BKV-figyelő

Anitának egy teljesen hétköznapi tapasztalata volt: késett a busz. A bosszankodás is a szokásos. Nem nagy ügy, csak bosszantó. Miért más mégis? Mert a később érkező busz vezetője tájékoztatta az utasokat arról, hogy mi történt, és elnézést kért. Ez már annyira nem mindennapos.

Azért írok, mert van egy jó, meg egy rossz élményem tegnapról. Tulajdonképpen elég hétköznapi eset. Április 4-én este szerettem volna hazajutni az Örs vezér teréről a 144-es busszal. A kiírás szerint 21:22-kor kellett volna indulnia az Örsről, de nem jött a busz. Innen sokan utaznak a Füredi úti lakótelepre is, nekik jó másik busz is, nekem sajnos más nem segít a hazajutásban.

Telt-múlt az idő, az utasok egy része nagy méltatlankodások közepette elszivárgott más busszal, de jópáran ottmaradtunk. Ilyenkor az a legidegesítőbb, hogy az ember nem tud semmit, jön-e egyáltalán, vagy csak a következővel (21:37-kor) tud elmenni. Nem mintha lenne más választási lehetőségem, de mégis negyed órát ott állni a hidegben...

Aki már járt így az Örsön, ismeri a helyzetet: ki lehet látni a Nagy Lajos király útjára, és ott fel is tűnt, hogy nagy sebbel-lobbal közeledik egy belül sötét busz. Egyébként nem onnan kellene érkeznie, hanem a Füredi úti lakótelep felől. Ilyenkor már reménykedik az ember, hogy hátha küldenek másikat.

A busz be is állt a megállóba, felszálltunk, direkt megnéztem az órámat, 21:28 volt, tehát nem 1-2 percet késett, bevallom nagyon ideges voltam. És láss csudát: elindult a busz, és a buszvezető a mikrofonban elnézést kért, ha jól értettem azt ecsetelte, hogy egy másik busznak kellett volna jönnie, de az elromlott, ő (ti. a mi sofőrünk) pedig nagyon messziről jött. Ilyet még nem tapasztaltam.

Utána végig mondta a megállókat, ami ezen a vonalon szintén elég ritka. A többi megállónál a felszállóknak már nem magyarázta a dolgot, csak a megállókat mondta. Nem egy nagy történet, az egésszel azt akarom csak mondani, hogy mennyire oldja a feszültséget egy ilyen bemondás, a mérgem zöme elpárolgott.

Én elhiszem, hogy ezekkel az öreg járművekkel nem lehet csodát tenni, de ami ilyenkor nagyon hiányzik, az a tájékoztatás. Még az lett volna a tökéletesebb, ha valaki szól, hogy várni kell, de ennyi és ennyi perc van hátra, amíg ideér egy másik busz. Tudom, hogy a helyzeten nem változtat, akár szólnak akár nem, mindenképpen késve indulunk, de azt az idegeskedést, bizonytalanságot oldhatná a tájékoztatás.

És szeretném azt is jelezni, hogy az Örsnek ezen a felén (a Sugárnál) azok a kijelzők, amik az indulásig hátralévő időt mutatják, általában rosszak. A 174-esnél egyáltalán nincs kijelző, a 144-esénél pedig az első számjegy mindig egy 8-as, tehát nem tudni, hogy ha a második számjegy például 2-es, akkor 2, 12 vagy 22 perc van hátra az indulásig.

Talán ha megjelenik a blogban, kijavíthatnák a kijelzőket és tehetnének valamit a szervezés tökéletesítéséért.

Az elmúlt hetekben rengeteg észrevétel érkezett az első ajtós felszállással kapcsolatban, a visszajelzések jobbára negatívak. A módszer sok helyütt működik, biztos vagyok benne, hogy idővel Budapesten is hozzászokunk majd, de tény, hogy eleinte sok zavart tud okozni. Ilyenekről mesélt nekünk Miklós.

Azért írok, mert nagyon fel vagyok háborodva/el vagyok keseredve az elsőajtós felszállási rend okozta késések miatt. Többféle járaton utazom Rákospalotán (125, 170, 231) és környékén, a 231-esen pár hónapja vezették be a rendszert.

