BKV-figyelő

Olvasóink ritkán ragadnak billentyűzetet, amikor rendben eljutnak tömegközlekedéssel A-ból B-be. Általában az sem feltűnő, amikor a járművezető/ellenőr/jegypénztáros a tőle elvárható módon, vagy akár még annál is jobban végzi a munkáját.

Gábor a napokban egy ilyen jelenetnek volt tanúja, és fontosnak érezte megosztani ezt velünk. Jól tette.

Nem szoktam a blogokba írni, de a pénteki (november 23.) napon olyan jó érzés fogott el, hogy úgy éreztem, mindenképpen megírom.

Sikerült a pénteken 16:30-kor a Szent Imre térről induló 152-es buszt elérnem. Ez már önmagában is jó érzés volt, de ahogy a buszvezető viselkedett, az igazi szolgáltatói magatartás volt. Minden utasnak köszönt az első ajtónál, a fűtést sem felejtette el bekapcsolni.

A Széchenyi utcánál arra lettem figyelmes, hogy leszáll a sofőr és egy idős nénit felsegít a buszra a csomagjaival együtt. A mai világban enyhén szólva szokatlan, hogy ennyire emberi hozzáállást látunk egy szolgáltatótól, főleg úgy, hogy az utasok közül senki nem állt volna fel, hogy segítsen. (Én a busz hátuljában ülve már későn vettem észre).

A néni a Varrógép utcáig utazott, ahol a sofőr szintén leszállt és lesegítette a csomagjaival együtt. Én ilyen kedves sofőrt még sosem láttam, remélem a BKV-nál/BKK-nál is olvassák ezeket a sorokat; egy vállveregetést biztosan megér ez a dicséret a sofőrnek.

Igazán most éreztem életemben először, hogy volt értelme megvenni a bérletet, mert ez egy igazi szolgáltatói magtartás volt. További jó munkát kívánok a sofőrnek és róla vegyen példát a többi kollégája is!

Szinte minden nap megkapom, hogy nem látjuk a jót, csak a rosszat, pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire örülök egy-egy pozitív hangvételű levélnek. A helyzet persze nem ennyire fekete vagy fehér, nyilván az általunk közölt kritikák többsége jogos. De most essen pár szó azokról a BKV-sokról, akikre nem lehet panasz. Névtelenséget kérő olvasónk levele következik.

Tisztelt Utastársaim!

Mindannyiunknak vannak jó és rossz napjai. Sőt. Vannak olyan napok, amik úgy kezdődnek, hogy az ágyból felkelve a papucsunk mellé lépünk, a kávéfőzőbe nem öntünk vizet, amikor erre rájövünk gyorsan pótoljuk, viszont a kávékiöntőt nem tesszük a kávéfőző alá.

Na, ezek azok a napok, amikor bármit teszünk, rosszul sül el. Orrunk előtt megy el a BKV, így már eleve frusztráltak vagyunk. Mire végre megjön a következő busz/villamos/troli/hajó, már utáljuk a világot. Az élő fába is belekötünk. Dühünket valahogy le kell vezetnünk, hogy egy még nagyobb bajt - szívinfarktus/gyomorfekély/magas vérnyomás stb. - megelőzzük.

Az első emberközeli kapcsolat a BKV. A jármű vezetője mit sem tud arról, hogy nekünk már nem is lett volna szabad elindulnunk; mindenki számára (elsősorban a magunk számára) jobb lett volna, ha otthon maradunk.

Jobb napjainkon értékeljük, hogy a villamosvezető, látván, hogy egy bottal lassan járó öreg ember "futni" igyekszik, hogy felszálljon, megvárja. Jobb napjainkon beájulunk, ahogy a trolibuszvezetők a szabálytalanul parkoló BMW- és Mercedes-tulajdonosok autóit kímélve szlalomozik vagy békésen megáll.

