember nyomul még be. Ott egyetlen alkalmazott állt, aki a teljesen jogos kérdésre, hogy miért nem mond be semmit, és mikor lesz induló szerelvény, elég indulatosan elkezd kiabálni: ő eddig buszt próbált intézni, majd Csepellel beszélt a hibáról, nem volt ideje bemondani. Én panaszkönyvet kérek, hogy jelezzem nem normális, hogy ezen a vonalon szinte minden hónapban van valami hiba, eközben többen elkezdenek ordítani, hogy „sztrájkolni azt tudtok?”, „ezért kértek havonta 8000Ft-ot?”, mire jön a válasz a BKV-s alkalmazottól: „Nem kellett volna a Demszkyre szavazni (sic)!”

Közben végeztem a beírással, amiben arra várok választ, hogy miért egy ember ül bent az irodában, aki láthatólag képtelen megbirkózni a helyzettel és miért fordul elő ennyi hiba a vonalon (a Demszkys megjegyzéssel nem szándékoztam foglalkozni).

A BKV alkalmazottat megmenti a további kommunikációtól, hogy begördül egy szerelvény…
 
Üdv: A.

Kedves BKV-val közlekedő utastársaim!

Mindig megrökönyödve olvasom, hogy milyen embereket vesznek fel a BKV soraiba, de igazán csak akkor hittem el, mikor saját szememmel láttam. Hadd osszam meg Veletek az alábbi történetet, csak hogy szórakoztassalak, tanulság az nincs:

Ma este 6 óra előtt pár perccel volt szerencsém felszállni a 3-as villamosra az Örs vezér terén. A Gubacsi út felé utaztam. Már akkor feltűnt, hogy az egyik utas nagy hangon, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szídja a mellette ülő nőt. Egyértelmű volt az "elmondottakból", hogy ismerősök, esetleg rokonok. Arrébb mentem, nem akartam beleszólni a családi perpatvarba.

A jelenség a szokásos, mindenki úgy csinál, mintha nem figyelne, de igazából az egész kocsit feszélyezi a jelenet, mégse szólnak egy szót sem. Egy megállóval később elkezdte pofozgatni(!) a nőt, aki nem védekezett. Kb. 1 perc után (szégyellem, hogy csak akkor) odaléptem hozzá, és megkértem, hagyja abba. -Addig folyamatosan ütötte, nem erősen, de az arcát.-

Erre ő pedig megkért, hogy mutassam fel a jegyemet. Ekkor vettem csak észre, hogy a jól ismert, sötétkék ing, bordó nyakkendő párosítást viseli! Ezek szerint a BKV, vagy inkább a Discreet Security alkalmazottja.

Mondtam, hogy rendben, de ha már itt tartunk, ő is igazolja, hogy van erre jogosítványa. Megmutattam a bérletemet, meg is vizsgálta, majd -sajnos- nagyon gyorsan felmutatott egy gyűrött, de felismerhető azonosító igazolványt a fényképével, és sikerült is elcsípnem az azonosító számát is (vagy egy részét). Az igazolványon szerepelt a Disc. Sec. neve.

Ezek után persze engem szidalmazott, nagy hangerővel, de jóval visszafogottabb formában (érdekes módon nem trágárul de azért számos fenyegetés elhangzott).

Pl. amikor megkértem, viselkedjen végre kulturáltan, velem ne ordítson, Ak 47-est emlegetett. Sajnos a nevét többszöri kérdésre sem volt hajlandó elárulni. (Hacsak a rendkívül szellemes Che Guevarát vagy a Kovács Istvánt nem fogadjuk el.)

Velem együtt az Éles saroknál szállt le, de nem engem követett, gondolom, a környéken lakik. A járdaszigeten kifejtette, hogy széttépet a kutyáival, illetve, ha kialussza magát, "kinyír". Ne is jöjjek erre többet, mert végem, stb. Mivel látta, hogy nem igazán ijesztett meg, a négysávos út másik oldaláról még átordított, hogy rendezzük le itt és most. Úgy gondoltam, ha már kulturált viselkedésre szólítottam fel, nem megyek át pofozkodni.

Ha tanulság nem is, egy-két érdekesség azért akad:

- utastársaim nem tettek semmit [nyílván nem olvassák a blogot :-)]
- az inzultált nő végig meg se mukkant
- az "úriember" többször utalt rá, hogy volt börtönben (nem világos, hogy lett így belőle biztonsági őr?)

