BKV-figyelő

Olvasónk, Krisztián az alább olvasható levelével azért fordult hozzánk, mert elege lett abból, hogy a tiltás ellenére továbbra is dohányoznak az utasok a BKV megállóiban. Nem érti, hogy az illetékesek miért nem ellenőrzik a megállókat, és a szabály megszegőit miért nem büntetik. Számomra is érthetetlen, hogy a KÖZTERÜLET felügyelők miért a BKV járművein flangálnak a BKK ellenőreivel, miért nem a közterületet felügyelik…

Kedves BKV-figyelő, kedves Mihály!

Sokszor visszatérő téma a BKV-megállókban történő dohányzás, erről szeretnék én is írni egy észrevételt.

Bár a megállókban történő dohányzás 2011. februárja óta tiltott, én minden nap szembesülök ennek a semmibe-vételével. A KÖKI Terminál aljában, a 182-es és 184-es busz megállójában gond nélkül dohányoznak az emberek, és láthatóan nem izgatja őket, hogy a füst öregre, kismamára vagy csecsemőre száll-e. Sohasem tapasztaltam az elmúlt több mint egy év alatt, hogy ellenőrök vagy közterület-fenntartók vagy biztonsági őrök rászóltak volna a dohányosokra, azt pedig hírből sem, hogy meg is bűntettek volna valakit. Nem értem a helyzetet.

Nekem személyes problémám az, hogy a cigarettafüstre allergiás vagyok és szédülni kezdek, rosszul vagyok tőle. Ha ezt megkérdezné esetleg valamelyik dohányos, akkor el mondanám neki. Érdekes módon soha nem tapasztaltam, hogy bárki is megkérdezte volna az ott álló emberektől, hogy "Elnézést, nem zavarja önöket, ha rágyújtok?" Egyszerűen természetesnek veszik, hogy a megállóban mindenkit eláraszthatnak a dohányfüsttel, majd a cigarettát eldobhatják a padlóra, mások háta mögé.

Nagyon érdekelne, hogy ez a probléma felmerül-e a BKV számára is, vagy az egész szabályozás csak látszat-intézkedés volt-e. Nagyon érdeklene, hogy számíthatunk-e arra, hogy az ellenőrzések valóságossá válnak-e, és hogy dohányfüstben való fürdés nélkül hazajuthatok-e a munkahelyemről esténként.

Tud-e valaki erre megoldást, lehet-e ezt jelezni valami komolyan vehető fórumon?

Üdvözlettel, Krisztián

"Pókháló" Kelenföldön

Nagy a csend és a titkolózás a BKV új "pókhálós" jegyellenőrzési rendszere körül, melyben nem csak a társaság ellenőrei, hanem biztonsági őrök, közterület felügyelők és rendőrök is részt vesznek. Bár a BKV évek óta hangoztatja, hogy a fokozott ellenőrzésekkel nem az a céljuk, hogy minél több embert megbüntessenek, hanem, hogy az utasokat a jegy és bérletvásárlásra ösztönözzék, az új rendszer most rácáfol erre.

A BKV-ellenőrök, a közterület-felügyelők, a biztonsági őrök és a rendőrök minden nap más és más végállomást látogatnak meg. A leszállóhelyeket körbekerítik, így aki a buszról leszáll (mert hát a végállomáson sok választás nincs, ha nem száll le az utas akkor lerángatják), az egyből az ellenőrök és a rendőrök karjaiban találja magát, és ha nincs az utasnak jegye vagy bérlete, nem menekülhet.

Maga a rendszer ötletes, mert amikor a bliccelő felszáll, nem tudhatja, hogy lesz-e ellenőrzés a végállomáson. A hátránya az egésznek, hogy nagy torlódásokat okoz, hiszen az utasok egyáltalán nem számítanak rá. A BKV nem csinált ennek akkora reklámot, sőt, még a buszokon se mondják be, hogy "készíccsékelő'". Volt olyan kisiskolás a Hűvösvölgyben, akit azért rángattak meg a biztonságiak, mert nem találta a bérletét, ami később persze meglett.

Értem én, hogy az egész a meglepetés erejére épít, de a korrektség kedvéért a BKV már napokkal korábban felhívhatná az utasok figyelmét, hogy a végállomásokon ellenőrzések lehetnek, és a járműveken is felszólíthatnák az utasokat a jegyek és bérletek előkészítésére.

Vicces lenne, ha a BKV ezek után is ki merné jelenteni, hogy nem a pótdíjazásra mennek, hiszen az egész rendszer arra épül, hogy a bliccelőket beletereljék az ellenőrök karjaiba. Ezzel önmagában nem is lenne probléma, ha a járműveken vagy a megállókban lehetne jegyet venni, de a BKV láthatóan erre szarik, a nagy pénzek továbbra is a pótdíjakban vannak.

