BKV-figyelő

Olvasónk a 196-os buszon egy mogorva, kiabálós buszvezetővel futott össze. Történt, hogy egy utastársa leszálláshoz készült, ám az ajtónál lévő leszállásjelzők közül három egyáltalán nem működött. Az utas így hiába jelezte a leszállási szándékát, az ajtók nem nyíltak ki. Előreszaladt a buszvezetőhöz, aki olvasónk elmondása szerint gusztustalan, lekezelő stílusban kezdett kiabálni. Részletek a levélben:

Tisztelt BKV-figyelő!
 
A következő történetemet szeretném megosztani:
 
2011. november 23-án 15:45-környékén történt a következő eset. A BPO-567 rendszámú 196-os busszal utaztam Újpalota irányából. Már felszállásnál feltűnt, hogy a kettes ajtóval valami gond lehet, mert a felszállók nem tudták gombnyomással kinyitni, csak a fent utazók parancsának engedelmeskedett az ajtó.
 
Majd néhány megálló múlva egy középkorú hölgy szeretett volna leszállni, de az ajtó feletti fény nem gyulladt fel. Kíváncsian vártam, hogy mi fog történni. Az történt, hogy az összes többi ajtó kinyílt, ez pedig nem. Majd a busz becsukta ajtajait és indulásra készült. A hölgy előrefutott és jelezte a hosszú hajú szőke szemüveges férfi vezetőnek, hogy hiába jelez, nem nyílt ki az ajtó.

A vezető erre kiabálással reagált, amit én a csuklóban utazva is kiválóan hallottam. A lényege az volt, milyen utasok vannak, akik nem tudják megnyomni a gombot, és különben is működik a gomb, mások is le tudtak szállni előtte. Természetesen mindezt gusztustalan, lekezelő stílusban adta elő. Felmerül bennem, mi szükség van ilyen emberre a buszvezetők között. Miért így képviseli a cég arculatát az utasközönség felé.
 
Később megfigyeltem, hogy csak az ajtó melletti oszlopon található 2 nyomógomb, illetve a külső nyomógomb nem működött, az összes többi igen.

Mechanikai törés keletkezett a kék metró egyik kocsijának szerkezeti elemén pénteken kora délután, állítja a Budapesti Metróért Egyesület.

Györök Balázs, a bírósági bejegyzésre váró egyesület alelnöke megbízható forrásokra hivatkozva közölte: a szerelvény 13.36-kor indult el utasokkal Kőbánya-Kispestről. Szolgálatban lévő metrós dolgozó észlelte a meghibásodást, és azonnal megállíttatta a szerelvényt, így személyi sérülés, baleset nem történt. A vonat visszaállt, és kiszállították az utasokat. Az alkatrész lelógott, akár komolyabb balesetet is okozhatott volna, ha leesik.

Az Index kérdésére Györök Balázs elmondta, hogy a hibás szerelvény most is Kőbánya-Kispesten, az úgynevezett kihúzó vágányon áll, az éjszakai üzemszünetben lehet mozgásképessé tenni. A BKV egyelőre nem tájékoztatott az esetről.

A 3-as vonalán gyakoriak a műszaki hibák. Legutóbb szerdán kellett pótlóbuszokat beállítani Újpest-központ és az Árpád híd között, mert a végállomáson füstölt egy szerelvény. Májusban átmenetileg negyvenhárom metrókocsit vontak ki a forgalomból, mert a gyártó orosz cég tájékoztatása szerint a harminc év feletti kocsik közlekedtetése biztonsági kockáztatot jelent.

(Index)

Olvasónk a 20E busz rendszeres utasa. November 17-én délután fél három felé is az egyik buszon utazott, amikor arra lett figyelmes, hogy egy 190 cm magas férfi egy nála jóval alacsonyabb, körülbelül 60 éves nővel ordibál, majd ütlegelni, rugdosni kezdi. Az utasok nem akartak közbe avatkozni, úgyhogy a buszvezető segítségét kérték, akinek hiába ordibáltak, hiába kopogtak be a fülke ajtaján, nem reagált semmit. Olvasónk nem panszat kíván tenni, csak választ szeretne kapni a kérdéseire, így a történetben szereplő buszvezető sem beazonosítható.

