BKV-figyelő

Olvasónk, Anna egy régebbi ellenőrös történetét osztotta meg velünk azzal a céllal, nehogy más is úgy járjon, mint Ő és a barátnője. Az eset egy BKV-buszon történt, amire úgy szálltak fel, hogy már jó előre kikészítették a jegyüket. Amikor felszálltak, egyik kezükben a táska, másikban az esernyő volt, úgyhogy gyorsan lepakoltak. Hiába siettek, három ellenőr vette őket körül, aki szerint még a táskák lerakása előtt lyukasztaniuk kellett volna. Az utas szerint a legbosszantóbb az volt az egészben, hogy az ellenőrök vigyorgásából látható volt, ők is tudják, nincsen igazuk:

Kedves BKV-figyelő!

Egy régi esetet írok le, amiben sajnos minket is megbüntettek Pesten. Vidékről jártunk fel a barátnőmmel minden pénteken főiskolára. A távolsági busz megállójától kellett utaznunk helyijáratú autóbusszal a suliig.

Azt kell tudni, hogy én végképp nem szeretek csalni, ezért általában úgy szeretem előkészíteni a holmimat, hogy hamar tudjak jegyet kezelni. Például olyan időben, amikor kesztyűt kell viselni, a jegyet belerakom a kesztyűmbe, hogy ne kelljen a táskában kotorászni utána.

Aznap is hideg volt, de még esett is, így egyik kézben a táska, másikban az esernyő vártuk a buszt, ami megérkezett. Esernyő összecsuk, buszra fel. Megjegyzem, hogy a buszvezetők sem kispályáztak annak idején, és most sem, mert az utas még éppen belépett, már csukják az ajtót, csak legyen ideje gyorsan elrántani a hátizsákot, táskát, és egyben indulnak is, miközben még az utolsó felszálló a lépcsőn áll, és ugye rögtön egy megállóból kiállással, éles kanyarral. Aki nem kapaszkodik, az dől, mint a krumplis zsák, aztán valami megtartja.

Utastársunk, Tamás a BKV-hoz fordult egy minősíthetetlen viselkedésű ellenőr miatt. Addig húzták az ügyet, amíg felhozhatták kifogásként, hogy sajnos már senki nem emlékszik semmire - kivéve arra, hogy ez bizony nem így történt. Azt feltételezik, hogy kettejük közül Tamás nem mond igazat, holott pontosan tudják, hogy állandó probléma az ellenőrök viselkedése. Nem ártana, ha a BKV végre felismerné, hogy az utasok nem hobbiból jelentgetik be az ellenőröket; van annál jobb dolguk is, mint hogy szabadidejükben félig igaz történeteket találjanak ki az aznap látott, normálisan viselkedő ellenőrökről. Nektek mik a tapasztalataitok, hogy kezelik a panaszokat a BKV-nál? Milyen bizonyíték kell ahhoz, hogy az utasnak adjanak igazat?

Kedves BKV-figyelő!

Először is szeretném még egyszer megköszönni a korábbi segítségedet. Másodszor elküldöm az egyik, most lezárult BKV-s történetemet. A végkifejlet szokás szerint sajnos nem túl megnyugtató. És most át is adnám a szót a levelezésnek. Vigyázat, TLDR következik!

2011. július 14., Panaszlevelem a BKV felé:

Tisztelt BKV!

