Az LMP a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésére előterjesztést nyújt be a mobil-jegyről, és egy 5-30-as új jegyfajtáról, melyet közlekedési munkacsoport dolgozott ki. A párt néhány szakblog és városi közlekedéssel gyakrabban foglalkozó blognak és honlapnak előzetesen elküldte az előterjesztést, ezt alább olvashatjátok. Az ezzel kapcsolatos szakmai észrevételeiteket szívesen vesszük!

Tisztelt Közgyűlés!

A Lehet Más a Politika már 2011 decemberében részletesen kidolgozott és előterjesztett egy olyan tömegközlekedési tarifareformot, mely az alkalmi utasok problémáira megoldást jelentett volna. Akkor a fővárosi vezetés az elektronikus jegyrendszer gyors bevezetésében reménykedve a javaslatot elvetette.

A budapesti tömegközlekedés nem rendszeres használatát biztosítani hivatott jegystruktúra végletesen elavult, egész Európában egyedülállóan igazságtalan. A jelenlegi alapjegy, a vonaljegy nem korrekt ajánlat a tömegközlekedés alkalmi használói számára, nem mobilitás-, hanem fel-leszállásorientált. Szintén hiányzik egy olyan jegyforma, mely a napijegy és a havibérlet között áll, a nem egybefüggő időtartamú, „félig rendszeres” használatot tenné lehetővé.

Nem csak az alkalmi használókkal szembeni igazságos bánásmód indokolja az alkalmi jegyek fejlesztését. A tömegközlekedést használók aránya Budapesten folyamatosan csökken, ezért szükség van olyan jegyfajtákra, amelyek a bérletes törzsutasok és a tömegközlekedést nem használók között, a nem rendszeres használók mezsgyéjén vonzást gyakorolnak az utazási módok közt alkalomszerűen döntő utasokra. Míg ma az a helyzet, hogy a rendszeres, bérletes utazásból kilépő utasokat a használhatatlan alkalmi jegyfajták szinte rögtön a tömegközlekedés elhagyására kényszerítik, és onnan új utasokat nem is vonzanak, addig a jövőben olyan jegyfajtákra lenne szükség, amelyek az alkalmi utasokat vonzzák a tömegközlekedés felé.

A fenti problémakör kezelésére egy új jegyfajtát, az 5/30-as tömb-napijegyet javasoljuk bevezetésre, illetve az alkalmi jegyfajták gyors, olcsó és mégis színvonalas átfogó reformjának előkészítéséül az sms-ben történő jegyváltás bevezetését.

I. Sms-jegy bevezetése

Sokkal szélesebb kört érint a korábban biztonsági okokra hivatkozva elvetett sms-alapú jegyek kérdése. Nézetünk szerint az sms-jegyek biztonsággal bevezethetőek, és egy csapásra, kis beruházási igénnyel megoldják a mai, vonaljegyes rendszer reformját – jóval a bevezetni tervezett teljes körű elektronikus jegykezelés előtt.

Az sms-jegyek megváltása a következőképpen zajlana: az utas egy nála levő, tetszőleges, személyazonosításra alkalmas fényképes igazolványnak a számát, illetve a kért jegy típusát elküldi az sms-jegyszerver telefonszámára, és a továbbiakban jegyellenőrzéskor a megerősítő válasz-sms, illetve a megjelölt igazolvány felmutatásával igazolja a jegy megvásárlását. A használható igazolványok körét a következőkben célszerű megjelölni: hatóság által kibocsátott fényképes személyazonosító igazolvány, útlevél vagy jogosítvány, más államok útlevelei, illetve a BKV (vagy a jövőben a budapesti tömegközlekedés díjait beszedő szerv) pénztáraiban továbbra is megvásárolható fényképes bérletigazolvány (ebben az esetben természetesen az adott utazásra érvényes bérletszelvény nélkül). Az sms-jegy hamisításának visszaszorítása végett a jegyellenőrök szúrópróbaszerűen rögzíthetik az utas sms-jegyét (legegyszerűbben fényképen), és ha a szerver adataival való utólagos összevetés visszaélésre derít fényt, a személyazonosító adatok birtokában a csaló utassal szemben jó eséllyel kezdeményezhető eredményes hatósági eljárás. Vizsgálandó továbbá az sms-jegyen szereplő igazolványszámon alapuló helyszíni ellenőrzés hatékonysága is (az adott igazolványszám pillanatnyilag érvényes jegyeinek lekérése az sms-jegyszerverről az ellenőr mobiltelefonja vagy más készüléke segítségével).

