BKV-figyelő

Tisztelt BKV-figyelő!

Az alábbi bosszantó dolog történt velem tegnap (péntek, okt.3.) este pontban hatkor. Kétéves gyermekemmel, babakocsival, 8 hónapos terhesen (tehát látható hassal) vártunk a 75-ös troli Dráva utcai megállójában. A troli jött is, csak éppen pont a 133-as busz után pár másodperccel.

A busz beállt a megállóba (egy M-es), a troli meg lazán két méterre a járdától mögé kanyarodott, hátsó fele kilógott az ott parkoló autók mellé, és kinyitotta ajtaját. Mint azt gondolom mások is tudják, a régi típusú trolira terhesen/lábfájósan/idősen/babakocsival amúgy sem egyszerű felszállni, ha nem közvetlenül a járda mellé áll be (szinte soha). De ha a hátsó ajtó előtt, mely az egyetlen, ahol legalább a középső kapaszkodót kiszedték - ettől babakocsi-kompatibilis, muhaha! -, egy Opel suv parkol szabályosan, akkor teljesen lehetetlen.

Mindezt pár másodperc alatt felmértem, majd előre "loholtam" a babakocsival és mondtam, valamint mutogattam, hogy így nem tudok felszállni. A trolibusz vezetője végigmért, majd akkurátusan becsukta az ajtót és elhajtott. Én egy döbbent bazmeggel, a kislányom egy kedves "Deje vissza, busz!"-szal konstatálta a jófej sofőr taktikáját. Megjegyzem, a 65 000 forintos GYEDemből 8250 forintot minden hónapban erre a magas színvonalú (babakocsival amúgy is csak üggyel-bajjal használható) szolgáltatásra költök.

Üdvözlettel, Hanna

Kedeves BKV-figyelő!

 

Pénteken 6 óra körül utaztam a 6-os villamoson az utolsó előtti ajtónál, a csuklóban. Zenét hallgattam és bambultam, majd arra figyeltem, hogy mindenki az én irányomba néz, undorodó fejjel. Rögtön végignéztem magamon, hogy mit néznek, de nem találtam semmi különöset. Ezután végignéztem a villamoson, és elfogott a hányinger.

 

Az ajtó mellett egy hajléktalan férfi ült rövidnadrágban, akinek a két lába szinte teljesen fehér volt. Gomba, vagy valamilyen betegség lehetett, pontosan nem tudom, de az biztos, hogy egész úton vakargatta. Nem volt szép látvány, hogy azzal a kezével fogta meg a kapaszkodókat, amivel előtte a beteg lábát vakarta.

 

 

Aki a következő megállóban felszáll erre a villamosra, leül az úr helyére, majd leszállásnál megfogja azokat a kapaszkodókat, amiket ő, akkor nagy esélye van arra, hogy a fehér gombái közül párat megkap. Már csak abban bízok, hogy hazaérkezéskor, és a munkahelyre beéréskor az embereknek az első dolga az, mint nekem: A kézmosás. Percekig szoktam súrolni a kezem szappanos vízzel, hogy a csúszós, ragadós kapaszkodók nyomait lemossam magamról.

 

A blogon egyébként olvastam már olyan esetet a hozzászólások között, hogy egy fiatalúr kapaszkodás után az arcát megvakarta, és másnapra nagy sebek keletkeztek az arcán. Akkor nem akartam elhinni a történetet, de a fentiek fényében ezt már el tudok képzelni…

Kedves BKV-Figyelő!

 

A balhé első jelére menekülő BKV-s biztonsági emberekről szeretnék beszámolni.

 

Október 5-én 0 óra után pár perccel az Astroriánál, ha jól emlékszem a csepeli éjszakai buszon, verekedés tört ki. Már felszálltak az utasok, köztük egy csomó kukásmellényes biztonsági ember is, amikor egy nagydarab ember összeakadt egy párral. A párt a BKV-s biztonságiak le akarták szállítani, de azok nem mozdultak, erre néhány utas úgy gondolta: majd ők rendet tesznek.

