BKV-figyelő

1,) A metróvezető?
A metróvezető a szabályok szerint, az indulásjelző megszólalása után zárta az ajtókat. A Lehel téren a járművezető a vonat végét csak kamera segítségével, egy TV-n látja, így valószínűsíthető, hogy nem látta az ajtó felé közeledő idős asszonyt.

Elmulasztotta a segítségnyújtást?

A metróvezetők csak bejelentés után hagyhatják el a vezetőfülkét (s ha engedélyt kaptak rá!). Hasonló esetekben rádión a menetirányítót kell tájékoztatni az esetről, akik a járművezető (s a sérült utas) segítségére sietnek, majd értesítik az állomáson szolgálatot teljesítő személyeket, a mentőket, stb. ha szükséges. Valószínűleg ez a bejelentés történt akkor, amikor a metró vezetője visszanyitotta az ajtót, és várakozott. A menetirányító a szükségs intézkedések megtétele után ilyenkor továbbhaladásra kéri a vezetőt, amennyiben ez lehetséges (pl. a sérült nem fekszik a vonat oldalának, nem a biztonsági sávon van).

2,) Nóra?
Annak ellenére, hogy az idős hölgy nem kért segítséget, Nóra a légierőn kívül mindenkit felhívott, és bejelentette az esetet. Természetesen mentőt kell hívni ilyenkor is, mert bármilyen belső sérülés lehet.

Ennek ellenére örülünk, hogy nem lépett át a bajbajutott felett, és próbált neki segíteni.

3,) Az idős nő?
Az indulásjelző megszólalása után próbált a metróra –mankóval- felszállni. A baleset után belátta, hogy nem kellett volna, és elismerte, hogy Ő volt a hibás.
Mindenki maga dönti el továbbra is, hogy kinek ad igazat, és kit hibáztat.

Kedves BKV-figyelő!

Ma (V. 29.) történt az a megdöbbentő eset, ami jól mutatja a BKV-dolgozók egyre közönyösebb és bunkóbb hozzáállását a drága bérletet megvásárló utasokhoz.

Az Árpád-híd felől utaztam metróval a Deák tér irányába. A Lehel térnél egy idős hölgy próbált mankóval felszállni a metró kocsiba, de sajnos lassú mozgásának következtében nem sikerült ezt időben megtenni, ezért a záródó ajtók rácsapódtak.

A néni az ütéstől elesett, a fejét beverte a márványba, és szinte magatehetetlenül terült el a gumiperonon. Az ajtók ettől ki is nyíltak, mire többen odaszaladtunk, hogy segíthessünk az idős hölgynek. A metró közben állt, és valahol azt vártam, hogy jön majd a metrószerelvény vezetője, és kötelességből illetve emberiességből megkérdi ő is, hogy megsérült-e súlyosan, és hogy segíthet-e valamiben?

De nem ez történt. Kb. fél perc dilemma után az ajtók záródtak, majd a szerelvény megindult úgy, hogy a fekvő hölgy és még vagy három ember a peronon tartózkodott.

Ha jól tudom, ilyenkor a vezetőnek kötelessége volna a segítségnyújtás, de ha ez derogál is esetleg neki, addig tilos elindulnia, amíg tartózkodnak a peronon. Pláne, ha többen is, köztük egy félig eszméletlen néni. Ez minimum életveszélynek tett ki bennünket a felelőtlen és gondatlan vezető.

A szerelvény számát a döbbenettől sajnos nem tudtam felírni, de az egyik fiatalember - aki szintén ott segédkezett - elmondta, hogy pontosan 9.46-kor indult el Kőbánya-Kispest irányába.

Nagyon remélem, hogy ezt a barbár, tahó metróvezetőt elbocsátják az állásából, s legközelebb nem az én nagymamámat, vagy a terhes nővéremet hagyja cserben és teszi ki ekkora veszélynek.

Üdv,
Nóra

Szervusz Figyelő!

Ma reggel az Arany János utcai metrómegállót elhagyva érdekes jegyárusító sufnit fedeztem fel a kijárat mellé telepítve: egy piros tetejű faházacskából fogják a jegyetbérletet árusítani -- már, ha szokás szerint el nem fogy. A kiadóablaktól eltekintve pont olyan a házacska, mint amit a barkácsáruházakban kerti szerszámos bódénak árulnak. A belváros közepén. Remélem jut majd belőle a Vörösmarty, a Deák meg a Kossuth térre is...  Ráday Mihály díjat a békávévezetésnek!