Ahelyett, hogy normális emberi reakcióval kivárva a sofőrt: pofán vágná, megvárná, amíg a tisztelt utazóközönség is egyenként megtenné, mind a 67/143/18-an, akik emiatt elkésnek; és kúszik fel a vérnyomásuk egy bunkó miatt. És jobb napjainkon értékeljük, hogy amikor a KRESZ-t betartva az indexelő buszt beengedjük a sorba: a vezető mindig megköszöni a gesztusunkat.

A járművezetők nem tehetnek arról, hogy a főnökeik hogy kommunikálnak, nem ők választják őket, hanem mindenki számára titokzatos módon kerülnek felelős, jól fizető állásaikba. A szakértelem csak zavaró tényező lehet a válogatásban. Nem ők szabják meg a jegyárakat, nem ők állítják össze a menetrendet, nem ők találják ki az utazási szabályokat.

Viszont elviselnek minket a rossz napjainkon is, lenyelik gorombaságainkat, amit gyakran érdemtelenül rájuk zúdítunk. Szó nélkül kerülgetik tovább a szabálytalanul parkolókat és elviselik a cégvezetés összes hülyeségét és bakiját, ami mindig rajtuk csapódik le.

Gyakran olvasom ezt a blogot és régóta érett már bennem, hogy vállalom: ELÉGEDETT VAGYOK ezzel a szolgáltatással. Én köszönöm a BKV dolgozók türelmét és szakértelmét.

Mindenkinek van sztorija arról, amikor a bottal is csak alig csoszogó anyókák a buszt/villamost meglátva kézbe kapják az orvosi segédeszközt, és olimpiai bajnokokat megszégyenítő sprinttel legyorsulják a járatot. Ezek kedves történetek, nincs bennük semmi bántó.

Olvasónk, Kamilla is tiszteli az időseket, de voltak negatív tapasztalatai. Alább az ő levelét közöljük; kérek mindenkit, hogy közelítsen ironikusan a témához, és mellőzze az agresszív nyuggerezést. Köszönöm.

Hosszú évek óta használom a tömegközlekedést, mindig érvényes jeggyel vagy bérlettel utazom. Igyekszem megadni a tiszteletet minden utastársamnak. Nálam alap, ha tele van a busz, akkor sem ülök le, mert azon a vonalon, ahol napi szinten utazom, rendszeres az idős, beteg vagy terhes/kisgyerekes anyuka.

A vezetők sokszor fel is hívják az utasok figyelmét, ha idős vagy tolókocsis utas készül felszállni, hogy segítsék, adják át az ülőhelyet számukra!

Sajnos, ez az udvariasság sokszor csak a fiataloktól van megkövetelve. Rendszeresen utazom és tapasztalom a 7-173-as buszon a Bosnyák térnél, hogy jórészt az idősebb korosztály - általában a piac felől érkezők - meg sem várják, amíg az utasok leszállnak, egyből furakszanak fel a buszra.

Vasárnap reggel Újpalota felé arra lettem figyelmes a leghátsó ajtónál, hogy egy idős néni a botját maga elé tartva próbálta visszatuszkolni az épp leszállni készülő gyerekes anyukát. Mikor a fiatal anyuka szóvá tette, az idős nő nyomdafestéket nem tűrő modorban válaszolta, hogy neki elsőbbsége van, és hogy a fiatalok menjenek gyalog, mert nekik még van két ép lábuk. Szerinte a tömegközlekedés az időseknek van.

Felszállva a buszra szerencsésen végighúzta a lábamon a húzós kocsiját. Véletlenül sem nézett körbe és kért elnézést. Két napja annak voltam szem- és fültanúja, hogy egy szintén a piacról érkező idős néni beleköt egy fiatalemberbe, aki az egyik dupla ülés belső székén ült. A problémája az volt, hogy mindkét ülőhelyre szüksége volt a néninek, mivel sok cucca volt és nem tudta mind a földre rakni. A fiatal srác nagy nehezen felállt, ekkor derült ki, hogy el van törve a lába.

