BKV-figyelő

Harminc évesnél idősebb olvasóink számára ismerős lehet Zemlényi Zoltán neve. Ő volt az a 15 éves fiú, aki 1985. március 7-én az Oktogonnál (akkor November 7. tér) a piros lámpa ellenére lelépett a járdáról, és az úttesten elütötte egy Trabant. Egy akkori mínuszos hír szerint a fiú nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.

Zemlényi Zoltán egy hónapig feküdt kómában; szinte orvosi csodának számított, hogy egyáltalán életben maradt. Sem járni, sem beszélni nem tudott, értelme azonban nem sérült, bár ez utóbbit sokáig a környezete felé sem tudta kommunikálni.

Akaraterejének, kitartásának köszönhető, hogy Zemlényi a következő években – amennyire lehetett – felépült. Noha az áhított sportkarrierből semmi sem lett – olimpiai bajnok kenus akart lenni – Zoltán ma újra tud járni, beszélni.

ZZ a történetéről könyveket is írt, vendége volt Friderikusz Sándor műsorának (valószínűleg innen emlékszem rá), később családot alapított, három gyereke van; legújabb könyve nemrég jelent meg. Akkor nevezték őt hétköznapi hősnek, amikor ezt a kifejezést még nem koptatta el a bulvármédia.

A több mint 27 évvel ezelőtt történt baleset nem múlt el nyomtalanul: Zemlényi-Kovács Zoltán (ahogyan ma hívják) ma is nehezen jár, nehezen beszél. Mindössze ennek ""köszönheti", hogy múlt pénteken nem engedték felszállni a metróra, mondván: részeg. Nem volt az, sosem ivott. Az esetről Zoltán saját Facebook-oldalán számolt be, az alábbiakban ezt közöljük.

Dózsa György úti metróállomás igazgatóságának!

Felháborodásomat fejezem ki a ma 18:40-kor szolgálatban lévő, metrólejáró lépcsőjénél szolgálatot teljesítő munkatársaik minősíthetetlen viselkedése miatt! Ma délután 18:40-kor anyósommal, élettársammal és 9 hónapos kislányommal indultam hazafelé egy télapó ünnepségről, ahol saját könyveimet is árultam. A lépcsőhöz közeledve nyugdíjas anyósomat és kislányomat hordozóban szállító élettársamat elengedték, engem azonban megállásra késztettek, ami különös, máskor ugyanis engem is el szoktak engedni - napjában többször is utazom metróval.

Talán a bérletemet kérik? - vetődött föl bennem, s már nyúltam is az övtáskámhoz, hogy kivegyem a tárcámat, amiben a bérletem is van. Azonban munkatársuk azt mondta (lehet, hogy nem szó szerint idézem), hogy önnek most nem kéne lemennie illuminált állapota miatt.

Szeretném megkérdezni, milyen jogon állítják rólam, hogy "illuminált" vagyok, mikor életemben egy korty alkoholt nem ittam, egyetlen slukk cigarettát nem szívtam, egyetlen korty kávét nem ittam, mert undorodom ezektől - viszont nagyon érzékeny vagyok, ha ezek bármelyikét bárki feltételezi rólam.

Illuminált embereknek tilos a BKV járművein utazni? - csak kérdezem, mert én már láttam részeget metrón, de én soha nem voltam még illuminált, viszont kollégáik, akik rólam ezt feltételezték, ezzel gyanúsítottak, már egészen biztosan voltak illumináltak, sőt - mondjuk ki - részegek is - és talán utaztak is így metrón, de mindegy, mert viselkedésük felháborító, vérlázító volt és ezért voltam ennyire kiakadva, hogy jelenetet rendeztem.

Mellékesen teljesen jogosan, mert milyen alapon zárnak ki engem a metróközlekedésből, aki minden évben megveszem a nyugdíjas bérletemet, mert 27 éve le vagyok százalékolva 100%-osan és elég atrocitás ér engem minden nap a nehezen érthető beszédem és lebénult végtagjaim okán feltűnő járásom miatt, hogy egy fárasztó, hidegben, szabad ég alatt végigdolgozott hónap után fáradtan ne mehessek haza élettársammal és három gyerekem közül a legkisebbikkel járművükön, amiért én fizetek.

Fel vagyok háborodva és nem hagyom annyiban, hogy egy egyszerű bocsánatkéréssel elintézzék a dolgot!

Zoltánt a barátai arra bíztatták a Facebookon, hogy tegyen panaszt, egyikük ajánlotta, hogy írja meg az esetet a BKV-figyelőnek is. (Nem így lett, a szöveget én kértem el.) Zoltán megköszönte barátai együttérzését, de nem akart botrányt.

Se időm, se energiám, se kedvem nincs ezzel foglalkozni, mert ha ezt az ellenőrt - teszem azt – kirúgják, vagy ha le is fejezik az összes főnökével együtt, sőt, ha emiatt az eset miatt ezentúl minden ellenőrt előzékenységre oktatnak, vagy bunkótlanítják a BKV-t, vagy bármi, attól ez még így marad. Az emberekben ez benne van. Valószínű, ennek az ellenőrnek is tele volt feszültséggel a napja, az élete mélyrepülésben, vagy egyszerűen csak rossz volt a világítás és emiatt nézett részegnek.