Az sms-jegyek piaci sikerességének fontos feltétele, hogy nem szabad luxustermékként tekinteni rájuk – mint a már kodifikált, de soha meg nem valósított mobiljegyek esetében –, tehát az sms-jegyek árai nem haladhatják meg a velük összevethető hagyományos jegyek árát (pl. az sms-napijegy nem lehet drágább a papíralapú napijegynél). Ez azért lehetséges, mert a papíralapú jegyek előállítási, forgalmazási költségei magasak, tehát ezen a költségszinten vagy akár alacsonyabb költséggel lebonyolítható egy sms-jegy megváltása. Az sms-jegyek előállítási költségeinek leszorítása végett a rendszer működtetésére kiírt tenderen a nyertes mobilszolgáltató számára elő kell írni, hogy a saját hálózatában nem szedhet külön díjat az sms-jegyekért, más hálózatból érkező igények esetén pedig az adott sms-t ingyen végződtesse, a válasz-sms-eket ingyen indítsa. Ez a rendszer alkalmas arra, hogy a mobilszolgáltatók közötti piaci verseny eredményeként végeredményben egyetlen hazai szolgáltató se kérjen felárat az sms-jegy kezeléséért.

Az sms-jegyváltás rugalmasságát kihasználva javaslatot teszünk egy időalapú jegytermék bevezetésére, mely – az ismert adottságok miatt – csak sms-ben lenne megváltható, 90 percnyi utazást tartalmazna korlátlan átszállással, és nem kerülne többe, mint a jelenlegi papíralapú átszállójegy. Szintén megfontolható egy rövidebb érvényességű, de olcsóbb jegy bevezetése, illetve a „price capping”, az azonos telefonszámról, azonos igazolványszámmal igényelt sms-jegyek összevonása az utas számára kedvezőbb, hosszabb érvényességű jeggyé – természetesen csak a hosszabb jegyhez hiányzó ártöbblet kiszámlázásával. Már első körben is javasoljuk, hogy legalább a napijegy szintjéig lehessen sms-jegyet vásárolni – és a jegyösszevonást alkalmazni.

A fenti sms-jegy mint jegyváltási lehetőség bevezetése a jelenlegi állapotok szerint 2012. szeptemberétől lehetséges, és kívánatos is.

Az sms-jegyet a BKV és a BKK illetékesei eddig jellemzően biztonsági okokra hivatkozva vetették el, azonban nézetünk szerint a biztonsági kockázat kicsi, a hivatkozott okok elháríthatóak. Tetszőleges igazolvánnyal (személyi, jogosítvány, útlevél, bérletigazolvány) együtt az sms-jegy közel sem vet fel annyi problémát, mint például a mai papíralapú bérletek. A megadott jegy kizárólag az adott igazolvánnyal használható fel, az sms lemásolása így nem jelent csalási lehetőséget.