Tegnap pedig az első ajtónál szorult be egy idős úriember húzós kocsija a korlát és az ajtó közé, pedig a második ajtónál alig álltak és még ülőhely is volt. Természetesen az anyázás nem maradt el és a buszvezető, illetve az utasok voltak a hibásak.

Maximálisan egyetértek azon idős utastársaimmal akik arra panaszkodnak, ha a fiatal nem adja át nekik a helyüket és udvariatlanok, modortalanok, de szerintem ennek az udvariasságnak oda-vissza kellene működnie. Az említett három eset sajnos mindennapos a 7-173-as vonalon.

Esetleg fel lehetne tüntetni a buszok külső ajtaján, hogy a leszállóknak van elsőbbségük, hol lehet nagyobb csomaggal felszállni és hogy mindenkinek csak egy ülőhely jár.

Amint arról korábban beszámoltunk, október 21-én a kora esti órákban megvertek egy embert a 3-as metró Lehel téri aluljárójában. Az esetre olvasónk, Csilla hívta fel a figyelmet, aki azt tapasztalta, hogy a metrólejáratnál szolgálatot teljesítő őrök nem nyújtottak semmilyen segítséget, sőt, meg is tagadták azt, amikor erre olvasónk felszólította őket.

Csilla panasszal élt a Budapesti Közlekedési Központnál, ezt a levelet közölte blogunk is. A napokban megérkezett a válasz a BKK-tól, amelyet azonban olvasónk nem fogadott el, így újabb levelet írt. Az alábbiakban a BKK levelét, illetve Csilla válaszát közöljük, mindkettőt olvasónk hozzájárulásával.

Elsőként a BKK válasza olvasónk októberi panaszára:

Tisztelt ... Csilla Úrhölgy!

Hivatkozva a Társaságunkhoz 2012. október 22-én érkezett elektronikus levelére szíves tájékoztatásul közöljük, hogy a metróállomásokon a Társaságunkkal szerződésben álló biztonsági cég, a DDTH Kft. "zöld karszalagot" viselő munkatársai látnak el beléptetéses jegyellenőrzést. Feladatuk ellenőrizni – a metró igénybevétele előtt – az utasok jegyének, bérletének érvényességét, hitelességét, illetve betartatni az Utazási feltételeket.

Társaságunk "kék karszalagos" jegyellenőrei a metróállomásokon a kijáratnál, a szerelvényeken, illetve a peronon teljesítenek szolgálatot. A DDTH Kft. a bejelentésben foglaltakat kivizsgálta. A vizsgálat során a munkáltatói jogkörgyakorló vezető az adott állomáson szolgálatot teljesítő biztonsági őröket meghallgatta az esettel kapcsolatosan, akik jól vissza tudtak emlékezni az esetre, de elmondásuk szerint, az nem a bejelentésben leírtak szerint történt meg.

A .......-es, valamint .......-es számú biztonsági őrök a Lehel téren, a Búcsú (helyesen: Bulcsú - a Szerk.) utcai metróbejáratnál teljesítettek szolgálatot. 19 óra körül hangos szóváltásra, kiabálásra lettek figyelmesek. Felállási helyükről látták, hogy kettő ismeretlen személy egy férfi után szalad. Tekintettel arra, hogy ezt követően a kiabálás, üvöltözés megszűnt, nem tulajdonítottak az eseménynek nagy jelentőséget, mivel sajnálatos módon elég sűrűn előfordul az állomás területén, hogy az emberek szóváltásba keverednek egymással.

Körülbelül 15-20 perc múlva utasok mentek a biztonsági őrökhöz és jelezték számukra, hogy a zöldséges előtt egy magatehetetlen ember fekszik a földön. A egyik biztonsági őr emlékezett Önre egy korábbi ellentét kapcsán, és elmondta, hogy Ön kérdőre vonta az őröket, hogy miért nem intézkedtek eddig. Ekkor az egyik biztonsági őr szolgálati helyét egy rövid időre elhagyva az üvegajtóig előrement, és látta, hogy valóban fekszik a földön egy férfi.

