BKV-figyelő

Az 1970-es évek végén közel tízéves üzemi tapasztalat és egyéb ismeretek megszerzése után vetődött fel az a gondolat, hogy az 1980-as években épülő újabb vonalszakaszokat az üzemben lévőknél korszerűbb motorkocsikkal kellene forgalomba helyezni. A korszerűsítés ebben az esetben azt jelentette, hogy az újonnan beszerzendő motorkocsik:

-energiafelhasználási hatásfoka jobb, fenntartási-karbantartási igénye az üzemben lévőknél csekélyebb legyen,

-elégítsék ki az automatikus vonatvezetés igényeit.

Miután a korszerűbb motorkocsiknak a már működő vonalakon is közlekedni kellett volna, továbbá a távlati tervek szerint az ott közlekedőket azok selejtezése után fel kell váltani, a fejlesztésnél néhány műszaki jellemzőt adottságként kellett kezelni. Ezek a következők voltak:

-a pályajellemzők és az űrszerelvény ,
-a 825 V-os egyenárramú tápfeszültség és felső tapintású harmadik sín,
-a váltakozó áramú sínáramkörökkel működő vasúti biztosító-berendezés

A korszerűsítés kitűzött céljai műszaki-forgalmi szempontból reálisak és időszerűek voltak. Az ilyen igényeket kielégítő járművek az 1970-es évek végén a nyugat-európai metróknál már forgalomban voltak. Azok az igények, amelyeket a budapesti metrónál korszerűsítésként megfogalmaztunk, kereskedelmi ügylettel (új járművek vásárlásával) is kielégíthetők lettek volna. Az ország gazdasági helyzete, a korszak uralkodó gazdaságpolitikája azonban lehetetlenné tette a korszerűbb motorkocsik nyugat-európai cégektől való beszerzését.

Az üzemben lévő járműveket előállító szovjet járműgyár nyíltan nem zárkózott el a korszerűsítés elől, de annak gyakorlati megoldásáért a kényszerítő körülmények hiánya miatt érdemben semmit sem tett. A járműveken végrehajtott "korszerűsítés" sem az energiafelhasználást, sem a fenntartási igényt nem csökkentette.

Annak érdekében, hogy a következőkben leírtak a kívülállók számára érthetőbbek legyenek, tekintsük át a metróberuházás és üzemeltetés akkori munkamegosztását, illetve szerepontását.

A metró beruházója, felügyelő, írányító és engedélyező hatósága az 1970-es években a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatósága, a beruházást lebonyolító szervezet a "Metró" Közlekedésfejlesztési és Beruházási Vállalat (METRÓBER), az üzemeltető a BKV Metró Üzemigazgazósága volt. Ez utóbbi a beruházásban is közreműködött. Ilyen körülmények között folyt a korszerűbb metró motorkocsik gyártását vállaló "szocialista relációjú" gyártómű felkutatása. A lehetőség szűkös volt.

Az akkori Kelet-Berlin melletti Henningsdorfban működött egy hosszú múltra visszatekintő, vasúti járműveket és egyéb villamos gépeket gyártó, KLEW betűszóval jelölt kombinált (Kombinat für Lokomotivbau und Elektronische Werke), amely 1964-65 óta szállította az M IX. és M X. típusú villamos motorvonatokat a budapesti hév számára. Ez a vasúti járműgyár hajlandónak mutatkozott a korszerűbb metró motorkocsik gyártására.

Kedves BKV-figyelő!

Mint újdonsült siket, sok nehézséggel találkozok a BKV-n. A legnagyobb problémám a metróajtó. Sosem tudom,hogy mikor záródik be. Van ott vmi lámpának látszó tárgy,de elég halovány és csak belülről,hogy a kivül lévő fény kényelmesen el tudja nyomni. Esélyem sincs tudni,hogy mikor fog kettépaszírozni az ajtó.