Üdv.:

Fedup Sári

Kedves BKV Figyelő!

Tekintve, hogy nem tartozom azon szerencsések közé, akik gyalog / biciklivel / rollerrel / egyéb alternatív eszközzel közlekedve elviselhető közelségben dolgoznak otthonuktól, kénytelen vagyok naponta kétszer egy órán keresztül igénybe venni a bkv szolgáltatásait. Bár ez egy elsősorban a bkv-t kritizáló / dicsőítő blog, hadd írjak most pár szót a járműveken közlekedő közönségről is – mert ők – vagyis tkp. mi – is megérünk egy misét…

Egy csúf, esős, márciusi este történt az alábbi kis eset: Munkából hazafelé tartva a Gyöngyösi utcánál szálltam metróra. Fáradt, punnyadt nyugalmam azonban nem tarthatott sokáig, mert a Nyugatinál egy meghatározhatatlan korú apuka szállt be a kocsiba kezében egy 1-2 éves, nyomában pedig további öt (!) 6-10 év közötti gyerekkel. (Vajon mindegyiküknek volt jegye vagy bérlete hehe?) A „kis család” hozta a formáját, heten hétfelé kiabáltak, káromkodtak, hangoskodtak. Ha a tömött metrókocsi hajó lett volna, secperc alatt felborultunk volna, mert a jónép biztos, ami biztos alapon a kocsi családtól legtávolabb található részére húzódott vissza, így az új jövevények közelében csak a legelvetemültebb lelkületűek maradtak, mint például én… Amíg két kisgyerek (cipőben persze!) az üléseken állva táncikált, az apuka kezében lévő legkisebb a nála lévő chipses zacskóból szórta az áldást a metró padlójára. Nekem már ez több, volt, mint elég, de miután a 163 centimhez 52 kg tartozik, gondoltam nem állok neki népnevelni. Néhány megálló után viszont elszakadt nálam a cérna, mert az egyik kiskölyök kikapta az apuka kezéből a legkisebbet és odaállt mellém. Jó szorosan. Megpróbáltam elhúzódni (tudom, helyváltoztató mozgás is létezik, de dacos vagyok, mint a háromévesek), ám ekkor a kissrác (kislány?) elkezdte rám rázni a chipses zacskó maradék tartalmát, így önkéntelenül is kiszaladt a számon, hogy "Ezt azért nem kéne.". (Micsoda sértés, mi?) Az apuka vérben forgó szemekkel persze azonnal felmérte a helyzetet és elkezdte szidni az anyámat, micsoda egy szarházi vagyok, nincs nekem lelkem, hogy rászólok egy 14 hónapos gyerekre. (A kiskölykök persze kontráztak, röhögtek és káromkodtak, ahogy kell.) Kétségbeesetten pillogtam körbe, hátha van, aki megszán és védelmemre kel a dromedárral szemben, de nem, mindenki lesütött szemmel bámult előre a nagy semmibe, mint egy rossz filmben.. Fizikailag nem éreztem veszélyben magam, nem arról van szó (szétverek én bárkit egyetlen kisujjal), de néhány kérdés felmerült bennem az esettel kapcsolatban:

-Amíg az utazóközönség szemetel, hangoskodik, káromkodik, koszos, büdös, fúj, undorító, hogyan várjunk el európai szintű szolgáltatást a bkv-tól?

-Amíg az utazóközönség nem veti ki magából a szemetelő, hangoskodó, káromkodó, koszos, büdös, fúj undorító embereket, hogyan vágyunk normális, kulturált utazási feltételekre?

-És ha már biztonsági őröket alkalmaz a bkv, azok általában miért nem az ilyen láthatóan bliccelő és problémás egyedekre szállnak rá?

Az incidens után a család szó nélkül, a Klinikáknál leszállt, a rend lassan helyreállt. Az üres zacskó a korábban szétszórt chipssel együtt viszont ott maradt a metró linóleumán.

Konklúzióm: A bkv gáz, de amilyenek az utasok, olyanok a vállalat. Sajnos. Ne várjunk csodát.

Üdv: Pajkos