Ezt követően elindult visszafelé, hogy telefonáljon a mentőknek, de ekkor az utasok közül valaki jelezte számára, hogy már értesítették a mentőket, és a rendőrséget is. A rendőrök körülbelül 20 perc elteltével megjelentek, és kikérdezték az állomáson lévő biztonsági őröket, elkérték személyes adataikat, majd távoztak.

A .......-es számú biztonsági őr megjegyezni kívánta, hogy nem mondott olyat, hogy a "földön fekvő férfit két kopasz verte meg" a szemük láttára. Annyit láttak, hogy egy férfi után két másik ismeretlen személy szalad. A biztonsági őr elmondta, hogy Önnel szemben igyekezett udvariasan kommunikálni, annak ellenére, hogy Ön provokálóan viselkedett vele szemben. Ekkor, hogy a további konfliktusokat elkerülje, és nem azért, hogy Ön a kitűző számot ne tudja leolvasni, a biztonsági őr a kulcsmásoló, és a cipőjavító felé indult.

Az őr hozzátette továbbá, hogy természetesen intézkedett volna a rendőrség, illetve a mentők értesítéséről, abban az esetben, ha ezt más személy már ne tette volna meg, mivel ez állampolgársági kötelezettsége. A biztonsági őrök kihangsúlyozták, hogy szolgálati helyükről a zöldséges előterében történteket nem látják, így azt sem vették észre, hogy a földön egy magatehetetlen ember fekszik.

A fentiek alapján a biztonsági őrök a megfelelő módon jártak el, és értesítették volna a hatóságokat, amennyiben ezt egy másik személy nem tette volna meg hamarabb. Kérjük tájékoztatásunk szíves elfogadását.

Csilla az alábbi levélben reagált a BKK írására:

Tisztelt ...!

Tájékoztatását nem tudom elfogadni. Sejtettem, hogy a válaszukban a biztonsági őröket fogják megvédeni, engem pedig meg fognak hazudtolni. Így is történt. Sajnos az említett biztonsági őr (aki szerint én provokatívan viselkedtem) nem mond igazat, mert:

1. A megvert férfi ugyan valóban a zöldséges előtt feküdt, de úgy, hogy a biztonsági őrök is látták. Javaslom, hogy menjenek ki helyszíni szemlére és nézzék meg, hogy ahol az őrök álltak, onnan meddig lehet a területet belátni. Ki fog derülni, hogy ahol a férfi feküdt, az jól látható az őrök helyéről. Több tanú van erre, pl. az az úr, aki mentőt hívott. Meg lehet őt is keresni, mármint ha tényleg ki akarják vizsgálni az ügyet, nem csak színleg.

2. Az említett biztonsági őr, aki szerint én provokatívan viselkedtem, azt mondta nekem: "én leengedő vagyok, nekem nem dolgom, hogy mentőt hívjak, ha akar, hívjon mentőt maga".

3. Azt, hogy "két kopasz verte meg" az áldozatot, valóban nem az a biztonsági őr mondta, aki szerint én provokatívan viselkedtem, hanem a társa, a másik biztonsági őr. Azonban az említett biztonsági őr is hallotta, hogy a társa ezt mondta nekem.

Továbbra sem kaptam választ arra a kérdésemre, hogy az a biztonsági őr, aki szerint én provokatívan viselkedtem, miért nem engedte meg már két ízben (egyszer tavaly karácsony táján, egyszer meg most ebben az esetben), hogy leolvassam a számát? Kérem, hogy erre adjon nekem választ.

(Megjegyezném még, hogy amikor tavaly karácsonykor szerettem volna leolvasni a számát ennek a biztonsági őrnek és nem engedte, akkor én le szerettem volna fényképezni a mobiltelefonommal, mire ő a telefonom után kapott és el akarta venni tőlem. Ehhez van joga? Gondolom, erre az lesz a válasz, hogy: egyrészt nekem nincs jogom őt fényképezni, másrészt nem is akarta elvenni a telefont, hanem én voltam provokatív.)