A kapott sms feladójának meghamisítása, avagy teljesen hamis sms kreálása persze elvileg így is lehetőséget ad a csalásra, ez azonban már jelentős technikai felkészültséget igényel, ráadásul a csalás ilyenkor is könnyen bizonyítható (a mobilszolgáltató sms-szerverét illetve a BKV szerverét feltörni egy jegy kedvéért lényegében senki nem fogja, tehát az itt tárolt adatok alapján a valóság ellenőrizhető). Így a szúrópróbaszerű ellenőrzés elegendő lehet: az ellenőr minden ilyen esetben egy fényképet csinál az sms-ről (vagy amennyiben nem kap minden ellenőr azonnal fényképezőgépet, felírja az sms-jegy adatait), majd utólagosan akár központilag lehet az ellenőrzéseket lefolytatni. Ez alapján a csaló úgy érzi majd, hogy személyazonosító adatait kiszolgáltatva, a számítógépes csalás bűntettét és egyéb súlyos tényállásokat könnyen bizonyítható módon megkockáztatva akármikor lebukhat, így a csalás vélhetően minimálisra szorítható.

Egy másik, szintén megfontolható ellenőrzési lehetőség, ha az ellenőr a saját telefonja vagy egyéb mobilkészüléke, -terminálja segítségével az sms-jegyszerverről lekéri az utas megadott igazolványszámához igényelt, pillanatnyilag érvényes jegyek listáját (amennyiben kezdetben problémát okoz a betűket is tartalmazó igazolványszámok hosszadalmas begépelése, ez kiváltható a telefonszám-alapú lekérdezéssel és a telefonszám párhuzamos megcsörgetésével). Ez a megoldás az sms-jegyek hamisítását gyakorlatilag kizárja. Amennyiben ez a folyamat hosszadalmas lenne, és technológiailag lehetséges, megfontolható az ellenőri mobiltelefonok számára olyan hálózati prioritás biztosítása, mellyel az ellenőrzésnek ez a módja gyorsabbá válik.

Hátrányok:

• fényképkészítésre alkalmas eszköz kell az ellenőröknek, vagy a szúrópróba lassú;
• az ellenőrzés a legegyszerűbb esetben is valamivel tovább tart, mint a papírjegyek ellenőrzése (az igazolványszámot is ellenőrizni kell);
• minimális csalási lehetőség (de ez jóval kisebb, mint pl. ma a tintás érvényesítésű bérletek esetén!);
• a metró-beléptetőkapus megoldással nem kompatibilis, hosszú távon a plasztikkártyára át kell állni (azonban ekkor hasonló sms-ekkel intézhető a plasztikkártya feltöltése).

Előnyök:

• azonnal az összes tervezett jegytípus bevezethető (időalapú jegyek, zónás jegyek, stb.), elvileg még a jegyösszevonás is működhet (a kért jegytípus – pl. az adott számról, ugyanazzal az azonosítóval aznap igényelt harmadik másfél órás – helyett napijegy jön vissza a válasz sms-ben);

• nem csak hagyományos sms-ben működhet a rendszer, egy okostelefon-applikáció kényelmesebben megoldja ugyanezt, közös rendszert használhat az sms-rendszerrel;

• az indulásnál nem kell hozzá még ellenőri készülék sem, hagyományos módon ellenőrizhető;

• a hamisítás ellenőrzése, a tettes azonosítása lényegesen könnyebb, mint a hagyományos bérleteknél, ezáltal a rendszer bérletekre való kiterjesztése révén a hamisítás visszaszorítható, milliárdos megtakarítás érhető el;

• elterjedése esetén megoldja a bérletvásárlási problémákat, a pénztári fejlesztések, jegyautomata- beszerzések nagyrészt szükségtelenné válnak, ami szintén milliárdos megtakarítást jelenthet;

• a teljesen elektronikus jegyrendszer bevezetése előtt már évekkel lényegében megvalósít egy hasonló rendszert (ne feledjük, hogy az elektronikus jegyrendszer bevezetése ma sincs közelebb, mint egy vagy két éve!), az sms-rendszer később az elektronikus jegykártyák feltöltésére is használható.