Van olyan busz, amelyik tudja tartani a menetidőt, van, amelyik nem, és nem hiszem el, hogy szervezéssel, odafigyeléssel ne lehetne ezen változtatni. Alapvetően jó ötletnek tartom ezt a fajta ellenőrzést, nekem van bérletem, sok más utasnak szintén, nekem nem esik nehezemre előkészíteni/megmutatni.

Jó a szűrés is, általában a problémásabb utasból lett kevesebb, de akik mégis megmaradtak azok jobban feltartják a járatot, mint korábban, az ellenőrzés nélküli időszakban.

Az például, hogy csúcsidőben a 231-es már a palotai végállomására késve ér ki, teljesen természetes: van, hogy csak 1-2 percet, de van, hogy ötöt késik, mire odaér. Ilyen körülmények mellett persze nagy hendikeppel indulunk, s a Rigó utcai megállónál, ahol irodaházak vannak, sokan szoktak felszállni. Már a mutogatás is lassítja a haladást, de a busz tömött lesz, és a Füredi úti lakótelep csak ezután következik, ahol szintén sokan szállnak fel.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a buszvezetők sem egységesen állnak a kérdéshez: van, amelyik tojik az egészre, van, amelyik lelkiismeretesen csinálja. Én valahol megértem mindkét típust, nem neheztelek rájuk, de az sem normális, hogy percekkel később, kiszámíthatatlanul jön a busz csak azért, mert ellenőrizgetnek vagy jegyet adnak el.

Tegnap például (csütörtökön) egy szigorúbb buszvezetővel sikerült utazni, s bár próbálta rugalmasan kezelni a helyzetet, mert több megállóban is, ahol már nem fértek volna fel az első ajtónál, kinyitotta a többi ajtót, és mondta, hogy szálljanak fel ott, de más megállónál meg kialakult valami konfliktus (nem láttam/hallottam mi volt), és komolyan mondom, volt olyan utas, aki leszállt inkább és elment gyalog.

Szintén másutt meg mikrofonon előrehívta azokat, akik hátul szálltak fel. Ez csak egyetlen példa, nem is akarok konkrét időpontot írni, ne legyen baja a buszvezetőnek, de a jelenség csúcsidőben mindennapos.

Nemrég estefelé, amikor kicsit ráérősebb volt a tempó, a végállomáson elbeszélgettem egy normálisabb buszvezetővel, azt mondta, hogy ők írhatnak akármit a papírjukra, azt soha senki figyelembe nem veszi. Hiába jelzik papíron, hogy állandóak a késések csúcsidőben, a menetidő és a járatsűrűség ugyanaz.

Egy idő után - ezt is ő mondta - már nem is írják föl a késést, mert minek, ha úgysem változik semmi. Azt is elárulta, hogy mióta bevezették ezt a rendszert, egyetlen pluszpercet nem kaptak a menetrendben, ugyanannyi idő alatt kell teljesíteni a távot, mint az elsőajtózás előtt, de ez így van minden más vonalnál is.

Azért írtam az elején, hogy több elsőajtós vonalon utazom, mert van összehasonlítási alapom: az alacsonyabb kihasználtságú 170-esen és 125-ösön általában pontosan jönnek a buszok, de a 231-es kiborító.

Tisztában vagyok vele, hogy alapvetően az utasokon múlik az egész, a nők egy része például rendszeresen a vezetőfülke előtt állva kezd el kotorászni a táskájában, vagy kérdezgeti, hogy bemutassa-e a bérletét (persze, mert már nem tudja hányadán áll, az egyik buszvezető elkéri, a másik nem).

Az is gáz, amikor valaki felszáll a második, harmadik ajtón, a buszvezető szól neki, és meg kell várni, amíg előreküzdi magát az utas a tömegen keresztül, hogy mutasson valamit. De azért álljon már meg a fáklyásmenet, nekem van bérletem, én szeretnék hamar odaérni, ne engem, meg a többi fizetőutast szívassanak már azzal, hogy nem tudják megoldani a helyzetet.

Tegnap például siettem volna, és piszok ideges voltam mindenkire, aki feltartotta a buszt. Tisztán látszik, hogy egy alapvetően jó rendszert rosszul vezettek be, mert az, hogy a buszok pontosabban járjanak, csak szervezés/meghirdetés kérdése. Ha látszik, hogy egy szakaszon állandó a tömegnyomor egy időben, állítsanak be egy betétjáratot, vagy mérjék le a menetidőt, és írják ki a menetrendet aszerint.