Tisztelt BKV-figyelő!
 
November 17-én a 20E autóbuszon, kb délután fél háromkor, zenehallgatás közben, nagy ordibálásra lettem figyelmes. Egy idősebb női hang káromkodott, és férfi utastársa édesanyját szidta. A történések a hátam mögött zajlottak, így nem is igazán érdekelt, hozzászoktam az ilyen történésekhez (sajnálatos módon). Nemsokkal később viszont már érdekesebb volt a műsor, a szóváltás átcsapott verekedésbe. Nem volt nyilvánvaló számomra (és mai napig sem az), hogy a kb 190 cm-es férfi, mi jogon rugdosta, ütötte, talpalta a kb. 60 éves asszony fejét.

Én személy szerint nem akartam beleavatkozni persze, ahogy többi utastársam se, de annyit mindenképp kötelességemnek éreztem, hogy jelezzek a buszvezetőnek. A vészjelző természetesen nem működött, vagy nem érdekelte a sofőrt. A busz hátuljában többi utastársammal együtt, előreordítottunk, hogy ugyan már, szóljanak a mélyen tisztelt buszvezetőnek, mire kb 2 megálló alatt, egy épp felszálló hölgy bekopogott neki, de mit sem érdekelte a szituáció. Igazából a busz nem volt megtömve, hogy a visszapillantó tükörbe ezt ne lehetett volna látni, és elég nagy hanggal is voltak. (Lehet élvezte a jelenetet?)

Nem értem, illetve nem tudom, a sofőrnek ilyenkor hogy kell viselkedni. Végül a műsort élesben végignéző két roma férfi fenyegette meg az urat, hogyha nem hagyja abba tevékenységét, előveszik a krumplihámozót. Azért azt hozzáteszem, az öreg néni is kitett magáért, nem igazán akarta abbahagyni az anyázást. Lehet stokholm szindrómás volt, nem tudom, mindenesetre úgy gondoltam érdemes lenne ezt a történetet megosztani az olvasókkal, a külvilággal, az országgal, jobban mondva az adófizetőkkel.

Ugyan a "pilóta" miért nem cselekedett ebben az ügyben? És egyes járatokon, melyeken csak elöl lehet felszállni, bérletet illetve jegyet felmutatva, ott miért érzi úgy a vezető, hogy teljhatalma van a nyugodt, fizető utasokkal szemben? Egyszerűen nem értem. Valaki, ha esetleg olvassa majd ezt, és tudna nekem válaszolni, azt megköszönném. :)

Olvasónk, Éva nem mindennapi esetet írt meg a BKV-figyelőnek. Kedden 11 óra körül a János Kórháznál egy pizsamás, papucsos bácsira lett figyelmes a buszmegállóban. Szinte biztos volt abban, hogy az illető a kórházból szökött meg, úgyhogy a segítségére indult. A bácsi zavarodott volt, lökdöste, ezért a kórháztól kért segítséget. Sajnos az idős úr a közben megérkező 22-es buszra felpattant, így a betegszállítók kiérkezése előtt elhagyta a helyszínt. Olvasónk hiába szólt a buszvezetőnek, hogy az illetővel valami nincs rendben, elindult a Széll Kálmán tér felé.

Kedves BKV-figyelő!

Ma, 11.15-én délelőtt 11 óra körül a Szent János Kórház villamosmegállóban egy bácsira lettem figyelmes, aki a meglehetős hideg ellenére pizsiben papucsban sétált. A jelentős gyalogos forgalom ellenére senki nem törődött vele. Miután valószínűnek tartottam, hogy valamelyik közeli kórházból lépett meg, próbáltam vele szóba elegyedni, esetleg meglesni a csuklóját, van-e rajta karszalag.