II. 5/30-as tömb-napijegy bevezetése

Jelenleg lényegében nincs megfelelő köztes jegytípus a havibérlet és a vonaljegy között az alkalmi utasok számára, ami az alkalmanként felmerülő, időben nem egybefüggő 1-2 napos igényeket (pl. rossz időjárás, előre látható dugók) ki tudná szolgálni. A havibérleti-jegy túlságosan hosszú egybefüggő időszakot fed le, a napijegy rugalmatlan és fajlagosan nagyon drága, a hetijegy fajlagosan drága is és rugalmatlan is. Ebben a dilemmában az utas leggyakoribb döntése az, hogy fizető utasként egyáltalán nem használja a tömegközlekedést, inkább autózik, vagy bliccel.

Az általában autóval vagy kerékpárral közlekedő, de alkalomszerűen, havonta legfeljebb 5–10 napon tömegközlekedést használók gondjainak megoldására a sípályákon már bevált „X in Y” (pl. 3 in 7) típusú jegyekhez hasonlóan javaslom a BKV-nál a „30-ból 5” jegytípus bevezetését. Az 5/30-as jegy az előre kiszámíthatóan havi párnapos, nem egybefüggő használatot igénylő utasok részéről biztos bevételt jelent a szolgáltatónak, és ösztönöz a tömegközlekedés legalább részben történő használatára. Ez a típus lényegében a havibérlet és a napijegy ötvözete: 30 napos érvényesség mellett 5 szelvényt tartalmaz, amelyek az utas által jelzett napon korlátlan utazást biztosítanak. A limitált érvényesség megszünteti a veszélyt, hogy ezt a jegytípust bliccelésre használnák, ami a napijegy önérvényesítése ellen rendszeresen felhozott érv volt. A jegytípus fajlagosan lényegesen drágább kell, hogy legyen a havibérletnél, de lényegesen olcsóbbnak kell lennie a napijegynél, és egy napra vetítve nem szabad lényegesen meghaladnia 2 db menetjegy árát. Ez 3500-4000 Ft körüli árat jelent.

Az 5/30-as tömb-napijegy egy lehetséges megoldása fűzött tömb, vagy perforált leporelló formájában tartalmaz öt, a mai vonaljegyeknél nem sokkal nagyobb jegyszelvényt, melyeknek az oldalán félkörívben perforált fülecskéket lehet kitépni, négyet a használati nap első számjegyének (0–3) és tízet (0–9) a második számjegyének jelzésére. Egy másik megoldás a mai havibérlet méretét meghaladó, de egyszelvényes elrendezés, amely 1-től 31-ig tartalmaz letéphető fülecskéket. További lehetőség az időpecsétet nyomó jegykezelő készülékkel való érvényesítés, de ez a BKV eszközparkjának ismeretében problematikus. Vizsgálat tárgyai lehetnek más önérvényesítési eljárások is, azonban ezek ellen könnyen felhozható a bliccelés elősegítésének vádja.

Előnyök:

• a nem rendszeres, egy-egy napra tömegközlekedést használni akaró utasoknak tökéletes megoldás;

• nem kell hozzá semmilyen többletberuházás;

• a bliccelést akár jelentősen is visszaszoríthatja – a több átszállás miatt bliccelő alkalmi utasok probjól tervezhető bevételt jelent: egy megvásárolt szelvény hónap végén lejár, szemben a ma az alkalmi utasok által jellemzően használt tömbjeggyel.

Hátrányok:

• 5 napnyi „elköteleződést” vár az utastól, az esetleg megmaradó szelvények bosszantóak lehetnek, a tömbjegyhez visszatérést okozhatják (de a tömbjeggyel lógást – csak metrón lyukasztást – árban úgysem lehet, és nem is cél alulmúlni);

• a ma cafeteria-elemként kapott bérletet olcsósága miatt olyanok is választják, akiknek lényegében egy ilyen 5/30-as megoldás fedné le legjobban az igényüket – ők esetleg havibérletről váltanak, ez bevételkiesés lenne (ezek száma azonban feltehetőleg elenyésző).