Zoltán a "beszélgetésünk" során hangsúlyozta, azért lepte meg az eset, mert szinte mindig segítőkész, rendes BKV-s munkatársakkal találkozik. Mint írta: ő már túllépett a történteken, viszont az eset intő példa lehet az ellenőröknek, hogy attól, hogy valaki másmilyen, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni és főleg nem kell feltétlenül érvényesíteni azt a jogukat, hogy bizonyos személyeket kizárhatnak a közlekedésből.

(A képen Zemlényi-Kovács Zoltán látható legújabb, Tenzi naplója című könyvével. Fotó: MTI/Marjai János)

Ferenc a megállóban várta a buszt, a vezető mégis bevágta az ajtót az orra előtt. Olvasónk elkapta a busz mögött haladó taxit és követte a járatot. Ferenc panaszt tett a BKV-nál, s noha az általa készített bizonyítékokat nem tudta csatolni, elküldte nekünk. Az alábbiakban olvasónk panaszlevelét közöljük, fotóval, videóval.

A jelzett időpontban, munkavégzés után várakoztam a Fáy utca nevű megállóban a 914-es járatra várva. A -11 fokos hideg miatt természetesen nem egy helyben állva, hanem ide-oda járkálva. A kocsi menetrendszerűen érkezett, a hátsó ajtón egy utas leszállt, majd a gépkocsivezető az orrom előtt becsukta az ajtót és tovább indult, felszállni nem tudtam.

Szerencsére fél percen belül egy arra járó taxit le tudtam inteni, akinek vezetője együttműködve velem lehetővé tette hogy a buszt kövessük, és - amennyire lehetséges volt a fényviszonyok miatt - a járművet dokumentáljam. A készült videó felvétel hanganyaga tanúsága szerint (is) az esetet szóban részleteztük, ő úgy a kiadott nyugtával, illetve szükség esetén személyes nyilatkozattal tanúsítja a történteket.

A BKV-s dolgozó minősíthetetlen és pofátlan magatartása miatt így nem tudtam otthonomba eljutni, ehhez a taxis segítségét kellett igénybe vennem. A kiadott nyugta szerint 1800 (azaz egyezernyolcszáz) forint indokolatlan és nem szándékozott kiadásom történt. Nem beszélve a bosszankodásról, illetve a ténylegesen okozott hátrányról (különös tekintettel a kemény hidegre).

Kérem:

1. válaszukat, illetve intézkedésüket az ügyben.

2. e-mail címemre küldött válasz esetén egy elérhetőséget, ahová a készült dokumentációt is csatolhatom (fotók, videó).

3. Intézkedésük módját, mikéntjét. A szokásos szerecsenmosdatás és a felelősség utasra hárítása helyett a valós és tényszerű intézkedés megtörténtét.

Nem fogadom el:

1. a panasz válasz nélkül hagyását.

2. azt a várható magyarázatot, hogy a gépkocsivezető nem látta a visszapillantó tükörben vagy "nem észlelte" a jelenlétemet. (Ugyanis akkor az külön kérdést vethet fel: az utasok biztonságát hogy venné figyelembe, ha nem észlel dolgokat a tükörben?)

Megítélésem szerint ez egy szándékos szórakozás vagy felelőtlenség lehetett a részéről, hoszen a megállóba beállva is látnia kellett a várakozó utast. a *-al jelzett rendszám feltételes, mivel a fényviszonyok miatt a viszonylag kis méretű videófelvételből nem lehetett hitelt érdemlően kikockázni a hatósági jelzést. (Olvasónk azóta pontosított, a taxis le tudta olvasni a rendszámot, ez el is hangzik a videón: BPO-025 - a szerk.)

Egyebekben: válaszukat talán meg sem várva, az összes internetes fórumon, illetve egy külön ennek szentelt cikk keretén belül saját weboldalunkon még a mai napon közzé teszem.

Minősíthetetlennek tartom az ilyen hozzáállást, miközben Önökkel van teli az internet és a média hírei, holmi bérkövetelések miatt, a valóságban egyesek az Önök dolgozói közül így teszik ezt magatartásukkal, munkavégzésükkel "indokolttá"...

Kérem jelen észrevétel, panasz kivizsgálását, különös tekintettel a kikényszerített kellemetlenségre, illetve anyagi hátrányra. Egyértelműnek tartom, hogy -11 fokos hidegben sem a következő járat kivárása, sem a más mód keresése nem volt lehetséges egy néptelen éjszakai környezetet is tekintve.

A szokásos üdvözlő formulától és a tisztelet kinyilvánításától (érthető okokból) most elállnék.

Meggyőződésem, hogy sok budapesti közterületen nem azért van elszórva a szemét, a cigarettacsikk, mert az emberek semmivel sem törődve eldobálnak mindent, hanem azért, mert sok helyen egyszerűen nincs elegendő szemetes.