A bácsi totál zavart, ellenséges és agresszív volt, igyekeztem meggátolni, hogy lelépjen, közben felhívtam a Kútvölgyi főnővérét, hogy küldjön le egy betegszállítót, hátha többre megyünk (nekem egy bringát is kellett tolnom, így nehezített volt a mozgásom). Közben a bácsi nekem lökte a bringát és felszállt az éppen beálló 22-es buszra. Kértem a sofőrt, hogy ne induljon tovább, hívtam segítséget, ez a bácsi valamelyik közeli kórházból lépett meg, nem kellene nagyon elvinni.

A sofőr viszont egyre csak azt hajtogatta, hogy neki indulnia kell, és így is tett, fedélzetén a zavart, pizsamás bácsival. Én felhívtam a 112-t, és tájékoztattam őket, megígérték, hogy szólna a Moszkva (bocsánat, Széll Kálmán) téri kollégáknak. Remélem valaki megtalálta a bácsit még mielőtt nagyobb baja esett volna. Nagyon megdöbbentő volt látni, hogy kb 5 fokban valaki pizsamában papucsban sétál az utcán, és senki nem próbál segíteni.

Éva

Olvasónk, Attila a születésnapját feleségével együtt a pomázi kastélyban ünnepelte. Mivel pillanatnyilag nincs autójuk az utat BKV-val tették meg, nem kis bosszúságok árán. Az odavezető úton elhajtott mellettük a busz, így 30 perccel tovább tartott az utazás, visszafelé pedig akkorát fékezett a busz, hogy a csomagjuk az ajtó és a lépcső előtt landolt:

Kedves BKV-figyelő!

Történt a minap, hogy párom meglepett egy hosszú hétvégével félévszázados évfordulóm alkalmából a pomázi kastélyban. Mivel újpestiek vagyunk, és pillanatnyilag nincs autónk, az időjódok meg beígérték a korai telet, így biciklivel nem mertünk útnak indulni, maradt a BKV.

Az indulást október 13., csütörtökre terveztük. Az egyik ismert Útvonaltervezővel megnéztem, hogyan is menjünk. Idézem: 96 busz 9:57 Felszáll Bucka utca… Ezzel csak az volt a baj, hogy mikor kiértünk a megállóba, kiderült a kihelyezett menetrendből, hogy hétköznap 10:01-kor indul a busz a megállóból. Ez abból a szempontból, hogy amúgy is később indultunk el, már nem volt érdekes… A következő busz 10:31-kor jön a tábla szerint. Talán egy picit hamarabb is jött. Nem is baj - gondoltam -, legalább elérjük a Tungsramnál a 204-est. Megnéztem a menetrendet: 10:33-kor kell jönni. Tehát mindjárt. Közben a váróban volt egy plakát, ahol kávét reklámoztak. Épp azt beszéltük meg, hogy hogyan lehet olyan szépen tálalni, amikor 10:36-kor elhúzott mellettünk a busz. Persze nem láthattuk, hogy jön, mert háttal álltunk. Nem is hallhattuk, mert a Váci út annyira forgalmas, hogy a nagy zajban nem lehetett észrevenni. Ráadásul egy halkabb típus volt. Feldühített a dolog, mert félóránként jár, így elég sokat kellett várni a következőre. Miután volt időm a következő busz érkezéséig, felhívtam a BKV közönség szolgálatát. Közöltem: panaszkodni szeretnék. Elmeséltem a történteket. A hölgy elmondta, hogy ha nem egyértelmű az utas szándéka, vagy nem veszi észre az utas, hogy ott a busz - mint a mi esetünkben - meg kell állni, akár dudálnia kell, hogy az utas ha akar, fel tudjon szállni. Nos, ez most nem történt meg. (Zárójelben jegyzem meg, hogy pár éve a Fóti úton jártam így. Ültem a félóránként járó 96-os buszmegállóban, és olvastam. Mire észrevettem, hogy az aluljáróból előtűnik a busz, már el is húzott.)