Írtam egy mailt a BKV-nak (leírtam a "jelenséget", a személyleírását, stb.), kíváncsi vagyok.

További balesetmentes közlekedést kívánok!

Kedves BKV Figyelő!

Tekintve, hogy nem tartozom azon szerencsések közé, akik gyalog / biciklivel / rollerrel / egyéb alternatív eszközzel közlekedve elviselhető közelségben dolgoznak otthonuktól, kénytelen vagyok naponta kétszer egy órán keresztül igénybe venni a bkv szolgáltatásait. Bár ez egy elsősorban a bkv-t kritizáló / dicsőítő blog, hadd írjak most pár szót a járműveken közlekedő közönségről is – mert ők – vagyis tkp. mi – is megérünk egy misét…

Egy csúf, esős, márciusi este történt az alábbi kis eset: Munkából hazafelé tartva a Gyöngyösi utcánál szálltam metróra. Fáradt, punnyadt nyugalmam azonban nem tarthatott sokáig, mert a Nyugatinál egy meghatározhatatlan korú apuka szállt be a kocsiba kezében egy 1-2 éves, nyomában pedig további öt (!) 6-10 év közötti gyerekkel. (Vajon mindegyiküknek volt jegye vagy bérlete hehe?) A „kis család” hozta a formáját, heten hétfelé kiabáltak, káromkodtak, hangoskodtak. Ha a tömött metrókocsi hajó lett volna, secperc alatt felborultunk volna, mert a jónép biztos, ami biztos alapon a kocsi családtól legtávolabb található részére húzódott vissza, így az új jövevények közelében csak a legelvetemültebb lelkületűek maradtak, mint például én… Amíg két kisgyerek (cipőben persze!) az üléseken állva táncikált, az apuka kezében lévő legkisebb a nála lévő chipses zacskóból szórta az áldást a metró padlójára. Nekem már ez több, volt, mint elég, de miután a 163 centimhez 52 kg tartozik, gondoltam nem állok neki népnevelni. Néhány megálló után viszont elszakadt nálam a cérna, mert az egyik kiskölyök kikapta az apuka kezéből a legkisebbet és odaállt mellém. Jó szorosan. Megpróbáltam elhúzódni (tudom, helyváltoztató mozgás is létezik, de dacos vagyok, mint a háromévesek), ám ekkor a kissrác (kislány?) elkezdte rám rázni a chipses zacskó maradék tartalmát, így önkéntelenül is kiszaladt a számon, hogy "Ezt azért nem kéne.". (Micsoda sértés, mi?) Az apuka vérben forgó szemekkel persze azonnal felmérte a helyzetet és elkezdte szidni az anyámat, micsoda egy szarházi vagyok, nincs nekem lelkem, hogy rászólok egy 14 hónapos gyerekre. (A kiskölykök persze kontráztak, röhögtek és káromkodtak, ahogy kell.) Kétségbeesetten pillogtam körbe, hátha van, aki megszán és védelmemre kel a dromedárral szemben, de nem, mindenki lesütött szemmel bámult előre a nagy semmibe, mint egy rossz filmben.. Fizikailag nem éreztem veszélyben magam, nem arról van szó (szétverek én bárkit egyetlen kisujjal), de néhány kérdés felmerült bennem az esettel kapcsolatban:

-Amíg az utazóközönség szemetel, hangoskodik, káromkodik, koszos, büdös, fúj, undorító, hogyan várjunk el európai szintű szolgáltatást a bkv-tól?

-Amíg az utazóközönség nem veti ki magából a szemetelő, hangoskodó, káromkodó, koszos, büdös, fúj undorító embereket, hogyan vágyunk normális, kulturált utazási feltételekre?

-És ha már biztonsági őröket alkalmaz a bkv, azok általában miért nem az ilyen láthatóan bliccelő és problémás egyedekre szállnak rá?

Az incidens után a család szó nélkül, a Klinikáknál leszállt, a rend lassan helyreállt. Az üres zacskó a korábban szétszórt chipssel együtt viszont ott maradt a metró linóleumán.

Konklúzióm: A bkv gáz, de amilyenek az utasok, olyanok a vállalat. Sajnos. Ne várjunk csodát.

Üdv: Pajkos