Sosem tudtam megérteni, hogy egy olyan embernek minek állat, aki magával sem törődik, és nincs felnőve egy ilyen feladathoz. Miért jó nekik, hogy egy állatot rángatnak maguk mellett, miért jó, hogy szenvedni hagynak egy állatot.
Kedves BKV-figyelő!
Az alábbiakban egy felháborító esetet szeretnék megosztani Veled, ami az utas figyelmességével elkerülhető lett volna.
Tegnap (jún. 16.) 5 óra tájban a hármas metróról szálltam éppen le és besoroltam az egy szem mozgólépcsőn felfelé tartó tömegbe, amikor éktelen nyüszítésre, kutyasírásra kapta fel mindenki a fejét. Ahogy közeledtünk láttuk, hogy egy fiatal lány a mozgólépcső aljától egy méterre (a zöld fémterelők mellett) hasán fekvő vizslája fölé hajol, aki akkor már csak csendben sírt, és még szidja is: látod, mit csináltál? Elindul, meghúzza a pórázt, a kutya botorkálva követi, de ezt már csak egy pillanatra látom, ahogy a kutya mellső lába alatti vértócsát is.Hihetetlen számomra, hogy azt a legegyszerűbb elemi, kutyás könyvekben kihangsúlyozott, de józan ésszel is kikövetkeztethető szabályt, miszerint ha kutyánkkal utazunk, a mozgólépcsőn a fel és leszállásnál fel kell emelni, nehogy a lépcső leszakítsa a becsípett ujjait, valaki ne legyen képes betartani! Kisgyereket sem hagyunk mezítláb botorkálni a mozgólépcsőn, hadd ugorjon át az eltűnő sávon, majd jól felfogja, mit kell tennie. (Nemrég volt róla hír, hogy egy gyerek szandálját tönkrevágta a mozgólépcső, mit tenne akkor a csupasz lábbal?) Akármekkora a kutya, 1-2 másodpercre szedje össze magát az illető, ha meg bernáthegyije van, meg kell kérni a kezelő személyt, hogy állítsa le a mozgólépcsőt egy időre (a vakvezető kutyáknál is ezt kellene tenni amúgy). Vagy nem kell kutyával utazni.
Az a szörnyű, hogy szegény kutya lett a vesztese ennek a felelőtlenségnek, és nem a gazdája, aki szemmel láthatóan szerette, csak fel sem fogta a hibát - na majd az állatorvos a helyére teszi a gazdát, sajnos csak így utólag. Remélem nem veszítette el a körmeit a vizsla.
A továbbiakban pedig: nem szabad azt gondolni, hogy majd a kutya észleli a veszélyt, és tudja, mi lesz vele, ha becsípi a fog, ezért majd kapkodja a lábát. Akárcsak a gyerekeknél a szülőé, itt a gazda felelőssége, hogy ne történjen ilyen baleset. Mégis hányszor látni hasonlót, amikor csak a jószerencse akadályozza meg a súlyos sérülést! Tessék felemelni a kutyát arra az egy pillanatra!
Köszönöm, hogy elmondhattam!
Üdvözöl és további jó munkát kíván rendszeres olvasód:
Cseh Dorottya (Dee)
Utolsó kommentek