Ezenkivül ha ismeretlen helyre megyek,hiába tervezem meg az útvonalat az még nem jelent semmit. Ha villamossal közlekedek,az még a jobbik eset. Ott ki tudom számolni,hogy melyik megállónál kell leszállni. De a busz! Csak néhányon van kijelző,úgyhogy esélyem sincs tudni,hogy hol vagyok. (Amin pedig van kijelző,sokszor nincs jól beállítva és mást mutat,mint ahol vagyunk.)A megállókat számolni is felesleges,mert ott nem állnak meg,ahol nincs utas,tehát 2-3 megállóval arébb is lehet,ahova érkezek.mint amit én kiszámoltam. Hogy ne csak negatívumokat mondjak,meg kell említenem,hogy nekem még sosem volt problémám az ellenőrökkel. Mindig bólintanak köszönésképp,ha felmutatom a SINOSZ-igazolványt (mi azzal közlekedhetünk), mert így tudják,hogy nem hallok. Olvastam panaszt arról,hogy mi van,ha a BKV-ellenőrök hozzáérnek az utashoz. Velem ilyen egyszer fordult elő.

Egyszerűen nem vettem észre,hogy ott vannak a tömegben és értelemszerűen nem hallhattam,ha szólnak. Egy ellenőr utánam jött,és megérintette a vállam. Csak így tudta közölni,hogy álljak már meg. Nincs a homlokomra írva,hogy nem hallok de pl. indonéz turista esetében sem tudta volan máshogy közölni,hogy kíváncsi a jegyemre. Jó persze nem akart megverni és miután felmutattam az igazolványom,megköszönte és visszament a helyére.

Ha valaki tud jó megoldást a számomra,kérem,írjon. Köszönöm.

Kedves BKV Figyelő, kedves mindenki!

Szeretném kiemelni, hogy tapasztalataim szerint az utóbbi időben az ellenőrök a felszíni közlekedésben, az általam használt útvonalakon SOKKAL kedvesebben, kulturáltabban viselkednek. Persze ehhez az is kell, hogy mi is így tudjunk tenni. Az utóbbi fél évben mindenképp nagy változás történt. Köszönnek, kérnek, megköszönik és elköszönnek. A megfigyelési területem a 4-6 villamoson rendszeresen előforduló ellenőrökre terjed ki ezen kívül a Móricz és a Moszkva környéke, kettő közötti vonalak nagy része. Természetesen le kell szögezzem, hogy a metró az más. Nagyon.

A 2-es vonallal mostanában nem volt dolgom, csak a másik kettővel. A 3-as borzalmas. A bejárati ellenőrzés tényleg hatékony, csak az ottani állomány egy része sajnos nem a kifejezetten utasbarát kategória. Inkább csak csöndben néznek. A két biztonságis mellett egy idősebb úr/hölgy álldogál. Ők jobbak, aki csak jegyellenőr-biztonsági hát azok maradnak a megszokott szinten. Amit megszokhatott az ember ha szórakozóhelyre jár. Ők nem odavalók. Agresszivitás, kisebbségi komplexus, itt én vagyok a főnök neszojjábe. Csak mert többen vannak egyből kijön ez belőlük. A szegény kisföldalatti sem kutya. Minden bejáratnál ott kell szerencsétleneknek posztólni naphosszat. A hidegben állnak naphosszat. Ne irigyeljük tőlük már azt a fogócskát. Senkinek nem kívánom a napi 8 óra álldogálást egy ilyen fantasztikusan unalmas munkánál. Gondolhatunk róluk akármit, de ők nem végeznek könnyű munkát. Valószínűleg jól sem keresnek. Legtöbbjük egyedül unatkozik. Olvasni nem lehet, de beszélni sincs kivel. Deák és még 1-2 megálló kivétel. Deákon a többi metró felől általában 2-3 is van, de próbálja ki valaki milyen fantasztikus annak a sorsa aki az Erzsébet tér felőli bejáratnál van. Ott szinte mindig süvít be a hideg. Tényleg, még nyáron is kellemetlen tud lenni.

