BKV-figyelő

Üdvözöljük! A busz, mellyel ön utazik a szocialista ipar remekműve. A tegnap, a ma és a holnap busza. Azonban biztonságos használatát sokan nem ismerik, mi sem. Így általános ismertetővel kell beérniük.

A méretére jellemző, hogy nagyobb egy szemetes konténernél, és kisebb, mint egy négyemeletes panellakás. Formájára jellemző, akárcsak a kispolskira a cseppforma, vagyis cseppet sem hasonlít a korszerű autóbuszokra. A busz alakja áramvonalas, különösen mikor nekimegy a transzformátor háznak. A busz tele van extrákkal. Itt van rögtön a négy kerék (Deluxe modellek esetén a középső, meghajtott kerekeket is megkapják). Aztán legnagyobb extrája, a karosszéria. Ezt úgy szerelik össze, ahogy akarják, de vigyázat, csak egy kombinációban nem esik szét indulás után. A mai modern világban ahány közlekedési cég, annyi design szín. Épp ezért a gyár nem foglalkozott a színezéssel, minden autóbuszt egyöntetűen rozsdaszínre színezünk. A busz talán legfontosabb tartozéka a motor, mely a busz közepén helyezkedik el, elvileg, (gyakorlatilag, a busz alatt).

Miután felismertük, hogy egy Ikarus Z80-al van dolgunk, őrizzük meg hidegvérünket és szálljunk be. Ha Ön sofőr, akkor most rátérünk a busz vezetésének problémájára, EZT A RÉSZT SAJÁT ÉRDEKÜKBEN CSAK A SOFŐRÖK OLVASSÁK EL!

Ülj be az ülésbe. Magad előtt sok egyforma zöld gombot fogsz látni. Ezek közül néhány az ajtót nyitja, mások a lámpát kapcsolják fel, a többit senki sem tudja, mire való. Egyesek szerint van olyan gomb, amivel az index működik, amire szükséged nem lesz, hisz vonat nem jön, a többi nem ellenség. Egy másikkal a hangszórókba mondhatnánk a megállókat, ám ezt a gombot szintén akár ki is szerelhetjük, használni nem fogjuk úgysem. Ám ez csak találgatás, amire neked szükséged lesz, a mindennapokban, az a gáz, fék, kormány és ajtónyitók.

Térjünk rá a vezetés kényes műveletére. Magad előtt a traktor abroncs méretű korong, a kormány (deluxe modellek esetén servo, de itt jegyezzük meg, hogy servo nélkül képtelenség a buszt elvezetni). Most keressünk a kormány alatt egy lyukat és dugjuk be a kulcsot. Aztán menjünk vissza a diszpécserhez és kérjük el a kulcsot. Üljünk vissza a székbe, és kedvesen mosolyogjunk rá a túloldali megállóban várakozó utasokra. Nem kell megijedni, ránk várnak. Szóval be kéne indítani a buszt. Miután rájöttünk, hogy a jegykezelővel nem lehet beindítani a buszt, ráadásul, az nem is a kormány alatt van, hanem mögöttünk, keressünk egy másik lyukat, ezúttal már valóban a kormány alatt (itt jegyezzük meg, hogy a szerelőakna nyílását nem fogadjuk el, hiába van mellette lyuk, meg az a lyuk amúgy sincs a terven, csak kirohadt.). Szóval dugjuk a kulcsot a helyére (egyszer csak sikerül) és induljunk el. Mikor beröffent a motor, nem kell megijedni, nem hiba, ha nem halk búgást hallunk, az Ikarus motort a Rába gyártotta (ők meg az IFA-nál tanultak). Induljunk el. Azaz, hogy próbáljunk meg. Elsőre nem fog menni, de ne adjuk fel. Harmadik alkalom után beletörhet a kulcs, de probléma egy szál sem. Ha ön deluxe modellt vezet, akkor van pótkulcs. Ha nem, akkor így járt. Miután a lakatos megjavította, és a karbantartó beindította a buszt, álljunk be a megállóba. A jéggé fagyott utasok már nem lesznek dühösek. Ügyeljünk arra, hogy a fűtést kapcsoljuk be (természetesen deluxe modellben van csak fűtés). Hanyag mozdulattal nyissuk ki az ajtókat, és türelmetlenül kopogjunk a műszerfalon, majd öt másodperc után csengessünk. Itt jegyezzük meg, hogy a buszon alapfelszerelés a hangos csengő, ám a deluxe modelleknél külön kérésre élezett ajtókat is beszerelhetünk izgalmassá téve ezzel a felszállás utolsó másodperceit. A busz természetesen úgy készült, hogy a sofőr minden igényét, -beleértve a szórakozást is - kielégítse. A buszban lengéscsillapító nincs, így apró öröm lehet, amint a kanyarokban gyakorlatilag megszűnik a gravitáció, és mindenki repül.

Két hete, hogy elindult a BKV-figyelő új utasbejelentő opciója, ahol bárki, név nélkül tehet bejelentést, koszos megállókról, járművekről, /dolgozókról:)/. Megígértük, hogy a fontosabb észrevételekből post is készül. Itt az első:

Jónapot!