Szeretném azt is megkérdezni, hogy Ön szerint "provokatív"-e a következő néhány mondat:

- hívtak mentőt ahhoz az emberhez?

- értem, hogy Ön itt "leengedő", de egyúttal ember is, nem? Emberi kötelessége, hogy mentőt hívjon egy sérülthöz.

- leolvashatom a számát a táblájáról? nem? miért nem?

- tavaly karácsonykor sem engedte leolvasni a tábláját.

Én ezeket a mondatokat intéztem az említett biztonsági őrhöz. Ha ez "provokatív", akkor vállalom, hogy provokatívan viselkedtem. Kérem, hogy válaszoljon a kérdéseimre, elsősorban arra, hogy van-e joga ISMÉTELTEN megtagadni az említett biztonsági őrnek a táblája leolvasását egy utas részéről. És kérem, írja meg nekem, hogy megnézte-e a BKK kivizsgálója a helyszínt. Ha megnézte, akkor látnia kellett, hogy az említett terület a metrólejárattól jól látható.

Szomorú, hogy a BKK ilyen embereket (is) foglalkoztat, akik az utasokkal szemben jogszerűtlenül járnak el, pökhendiek, durvák, de a BKK minden esetben a dolgozóit védi meg, csak nekik hisz és esze ágában sincs soha, hogy az utasokat megvédje az ilyen alkalmazottaitól. Most is, egyoldalúan, Önök azt fogadták el, amit a dolgozójuk mondott, amit én mondtam, azt valótlannak állítják.

Ön személy szerint miből gondolja, hogy az alkalmazottaik mondanak igazat és én hazudok? Abból, hogy mindkét őr ugyanazt mondta? Hiszen mindenki tudja, hogy a biztonsági őrök és az ellenőrök mindig megvédik egymást, ami érthető, mert ezt diktálják az érdekeik. Várom szíves válaszát.

Dánielnek 320 forintba, egy vonaljegy árába került, hogy nem tudott napjegyet venni a BKK egyik jegypénztárában. Olvasónk vélhetően nem ettől fog éhen halni, de felvetése jogos: miért nincs a közlekedési központ felkészülve arra az esetre, ha elfogy egy bizonyos jegy- vagy bérlettípus.

Sosem hittem, hogy egyszer írni fogok Nektek. Most mégis megteszem. 2012. november 15-én 17 órakor a Gyöngyösi utcai megállónál szerettem volna napijegyet vásárolni.

- Jó napot kívánok, egy 24 órás jegyet kérnék mostantól.

- Nincs.

Ezután buta vidékiként feltettem egy ártatlan kérdést:

- Ilyen kis jegypénztárakban nem árulnak napijegyet?

A flegmán (bunkón???) érkező válasz nem csak a hangsúly miatt lepett meg:

- Azért nincs, mert elfogyott!

Kínomban felnevettem, és lyukasztottam a nálam lévő vonaljegyet, majd eredeti terveimtől eltérően a Deák térig mentem, mert bíztam abban, hogy ott lesz napijegy. Szerencsém volt, tudtam vásárolni. Két napot vártam, de a kérdések azóta sem hagynak nyugodni:

- Hogy engedheti meg magának egy naponta több millió ügyfelet kiszolgáló cég, hogy ilyen előforduljon?

- Akkora szervezést igényel néhány tömb leszállítása?

- Vagy esetleg senki nem törődik vele, ha fogyóban van a készlet?

- Milyen gyakran fordul ez elő?

- Ha mondjuk ez történetesen 2 külföldi házaspárral történik meg, akkor ők milyen hír visznek rólunk, országunkról?

És végül:

- Ha én jegy nélkül utazom, és így megkárosítom a közlekedési vállalatot 320 forinttal, akkor nekem több ezer forintos büntetést kell fizetnem. Most, hogy a cég károsított meg engem 320 forinttal, milyen kártalanításra számíthatok?