 

A verekedés pillanatok alatt kitört, több felvonásban zajlott, egy nagydarab és a társa többször lelökte a párt megállóba. A balhé első jelére az egyik biztonsági ember azonnal leszállt a buszról és eltűnt. A többiek egy darabig nézték a verekedést, majd ahogy az egyre hevesebbé vált, újabb biztonsági ember oldalgott el. Végül egy "biztonsági szolgálat" feliratú  mellényt viselő nő maradt egyedül közvetlenül a verekedők mellett, miközben a verekedésbe újabb utasok avatkoztak be.

 

A sofőr, látva egy kínálkozó alkalmat, zárta az ajtót, és indult volna. Az éppen becsukódó ajtó azonban a dulakodás közben betört. A szóváltás, a verekedés a megállóban folytatódott:ütésváltás, szitkozódás, fenyegetőzés, fojtogatás. A betört üvegű busz a megállóban maradt, rendőrök jöttek, a folytatást már nem vártam meg.

 

A lényeg: az utasok között kialakult verekdésbe csak további utasok avatkoztak be, a biztonsági szolgálat a balhé első jelére menekült. Pedig az Astoriánál kb. egy tucat BKV-s biztonsági őr volt aznap este, mégis komolyabb, hosszabb verekedés alakulhatott ki egy BKV járaton. Ráadásul, ha nincs biztonsági szolgálat, nincs az egész eset, mert a konfliktus abból alakult ki, hogy leszáll-e a pár vagy nem.

 

Persze megértem az őröket, hiszen valójában nem tehettek volna sokat. A verekedők össztömege körülbelül kétszerese volt az övékének. Senkinek sem álma, hogy biztonsági őr legyen a BKV éjszakai buszon, és mindenki épen akar hazatérni a műszak végén. De akkor minek ez az egész? Miért kell a "biztonság" szót használni? Akkor valljuk be őszintén: csak a jóhiszeműekkel, gyengékkel, piás kamaszokkal, hajléktalanokkal szemben tudnak eljárni, valódi biztonságot teremteni nem tudnak, nem is akarnak.

 

Üdvözlettel: XY

Tisztelt BKV!

 

2008. október 1-én,  20 óra 30 perckor a 41/19-es villamost pótló buszra nem szállhattam fel szájkosár nélkül 23 cm marmagasságú igen fegyelmezett kutyámmal. (Történetesen autóm elromlott és éppen nem volt nálam szájkosár (nem is tudom honna szereztem volna este fél kilneckor a Batthyány téren), viszont szerettem volna ennek ellenére hazajutni valahogyan.)

 

Biztos vagyok benne, hogy a buszvezető már látta maga előtt, amint olyan tömött lesz a villamospótló az uszkve 2 megállóra, hogy egy gombostűt sem lehet leejteni, és ilyen állapotok között fogja kutyám végigharapni valamennyi utas bokáját.

 

Ilyen vasfegyelem mellett, ugyanakkor egyik villamosvezető kollégájuk éppen a héten kérte meg az utasokat, hogy legyenek szívesem megtolni a villamost (!!!), mert az benn rekedt ki tudja milyen okból a Lánc-híd alatti alagútban. 

 

Ha a két esemény utasbiztonsági szempontjait vesszük figyelembe, az üres buszon nem utazhat kistestű kutya szájkosár nélkül, de az alagútban téblábolhatnak az utasok a 270,-ft-os viteldíjért!? 

 

Úgy tűnik az említett villamosvezetőnek kevesebb felelősségérzete volt mint a vasszigorú buszvezetőnek, ugyanis ha valamelyik utas elesik és a villamos alá kerül, vagy netán a több száz kilós villamoskocsi megmozdítása közben esetleg sérvet kap, annak következményét fogja-e viselni? 

 

A kérdés már csak az, hogy ezentúl a viteldíjért kötelező lesz részt venni a jármű mozgatásában is, cserébe a BKV is részt vesz az utasok megfelelő testedzésében? Kutyával is gyalogolni kell és kutya nélkül is kutyagolni kell...

