BKV-figyelő

Hello Figyelő - újra!

Nem gondoltam volna, hogy néhány napon belül újra jelentkezem nálatok, de kénytelen vagyok újfent megtenni, mivel kedvenc közlekedési böszmeségünk újabb zseniálisat húzott. Párbeszéd egy karszalagos és egy becsületesen utazni szándékozó utas között.

Ezúttal a Hősök teréről szerettem volna eljutni az Oktogonra, és mindezt a kisföldalatti segítségével gondoltam megvalósítani. Terveim között szerepelt, hogy ehhez vételezek egy darab menetjegyet a Hősök téri pénztárban - ami eddig folyton nyitva volt. Egy darab ötszáz forintos papírpénzt kerítettem a kezembe, ahogy beléptem az állomás területére, és mutattam az ott ácsingózó - gondolom átképzett - ellenőrnek,
monván, hogy én most jegyet vennék.
- Azt most csak a kollégánál, a pénztár zárva van - jön a válasz, én meg jól meglepődöm, hogy délután negyed hatkor miért is, de ez már nem derül ki. Fordulok a kollégához:
- Jó napot kívánok! Egy vonaljegyet szeretnék venni - nyújtom a pénzt.
- Csak szakaszjegyet tudok adni - és már venné is ki a kezemből az 500 magyar forintot.
- De én az Oktogonig akarok közlekedni, odáig meg nem jó a szakaszjegy, ha jól gondolom, hiszen az a negyedik megálló.
- Hát, ha bevállalod azt az egy megállót, akkor jó - mondja széles mosollyal az arcán.