Olvasónk, november 15-én a Csepeli HÉV-en utazott. A szerelvényen kalauzok, közterület-felügyelők és biztonsági őrök teljesítettek szolgálatot. Voltak olyan utasok, akik ennek ellenére blicceléssel próbálkoztak, persze nem jártak sikerrel. Az egyik nő például lejárt nyugdíjas igazolvánnyal kísérelte meg az utazást, de azt a kalauz nem fogadta el, pótdíjazni kezdett. A megbüntetett hölgy segítségére egy másik nő sietett, aki provokálta az ellenőrt, majd megpofozta. Rendőri intézkedés lett a vége:

Kedves BKV-figyelő!

Csepeli lévén rendszeresen utazom hévvel, szerencsés esetben csak naponta kétszer, egyszer befelé és egyszer kifelé. 2011. novemeber 15-én a Boráros térről 16.41 órakor induló szerelvény első kocsijában ülve különös eseményeknek voltam szem- és fültanúja.
 
A héven ellenőrök dolgoztak közterület felügyelők és hév biztonsági őrök kíséretében. Jelenlétük nem volt meglepetés, már a hévre felszállva lehetett tudni, hogy ellenőrzés lesz, lévén ott álltak a szerelvények mellett, a kék egyenruhák pedig már messziről virítottak. Ennek ellenére természetesen voltak, akik a blicceléssel próbálkoztak. Számomra felért egy állatorvosi lóval, mert utasként is csak döbbenten figyeltem egynémely utastársam viselkedését.
 
Egy úriember azzal kezdte, hogy nincs sem jegye, sem bérlete, ezért megoldásként azt ajánlotta, hogy következő megállónál leszáll, úgyhogy ne büntessék meg, hanem felejtsék el az esetet. Az ellenőr – egy 20-30 közötti lány – erre azt felelte, hogy ez nem így működik. Felírja az adatait és lehetőséget biztosít a férfi részére, hogy 8 napon belül bemutasson egy, a mai napra érvényes bérletet. A férfi ezen teljesen felháborodott, és bár átadta a személyi igazolványát, hogy felírják az adatait, amikor arra került volna a sor, hogy aláírja az átvételt, közölte hogy ne tud írni. Ennek ellenére az ellenőr hölgy átadta neki, és közölte vele, hogy akkor 8 napon belül mutassa be a bérletet, és a viszont látásra.
 
Itt azonban még nem ért véget a dolog. Nem telt bele egy perc, egy idősebb nővel került szembe, aki nyugdíjasnak mondta magát 63 éves lévén, de nem rendelkezett állandó bérlettel csak egy olyannal, amely – ahogy azt az ellenőr fennhangon közölte is vele - már 2011. márciusában lejárt. A hölgy azonban egyre csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy érvényes. Végül az ellenőr tájékoztatta, hogy nem adja vissza a bérletet, viszont a magát nyugdíjasnak valló hölgynek lehetősége van arra, hogy 8 napon belül igazolja a jogosultságát (vagyis hogy tényleg nyugdíjas) és akkor meghosszabbítják azt (vagy valami ilyesmi). Ezen a nyugdíjas hölgy teljesen kiakadt, és elkezdte mondani a magáét. Egy 30 körüli, hosszú, szőke hajú nőben támogatójára is talált, mivel az elkezdett beszólogatni az ellenőr lánynak nem éppen nyomdafestéket tűrő szavakkal, és közben adta a nyugdíjas nő alá is a lovat. Az ellenőr erre felszólította, hogy ne avatkozzon bele. Itt egy kicsit elveszítettem a fonalat, mivel a nyugdíjas nő megkaparintotta valahogy az ellenőr szolgálati igazolványát, és  csak abban az esetben volt hajlandó azt visszaadni, ha visszakapja saját március óta érvénytelen – de szerinte érvényes – bérletét. Az ellenőr ezt megtagadta és követelte vissza az igazolványát, és ekkor... a hosszú, szőke hajú 30-as nő, aki eddig csak beszólogatott és uszította a nyugdíjas nőt, lazán előrehajolt és egy hatalmasat lekevert az ellenőrnek minden előzmény nélkül.

Az ellenőr csaj mondanom sem kell ezen kiakadt, sikoltozni kezdett, és kiabált, hogy megütötték. A közterület felügyelő és a biztonsági őrök azonnal ott termettek és lefogták az anyázó, szőke hajú fúriát, miközben az ellenőr csaj kezdett idegösszeomlást kapni, sírt és sikoltozott. A hab a tortán, hogy a kocsi vége felől dúvadként tört előre egy másik ellenőr, és ha nincsenek ott a hév biztonságiak valamint a közterület felügyelő hogy lefogják, akkor tuti hogy lehajítja a vonatról a szőke pofozkodós csajt, amiért megütötte a FELESÉGÉT!
 
