2009. március 27. 06:50
Tavaly a metróállomások álló lépcsőit a BKV szalagokkal zárta el, hivatalos indoklás szerint azért, mert a bliccelők itt kerülték ki a lépcső tetején álló őröket. Persze ez hülyeség, hisz az őröknek bármit fel lehet mutatni, beengednek a metró területére, nem foglalkoznak vele. Épp a metró az a hely, ahol a legjobban lehet bliccelni. Azon kívül, hogy igénytelen, mégis mire jó? A vakok, kutyások, mozgólépcsőtől félők szívatására? Vagy csak valamelyik vezető cimborája "jóárasította" a kordonokat?
2008. augusztus 05. 09:01
Néhány napon belül ez már a második olyan eset, amiben forgalmisták vakok alatt indítják be a mozgólépcsőt. Az emberek ennyire tesznek egymásra, vagy direkt csinálják?
Tisztelt BKV-figyelő!
A napokban olvastam hasonló esetről, ezért gondoltam, hogy én is megírom, ami velünk történt.
Szándékosan nem írok időt, sem helyszínt, ugyanis nem célom embereket kirakatni az állásukból, vagy figyelmeztetésben részesíteni; inkább csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy az említett eset ezekszerint egyáltalán nem egyedi. Én magam látássérült személy vagyok, de nincs vakvezető kutyám. A napokban egy ismerősömmel utazgattam a BKV járművein, aki rendelkezik ilyen kutyával.
Az egyik felszín alatti állomásról szerettünk volna a felszínre jutni, amikor megtörtént velünk az eset. A kijárathoz közeledve megállt a kutya, mert látta, hogy jár a mozgólépcső (tapasztalt vakvezető kutya egyszerűen nem hajlandó felmenni működő mozgólépcsőre). Álldogáltunk lent és próbáltuk kérni az embereket, hogy valaki szóljon a személyzetnek, hogy állítsák meg fél percre a lépcsőt, amíg felszaladunk rajta.
Néhány perc várakozás után ez meg is történt (a kutya addigra már a nyakunkba is felmászott, annyira félt a helyzettől), viszont amikor meglátta, hogy állt a lépcső, határozott léptekkel megindult felé. Pillanatok alatt feljutottunk, ám amikor a legfelső lépcsőfokon álltam, éreztem hogy megindul alattam a lépcső. Ösztönösen léptem előre egy nagyot és természetesen húztam magammal a velem közlekedő személyt is.
Csak azért nem estünk el, mert nekem volt egy szabad kezem, amivel kapaszkodhattam, ám a társam nem is tudott volna kapaszkodni, hiszen jobb keze felém volt és fehérbot volt benne, bal kezében pedig a kutya hámja. Látszólag senkinek nem tűnt fel az eset és mi sem szándékoztunk cirkuszolni, de ha a kutyával bármi történt volna, biztos hogy nem hagytuk volna annyiban a dolgot. Éppen azért a pillanatért állítottuk meg a lépcsőt, amikor végülis mégis járt, mert újra elindították?
Kérdem én: mekkora veszteség érte volna a BKV-t, ha még 5 másodpercig áll az a lépcső? Mindketten jól közlekedő vakok vagyunk, pillanatok alatt felszaladtunk a lépcsőn; még tömeg sem volt (dél körül történt az eset), hogy a torlódásra lehetett volna hivatkozni.
2008. július 14. 08:08
Írtunk már arról, hogy kutyát hogyan kell levinni a metró területére, hogy ne legyen baja. Egy olvasónk a szabálynak megfelelően, az álló mozgólépcsőn sétált le a kutyájával, de eddig ismeretlen okból elindították a lépcsőt.
Tisztelt Ügyfélszolgálat!
A következő problémával fordulok Önökhöz: Ma napon 18:00 előtt pár perccel a Deák Ferenc téri metróállomáson az M3-as vonaláról szálltunk át az M2-es vonalára.
Mivel kutyával utaztunk, ezért a kettes metróhoz levezető második, rövid mozgólépcső esetében az álló lépcsőt vettük igénybe lefelé menet. Amikor már leértünk volna az állattal, körülbelül a lépcső vége előtt lehettünk 1-2 fokkal(!!),amikor számunkra érthetetlen módon elindították a mozgólépcsőt. Nagy szerencsénkre nem lefelé indult el, ugyanis ez esetben a kutyám lábait szinte biztosan becsípték volna a fogak. Annyi időm persze már nem volt, hogy felkapjam az állatot. Tehát a lépcső felfelé indult el, s a kutyámnak sikerült még leugrania, de én a lépcső végénél elestem.
