BKV-figyelő

Emléktáblát avattak elhunyt kollégájuk tiszteletére a Milleneumi Földalatti Vasút dolgozói és a Metró Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének tagjai 2009. október 19-én a BKV Zrt. Mexikói úti járműtelepén. A táblával munkatársai és barátai Pál Sándornak állítottak méltó emléket, így köszönve el Sanyi bácsitól, aki 54 éven keresztül dolgozott a társaságnál.

A Millenniumi Földalatti Vasút történetében egy korszak ért véget 2009 augusztusában, amikor Pál Sándor, nyugdíjas térfelvigyázó, mindenki "Sanyi bácsija" 75 éves korában elhunyt.

A MillFav-on lehetetlen szabályosan közlekedni. Beáll a vonat az állomásra, nyílnak az ajtók, az utasok még el sem kezdtek leszállni, de már szól az indulásjelző -amivel az utasok nem foglalkoznak, mert abszurd az egész- és ha nem igyekeznek az ajtók között maradhatnak. Nem egyszer csukták már rám így az ajtót. Tudjátok mit reagált erre a BKV? "Az indulásjelző megszólalása után ne kíséreljük meg a le- és felszállást mert balesetveszélyes!" Anyád! Gondoltam magamban, akkor mégis hogy szálljak fel? Egy ismerős hasonló története következik:

Főhősünk, aki Mefi, nagyon ritkán szokta szidni a Budapest Transport Limited (Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság) szolgáltatásait, mert ismeri a rendszer gyenge pontjait, tudja, hogy sokszor egyáltalán nem az történik, ami látszik. Utoljára a tavalyi év nyarán volt rá példa, hogy mégis megtette, most ismét ez következik.

Január elsejétől a vonaljeggyel anélkül szállhatunk át egyik metróról a másikra, hogy külön jegyet kellene érvényesítenünk. Ezt sajnos a hibás tájékoztatás miatt sok utas nem tudja, és a Deákon is keresik a lyukasztót az utasok a 2-es és a 3-as metrót összekötő folyosónál. A BKV a saját honlapján is félrebeszél. Előbb azt írja, nem lehet átszállni a jeggyel, metróról metróra, majd ezt az állítást egy következő mondatban megcáfolja. Tegnap esti képernyőkép:

Sajnos Magyarországon, és Európában egyre kevesebb a jól dolgozó, ügyes kezű szakember. Az ország csak „zseniket” termel, akik már egy csavart sem tudnak rendesen a helyére rakni. Olvasónk és kisfia pont egy ilyen zseni munkájával találkozott a földalattin, melynek vérző kéz, és sírás lett a vége:

Tisztelt BKV!

Sajnálattal vegyes szégyenkezéssel közlöm, hogy ma összevéreztünk az M1-es viszonylaton egy kocsit.

Ma reggel oviba menet két gyermekemmel örömmel szálltunk be egy felújított belső terű földalatti kocsiba. Örömünk nem sokáig tartott, mert az Opera megálló előtt a kisebbik gyermekem vérző kézzel sírva fordult hozzám. A baleset okát nem kellett sokáig kutatnom.

Az ablak körüli fekete műanyag kereteket a felújítás során alumínium(?) csavarokkal rögzítették. Ezek az erőteljes becsavarás, vagy a nem megfelelő méretű csavarhúzó használata miatt kisorjásodtak. Egy ilyennel találkozott gyermekem kézfeje.

Mentségünkre legyen, hogy e gyönyörűen felújított 34. sz. kocsiban ejtett vérnyomokat

igyekeztünk a magunk lehetőségeihez mérten minél jobban eltávolítani. Sőt, az általunk összevérzett csavarról lakáskulcsom segítségével, kevés sikerrel ugyan, de megpróbáltam a sorját lekapirgálni.

Elnézést kérünk az esetlegesen a kocsiban maradt szennyeződésért, és egyúttal felajánlok a BKV Zrt. részére 5.000,- Ft-ot, hogy ezeket a csavarokat lecserélhesse.

Levelemet megküldöm a BKV-Figyelőnek is, hisz így talán nagyobb eséllyel előzhetjük meg, hogy az ovisok vérükkel szennyezzék Budapest büszkeségét, Millenniumi Földalatti Vasutat.

Üdvözlettel: immáron rendszeres levelezőjük, XY