Eléggé eldurvult a dolog, rendőri intézkedés lett a vége. A legfurább, hogy a szőke pofozkodós csaj olyan büszkén vigyorgott utána végig, mintha valami nagy hőstettet követett volna el, holott ő volt aki provokált, és ütött. Mindig is tudtam, hogy vannak buta emberek.
 
Mielőtt megjegyezné valaki, hogy miért nem lépett közbe egyetlen utas sem: Szerencsére a biztonsági őrök a helyzet magaslatán álltak, és pillanatok alatt közbeavatkoztak. Ami pedig szintén elismerésre méltó, hogy csak 1-2 utas (bár szerintem ez is sok) értett egyet a szőke fúriával és támogatta a tettét, a többség elítélően nyilatkozott.
 
Eddig sem vágytam rá – és nem csak a közutálat miatt – hogy BKV ellenőr legyek, ezek után azonban még annyira sem (ahogy hallottam a biztonsági őrök beszélgetését, nem ez volt az első utas általi támadás a héten).

Utastársunk, Tamás a BKV-hoz fordult egy minősíthetetlen viselkedésű ellenőr miatt. Addig húzták az ügyet, amíg felhozhatták kifogásként, hogy sajnos már senki nem emlékszik semmire - kivéve arra, hogy ez bizony nem így történt. Azt feltételezik, hogy kettejük közül Tamás nem mond igazat, holott pontosan tudják, hogy állandó probléma az ellenőrök viselkedése. Nem ártana, ha a BKV végre felismerné, hogy az utasok nem hobbiból jelentgetik be az ellenőröket; van annál jobb dolguk is, mint hogy szabadidejükben félig igaz történeteket találjanak ki az aznap látott, normálisan viselkedő ellenőrökről. Nektek mik a tapasztalataitok, hogy kezelik a panaszokat a BKV-nál? Milyen bizonyíték kell ahhoz, hogy az utasnak adjanak igazat?

Kedves BKV-figyelő!

Először is szeretném még egyszer megköszönni a korábbi segítségedet. Másodszor elküldöm az egyik, most lezárult BKV-s történetemet. A végkifejlet szokás szerint sajnos nem túl megnyugtató. És most át is adnám a szót a levelezésnek. Vigyázat, TLDR következik!

2011. július 14., Panaszlevelem a BKV felé:

Tisztelt BKV!

Szinte már közhelyesen kezdődik a történetem: a villamoson utazva egy önmagát ellenőrnek kiadó, de a BKV szabályzata alapján nem ellenőr férfi kezdett jegyeket, bérleteket kéregetni. Hozzám érve először megkértem, hogy legyen szíves legalább úgy tenni, mintha valóban ellenőr lenne. Ezen kérés teljesítése valószínűleg meghaladta szellemi képességeit, ugyanis csak ismételgette a jól begyakorolt szavakat: "Jegyet vagy bérletet kérek." Ez után többször is felszólítottam, hogy legyen szíves az előírásoknak megfelelő kinézetet produkálni. Miután látta, hogy viselkedésével nem tudott megtéveszteni, érdeklődni kezdett, hogy a főnöke vagyok-e - bár érthetetlen számomra, hogy ez miért igényelt külön kérdést, lehetséges, hogy nem ismeri a főnökeit -, nemleges válaszomra pedig bejelentette, hogy ha nem vagyok a főnöke, akkor ne akarjam megmondani, hogy nézzen ki. Később elpanaszolta nekem azt is, hogy nem tudja megfelelően hordani a karszalagját, ami különösen abból a szempontból adott okot aggodalomra szellemi képességeit illetően, hogy nem sokkal korábban egyeztünk meg abban, hogy nem vagyok a főnöke, emiatt a szabályokat sem én hozom, és a karszalag kinézetébe sincs beleszólásom. Mindezt egyre nagyobb hangerővel tette, mellyel nem csak a vele lévő társait, de a környező közterület-felügyelőket is sikeresen magához csalogatta, ráadásul hangereje olyan méreteket öltött, hogy a többi utast is zavarni kezdte. Nagy nehezen sikerült legalább olyan fokú együttműködést elérnem nála, hogy úgy tett, mintha felhúzná felkarjára a karszalagot, megmutattam neki érvényes jegyemet. Itt jegyezném meg egyébként, hogy Üzletszabályzatuk szerint erre nem lettem volna köteles, sőt, társain végignézve egyikük sem látszott ellenőrnek.