Kérdésem az volna, hogy hogy történhet meg ilyen eset, hiszen számomra nyilvánvaló lenne, hogy aki elindítja a lépcsőt, belenéz a kamerába!? S ez esetben láthatta volna, hogy körülbelül 2-3 másodperc múlva leérünk!! Mi az oka annak, hogy olyan iszonyú sűrgős volt beindítani a lépcsőt, miért nem tudták volna megvárni azt a pár másodpercet, amíg leérünk?? A lépcső alján egyetlen ember sem volt, nemhogy tömeg, hogy indokolt lett volna a hirtelen beindítás!
Számomra teljesen felháborító ez a mentalitás! Nagyon nagy szerencse, hogy nem sérültem meg komolyabban, csak felszíni horzsolásaim és húzódásaim vannak az esés következtében. De nem a kollégájukon múlott, hogy nem lett nagyobb baj!
Az esetet legalább fél tucat, ott tartózkodó ellenőr is tudja tanúsítani. Mivel nem értünk rá helyben panaszt tenni, ezért ezúton szeretném kérni az eset kivizsgálását!
2008. június 20. 08:32
Kedves BKV-figyelő!
Az alábbiakban egy felháborító esetet szeretnék megosztani Veled, ami az utas figyelmességével elkerülhető lett volna.
Tegnap (jún. 16.) 5 óra tájban a hármas metróról szálltam éppen le és besoroltam az egy szem mozgólépcsőn felfelé tartó tömegbe, amikor éktelen nyüszítésre, kutyasírásra kapta fel mindenki a fejét. Ahogy közeledtünk láttuk, hogy egy fiatal lány a mozgólépcső aljától egy méterre (a zöld fémterelők mellett) hasán fekvő vizslája fölé hajol, aki akkor már csak csendben sírt, és még szidja is: látod, mit csináltál? Elindul, meghúzza a pórázt, a kutya botorkálva követi, de ezt már csak egy pillanatra látom, ahogy a kutya mellső lába alatti vértócsát is.Hihetetlen számomra, hogy azt a legegyszerűbb elemi, kutyás könyvekben kihangsúlyozott, de józan ésszel is kikövetkeztethető szabályt, miszerint ha kutyánkkal utazunk, a mozgólépcsőn a fel és leszállásnál fel kell emelni, nehogy a lépcső leszakítsa a becsípett ujjait, valaki ne legyen képes betartani! Kisgyereket sem hagyunk mezítláb botorkálni a mozgólépcsőn, hadd ugorjon át az eltűnő sávon, majd jól felfogja, mit kell tennie. (Nemrég volt róla hír, hogy egy gyerek szandálját tönkrevágta a mozgólépcső, mit tenne akkor a csupasz lábbal?) Akármekkora a kutya, 1-2 másodpercre szedje össze magát az illető, ha meg bernáthegyije van, meg kell kérni a kezelő személyt, hogy állítsa le a mozgólépcsőt egy időre (a vakvezető kutyáknál is ezt kellene tenni amúgy). Vagy nem kell kutyával utazni.
Az a szörnyű, hogy szegény kutya lett a vesztese ennek a felelőtlenségnek, és nem a gazdája, aki szemmel láthatóan szerette, csak fel sem fogta a hibát - na majd az állatorvos a helyére teszi a gazdát, sajnos csak így utólag. Remélem nem veszítette el a körmeit a vizsla.
A továbbiakban pedig: nem szabad azt gondolni, hogy majd a kutya észleli a veszélyt, és tudja, mi lesz vele, ha becsípi a fog, ezért majd kapkodja a lábát. Akárcsak a gyerekeknél a szülőé, itt a gazda felelőssége, hogy ne történjen ilyen baleset. Mégis hányszor látni hasonlót, amikor csak a jószerencse akadályozza meg a súlyos sérülést! Tessék felemelni a kutyát arra az egy pillanatra!
Köszönöm, hogy elmondhattam!
Üdvözöl és további jó munkát kíván rendszeres olvasód:
Cseh Dorottya (Dee)
2008. január 11. 14:50
Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.
Utolsó kommentek