A csömöri HÉV-vel utaztam minap és felháborodással vettem tudomásul, hogy a Cinkota -alsó-Cinkota viszonylat között már megint cammog a HÉV. Megkérdeztem a járművezetőt, hogy ha most csinálták meg a vágányokat, akkor megint miért megy a cammogás?

Válasz:

Azért mert egy pár éve odaköltözött egy drága hölgyemény, akit zavar a HÉV. Kérdem én mi volt előbb a HÉV vagy a tisztelt ott lakó? Amikor megvette nem látta hogy a házától 10 méterre megy a HÉV? Miért a sok tízezer utasnak kell szívnia a  több menetidővel egy ott lakó kötözködő hölgy miatt? Nonszensznek tartom, hogy valaki egy telefonhívással megtudja szívatni az utasokat.

Akkor a BKV az utasokért van vagy az ott lakó hölgyért akit egyedül zavar a HÉV a több száz lakó közül? Remélem lesz ennek foganatja amit ide írtam  mert nem 5Ft a bérlet és a jegy, amit nem azért fizetek hogy az ott lakót a sebesség csökkentésével ne zavarjuk mi kedves utasok a HÉV-el.

Tisztelettel:

Manó

A történet teljesen hihető, ugyanis a 30-as villamos vonalán is laknak BKV dolgozók, akiket zavar a villamos, ezért sebességkorlátozást vezettek be a háza előtt.
 

Mióta bezárták a Lipótot, érdekesebbnél érdekesebb emberek mászkálnak Budapesten, és utaznak velünk, buszon, villamoson, mindenhol. Egy ilyen érdekes lény támadt rá Miklós nevű olvasónkra is, a 46-os buszon.

Sziasztok!

Szeretném veletek megosztani a ma reggel (06.27) velem történteket. Nem célom a BKV és dolgozóinak egyoldalú pocskondiázása, egyszerűen nem tartom megfelelőnek a helyzet kezelését, és szeretném megismerni mások véleményét is.

A szituáció nem új, sőt maga az egész sztori lezajlik nap mint nap. Ma épp velem, amikor is 3/4 8 körül utaztam a 46-os jelzésű autóbuszon a Margit utcától a Csömöri útig (ahol is kényszerleszállást kellett végrehajtanom, jóval úticélom elérése előtt). Rögtön előrebocsátom, hogy a buszon rajtam kívül nagyrészt nők utaztak, nem kifejezetten izompacsirták, és én is jóval átlag alatti vagyok, ami a magasságomat és a fizikumomat illeti.

Amikor felszálltam, hamar felfigyeltem rá, hogy az első dupla ülés külső felén egy erősen ittas személy tartózkodik, világvégéről szónokolva, belül pedig egy hölgy volt, aki próbált nem tudomást venni róla. Az első ülés ilyen szempontból igen szerencsétlen, mivel nehéz onnan kikászálódni. A férfi ekkor még nem tűnt agresszívnek (higgyétek el, ha tudom, hogy mi következik, azonnal leléptem volna), csak tolakodónak, viszont jól láthatóan a figyelem felkeltésére törekedett. A hölgy végül összeszedte a bátorságát, kijött a szorításból, és a busz hátuljába ment.

Ekkor a férfi - látva, hogy nem maradt közönsége - követni próbálta őt. Nem igazán sikerült, eldőlt, és én lehettem a szerencsés, akire ez a koszos, büdös ember rázuhant. Kb. 3-4 másodperc után nem bírtam tovább, és jeleztem egy egyszerű, sértő és indulatszavaktól mentes mondatban, hogy szálljon le rólam. Erre bekattant, ordítozni kezdett velem, erősen marokra fogta a hajamat, néhányszor megrángatta a fejemet, az arcomba törölte a kezét, közben hangosan szidalmazott. Egy ideig még szövegelt, kezében a hajammal. Hozzátenném, hogy ez egy nem csuklós busz, és én elölről a 2. szimpla ülésen foglaltam helyet.

Miközben az engem érintő rész történt, jött egy megálló, és egy, az első ajtónál leszálló nő szólt neki, hogy ne cirkuszoljon. Nem igazán érdekelte. Miután elengedte a hajamat, terpeszben leült a szemben lévő ülésre, és egy kis ideig sakkban tartott. Egy-két mondatban elhebegtem, hogy nem akartam rá rosszat mondani, csak hagyjon békén. Némi kínos méregetés után eszébe jutott korábbi "beszélgetőtársa", és hátrament. Én ekkor már teljes pánikban voltam, hátra se mertem fordulni, nem tudom, pontosan mi történt, de hamarosan újra begőzölt, és elkezdte a busz falát irdatlanul rugdosni, közben hangoskodott (még mindig nem álltunk félre!). Nem sokkal ezután az egyik hölgy beszólt a vezetőnek, hogy csináljon már valamit. Ezután értünk ki a Csömöri úthoz, az utasok jó része - köztük én is - pánikszerűen menekülni kezdett (hogy mindenki leszállt-e, nem tudom, nem volt kedvem hátranézni). Közben még annyit láttam, hogy a vezető végre kijött a fülkéjéből, és felszólította a leszállásra.