Sajnos a felújításoknál, átépítéseknél is gyakran előfordul, hogy kevés kukát helyeznek ki. Csak egy példa: a VII. kerületi Síp utcában a felújítás előtt több szemetes volt, mint most van, de saját tapasztalatom szerint a Belváros új Főutcáján sincs elegendő hulladékgyűjtő. 

István nem volt rest, levelet írt a BKV-nak a témában, ő egy buszmegállóból hiányolta a kukát, és láss csodát, azóta kihelyeztek egyet. Ez azt mutatja, hogy azért érdemes jelezni, ha valami nem megfelelő, hátha...

Körülbelül három hónapja küldtem a BKV-nak az alábbi e-mailt. Megkértem őket, hogy a 224-es busz, Áruházak nevű megállójába tegyenek egy szemetest, mert sok a környéken a szemét. Ugyan nem reménykedtem benne, hogy lesz hatása, de azért mégis elküldtem, hátha reagálnak rá valamit.

"Tisztelt BKV Zrt.

Szeretném megkérni önöket, hogy a 224-es busz Áruházak nevű megállójához legyenek szívesek egy szemetest kirakni. Sajnos a buszmegálló kőzelében nincs egyetlen kuka sem, így sok a gondatlanul elhajigált szemét a környéken. Ha már a megállónál levő Praktiker áruház nem biztosít szemetest a parkolója környékén, legalább a megállóban legyen egy. Busszal is elég sok ember jár arra. Tisztelettel:

..."

Csak egy automatikus választ kaptam, és elkönyveltem magamban azt, hogy valószínűleg nem lesz az egészből semmi, de ma nagy meglepetés ért. Mikor munka után kimentem a megállóba, észrevettem hogy egy új kuka van a tábla póznájához rögzítve. Nem vagyok benne biztos, hogy az én bejelentésem hatására került ki, de azért örülök hogy egy ilyen isten háta mögötti megállót sem hanyagolnak el.

Budapesten megszokhattunk, hogy a buszok gyár szerinti kapacitása nem szabály, csak irányelv; a fizika törvényeit kinevetve lényegében bármennyi ember elfér rajtuk. Henna leveléből azonban kiderül, új szelek fújnak a fővárosban. Ha busz túlterhelt, nem indul. Tud ez bosszúságot okozni, érdemes foglalkozni a témával.

Fantasztikus új buszok is járnak a 25-ös busz vonalán. A probléma velük, hogy érzékelők vannak beépítve az ajtókba. A szokásos reggeli csúcsban van, amikor szó szerint heringekként utaznak az emberek; nos, akkor ezek a jól felszerelt ajtók nem záródnak, csak jelzik a "finom" sípolgató hangon, hogy nem csukódik az ajtó.

Volt, hogy utas kénytelen volt leszállni, mert befelé nem volt hova préselődni, és így nem indult a járat. Ezen sípolgató berendezések miatt a szokásosnál több időt áll a busz a megállókban. Ez 5 megállónál akár 10-15 perces csúszás is lehet, ez pont elég ahhoz, hogy hiába az időben indulás - mivel senki sem számol plusz 15-20 perceket a 15 perces útvonalra -, késést jelent a munkából.

Javaslat: talán ahogy beszerelték ezeket a jelzőket, ki is lehet kötni, vagy ne a reggeli és az esti csúcsban járjanak. Persze, arról nem beszélve, hogy ezeken a szép, új buszokon sokkal kevesebb hely van, mint a megszokott régi, szétesős, beázós buszokon.

Nem tipikus problémával fordult hozzánk Gábor. Mivel nem átlagos testalkatú, nem tud felszállni az első ajtón, márpedig a BKK épp most vezeti be ezt a módszert több újabb járaton. Olvasónk ott tart, hogy nem vesz bérletet. Más kérdés, hogy így aztán biztosan nem jut majd fel a buszra. Az alábbi levelet juttatta el a BKK-nak.

Szeretnék bejelentést tenni a számomra és a hozzám hasonló adottságú emberek számára hátrányos megkülönböztetésről. A BKK által újból bevezetett első ajtós felszállás hátrányosan különböztet meg átlagos termetű embertársaimtól.

A súlyom jelenleg 180 kg, nem tudok felszállni az önök által forszírozott első ajtós megoldással. A járművezetővel vitatkozhatnék, de semmi kedvem ezt minden nap négy alkalommal eljátszani és nem is ő tehet erről a helyzetről.

A megoldásra kompromisszumként javasolnám hogy az összes busz első elválasztó korlátját szereljék le. Vagy a hátsó ajtót jelöljék ki erre a célra. Netán ezt a buta ötletet, ami egyszer már nem jött össze, felejtsék el véglegesen.

Mivel úgy érzem, a BKK egyoldalúan módosította az utazási feltételeket, ezért december elsejétől a 30 éven keresztül tartó bérletvásárlási szokásomat megváltoztatom. NEM vásárolok jegyet és bérletet, míg ezt az áldatlan helyzetet meg nem oldják pozitívan.

Jelen levelemet mellékelten elküldtem az esélyegyenlőségi ombudsmannak.

Grafika: BKK