Én nem ragaszkodom a percnyi pontossághoz, de azért az öt-hat-tízperces rendszeres késéseket már túlzásnak tartom (és ez még csak a palotai érkezés). Tudomásul kell venni, hogy az Örs felé az út végére már olyan a tömeg, hogy nem lehet normálisan haladni.

Amikor bevezették ezt a rendszert, az első napokban biztonsági őrök voltak a buszokon, elküldték a hátul felszállni akarókat, leszerelték a hőzöngőket. Nem vagyok egy katonás típus, de néha azt gondolom most is elférne néhány őr a buszokon. Mi lesz, ha bevezetik mondjuk a Rákóczi úti szóló járatokon ezt a rendszert? Ott fognak állni a 7-esek a megállóban egymás után, amíg az elöl álló 178-as vagy 112-esen konfliktuskezeléssel foglalkozik a buszvezető?

Miért nem kapja azt a szolgáltatást az utas, amit kifizet? - nagyjából így foglalhatók össze a Kibucka becenevű olvasónk által felvetett problémák. (Olvasónk levelében a hatásköröktől függően javítottam a BKK/BKV-ellentmondásokat.)

30 éve utazok bérlettel, ezért mostanában a szolgáltatás minőségén bosszankodom a legtöbbet. Értem, és rendben van, hogy az utazásért fizetni kell, bár az korántsem mindegy, hogy miért, és mennyit! A boltokban az értékcsökkent áruért kevesebbet illik kérni!

Én mostanában a menetrend miatt háborgok, ami a BKK-nál csak papíron létezik! A 15-30 percenként közlekedő járatok (115, 133) 5-10 perces késéssel közlekednek, sokszor ki is maradnak! Állok a megállóban, szélben, fagyban vagy éppen hőségben, és járat sehol! Mi van, ha időre kell eljutnom valahova, mondjuk színházba, reptérre, munkába?

Aztán megjön a járat, rajta három utas, meg két ellenőr. A késést szóvá teszem, a válaszban az első ajtós felszállásra (három utas), és a forgalom elterelésére hivatkoznak. Én meg a korábban felmutatott bérletemre, miután a megszólalásomat nem vették jó néven, mondván: miért náluk reklamálok...

Mindez szombaton du. 5 óra körül történik, korántsem csúcsidőben. Hogy miért késnek a járatok, az engem mint utast nem érdekel, közöm sincs hozzá! A bérletem megvásárlásával előre kifizettem az utazásom árát, joggal várom el, hogy időben jöjjön a busz, troli, stb., és kulturáltan, biztonságban utazhassak.

A BKV/BKK meg már beláthatná, hogy SZOLGÁLTATNIA kell az utasnak a nem kevés pénzéért, amit előre kifizet, akár jegy, akár bérlet formájában. Hogy ezt miként oldja meg, az az ő gondja, de kötelessége megtenni, ahogy nekem is kötelességem a BKV/BKK feltételeit betartani!

Sajnos, ez mostanság igencsak egyoldalúan valósul meg, a korántsem egyenlő erőviszonyok miatt! Az utas érdekeit ugyanis senki sem képviseli, jogait is folyamatosan nyírbálják, miközben egyre több pénzt húznak ki a zsebéből!

Ez ugyanis sokkal egyszerűbb, mint szembenézni a belső problémákkal, hibákkal, amik sokszor nem anyagiakon múlnak, hanem belső szervezésen, odafigyelésen. "Fejétől bűzlik a hal" - tartja a mondás; azt hiszem, ez a BKK-nál is megállja a helyét. Mert lehet, hogy sok a bliccelő, de sokan vagyunk, akik sok éve bérlettel, becsületesen utazunk!

Betartatlan menetrendekkel, késő buszokkal, egymás nyomában, üresen közlekedő buszjáratokkal foglalkoztunk szerdai, "Mi elvárjuk a pontos közlekedtetést, ha önök elvárják a pontos összeget" című bejegyzésünkben, olvasónk, Márk levele nyomán.

Nem a posztban említett konkrét esetet idézi fel mai bejegyzésünk, de rávilágít arra, milyen okai lehetnek egy járat késésének, illetve a járművek feltorlódásának. Az említett posztra reagál egy névtelenséget kérő villamosvezető levele, amelyet azért fontos megjelentetni, hogy ugyanannak a jelenségnek lássuk a másik oldalát is.

