BKV-figyelő

Olvasónk férjével, és két gyermekével utazott a 160-as buszon. Már a felszálláskor feltűnt nekik, hogy a busz vezetője nem igen tud vezetni, ugyanis úgy állt be a megállóba, hogy a padka és az ajtó között körülbelül egy métert hagyott. Leszálláskor ugyan ezt tapasztalták, ezért olvasónk férje előre ment, hogy levegye a gyerekeket a buszról, csakhogy a vezető csengetett, és rájuk zárta az ajtót:

Tisztelt BKV-figyelő!

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki így járt, de a helyzetre való tekintettel mégis úgy éreztem, megosztom a történetet.

2011. december 22-én a Kubik utcai megállóban szálltunk fel férjemmel, valamint egy 2, valamint egy 4 éves gyerekkel a 160-as autóbuszra. Vagyis, inkább másztunk, mert a kedves sofőr úgy állt be, hogy az ajtó - nem a leghátsó - kb. egy méterre volt a szegélytől. A gond nem is ez, hanem, hogy a Csillaghegyi megállóba érve a beállás szintén nem sikerült, a kb. egy méter akkor is megvolt a busz, és a megálló között.

Férjem ment elsőnek, kézenfogva 4 éves fiunkat, elég nagy probléma elé nézve az egy méteres távolság miatt. A sofőr még meg sem várva, hogy ők leérjenek, rátapadt a csengőre, majd azonnal csukni kezdte az ajtót. Engem, karomban a 2 éves fiammal odacsukott, férjem épp, hogy le tudta rántani a másik gyermekünket. Az előttünk lévő ajtónál egy idős hölgy járt ugyanígy, és csak a szerencsén múlt, hogy nem történt semmi gond. Nem tudom, ilyen emberek egyáltalán hogyan vezethetnek buszt?

A busz 11:33-kor indult a Batthyány térről, az eset Csillaghegyen történt 12:08-kor. A jármű rendszáma BPI-188 volt.

Panaszommal felkerestem a BKV-t is, remélem, valamikor megtörténik az is, hogy arra alkalmas személyek vezetik a buszokat, amiken egyébként elég sok ember utazik.

Remélem, más nem jár így.

Olvasónk a 196-os buszon egy mogorva, kiabálós buszvezetővel futott össze. Történt, hogy egy utastársa leszálláshoz készült, ám az ajtónál lévő leszállásjelzők közül három egyáltalán nem működött. Az utas így hiába jelezte a leszállási szándékát, az ajtók nem nyíltak ki. Előreszaladt a buszvezetőhöz, aki olvasónk elmondása szerint gusztustalan, lekezelő stílusban kezdett kiabálni. Részletek a levélben:

Tisztelt BKV-figyelő!
 
A következő történetemet szeretném megosztani:
 
2011. november 23-án 15:45-környékén történt a következő eset. A BPO-567 rendszámú 196-os busszal utaztam Újpalota irányából. Már felszállásnál feltűnt, hogy a kettes ajtóval valami gond lehet, mert a felszállók nem tudták gombnyomással kinyitni, csak a fent utazók parancsának engedelmeskedett az ajtó.
 
Majd néhány megálló múlva egy középkorú hölgy szeretett volna leszállni, de az ajtó feletti fény nem gyulladt fel. Kíváncsian vártam, hogy mi fog történni. Az történt, hogy az összes többi ajtó kinyílt, ez pedig nem. Majd a busz becsukta ajtajait és indulásra készült. A hölgy előrefutott és jelezte a hosszú hajú szőke szemüveges férfi vezetőnek, hogy hiába jelez, nem nyílt ki az ajtó.

A vezető erre kiabálással reagált, amit én a csuklóban utazva is kiválóan hallottam. A lényege az volt, milyen utasok vannak, akik nem tudják megnyomni a gombot, és különben is működik a gomb, mások is le tudtak szállni előtte. Természetesen mindezt gusztustalan, lekezelő stílusban adta elő. Felmerül bennem, mi szükség van ilyen emberre a buszvezetők között. Miért így képviseli a cég arculatát az utasközönség felé.
 
Később megfigyeltem, hogy csak az ajtó melletti oszlopon található 2 nyomógomb, illetve a külső nyomógomb nem működött, az összes többi igen.

Sajnos nem tudni, hogy a képen látható mű a BKV garázsaiban dolgozó szakemberek, vagy egy vicces utas keze munkáját dicséri-e, minden esetre nagyon nem vicces, amikor az utolsó pillanatban vesszük észre, hogy nekünk jeleznünk kellene, mert le szeretnénk szállni, de ezt a gomb hiánya miatt nem tudjuk megtenni. Tényleg van olyan utas, aki nekiáll, és kiszerel egy ilyen gombot?

Olvasónk egy "jó, hogy nem csukta rám az ajtót" mondattal jelezte a várbusz vezetőjének, hogy szerinte hülyeség az indulásjelzőt akkor működtetni, amikor még bőven vannak le- és felszálló utasok. A buszosnak ez nem tetszett. Megvárta az utast a zebránál, majd amikor át akart kelni padlógázt nyomott:

Kedves BKV-figyelő!

Tegnap (11. 11.) este a férjemmel hazafele a várbusszal mentünk a Moszkva térre. Rengeteg csomagunk volt (mindkettőnknél 3-4), így utoljára maradtunk leszállónak. A buszvezető már akkor zárta volna az ajtókat (gondolom ismerik ezt az "ajtók mindjárt záródnak hangot"), mikor még bőven a busz belsejében voltunk (és még sokan mások), ami mindig felbosszant, mivel már többször csukták így rá a lábamra, táskámra az ajtót. A várbusz egy kisbusz, elég jól lehet látni, hogy ha valaki csomagokkal próbál leszállni, felesleges ezzel félelmet kelteni és sürgetni, nyilván a körülményekhez képest sietni fog. De ezt biztos nem írnám meg, hiszen ez teljesen mindennapos. Azt viszont leszálláskor megjegyeztem félhangosan elég mérgesen, hogy "jó, hogy nem csukta rám az ajtót".

"Megállóhely kapacitásának jobb kihasználása miatt az autóbuszok harmadiknak is megállhatnak, és ajtót nyithatnak. Ebben az esetben azonban a megállótáblánál ismét meg kell állniuk, és ajtót nyitniuk." -így szól a BKV belső szabályzata. Akkor mégis miért van az, hogy a Ferenciek terén a buszvezetők rendszeresen úgy nyitnak ajtót harmadikként, hogy az utasok le sem tudnak szállni a korlátok miatt, majd továbbhajtanak? Olvasónk többször maradt a megállóban, az ügyfélszolgálattal levelezik:

Tisztelt Cím!

Előző levelem tartalma hasonló volt az alábbinak, melyre a BKV 30 napon belül válaszolt. Csak éppen semmi eredménye nem lett. A 8-as buszok továbbra sem állnak meg a Ferenciek terén az arra kijelölt helyen. Az utasok szaladgálnak össze-vissza. Nem tudják, mikor hol szállhatnak fel, mert a megállóban, - nos, ott nem. A második eset akkor történt, mikor pár hét után kinyitottam a BKV válaszlevelét hogy a jövőben jobban odafigyelnek. Ez volt a második levelem a válaszuk után.

Üdvözlettel: Kanzler Edit