Miért is írtam ezt meg? Mert nem tartom helyesnek, hogy egy jócskán előre láthatóan elfajulni látszó szituációban a vezető, mintha mi sem történt volna, ment tovább. Egy mozgó buszban bekattanó ember pedig nem életbiztosítás se az utasoknak, se a sofőrnek. Nem vártam el tőle (ahogy utastársaimtól sem), hogy kijöjjön hősködni vagy megvédeni, de basszus, ahogy ez a hülye először elvesztette az önuralmát, a vezetőnek rögtön az első megállónál félre kellett volna állnia, és ha úgy érzi, nem tudja egyedül megoldani a helyzetet, akkor szálljon ki ő is és jelezze a megfelelő helyen, hogy gond van. Szigorú menetrend ide vagy oda, felelőtlenség továbbmenni, hogy még több felszálló legyen veszélyeztetve.

Az akciódús rész kb. 5-10 perc alatt zajlott, mintegy 4 megállónyi terjedelemben, a gépjárművezető pedig semmilyen intézkedést nem tett, egészen addig, amíg a másodszorra felszólaló hölgy erre felszólította. Pedig ha mást nem, a hangoskodást és az első ajtóból a még korábban, az érdekemben felszólalót biztosan hallania kellett. Már akkor félre kellett volna állni és nem továbbmenni.

Nektek erről mi a véleményetek?

Üdv: Miklós

Nekem annak idején megtanították, hogy aki a földön fekszik, ahhoz oda kell menni. Távolról senkiről nem lehet megállapítani, hogy részeg, vagy beteg. A 86-os busz vezetője csak annyit mondott a melegtől összeesett fiatalra: "Biztos részeg"!

Tegnap 2008.07.03,-án olyan 17 óra körül utaztam az FKU-9?? -es számú 86-os Volvo buszon Óbuda, Bogdáni út felé. Elhagytuk a Nagyszombat utcai megállót, éppen az Amfiteátrumnál tartottunk, amikor egy nő felkiáltott, hogy:" -Egy ember rosszul lett! Nyomják meg a vészcsengőt! Nyomják meg a vészcsengőt!"

Én a második ajtónál álltam az eset a csukló mögötti részen történt, így akkor még nem láttam kiről van szó, csak hallottam egy puffanást a padlóra, ekkor tudtam, hogy nagy baj van. Egy női utastársammal együtt rögtön megnyomtuk a vészcsengőt. Az érdekes és bicskanyitogató rész innen jön.

A vezető olyan kényelmes landolásban és lassan állt meg, mintha nem emberélet forogna kockán a csengőt folyamatosan hallotta. Miután megálltunk tovább ült a helyén, mintha nem lenne semmi baj. A mikorofonba bele se szólt, csak ült tovább a helyén és várt...és várt...és várt. Ekkor eldurrant az agyam, mert sugárzott a passzivitás a vezetőről, hiszen én pont láttam őt.

Elüvöltöttem magam, hogy: "Egy utas rosszul van!" (Mintha ez nem lett volna nyilvánvaló, hiszen először egy hölgy kiabált, aztán mi nyomtuk meg a vészcsengőt, tehát a vezető már tudta, hogy nem véletlenül nyomta meg valaki a gombot).

A válasz ez volt, egy teljesen érdektelen ember szájából "-Azt én tudom, de akkor most mit csináljak?" - "Talán kikellene mászni a vezetőfülkéből és kinyitni az ajtókat, hogy kapjon levegőt!"- üvöltöttem.  A válasz ez volt: "-Ez nem úgy működik!" Mondtam neki, hogy: "Vagy kinyitja az ajtókat és hátramegy megnézni az embert, vagy a kulcslyukon szedem ki!!!

Ekkor már orvosért kiabáltak azok akik a rosszullétes körül voltak. Elkezdődött a buszon a nyüzsgés, voltak olyan utasok, akik hátra kezdted furakodni, hogy segítsenek. A "csoda" megtörtént: Kinyíltak az ajtók a vezető hátrament. Ilyen közjáték és harc kellett ahhoz, hogy egy ájult emberhez egyáltalán odamenjen a vezető vagy hogy egyáltalán kinyissa az ajtókat, hogy kapjon levegőt a beteg, a 33 fokban.

Kiderült, hogy a légkondis (!) buszon egy 14-16 éves srác egyszerűen összecsuklott a melegben. Adtak neki vizet az utasok, mentőt nem kellett hívni, de a vezető azért hozzátette: "Biztos részeg"!

Elmondanám, hogy ezután a vezetőt majdnem az utasok lincselték meg.

K.

Tegnap adatlappal együtt csatolva kaptam ezt a képet /BKV-figyelő szív MyVIP :)/. Mivel nyilvánosan elérhető, a képről nem felismerhető senki, így megmutatom nektek is. Van akinek már a tujázás nem elég, és nagyban csinálja. Kérdés csak annyi: Miért nem csapja őket nyakon senki?

Vigyázzatok mit írtok, mert a kívánságotok hamar teljesül. Tényleg, van akinek ennyi szabadideje van?