 

Tisztelettel: dr. Seres Márta

Tisztelt BKV-figyelő!

 

Szeptember 29-én, hétfőn este 18 óra körül utaztam az 1-es villamoson a Lágymányosi híd és az Lehel utca között. Az Ajtósi Dürer sorig az utolsó, majd onnantól az első kocsiban, ugyanis olyan atrocitás ért, ha nem szállok át másik kocsiba, lehet, hogy élve már nem szálltam volna le a villamosról.

 

A Lágymányosi hídnál az indulás előtt felszállt egy hajléktalan férfi a villamosra, aki egy 4-es helyre lepakolt, majd még két ülést elfoglalva leült. Zavaró volt a szaga, és a jelenléte, de nem foglalkoztam vele. 

 

Az első néhány megállóban elkezdtek gyűlni az emberek. Egyre többen lettek, az ülőhely is elfogyott. Valahol a Népliget környékén felszállt egy terhes nő is, akinek rajtam kívül nem sokan szándékoztak átadni a helyet, ezért felálltam, és megkértem, hogy üljön le. Leült, majd a hajléktalan férfihez mentem, és megkérdeztem tőle, hogy nem zavarja-e véletlenül, hogy 6 adófizető, bérletes utas helyét foglalja most jelenleg. Kulturált kérdésemre, egy igen tiszteletteljes „K*rva anyád” választ kaptam, amit egy a hátam mögül érkező „Ha nem tetszik valami, le lehet szállni te g*ci” kísért. Sajnos nem vettem észre, hogy mögöttem a hasonló hajléktalan férfiből áradó szagokat már jól tűrő, roma fiatalemberek foglalták szintén a bérleteseknek fenntartott ülőhelyet.

 

Megkértem őket, hogy ne szóljanak bele, mert beszélgetni próbálok az úrral. Nem anyáztam, kulturáltan feltettem neki egy kérdést, melyre még teljesértékű választ nem kaptam. Jeleztem feléjük, hogy nem kívánok vitatkozni. Be sem tudtam fejezni a mondanivalóm, az egyik kultúrlény közbe is vágott, és fenyegetni kezdett. Én nem voltam neki elég, már a családom kiirtásával fenyegetőzött. Hogy nyomatékosítsa bennem, hogy nem beszél félre, a zsebében lévő bicskára mutogatott, aminek szerencsére csak az akasztóját láttam. Már nem akartam emelni a hangulatot, ezért úgy gondoltam, jobb ha kicsit hátrébb megyek a kocsiban, de nem hagytak békén. Jöttek utánam és fenyegettek. 

 

Amelyik kutya ugat, az nem harap, tartja a mondás, viszont abban a pillanatban úgy e voltam szarva, mint még életemben sosem. Átfutott az agyamon az összes olyan eset, amikor hasonló márkájú emberek lincseltek meg hozzám hasonlóakat. Nem akartam közéjük kerülni. Én jót akartam, segíteni az utastársaimnak, persze senki nem kelt a védelmemre, még csak szóban sem. Leszállni nem akartam, mivel már sötétedett, inkább két kocsival előrébb mentem, ott legalább a villamosvezetőnek tudok szólni, ha baj van.

 

Annyira ideges voltam, és annyira remegtem, hogy a rendőrség hívása csak akkor jutott eszembe, mikor ezek a férgek már leszálltak a villamosról, így nem tettem feljelentést. Nyári tapasztalatom egyébként az, hogy rendőrségre telefonálni vicc. Augusztusban több mint 15 perc kellett, mire kapcsoltak valakit, mindenki foglalt volt…

 

A történet tanulsága egyébként annyi, hogy a BKV járművein nem az a nagyobb ember, akinek bérlete van, hanem az, akinek kilós aranylánc lóg a nyakába, és aki TESCO-s szatyorban hordja az életét.

 

XY

 

(Név, elérhetőség kérésre nincs megjelenítve)

Amíg az utasok nem állnak ki egymás mellett, és nem védik meg egymást, addig ne várjunk komolyabb változást. Maradnak a hajléktalanok, és a marad a lincshangulat.