Egy teljesen más viszonylatot szeretnék megemlíteni. Ez a 3-as, 62-es villamos ahol - mint azt tudni lehet - az utasok nagy része a Nagy Lajos király útján (Erzsébet királyné útja-Örs vezér tere között), illetve Örs vezér tere és Kőbánya alsó vasútállomás között közlekedik. Ezen a szakaszon csúcsidőben 3 percenként jön egy villamos.

Egy szituáció: tegyük fel, én a 3-as villamost vezetem, és adott időben elindulok a végállomásról (Mexikói út), a menetidőm a Mexikói úttól a Bosnyák térig 8 perc, amit a legideálisabb esetben lehet megtenni utasok nélkül, utasokkal ez az idő minimum 10 perc.

Azonban ha a Kerékgyártó utcánál egy idős néni/bácsi az indításjelzés megszólalása után száll fel a villamosra, a Bosnyák térre nem tudok a lámpán bemenni, ami további 1,5 percet jelent (3,5 perc késésnél járunk).

A Nagy Lajos király útján végighaladva minden megálló kritikus hely, mert ha az indításjelzés megszólalása után valaki nem hagyja záródni az ajtót és egy jelzést elbukok abban az esetben a késés további 1,5-2 perccel nő, mivel ilyen időközönként ad szabad jelzést a lámpa legtöbbje, és egészen 4-6 másodpercig szabad (ajtózáródási idő: 3 másodperc).

Tegyük fel, további két lámpát bukok, akkor hol is tartunk, (3,5+2x1,5=6,5perc) és mg csak az Örsön járunk. Ha nem ugrálnak fel a villamosra az indításjelzés megszólalásakor, hanem a következő villamosra szálnak fel, ami 3 perc múlva érkezik, akkor is 3 perccel hamarabb érnek az Örs vezér terére. Ha viszont valaki előtt becsukódik az ajtó, akkor én vagyok a .... nem részletezném mi, és hogy kimet emlegetik.

Szintúgy engem szidnak az Örsön és az órájukat mutogatják, holott a késéről nem hiszem hogy én tehetnék, illetve a villamoson utazók sem fogják elérni a HÉV-et, illetve vonatot, egyebet.

A végállomásra érve az utaslétszám csökkenése miatt le lehet faragni a késéből 2-3 percet, a csúcsidőben a végállomási tartózkodási idő 5-8 perc között van, 6 perc késésnél nem tudok elmenni wc-re szorongatom egész visszaúton, ami azért nem kellemes; és mint az a sok balesetből, ami ezen a szakaszon van, kiderül, nem kis felelősség.

Teljesen megértem a többi utas bosszúságát, de mint mindennek ennek is két oldala van.

Nekem sem öröm becsukni valaki orra előtt az ajtót, és ezt éjszaka, amikor 15-20 percet kellene várni a következő villamosra nem is teszem meg, de csúcsidőben azért gondolkozzunk már egy kicsit!

Ha én kések, az előttem levő pontosan megy, előttem nagy luk, több utassal nagyobb az esély a még nagyobb késésre, a seggembe meg jön 3-4 villamos tök üresen, és a lámpabukás miatt az indításjelzéskor felugró egy ember miatt késik az összes többi is, és ugyanakkor ér a céljához a felugró utas, mintha a következővel jött volna.

Olvasónk, Márton az alább olvasható levelével azért fordult hozzánk, hogy felhívja a figyelmet a 103-as busz vonalán tapasztalható állapotokra. Mint az a levélből kiderül, nagy a gond a járművek követési idejével és a műszaki állapotával is. Mint írja, a BKV (BKK) menetrend-szerkesztői valószínűleg elfeledkeztek erről a vonalról, ezért nem sűrítették a járatot, holott a néhány éve átadott Kopaszi gát és az idén nyitott Zöld Pardon miatt megnövekedett utasforgalom ezt igényelné. Részletek alább, a levélben:

Kedves BKV-figyelő!

Jó pár hónap (év) után most úgy érzem, eljutottam arra a pontra, hogy ezt nem tűröm tovább, amit művelnek a fentebb említett 103-as járaton.