Szinte már közhelyesen kezdődik a történetem: a villamoson utazva egy önmagát ellenőrnek kiadó, de a BKV szabályzata alapján nem ellenőr férfi kezdett jegyeket, bérleteket kéregetni. Hozzám érve először megkértem, hogy legyen szíves legalább úgy tenni, mintha valóban ellenőr lenne. Ezen kérés teljesítése valószínűleg meghaladta szellemi képességeit, ugyanis csak ismételgette a jól begyakorolt szavakat: "Jegyet vagy bérletet kérek." Ez után többször is felszólítottam, hogy legyen szíves az előírásoknak megfelelő kinézetet produkálni. Miután látta, hogy viselkedésével nem tudott megtéveszteni, érdeklődni kezdett, hogy a főnöke vagyok-e - bár érthetetlen számomra, hogy ez miért igényelt külön kérdést, lehetséges, hogy nem ismeri a főnökeit -, nemleges válaszomra pedig bejelentette, hogy ha nem vagyok a főnöke, akkor ne akarjam megmondani, hogy nézzen ki. Később elpanaszolta nekem azt is, hogy nem tudja megfelelően hordani a karszalagját, ami különösen abból a szempontból adott okot aggodalomra szellemi képességeit illetően, hogy nem sokkal korábban egyeztünk meg abban, hogy nem vagyok a főnöke, emiatt a szabályokat sem én hozom, és a karszalag kinézetébe sincs beleszólásom. Mindezt egyre nagyobb hangerővel tette, mellyel nem csak a vele lévő társait, de a környező közterület-felügyelőket is sikeresen magához csalogatta, ráadásul hangereje olyan méreteket öltött, hogy a többi utast is zavarni kezdte. Nagy nehezen sikerült legalább olyan fokú együttműködést elérnem nála, hogy úgy tett, mintha felhúzná felkarjára a karszalagot, megmutattam neki érvényes jegyemet. Itt jegyezném meg egyébként, hogy Üzletszabályzatuk szerint erre nem lettem volna köteles, sőt, társain végignézve egyikük sem látszott ellenőrnek.

Tegnap este a BKV-figyelő Facebook falán megjegyzetem, hogy egy olyan helyen, mint Kőbánya-Kispest, felháborító, hogy nincs nyitva egyetlen jegypénztár sem. Égy ilyen jelentőségű és forgalmas helyen, mint a KÖKI busz- és metróállomás joggal várható el, hogy a teljes üzemidő alatt nyitva legyen egy pénztár. Zárás után egyébként a biztonsági őrök árulnak jegyet, de csak vonaljegyet tartanak, semmi mást.

Az egészben az a legszomorúbb, hogy a BKV láthatóan rászállt azokra a turistákra, akik a rossz tájékoztatás és a jegyvásárlás nehézségei miatt nem rendelkeznek érvényes jeggyel, bérlettel. Olvasónk, Bálint is egy ilyen történetet osztott meg velünk:

Kedves BKV-figyelő!

Még soha semmilyen panasszal nem éltem, de most eldöntöttem, nem hallgatok. Kezdem a történet elején: 2011. október 8-án Ferihegyre a reptérre mentünk a barátommal 200E busszal. Kőbánya Kispest új megállójában kb. 8 kor meg is érkezett a busz. Innentől kezdődött az, ami miatt már-már szégyelltem hogy Magyar állampolgár vagyok.

"Majdnem meghalt valaki a BKV miatt" tárggyal írta olvasónk, Fanni az alább olvasható történetét. Mint az a leveléből kiderül, október 1-jén, szombaton 23 óra körül a 4-6-os villamoson utazott egy ismerősével. A Wesselényi utcánál szálltak le a villamosról, ahol egy lánynak feltehetőleg műszaki hiba miatt beszorult az ujja a záródó ajtók közé. Azt sajnos nem tudjuk, hogy az ajtó a feszegetés miatt romlott-e el, vagy már alapból rossz volt, minden esetre jó példa arra, miért nem futunk a villamos után, és miért nem ugrunk be a záródó ajtók közé:

Kedves BKV-figyelő!

Azért írok, mert tegnap este (10. 01.) sikerült megtapasztalnom, hogy a villamosok mennyire is vannak ellenőrizve és, hogy a vezető mennyire éber.

Este 11 körül a 4-6-os villamoson utaztam az ismerőseimmel. Ilyenkor már javában tele van ellenőrökkel a villamos. Mindegyik ajtónál volt egy. A Wesselényinél szálltunk le. Láttuk, hogy egy lány feszíti az ajtót, de akkor még nem tudtuk miért. Odamentünk segíteni neki és akkor láttuk, hogy beszorult az ujja és próbálja kiszedni.

A fent látható képeket olvasónk, buszos101 készítette október 3-án a 68-as vonalán közlekedő egyik VanHool buszon. Mint levelében írja, rendszámot teljesen felesleges a képekhez írni, szinte az összes busz így néz ki, amin eddig utazott. Elég lenne az ülések műanyag részét egy langyos vegyszeres ronggyal áttörölgetni, és máris megszűnne a probléma.