Tehát próbáljunk felmutatni kis empátiát és ha épp szórakoznak kicsit ne szankciókat akarjunk nekik. Ez magánvélemény, más ha veszélyeztetnek valakit vagy ilyesmi. Mindenesetre remélem, hogy az utazóközönség máshol is tapasztalni fogja azokat a pozitívumokat, amiket én figyeltem meg. Ehhez hozzátartozik, hogy ahogy mi bánunk velük, ők is úgy viselkednek velünk. Ha hozzám valaki bunkó, akkor nehéz kedvesnek lenni hozzá. Ha mi előre köszönünk nekik ők is másképp állnak a dologhoz. Nekik is jobba napjuk lesz, nekünk is. Vegyük meg azt a hülye bérletet: kevesebb izgalom és így talán nem szűnik meg újabb vonal, hanem fejlesztik majd őket. Új kocsikat szereznek majd be. Próbáljuk meg mi kicsit gazdaságosabbá tenni. Ne a kocsiban pöfékeljünk, jó a tömegközlekedésünk és mégjobb lesz ha nem dugítjuk be a busz előtt az utat. Adjunk neki elsőbbséget ha ki akar jönni a megállóból. Használjuk, mert ha nem minden csak rosszabb lesz. Több autó, több dugó, több idegbeteg, kevesebb busz/villamos/metró/hév és az egész összeomlik. KEZDEMÉNYEZZÜNK MI! Ha mi nem teszünk érte akkor semmi nem fog változni.

Szabó Árpád

ui.: Kicsit összevissza, kicsit csapongva írtam ezt le, elnézést.

T. BKV Figyelő!

Segítségüket szeretném kérni az alábbi eset kapcsán. 15-én, kedden történt, amikor  egy 13 és 15 éves gyerek haza indult az iskolából és amíg a Ferenc körúti metrónál várták a szerelvényt, addig a kissebbik gyerek ráült egy törött székre és azzal játszott, hogy hogyan mozog alatta. Majd mikor ráunt, egy másik imbolygó széket keresett, azzal is játszott egy kicsit, majd felszálltak a metróra.

A nyugati téren leszállították őket a metró biztonsági emberi, visszakísérték a Ferenc körútra, rendőrt hívtak, helyszíneltek, és az utazás alatt mindvégig szidalmazták, megalázták őket, majd a rendőrök kiérkezéséig a forgalmi ügyeletes helyiségébe zárták, ahol kipakoltatták velük a táskájukat, átnézték minden holmijukat, és közben a megalázó megjegyzéseket tovább folytatták. Engem, az egyik fiú apját úgy értesítettek, hogy a gyerekek összetörtek egy széket. Már ez is furcsa volt, de kérdeztem, hogyan? Ugráltak rajta. Ami nem fér a fejembe, az az, hogy a kisebbik gyerek még 50 kiló sincs, a nagyobbik meg mellkasi sérülése miatt képtelen bármilyen intenzívebb tevékenységre, mert egy döccenéstől is fájdalmai vannak (a sérülést korábbi orvosi vizsgálat, tehát nem aznapi igazolja). Akkor kiváncsi lennék, hogy egy olyan széket, amelyre  100-120kg-os emberek is biztonsággal ráülhetnek, hogyan tudtak összetörni a délutáni forgalomban, amikor tucatnyi ember jön-megy a peronon.

Talán valakinek feltűnt a dolog, ezért szeretném kérni azok jelentkezését, akik látták az esetet, valamit akik emlékeznek egy imbolygó, törött székre a Ferenc körúti metró peronján az újpesti irány oldalon. Ugyanis a szék már előzőleg el volt törve, hátha ez feltűnt valakinek. Segítségük azért lenne különösen fontos, mert a két gyereket előállították a rendőrkapitányságon garázdaság bűncselekmény miatt, holott csak az egyik ráült egy törött székre!

Segítségüket előre is köszönöm, Teremi József