A problémám az, hogy az elmúlt évek, illetve az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján lassan már szavakkal sem tudom illetni azt, ami azon a vonalon megy. Sajnos rendszeresen használom és használtam edzésre járáshoz, de az utóbbi 9 hónapban naponta minimum 2 szer, de van, hogy 4 szer kell, hogy ezzel közlekedjek, ugyanis a munkahelyem is arra fele van. (régen is utáltam a 103-ast, de most munkahely miatt sajnos még inkább élvezhetem a szolgáltatást). Dél-budai lakos vagyok, és a 103 - 23 - 66 os vonalon kell közlekednem a munkahelyemre, és sokszor edzésre is. Van megoldás a Petőfi híd fele is, de az jóval hosszabb.

A dolog ott kezdődött, hogy én már kb. 1-2 évvel ezelőtt is jeleztem szép hosszú levél formájában, hogy katasztrófa az a vonal, a ritka járatok, a folyamatos késések, kimaradások, lerobbanások, miatt, továbbá, hogy a Lágymányosi hídtól Budára nincs más összeköttetés. Az utóbbi pár hónapban folyamatos problémák voltak mindennap reggel, és délután is, és főként most, mióta az iskola véget ért.

A problémáim, illetve felvetéseim, amikre keresem a megoldást, a következők:

-Hogy van "pofájuk" hétköznap csúcsidőben 10 percenként közlekedtetni a járatokat, amire még rájön 5-8 perc késés, mindennap, minden alkalommal, reggel és délután is, mindezt úgy, hogy NINCS helyettesítő járat azon a vonalon (ha csak az 1-es villamost meg nem csinálnák).

-A következő a menetrend. Ami ugye most a tanszünetben ritkított. Na most elárulom ezeknek a nyomorékoknak, hogy ugyan gyerekek nem járnak suliba, de a Kopaszi gát és a Zöld Pardon miatt kb háromszoros az utasforgalom. Ez sem tűnt fel nekik. Itt is megindokolnák biztosan a paraméterkönyvükkel. Jót röhögtem, mikor meghallottam, hogy a ZP ott lesz a híd lábánál. Mondom, és mivel közlekednek az emberek majd? A szar és ritka 103-assal? És éjszaka? Pontosan nulla a tömegközlekedés arra fele. De természetesen ezek sem indokolják a járatok sűrítését.

A mai napom (07.02.) konkrétan így nézett ki:

Kelenföldi Pályaudvarról 06:55 kor induló busz kimaradt. Jött a 07:02-kor induló. Természetesen 2-3 perc késéssel jött, majd az összes zöld lámpa előtt lefékezett, vagy éppen a megállóban állt még 1 percet, hogy még véletlenül se lehessen átmenni a zöldön. Én magamban anyáztam, és téptem a hajam. Ezt követően olyan 5-6 perces késéssel elértünk a Lágymányosi hídig (jelzem: nem volt se dugó, se forgalom) Majd mivel ezek következtében lekéstem a 23-at, és a 23E t is, ami szintén nagyon gyakran jár, valamint a TESCO mögött közlekedő volánbuszt is, meg a HÉV-et is, így ültem, malmoztam, idegeskedtem, futkostam fel alá, és végül 15 perces késéssel, csurom izzadtan beértem a munkahelyemre. (* és megjegyzem, nem fogok még 20 perccel előbb elindulni azért, hogy ez ne történjen meg, ugyanis én normál időben indultam)

Hazafele: Lágymányosi híd, csurig tömött megálló, a 18:07-re tervezett busz megjön 18:14 kor. Ekkor jött csak az élvezet: Volvo busz csurig tele, melyen a légkondi vagy nem működött, vagy nem akarták bekapcsolni... Az emberek nagy része láthatóan a Kopaszi gátra ment. Én pedig csak szerettem volna hazajutni. Így 18:30-ra szintén csurom izzadtan és idegesen sikerült hazaérnem.

Köteles vagyok ezeket eltűrni? Melynek nagy része nem dugó, vagy váratlan akadály következménye, hanem szervezési és sofőr hiba? Köteles vagyok mindennap futva idegesen, leizzadva érkezni mindenhova? És más vonalon miért lehet normálisan mindezek nélkül közlekedni? A legsűrűbb belvárosi vonalak is teljesen jól járhatók. Ez meg egy kalap szar, pedig 2-3 sávos utakon megy, ahol 50-70-nel lehet menni.

Köszönettel: H. Márton